8.2.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 39/7
A Bíróság (második tanács) 2013. november 21-i ítélete (a First-tier Tribunal (Tax Chamber) (Egyesült Királyság) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Dixons Retail plc kontra Commissioners for Her Majesty’s Revenue and Customs
(C-494/12. sz. ügy) (1)
(2006/112/EK irányelv - Hozzáadottérték-adó - Termékértékesítés - Fogalom - Bankkártya csalárd felhasználása)
2014/C 39/11
Az eljárás nyelve: angol
A kérdést előterjesztő bíróság
First-tier Tribunal (Tax Chamber)
Az alapeljárás felei
Felperes: Dixons Retail plc
Alperes: Commissioners for Her Majesty’s Revenue and Customs
Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — First-tier Tribunal (Tax Chamber) — A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL L 347., 1. o.) 14. cikke (1) bekezdésének és 73. cikkének értelmezése — A „termékértékesítés” fogalma — Hitelkártya jogosulatlan és csalárd használata révén végzett vásárlás útján megvalósult értékesítés
Rendelkező rész
A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról — közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 2. cikkének 1. pontját, 5. cikkének (1) bekezdését és 11. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontját, illetve a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontját, 14. cikkének (1) bekezdését és 73. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló körülmények között a termék átadása olyan vevő részére, aki csalárd módon használ fizetési eszközként bankkártyát, a hatodik irányelv 2. cikkének 1. pontja 5. cikkének (1) bekezdése, illetve a 2006/112 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 14. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „termékértékesítésnek” minősül, továbbá hogy az ilyen átruházás keretében harmadik fél által teljesített fizetés a hatodik irányelv 11. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontja, illetve a 2006/112 irányelv 73. cikke értelmében vett „ellenértéknek” minősül, ha arra a közte és a termék eladója között kötött megállapodás alapján kerül sor, amelyben ez a harmadik fél kötelezettséget vállal arra, hogy az eladónak megfizeti az eladó által a fizetési eszközként ilyen kártyát használó vevőknek eladott termékek vételárát.
(1) HL C 26., 2013.1.26.
Full & Egal Universal Law Academy