23.11.2013
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 344/23
A Bíróság (negyedik tanács) 2013. október 3-i ítélete (a Supreme Court (Írország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Donal Brady kontra Environmental Protection Agency
(C-113/12. sz. ügy) (1)
(Környezet - 75/442/EGK irányelv - Sertéstenyésztő létesítményben termelt és a mezőgazdasági termelők számára való értékesítésig tárolt, a földterületeik trágyázására használt hígtrágya - A „hulladék” és a „melléktermék” minősítése - Feltételek - Bizonyítási teher - 91/676/EGK irányelv - Az átültetés hiánya - A termelő személyes felelőssége a hulladékok és trágyák kezelésére vonatkozó uniós jog e mezőgazdasági termelők általi tiszteletben tartásáért)
2013/C 344/38
Az eljárás nyelve: angol
A kérdést előterjesztő bíróság
Supreme Court (Írország)
Az alapeljárás felei
Felperes: Donal Brady
Alperes: Environmental Protection Agency
Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Supreme Court — Az 1991. március 18-i 91/156/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 78., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 3. o.) módosított, a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelv (HL L 194., 39. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 23. o.) 2. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezése — A hulladék fogalma — Sertéstenyésztő által mezőgazdasági termelőknek trágyaként szállított sertés-hígtrágya — Valamely tagállam joga ahhoz, hogy személyes felelősséget telepítsen a tenyésztőre arra az esetre, ha a hígtrágyáját a földjeiken trágyaként felhasználó mezőgazdasági termelők nem tartják be a hulladékok ellenőrzésére vonatkozó uniós jogot.
Rendelkező rész
1.
Az 1996. május 24-i 96/350/EK bizottsági határozattal módosított, a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelv 1. cikke a) pontjának első bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely intenzív sertéstenyésztési mezőgazdasági üzemben előállított és a mezőgazdasági termelők számára — a földterületeiken általuk trágyaként való felhasználás céljából — történő érékesítésig tárolt hígtrágya nem az említett rendelkezés szerinti „hulladéknak” minősül, hanem mellékterméknek, ha az említett termelő a számára kedvező gazdasági feltételekkel egy későbbi folyamat során e hígtrágyát forgalomba kívánja hozni, feltéve, hogy ez az újrafelhasználás biztos, nem tesz szükségessé előzetes átalakítást, és illeszkedik a termelési vagy felhasználási folyamatba. A nemzeti bíróságoknak kell az előttük folyamatban lévő helyzeteket jellemző körülmények összességét figyelembe véve megvizsgálniuk, hogy teljesülnek-e ezek a különböző feltételek
2.
Az uniós joggal nem ellentétes az, hogy valamely, az alapügyben szereplőhöz hasonló körülmények közölt termelt, tárolt és átruházott, a hígtrágyához hasonló anyag termelőjére hárul az azon feltételek teljesülésének bizonyítására irányuló teher, amelyek alapján úgy tekinthető, hogy e hígtrágya mellékterméknek minősül, feltéve hogy ez nem eredményezi az uniós jog, és különösen a 96/350 határozattal módosított 75/442 irányelv hatékonyságának sérelmét, és biztosított az e jogból eredő kötelezettségek tiszteletben tartása, különösen az arra vonatkozó kötelezettség, hogy ezen irányelv rendelkezései ne terjedjenek ki olyan anyagokra, amelyeket az említett szempontok alkalmazása folytán a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében olyan melléktermékeknek kell tekinteni, amelyekre nem alkalmazandó az említett irányelv.
3.
A 96/350 határozattal módosított 75/442 irányelv 2. cikke (1) bekezdése b) pontjának iii. alpontját úgy kell értelmezni, hogy a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló, 1991. december 12-i 91/676/EGK tanácsi irányelv valamely tagállam jogába való átültetése hiányában nem tekinthető úgy, hogy az említett tagállamban található sertéstenyésztő üzemben termelt szervestrágyára ez utóbbi irányelv létezése folytán az említett rendelkezés értelmében vett „más jogszabályok vonatkoznak”.
4.
Abban az esetben, ha valamely sertéstenyésztő üzemben termelt és tárolt hígtrágyát a 96/350 határozattal módosított 75/442 irányelv 1. cikke a) pontjának első bekezdése szerinti „hulladéknak” kell minősíteni:
—
ezen irányelv 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, hogy az említett birtokos bármilyen feltétellel engedélyt kapjon arra, hogy e hulladéktól egy olyan mezőgazdasági termelő számára való értékesítés útján megváljon, amely a földterületein trágyaként használja azt, ha bebizonyosodik, hogy az említett termelő nem jogosultja az említett irányelv 10. cikkében szereplő engedélynek, valamint nem mentesítették ilyen engedélykötelezettség alól, és nem vették nyilvántartásba az ezen irányelv 11. cikkében szereplő rendelkezéseknek megfelelően; és
—
az említett irányelv együttesen értelmezett 8., 10. és 11. cikkét úgy kell érteni, hogy azokkal ellentétes az, hogy e hulladéknak az említett birtokosa által egy olyan mezőgazdasági termelő számára való értékesítését, amely azt a földterületein trágyaként használja, és amely a fenti 10. cikkben szereplő engedély jogosultja, vagy ilyen engedélykötelezettség alól mentesítették, és a fenti 11. cikknek megfelelően nyilvántartásba vették, azon feltételhez kössék, hogy e birtokos magára vállalja a hulladékok és a trágyák kezelésére vonatkozó uniós jog értelmében e másik termelő által végzett hasznosítási műveletekre alkalmazandó szabályok e termelő általi betartásáért való felelősséget.
(1) HL C 151.,2012.05.26.
Full & Egal Universal Law Academy