PAOLO MENGOZZI
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2013. július 18. ( 1 )
C‑180/12. sz. ügy
Stoilov i Ko EOOD
kontra
Nachalnik na Mitnitsa Stolichna
(az Administrativen sad Sofia‑grad [Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Különálló határozatok és jogorvoslati lehetőségek ugyanazon vámtartozásra vonatkozóan — Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatósága — Okafogyottság — A jogerő elve — A Charta 41. és 47. cikke — A megfelelő ügyintézés elve — A hatékony bírósági jogorvoslathoz való jog”
I – Bevezetés és az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatósága
1.
A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem, amely az Administrativen sad Sofia‑gradtól (Bulgária) érkezett, a 2009. évre vonatkozó kombinált nómenklatúra (a továbbiakban: KN) ( 2 ) 5407 61 30 és 6303 92 10 alszámainak értelmezésére, és emellett a Vámkódexnek ( 3 ), a bizalomvédelem elvének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. és 47. cikkének értelmezésére vonatkozik.
2.
Valójában – amint azt alkalmam lesz a jelen indítványban bemutatni – e kérelem egy másik, az elfogadhatóságára, vagy pontosabban az eljárás során okafogyottá válására vonatkozó kérdést is magában rejt, amire vonatkozóan a Bíróságnak véleményem szerint arra a következtetésre kell jutnia, hogy már nem szükséges az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre válaszolni.
3.
E kérdés vizsgálata mindazonáltal azon nemzeti bírósági eljárások menetének rövid ismertetésétől függ, amelyeket a Stoilov i Ko EOOD (a továbbiakban: Stoilov) két, gyakorlatilag párhuzamos és egymással összefüggő tárgyú keresettel indított a Nachalnik na Mitnitsa Stolichna (a szófiai vámhivatal igazgatója, a továbbiakban: Nachalnik) által a Vámkódex alapján elfogadott két határozattal szemben.
4.
Összefoglalóan, míg a 2009. január 8‑án benyújtott vámáru‑nyilatkozatban a Stoilov a Kínából származó, „rolók előállítására szolgáló anyagokat” a KN 6303 92 10 alszáma alatt jelentette be, egy ellenőrzést és a minták laboratóriumi vizsgálatát követően a vámhatóságok úgy ítélték meg, hogy az említett nyilatkozatban szereplő áruk teljesítik az ahhoz szükséges feltételeket, hogy a KN 54. fejezete, konkrétan az 5407 61 30 alszáma alá sorolják be őket.
5.
Következésképpen a Vámkódex 221. cikkének (1) bekezdése alapján ( 4 ) a Nachalnik 2009. április 27‑én közölte a Stoilovval azon határozatot (a továbbiakban: közlésről szóló határozat), amellyel a 2009. január 8‑i vámáru‑nyilatkozatban szereplő árukat az 5407 61 30 alszám alá sorolta be, ami a vámtarifa 6,5%‑ról 8%‑ra való emelkedését és 74,8%‑os végleges dömpingellenes vám alkalmazását eredményezte. Ugyanezen határozat értelmében a Vámkódex 222. cikke alapján a Stoilov hét napot kapott a megfelelő összegek önkéntes megfizetésére. ( 5 )
6.
Mivel a Stoilov nem fizette meg az előírt határidőn belül a követelt összegeket, a Nachalnik a Vámkódex 232. cikke alapján állami követelés beszedését elrendelő határozatot fogadott el 2009. augusztus 7‑én (a továbbiakban: beszedést elrendelő határozat). ( 6 )
7.
A Stoilov, miután 2009 szeptemberében közigazgatási úton megtámadta e határozatot független szakvélemény haladéktalan elkészítését kérve, 2009 októberében hatályon kívül helyezés iránti keresetet indított a beszedést elrendelő határozattal szemben a kérdést előterjesztő bíróság előtt.
8.
A Stoilov ugyanakkor néhány hónappal korábban megtámadta a közlésről szóló határozatot az Administrativen sad Sofia‑grad (szófiai közigazgatási bíróság) előtt, amely 2010. december 30‑án hozott ítéletében elutasította a kérelmét.
9.
