8.10.2011
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 298/17
A Törvényszék (hetedik tanács) T-115/10. sz., Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága kontra Európai Bizottság ügyben 2011. május 24-én hozott végzése ellen Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága által 2011. augusztus 8-án benyújtott fellebbezés
(C-416/11. P. sz. ügy)
2011/C 298/31
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviselők: S. Ossowski meghatalmazott, D. Wyatt QC és V. Wakefield barrister)
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
—
helyezze hatályon kívül a Törvényszék végzését;
—
nyilvánítsa elfogadhatónak az Egyesült Királyság megsemmisítés iránti keresetét, és utalja vissza az ügyet a Törvényszékhez az említett kereset érdemben történő elbírálása végett;
—
kötelezze a Bizottságot, hogy térítse meg az Egyesült Királyság részéről a jelen eljárásban, illetve az elfogadhatatlanságra vonatkozó első fokú eljárásban felmerült költségeket;
—
a költségekről ezen túlmenően ne határozzon.
Jogalapok és fontosabb érvek
1.
Az Egyesült Királyság fellebbezést nyújt be az Európai Unió Törvényszéke (hetedik tanács) T-115/10. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben hozott végzése ellen, amelyben a Törvényszék elfogadhatatlannak nyilvánította az Egyesült Királyságnak a 2010/45/EU bizottsági határozat (1) annyiban történő megsemmisítése iránti keresetét, amennyiben az szerepelteti a közösségi jelentőségű természeti területek jegyzékén az ES6120032. sz. („Estrecho Oriental” elnevezésű) spanyol területet.
2.
A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az ES6120032. sz. területet jegyzéken tartó 2010/45/EU bizottsági határozat pusztán megerősíti az e területet a jegyzékre felvevő, korábbi 2009/95/EK bizottsági határozatot (2). Ez hibás döntés volt, mivel az ES6120032. sz. területet továbbra is a jegyzéken szerepeltető 2010/45/EU határozatot lényeges új tények alapján fogadták el, mégpedig az alapján, hogy az ES6120032. sz. terület:
a)
fedi és magában foglalja a brit gibraltári felségvizek nagyobb részét, valamint
b)
fedi és magában foglalja az UKGIB0002 azonosítási számú, „Southern Waters of Gibraltar” elnevezésű, egyesült királyságbeli, közösségi jelentőségű természeti területként már elismert területet.
3.
Úgy tűnik, hogy az ES6120032. sz. területnek a 2009/95/EK határozattal a jegyzékre történő felvétele idején valójában kizárólag Spanyolország tudott arról, hogy az ES6120032. sz. terület fedi az UKGIB0002. sz. területet, illetve a brit gibraltári felségvizeket. Az bizonyos, hogy az Egyesült Királyságnak erről nem volt tudomása, és nincs arra utaló körülmény, hogy a Bizottság vagy az Élőhely Bizottság (amely elfogadta a 2009/95/EK határozatot) tudott volna róla.
4.
Az ES6120032. sz. területnek a 2010/45/EU határozattal történő jegyzéken tartása idején mind az Egyesült Királyság, mind a Bizottság, mind pedig az Élőhely Bizottság tudott erről a különösen fontos tényről, amint azt az ezen intézkedés elfogadását megelőző vita bizonyítja.
5.
Az átfedésről a 2009/95/EK határozat elfogadása idején való tényleges tudomás hiányában a Törvényszék végzését a tudomás vélelmezésére alapította, mégpedig arra, hogy az érintettek ebben az időpontban tudhattak-e az átfedésről. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy sem az Egyesült Királyság, sem a Bizottság nem tudhatott ekkor az említett tényről, ezért — érvelése szerint — a 2010/45/EU határozat „pusztán megerősítette” a jegyzékről szóló korábbi határozatot.
6.
A Törvényszék több elemet illetően is teljesen tévesen alkalmazta a jogot, a tudomás vélelmezésére vonatkozó megfontolásaival kapcsolatban. Így különösen:
a)
tévedett azon felek meghatározásában, amelyek vélelmezett tudomása jogilag releváns volt (ez képezi a jelen fellebbezés első jogalapját). Konkrétabban a Törvényszék félreértelmezte az ítélkezési gyakorlatot, és figyelmen kívül hagyott egy jogi elvet a Bizottság tudomásának vélelmezésekor. Az Egyesült Királyság azt állítja, hogy kizárólag az volt releváns, hogy ő maga tudhatott-e az említett tényről. Másodlagosan, ha az Egyesült Királyságtól eltérő fél tudomásának vélelmezése is releváns volt, azt állítja, hogy ebben az esetben a döntéshozó (vagyis mind a Bizottság, mind az Élőhely Bizottság) tudomása vélelmezésének kell relevánsnak lenni, nem kizárólag a Bizottság tudomása vélelmezésének.
b)
A Törvényszék az annak meghatározásához alkalmazandó standardot illetően is tévedett, hogy az érintettek miről „tudhattak” (ez képezi a jelen fellebbezés második jogalapját). Konkrétabban a Törvényszék nem fordított kellő figyelmet, vagy egyáltalán nem fordított figyelmet arra, hogy a megfelelő standardot alkalmazza, mégpedig azt, hogy az érintett tudomását csak arra vonatkozóan lehet vélelmezni, amiről egy körültekintő személy ésszerűen tudhatott. Ezenfelül a Törvényszék nyilvánvalóan tévesen értékelte a tényeket, amikor úgy ítélte meg, hogy a tudomás vélelmezéséhez szükséges standardok teljesültek.
(1) A 92/43/EGK tanácsi irányelv értelmében a mediterrán biogeográfiai régió közösségi jelentőségű természeti területeit tartalmazó, harmadik alkalommal frissített jegyzék elfogadásáról szóló, 2009. december 22-i 2010/45/EU bizottsági határozat (az értesítés a C(2009) 10406. számú dokumentummal történt; HL L 30., 322. o.).
(2) A 92/43/EGK tanácsi irányelv értelmében a mediterrán biogeográfiai régió közösségi jelentőségű természeti területeit tartalmazó, második alkalommal frissített jegyzék elfogadásáról szóló, 2008. december 12-i 2009/95/EK bizottsági határozat (az értesítés a C(2008) 8049. számú dokumentummal történt; HL L 43., 393. o.).
Full & Egal Universal Law Academy