22.2.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 52/7
A Bíróság (nagytanács) 2013. december 19-i ítélete (a Verwaltungsgericht Berlin (Németország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Rahmanian Koushkaki kontra Bundesrepublik Deutschland
(C-84/12. sz. ügy) (1)
(A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - 810/2009/EK rendelet - A 21. cikk (1) bekezdése, a 32. cikk (1) bekezdése és a 35. cikk (6) bekezdése - Az egységes vízumok kiadásának eljárásai és feltételei - Vízumkiadási kötelezettség - Az illegális bevándorlás kockázatának értékelése - A kérelmezőnek a tagállamok területének a kérelmezett vízum lejárta előtt történő elhagyására irányuló szándéka - Ésszerű kétség - A hatáskörrel rendelkező hatóságok mérlegelési mozgástere)
2014/C 52/11
Az eljárás nyelve: német
A kérdést előterjesztő bíróság
Verwaltungsgericht Berlin
Az alapeljárás felei
Felperes: Rahmanian Koushkaki
Alperes: Bundesrepublik Deutschland
Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Verwaltungsgericht Berlin — A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (vízumkódex) (HL L 243., 1. o.), különösen 21. cikke (1) bekezdésének és 32. cikke (1) bekezdésének értelmezése — Vízumkiadási eljárások és feltételek — A beutazási feltételeket teljesítő vízumkérelmező joga ahhoz, hogy számára vízumot állítsanak ki — A jogellenes bevándorlás kockázatának értékelése — Az érintett tagállamok mérlegelési mozgástere
Rendelkező rész
1.
A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (vízumkódex) 23. cikkének (4) bekezdését, 32. cikkének (1) bekezdését, valamint 35. cikkének (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai az egységes vízum iránti kérelem vizsgálata során csak akkor tagadhatják meg az ilyen vízum kiadását valamely kérelmezővel szemben, ha az e rendelkezésekben felsorolt elutasítási indokok egyikére lehet hivatkozni e kérelmezővel szemben. E hatóságok e kérelem vizsgálata során e rendelkezések alkalmazásának feltételeit és a releváns tények értékelését illetően széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek annak meghatározása tekintetében, hogy lehetséges-e ezen indokok egyikére hivatkozni a kérelmezővel szemben.
2.
A 810/2009 rendelet 32. cikkének (1) bekezdését 21. cikke (1) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak az egységes vízum kiadására irányuló kötelezettsége alá van rendelve annak a feltételnek, hogy ne merüljön fel ésszerű kétség a tekintetben, hogy a kérelmező a kérelmezett vízum lejárta előtt el szándékozik hagyni a tagállamok területét, a kérelmező lakóhely szerinti országának általános helyzetére és a kérelmező saját helyzetére figyelemmel, ami az ezen utóbbi által szolgáltatott információk alapján kerül megállapításra.
3.
A 810/2009 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes valamely tagállami szabályozás olyan rendelkezése, mint az alapügyben szereplő, amely előírja, hogy amennyiben az e rendelet által előírt kiadási feltételek teljesülnek, a hatáskörrel rendelkező hatóságok kiadhatják az egységes vízumot, ugyanakkor nem írják elő, hogy a hatóságok kötelesek kiadni a vízumot, feltéve hogy az ilyen rendelkezés az említett rendelet 23. cikkének (4) bekezdésével, 32. cikkének (1) bekezdésével és 35. cikkének (6) bekezdésével összeegyeztethető módon értelmezhető.
(1) HL C 133., 2012.5.5.
Full & Egal Universal Law Academy