Ezen ítélet ellen a Stilov fellebbezést nyújtott be a Varhoven administrativen sadhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság), amely előtt a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem időpontjában továbbra is folyamatban van az eljárás. A Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételekből, valamint a kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróság tájékoztatáskérésére adott válaszból mindazonáltal kitűnik, hogy a 2012. július 5‑én hozott ítéletében a Varhoven administrativen sad hatályon kívül helyezte az Administrativen sad Sofia‑grad 2010. december 30‑án hozott ítéletét, és a közlésről szóló határozat hatályon kívül helyezésével megváltoztatta az említett ítéletet. A kérdést előterjesztő bíróság által a tájékoztatáskérésre adott válaszban szolgáltatott magyarázatok szerint a Varhoven administrativen sad lényegében úgy ítélte meg, hogy a Nachalnik által megállapított tarifális besorolás, amelyet az Administrativen sad Sofia‑grad helybenhagyott, az ügyirathoz csatolt iratokra és szakvéleményekre tekintettel téves volt. Ezenkívül a Varhoven administrativen sad úgy ítélte meg, hogy a Stoilov jogos bizalmat szerzett arra nézve, hogy a szóban forgó termékeket a 6303 92 10 alszám alá sorolják be, mivel ugyanazon kínai szállítótól származó azonos termékekre vonatkozó számos korábbi vámáru‑nyilatkozat esetén a vámhatóságok elfogadták, ideértve az iratellenőrzés alkalmazását, ezeket a behozatalokat, és az említett alszámot alkalmazták szankció kiszabása nélkül.
10.
A Bíróság által a közlésről szóló határozat hatályon kívül helyezésének az alapjogvitára gyakorolt hatásával kapcsolatban kért tájékoztatáskérésre adott válaszában a kérdést előterjesztő bíróság többek között elismerte, hogy neki kell megvizsgálnia, hogy a beszedést elrendelő határozat jogszerűségét meghatározó eljárásjogi feltételek teljesülnek‑e, amely feltételek között a közlésről szóló határozat is szerepel.
11.
A Bíróság előtti tárgyaláson a Nachalnik elismerte, hogy a közlésről szóló határozat – a Varhoven administrativen sad általi hatályon kívül helyezése folytán – már nem létezik a bolgár jogrendben.
12.
Ezeket szem előtt tartva emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikkben előírt együttműködés keretében a Bíróságra bízott feladat nem elvont tanácsadói vélemények megfogalmazásából áll, és hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem célja a Bíróság előtti eljárás folyamán egészében vagy részben elveszítheti relevanciáját, ezáltal megfosztja a Bíróság által erre a kérelemre adandó válaszokat a jogvita tényleges megoldására irányuló szerepüktől. ( 7 ) Másképpen megfogalmazva, a Bíróság által az EUMSZ 267. cikk keretében a nemzeti bíróságokra bízott közreműködésnek biztosítania kell, hogy e bíróságok a meghozandó előzetes döntést tekintetbe vevő határozatot hozzanak. ( 8 )
13.
Így ezen ítélkezési gyakorlat alapján a Bíróság korábban megállapította, hogy nem szükséges az előzetes döntéshozatal iránti kérelemről határozni, ha – a nemzeti bíróság e kérelem fenntartása iránti kérelme hiányában – az e kérelem alapjául szolgáló jogvita az eljárás során okafogyottá vált különösen a felek közötti egyezség, ( 9 ) vagy az alapügy keresetének visszavonása miatt. ( 10 )
14.
Ehhez hasonlóan a Bíróság az előtte ismertetett ténybeli helyzetre tekintettel úgy ítéli meg, hogy okafogyottság miatt nem kell az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre választ adni, ha e kérelem nem vet fel az uniós jog értelmezésére irányuló olyan szempontokat, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság hasznosnak tart az előtte folyamatban lévő jogvita e jog alapján történő megoldásához. ( 11 )
15.
Igaz, hogy a jelen ügyben szereplő helyzet nem pontosan felel meg ezeknek az eseteknek.
16.
Azonban egyértelmű, hogy – a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően és a Bíróság rendelkezésére álló információkra tekintettel – a kérdést előterjesztő bíróságnak az alapjogvita eldöntése érdekében már nem kell az előzetes döntést tekintetbe vevő határozatot hoznia, ha a Bíróság válaszolna a feltett kérdésekre.
17.
