13.8.2011
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 238/9
A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-382/06. sz., Tomkins plc kontra Európai Bizottság ügyben 2011. március 24-én hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2011. június 7-én benyújtott fellebbezés
(C-286/11. P. sz. ügy)
2011/C 238/14
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: F. Castillo de la Torre, Bottka V., R. Sauer meghatalmazottak)
A másik fél az eljárásban: Tomkins plc
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
—
a fellebbezés tárgyát képező ítéletet helyezze hatályon kívül;
—
a Törvényszékhez benyújtott keresetet teljes egészében utasítsa el;
—
a felperest kötelezze az ezen eljárással és az elsőfokú eljárással kapcsolatban felmerült összes költség viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Fellebbezése alátámasztása érdekében a Bizottság a következő öt jogalapra hivatkozik.
Az első fellebbezési jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék azzal, hogy a Tomkins által egyáltalán nem hivatkozott elemek alapján a határozatban megállapított időtartam egy részét megsemmisítette, a kereseten túlterjeszkedve hozott határozatot. Az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlata nem ismer kivételt a C-310/97. P. sz. AssiDomän-ügyben megállapított szabály alól az alapján, hogy két felperes ugyanazon vállalkozáshoz tartozott. A Bíróság nemrégiben a C-201/09. P. és C-216/09. P. sz. ArcelorMittal Luxembourg egyesített ügyekben hozott ítéletében kifejtette, hogy a valamely csoporthoz tartozó egyik vállalkozás által benyújtott kereset nem érinti az ugyanazon csoporthoz tartozó más vállalkozások jogi helyzetét.
Második fellebbezési jogalapjával a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék továbbá tévesen alkalmazta a jogot akkor is, amikor megállapította, hogy a Pegler (a leányvállalat, a T-386/06. sz. ügyben) és a Tomkins (az anyavállalat, a T-382/06. sz. ügyben) kérelmei „ugyanarra irányulnak”. Noha a Tomkins által vitatott időszak sokkal rövidebb volt, mint a Pegler által a másik ügyben vitatott időszak, az időszakot mindkét vállalkozás esetében ugyanolyan mértékben csökkentették. Jóllehet a Pegler nem csak sokkal hosszabb időszakot kérdőjelezett meg, hanem keresetét a Tomkinsétól eltérő, sőt annak ellentmondó jogalapokra alapította. A jogsértés időtartama eredeti időszakának vitatásával a Pegler célja az volt, hogy felmentse magát a felelősség alól, és a Tomkinsra hárítsa a felelősséget, miközben a Tomkins célja meglehetősen korlátozott volt, azaz hogy vitassa az első 38 napra vonatkozó bizonyítékot (ami még csak nem is nem érintette volna a bírság kiszámításakor figyelembe vett időtartamot).
Továbbá a Törvényszék értékelése azon a ténybelileg téves feltevésen alapul, hogy a Tomkins azt állította, hogy „amennyiben a megtámadott határozatot a Peglert illetően meg kellene semmisíteni, az említett határozatot az őt érintő részében is meg kellene semmisíteni” (a fellebbezés tárgyát képező ítélet 42. pontja). A Tomkins ilyen jogalapra sem a keresetben, sem pedig a válaszában nem hivatkozott (ami mindenképpen megkésett lett volna). Ez a felperes jogalapja elferdítésének minősül, ami önmagában elegendő a fellebbezés tárgyát képező ítélet hatályon kívül helyezéséhez.
A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy a Tomkins a jogsértést állítólag elkövető vállalkozás részét képezte. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel a „Tomkins vállalkozáson” belüli egyik vállalkozás (a Tomkins anyavállalat) felelősségét csökkentette azért, mert e vállalkozás egy másik része, a Pegler leányvállalat vonatkozásában az időtartamot csökkentette. A Pegler jogsértésért való felelősségének csökkentése azonban a Pegler „alvó vállalkozás” jogállásán alapult, nem pedig azon a tényen, hogy a kérdéses csoport nem vett részt a jogsértésben. A Bizottság szerint azon tény, hogy a csoport e konkrét leányvállalata (a Pegler) bizonyos időszakot illetően a csoporton belül lehet, hogy nem volt a megfelelő címzett, csupán e leányvállalatot érinti, és nem mentesíti a felelősség alól az egész „vállalkozást”. Ez különösen igaz olyan helyzetben, amikor a Törvényszék nem vitatta (és maga a Tomkins sem), hogy a Tomkins által vezetett vállalkozás a releváns időszak nagy részében részt vett a jogsértésben.
A Bizottság a negyedik fellebbezési jogalapját a fellebbezés tárgyát képező ítélet indokolásának hiányára és ellentmondásosságára alapítja. A negyedik fellebbezési jogalap az elsőhöz képest másodlagos, azaz még ha a Törvényszék nem is hozott a kereseten túlterjeszkedve határozatot, az ítéletet mégis hatályon kívül kell helyezni, mivel a részleges megsemmisítést illetően nem tartalmaz elégséges és egyértelmű érvelést (az indokolás hiánya). A fellebbezés tárgyát képező ítélet legalább két fontos kérdésben nem egyértelmű.
Először is a Törvényszék úgy véli, hogy kivételt kell tenni az AssiDomän ítélkezési gyakorlat alól, ezen eltérés feltételei azonban nem világosak és ellentmondásosak.
A Törvényszék érvelésének másik nem koherens és nem egyértelmű szempontja az, hogy a fellebbezés tárgyát képező ítéletnek az elrettentés címén alkalmazott szorzótényezőre vonatkozó 57. pontja szerint „az EUMSZ 266. cikknek megfelelően a Bizottság köteles megállapítani, a felperes tekintetében milyen következményekkel jár e hiba és a bírság megfizetéséért való egyetemleges felelősség”. A Törvényszék az 59. pontban azonban gyakorolja a bírságra vonatkozó korlátlan felülvizsgálati jogkörét, és megállapítja a Tomkinsszal szemben kiszabott bírság összegét. A fellebbezés tárgyát képező ítélet rendelkező része megismétli a bírság végső összegét, anélkül hogy említést tenne ezen összeg további módosításának szükségességéről. Az 57. pont pontos értelmétől eltekintve a Bizottság megjegyzi, hogy a T-386/06. sz., Pegler kontra Bizottság ügyben az elrettentés címén alkalmazott szorzótényező megsemmisítése nem lehet kihatással a Tomkins szorzótényezőjére.
Végül az ötödik fellebbezési jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék megsértette a „kontradiktórius eljárás elvét” és a tisztességes eljáráshoz való jogot, mivel nem adott a Bizottságnak lehetőséget arra, hogy észrevételeket tegyen a Törvényszék azon szándékával kapcsolatban, hogy a Pegler által a másik ügyben hivatkozott jogalapok alapján csökkentse a Tomkins bírságát.
Full & Egal Universal Law Academy