10.9.2011
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 269/27
A Törvényszék (második tanács) T-523/09. sz., Smart Technologies ULC kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) ügyben 2011. április 13-án hozott ítélete ellen a Smart Technologies ULC által 2011. június 20-án benyújtott fellebbezés
(C-311/11. P. sz. ügy)
2011/C 269/50
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Smart Technologies ULC (képviselők: M. Edenborough QC, T. Elias Barrister és R. Harrison Solicitor
A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság
—
helyezze hatályon kívül a T-523/09. sz., Smart Technologies kontra OHIM (WIR MACHEN DAS BESONDERE EINFACH) ügyben 2011. április 13-án hozott ítéletet;
—
változtassa meg az OHIM fellebbezési tanácsának 2009. szeptember 29-i határozatát úgy, hogy az kimondja, hogy a bejelentett védjegy elegendő megkülönböztető képességgel rendelkezik ahhoz, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján ne lehessen kifogásolni a lajstromozását;
—
másodlagosan, helyezze hatályon kívül az OHIM második fellebbezési tanácsának 2009. szeptember 29-i határozatát;
—
kötelezze az alperest a felperesnek a jelen fellebbezési eljárás, a Törvényszék előtti eljárás és a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatos költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező a következő okokból támadta meg a Törvényszék ítéletét:
—
A Törvényszék a fellebbező által bejelentett védjegy megkülönböztető képességét nem a szövege alapján vizsgálta, hanem azzal összefüggésben, hogy „pusztán” reklámszlogennek tekinthető-e. A felperes szerint ez jogilag téves, a helyes megközelítés pedig az lett volna, ha a megkülönböztető képességet a releváns áruk és szolgáltatás, valamint az érintett vásárlóközönség vonatkozásában vizsgálja. Annak megállapítása, hogy a bejelentett védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, mivel csupán reklámszlogen, az állandó ítélkezési gyakorlat által meghatározott kritériumok téves alkalmazásának minősül.
—
A Törvényszék jogilag tévesen állapította meg, hogy a megkülönböztető képesség megítélése nehezebb egy reklámszlogen vonatkozásában, mint a szóvédjegyek bármely más formája vonatkozásában.
—
A Törvényszék jogilag tévesen állapította meg, hogy közismert tényként fogadható el az a bizonyítást igénylő állítás, miszerint a fogyasztók a reklámkijelentéseket nem értékelik védjegyként.
—
A fellebbező végül azt adja elő, hogy a védjegynek csupán a megkülönböztető képesség minimumával kell rendelkeznie ahhoz, hogy a 207/2009/EK tanácsi rendelet (1) 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában megállapított kizáró ok ne nyerhessen alkalmazást.
(1) A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.).
Full & Egal Universal Law Academy