Ugyanis, amint a Bíróság tájékoztatáskérésére adott válaszában a kérdést előterjesztő bíróság elismerte, a beszedést elrendelő határozat a közlésről szóló határozatnak a Varhoven administrativen sad általi hatályon kívül helyezését követően többé már nem rendelkezik az egyik külső jogszerűségi feltétellel, mivel e határozat már nem létezik a bolgár jogrendben, ahogyan azt a Nachalnik is elismerte. A kérdést előterjesztő bírósának tehát elegendő megállapítania – mint ahogyan azt egyébként már meg is tehette a Varhoven administrativen sad által hozott ítélet kihirdetése óta –, hogy az említett, beszedést elrendelő határozatot mindenképpen csak a belső jog szempontjából kell hatályon kívül helyezni, mint ahogyan arra a Stoilov helytállóan hivatkozott a Bíróság előtti tárgyaláson.
18.
Még ha érthető is a Nachalnik azon érve, miszerint a bolgár jogban a vámtartozás összegének a Vámkódex 221. cikke szerinti közlését (vagyis a jelen esetben a közlésről szóló határozatot) és az említett tartozásnak az említett Kódex 232. cikke alapján elrendelt beszedését külön bírósági jogorvoslat alá vethető önálló jogi aktusoknak kell minősíteni, ugyanakkor – amint a Bíróság előtti tárgyaláson arra teljesen logikusan rámutatott az Európai Bizottság – a vámtartozást csak akkor fizetheti vissza jogszerűen a nemzeti hatóság, ha e tartozás az azt megállapító határozatnak az illetékes nemzeti bíróságok általi hatályon kívül helyezése folytán megszűnik létezni. Az ettől eltérő értelmezés az állam jogalap nélküli gazdagodását eredményezné.
19.
A kérdést előterjesztő bíróságnak a közlésről szóló határozat Varhoven administrativen sad általi hatályon kívül helyezése miatt tehát végérvényesen tudomásul kell vennie, hogy az alapjogvitában szereplő beszedést elrendelő határozat a továbbiakban már nem rendelkezik a külső érvényesség lényegi feltételével, vagyis magának a vámtartozásnak a megállapításával, amelynek a beszedését kifogásolták és megtámadták előtte, függetlenül azoktól a válaszoktól, amelyeket a Bíróság adhat az e bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett négy kérdésre.
20.
Ezek megválaszolása ennélfogva hipotetikus kérdésekre adandó tanácsadói vélemény nyújtásának minősülne, tévesen értelmezve az EUMSZ 267. cikk által létrehozott bírósági együttműködés keretében a Bíróságra bízott feladatot.
21.
Ezen túlmenően a kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróság tájékoztatáskérésére adott válasz az említett bíróság azon szándékát tükrözi, hogy a Bíróságra azt a szerepet ruházza, hogy döntsön az alapügy tényállásának általa végzett értékelése és a Varhoven administrativen sad azon értékelése között, amelyet az Administrativen sad Sofia‑grad 2010. december 30‑án hozott ítéletét hatályon kívül helyező és annak hatályon kívül helyezésével a közlésről szóló határozatot megváltoztató ítéletében végzett különösen a szóban forgó árukat a kettő közül az egyik vitatott vámtarifaalszám alá való besorolást eredményező bizonyítékok tekintetében. ( 12 ) Márpedig nyilvánvalóan nem a Bíróság feladata az alapügy tényállásának értékelésében való részvétel, és még kevésbé feladata, hogy valamely tagállam legfelsőbb bírósága és alsóbb fokú bírósága közötti döntőbíró szerepét felvállalja e tekintetben.
22.
Véleményem szerint ebből következően a Bíróságnak úgy kell határoznia, hogy már nem szükséges az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre válaszolni.
23.
Ha azonban a Bíróság úgy határozna, hogy nem fogadja el ezt az elemzést, az alább következő érveket adom elő a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések rövid és másodlagos megválaszolására.
II – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések másodlagos elemzése
A – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről
24.
A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdése arra irányul, hogy „[a]z árut, azaz a belső vászonrolók előállítására szolgáló, nem szőtt textíliából készült göngyölt szalagokat az áru tulajdonságai alapján »szövetként« az 5407 61 30 KN kód alá, vagy az áru egyedüli rendeltetése – azaz belső vászonrolók előállítása – alapján a 6303 92 10 KN kód alá kell‑e besorolni a [KN] szerinti tarifális besorolás során, figyelemmel az alábbiakra:
a)
a [KN] XI. áruosztályá[hoz] (»Textilipari alapanyagok és textiláruk«) […] fűzött 7. megjegyzés értelmében vett »készáru« fogalmára, együttesen értelmezve azt a [KN] általános szabályai [A. fejezete] 2. pontjának a) alpontjával a »nem teljesen kész vagy befejezetlen áru« fogalma tekintetében, valamint figyelemmel a 7. megjegyzés c) pontjában említett esetre, a szóban forgó áru tulajdonságaira és annak lehetőségére, hogy abból egyetlen végterméket állítanak elő;
b)
arra a kérdésre, hogy a [KN] 54. árucsoportjának 5407 61 30 vámtarifaalszáma szerinti »szövet« fogalma olyan szövetszalagokat is magában foglal e, amelyeket, akárcsak a végtermékeket – a belső vászonrolókat –, amelyeknek az előállítása a szövetszalagok egyedüli rendeltetését képezi, hosszanti szélükön szintén beszegnek, különös tekintettel arra, hogy az említett termék kifejezetten említésre kerül a [KN] 6303 92 10 vámtarifaalszáma alatt”.
25.
E kérdés az alapjogvita alapjául szolgáló azon nézeteltérést tükrözi, miszerint a Stoilov a behozott árukat a KN 63. árucsportja alá tartozóként jelentette be, míg a vámhatóságok úgy ítélték meg, hogy az említett nyilatkozatban szereplő termékek teljesítik azokat a feltételeket, hogy a KN 54. árucsoportjába lehessen őket besorolni.
26.
Emlékeztetek arra, hogy a KN a Vámigazgatások Világszervezete által kidolgozott nemzetközi harmonizált áruleíró‑ és kódrendszeren alapul, így megismétli a hat számjegyű vámtarifaszámokat és vámtarifaalszámokat, és csupán hetedik és nyolcadik számjegye határozza meg az egyedi azonosító albontásokat. A KN „Vámtarifa” című második része áruosztályok, árucsoportok, számok és alszámok alá sorolja be az árukat.
27.
A KN XI. áruosztályának címe „Textilipari alapanyagok és textiláruk”. Az ezen áruosztályhoz fűzött 7. megjegyzés értelmében „készáru” kifejezés alatt többek között az alábbiakat kell érteni:
„a)
a négyzet vagy téglalap alaktól eltérő formára csupán kiszabott [helyesen: eltérő formára kiszabott] árukat;
b)
a szabásosan szőtt és közvetlenül (vagy az elválasztó szálak szétvágásával) varrás vagy más megmunkálás nélkül felhasználható késztermékeket (pl. bizonyos törlőruhák, törülközők, abroszok, sálkendők, takarók); és
c)
a beszegett vagy sodrott szélű vagy a bármelyik szélén csomózott rojttal ellátott termékeket.”
28.
Ebbe a XI. áruosztályba tartozik a KN 54. árucsoportja, valamint 63. árucsoportja.
29.
A „Szintetikus vagy mesterséges végtelen szálak; szintetikus vagy mesterséges textilanyagból készült szalag és hasonlók” című 54. árucsoportba tartozik többek között a „Szintetikus végtelen szálú fonalból készült szövet […]” alcímű 5407 szám, amely pedig tartalmazza a „legalább 85 tömegszázalék végtelen poliészter szálat tartalmazó, nem terjedelmesített, festett más szövet” című 5407 61 30 alszámot. ( 13 )
30.
Ami a KN 63. árucsoportjának I. alcsoportját illeti, amelynek a „Más készáru textilanyagból” a címe, ez tartalmazza a „Függöny (beleértve a drapériát is), és belső vászonroló; ágyfüggöny” című 6303 számot, amelybe tartozik a „[Belső vászonroló] más [nem kötött vagy hurkolt] szintetikus szálból, nem szőtt textíliából” című 6303 92 10 alszám. A KN 63. árucsoportjának I. alcsoportjához fűzött 1. megjegyzésből kiderül, hogy az „I. árualcsoport csak a textilanyagból készült készárukra vonatkozik”.
31.
Emlékeztetni kell arra is, hogy a KN tartalmaz az értelmezésére vonatkozó, általános jellegű bevezető rendelkezéseket. E rendelkezésekből többek között következik, hogy a vámtarifaszámok szövegében valamely árura történő minden hivatkozást úgy kell érteni, hogy az a nem teljesen kész vagy befejezetlen árura is vonatkozik, amennyiben a nem teljesen kész vagy befejezetlen áru a bemutatásakor rendelkezik a kész‑ vagy befejezett áru lényeges jellemzőivel. Az ilyen hivatkozás arra a kész‑, illetve befejezett árura vagy az e szabály alapján késznek, illetve befejezettnek minősítendő árura is vonatkozik, amelyet összeszereletlen vagy szétszerelt állapotban hoznak be vagy mutatnak be. ( 14 ) E rendelkezések azt is kifejtik, hogy ha az árut két vagy több vámtarifaszám alá lehetne besorolni, elsősorban azon vámtarifaszámhoz kell kapcsolni, amely az árut legpontosabban határozza meg, ( 15 ) tekintetbe véve, hogy jogi szempontból az áruk besorolását az árumegnevezések alapján kell meghatározni, az áruosztályok, árucsoportok és árualcsoportok címe csak a hivatkozások megkönnyítésére szolgál. ( 16 )
32.
Azt is ki kell emelni, hogy a legpontosabb kapcsolat hiányában a szóban forgó árukat a KN‑vámtarifaszám szövegében meghatározott jellemzőit és tulajdonságait figyelembe véve kell besorolni, amely a jogbiztonság biztosítása és az ellenőrzések megkönnyítése érdekében az áruk tarifális besorolását meghatározó szempontnak minősül. ( 17 )
33.
Noha a Bíróság néhányszor foglalkozott valamely konkrét áru vámtarifa‑besorolásával, az előzetes döntéshozatal iránti kérelem, valamint az uniós bíróság és a nemzeti bíróságok között ezen eljárásból eredő hatáskör‑elhatárolás keretében főszabály szerint nem neki kell erről a kérdésről határoznia, mivel e feladat a kérdés előterjesztő bíróságot terheli az előtte folyamatban lévő jogvita tényállására és az unós jognak a Bíróság által számára adott értelmezésére tekintettel. ( 18 )
34.
Erre tekintettel úgy ítélem meg, hogy a kérdést előterjesztő bíróság lényegében mindenekelőtt a KN XI. áruosztályának 7. megjegyzése szerinti „készáruk” fogalmának hatályát szeretné meghatározni, hogy az lehetővé tegye számára annak vizsgálatát, hogy a Stoilov által bejelentett áruk, vagyis a „rolók előállítására szolgáló anyagok” valóban a KN 63. árucsoportjának valamely alszáma alá tartozhatnak‑e.
35.
Ugyanis, amint arra a Bizottság többek között hivatkozott, ahhoz, hogy a szóban forgó áruk a fent említett árucsoport alá tartozhassanak, a készáruk jellegzetességeivel kell rendelkezniük, amelyek közé tartoznak ezen árucsoport szerint a belső vászonrolók.
36.
Első pillantásra a fakultatív feltételek közül mindössze kettő, a KN XI. áruosztályához fűzött 7. megjegyzésében szereplő feltétel tűnik relevánsnak. A Bizottság és a Nachalnik szerint, mivel a szóban forgó áruk formája négyszögletes, ezért nem felelnek meg a XI. áruosztályhoz fűzött 7. megjegyzés a) pontjában szereplő feltételnek, amely kizárólag „a négyzet vagy téglalap alaktól eltérő formára kiszabott áruk[ra]” vonatkozik. Ezen értékelés, amelyet végeredményben a kérdést előterjesztő bíróságnak kell elvégeznie, azonban nem tűnik számomra különösen meggyőzőnek a belső vászonrolók tekintetében, amelyeknek általában négyszögletes a formájuk. Túlzottnak tűnik számomra, hogy ebből arra lehessen következtetni – ahogyan az eljárás fent említett felei teszik –, hogy a 63. árucsoport nem alkalmazható. Legfeljebb az a következtetés vonható le a szóban forgó áruk négyszögletes formájából, hogy azok nem tartoznak a XI. áruosztályhoz fűzött 7. megjegyzés első feltétele alá.
37.
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ugyanazon áruosztályhoz fűzött 7. megjegyzés b) pontja a „szabásosan szőtt és közvetlenül felhasználható késztermékeket” a készáruk fogalmába tartozóként említi.
38.
Márpedig nemcsak a Stoilov hivatkozott e rendelkezésre a Bíróság előtti tárgyaláson, kifejtve, hogy a szóban forgó árukat mindössze egyszerűen össze kell szerelni, hanem ezen túlmenően a Varhoven administrativen sad szintén megállapította a fent hivatkozott 2012. július 5‑én hozott ítéletében, hogy az említett árukat használatra készen hozták be úgy, hogy belső vászonrolón kívül mást elő lehetne belőlük állítani.
39.
Ezenkívül ki kell emelni, hogy a KN általános rendelkezéseiből következik, hogy valamely árura történő hivatkozást úgy kell érteni, hogy az a nem teljesen kész vagy befejezetlen árura is vonatkozik, amennyiben a nem teljesen kész vagy befejezetlen áru a bemutatásakor rendelkezik a kész‑ vagy befejezett áru lényeges jellemzőivel, vagy amelyet összeszereletlen vagy szétszerelt állapotban mutatnak be.
40.
A kérdést előterjesztő bíróságnak kell tehát megvizsgálnia az előtte ismertetett ténybeli és jogi elemek összességére tekintettel, hogy a szóban forgó termékek szabásosan szőtt és közvetlenül felhasználható késztermékeknek tekinthetők‑e, és így a KN 63. árucsoportja alá tartoznak.
41.
Ha nem ez az eset áll fenn, a termékeknek a KN 54. árucsoportja alá kell tartozniuk.
42.
Az érintett felek arra vonatkozó – ellentmondásos – megfontolásai, hogy a szóban forgó anyagok szőttek‑e vagy sem, mindössze a megfelelő alszám meghatározása szempontjából tűnnek relevánsnak, a KN releváns árucsoportjának meghatározása szempontjából viszont nem, amely véleményem szerint az egyetlen valóban lényeges kérdés.
B – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről
43.
A kérdést előterjesztő bíróság második kérdése lényegében arra irányul, hogy feltételezhető‑e, hogy a nyilatkozattevő és az árubehozatal alapján kötelezett személyben jogos bizalom keletkezett az áru tarifális besorolása tekintetében, ha a) azonos vámtarifaszám alá tartozó azonos áruk vonatkozásában korábban benyújtott vámáru‑nyilatkozat tekintetében a vámhatóság jegyzőkönyvben rögzített – a tarifális besorolásra kiterjedő ellenőrzést is magában foglaló – áruellenőrzést követően nem vett elemzésre szolgáló mintát, és azt a következtetést vonta le, hogy az áruk megfeleltek a vámáru‑nyilatkozatban szereplő adatoknak; és b) nem került sor későbbi ellenőrzésekre azonos vámtarifaszám alá tartozó azonos árukhoz kapcsolódó öt másik olyan vámáru‑nyilatkozatban bejelentett áruk kiadását követően, amelyeket szintén korábban nyújtottak be, mégpedig a vámellenőrzésről készült azon jegyzőkönyv felvételének időpontja előtt és után, amelyben megállapítást nyert a vámtarifaszám helyessége.
44.
E kérdés véleményem szerint csak akkor releváns, ha a kérdést előterjesztő bíróság arra a megállapításra jut, hogy az árukat a beszedést elrendelő határozatnak megfelelően a KN 54. árucsoportja alá kell besorolni.
45.
Az ellenkező esetben ugyanis e határozatot pusztán az említett áruk téves besorolása miatt hatályon kívül kell helyezni, anélkül hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak a Stoilovban a 63. árucsoport alá való besorolás tekintetében keletkezett jogos bizalomra kellene hivatkoznia.
46.
A kérdés e körülhatárolását követően emlékeztetni kell arra, hogy a Vámkódex 68. cikke értelmében a vámhatóságok ellenőrizhetik az általuk elfogadott vámáru‑nyilatkozatokat, e rendelkezés a) pontja értelmében az iratok megvizsgálásával, vagy pedig az említett cikk b) pontja értelmében megvizsgálva az árukat, adott esetben mintát véve az elemzéshez vagy a részletes vizsgálathoz.
47.
A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság kérdésében rámutat arra, hogy az alapügy alapjául szolgáló vámáru‑nyilatkozatot megelőzően a Stoilov által azonos áruknak ugyanazon vámtarifaszám (a KN 63. árucsoportja) alá való besorolására vonatkozóan tett több vámáru‑nyilatkozata közül a vámhatóságok egy esetben folytatták le a behozott termékek áruellenőrzését, a többi esetben pedig az iratok egyszerű ellenőrzését követően elfogadták a Stoilov nyilatkozatát, nem vitatva a bejelentett tarifális besorolást.
48.
A kérdést előterjesztő bíróság kérdése tehát arra irányul, hogy esetlegesen keltettek‑e jogos bizalmat a Stoilovban a vámhatóságok által számára akkor adott biztosítékok, amikor a Stoilov vámáru‑nyilatkozatainak az előző importjai során történő ellenőrzésekor e vámhatóság elfogadta ugyanezen áruknak a KN 63. árucsoportja alá történő besorolását.
49.
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja és 239. cikkének b) pontja olyan eljárásokat vezetett be, amelyek a vámok vámhatóságok általi utólagos könyvelésbe vételétől való eltekintésre, illetve az említett vámok elengedésére irányulnak, mindkét eljárásnak ugyanaz a célja, nevezetesen a behozatali vámok megfizetésének kizárólag a bizalomvédelem alapelvének tiszteletben tartásával összeegyeztethető esetekre való korlátozása. ( 19 )
50.
E cikkek közül az első cikk értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat szerint három együttes feltétel teljesülése esetén a vám megfizetésért felelős személy jogosult arra, hogy ne kerüljön sor e vám beszedésére. ( 20 )
51.
Először is a beszedés elmaradásának az illetékes vámhatóság tévedésén kell alapulnia. Másodsorban a tévedésnek olyannak kell lennie, amelyet a jóhiszeműen eljáró, megfizetésért felelős személy szakmai tapasztalata mellett, és annak ellenére, hogy gondosan járt el, nem észlelhetett. Harmadsorban a megfizetésért felelős személynek tekintettel kell lennie a vámáru‑nyilatkozatára vonatkozó összes érvényes rendelkezésre. ( 21 )
52.
Ami az első feltételt, nevezetesen az illetékes vámhatóság tévedésének fennállását illeti, a Bíróság rámutatott arra, hogy csak olyan hibák alapozzák meg az utólagos vámbeszedés mellőzéséhez fűződő jogot, amelyek a hatóságok tevőleges magatartására vezethetők vissza, ( 22 ) úgy értve, hogy a vám megfizetésért felelős személy által tett, mindössze pontatlan nyilatkozat nem elegendő az említett hatóságoknak felróható tévedés lehetőségének a kizárásához. ( 23 )
53.
Ami az illetékes hatóságok által elkövetett hiba észlelhetőségét illeti, a Bíróság megállapította, hogy azt többek között a szóban forgó szabályozás összetettsége és azon idő alapján kell megítélni, amíg a hatóságok kitartottak a hibájuk mellett, ( 24 ) míg a szakmabeli által tanúsítandó gondosságra vonatkozó feltételt illetően a Bíróság kifejtette, hogy ez a feltétel magában foglalja azt is, hogy ez utóbbi köteles az illetékes vámhatóságok rendelkezésére bocsátani az uniós jog és a nemzeti jogszabályok által előírt összes szükséges információt, és a vámhatóságok adott esetben ezeket kiegészítik vagy átfogalmazzák az érintett árura kért vámkezelés függvényében. ( 25 )
54.
Általában a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az összes feltétel teljesül‑e, anélkül hogy a tett pontosítások mindenképpen kimerítő jellegűek lennének.
55.
E tekintetben néhány olyan tényező kiemelésére szorítkozom, amelyek alapján úgy gondolom, hogy a vám beszedésének mellőzésére vonatkozó feltételek teljesülni látszanak.
56.
Így az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy az alapjogvita keletkezése előtt a vámhatóságok a Stoilov vámáru‑nyilatkozatainak ellenőrzése céljából áruvizsgálat alá vetették az említett jogvita alapjául szolgáló árukkal azonos, ugyanonnan származó és a KN 63. árucsoportjába besorolt árukat.
57.
A termékek áruvizsgálata során a vámhatóságok véleményem szerint tehát tevőleges magatartást tanúsítottak a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében, amely magatartást úgy tűnik, hogy végeredményben megerősítettek az ezt követő iratellenőrzések.
58.
Bár a kérdést előterjesztő bíróság nem adott tájékoztatást azon időtartamról, amelyen keresztül a nemzeti vámhatóságok elfogadták a Stoilov által bejelentett tarifális besorolást, amit e bíróságnak kell megvizsgálnia, mégis úgy tűnik, hogy e gyakorlat több, időben egymástól eltérő vámáru‑nyilatkozatot érintett.
59.
Egyébként kétlem, hogy az illetékes hatóságok tévedését ésszerűen észlelhetné az átlagosan gondos gazdasági szereplő, tekintettel arra a körülményre, hogy ugyanezeknek a hatóságoknak részletes vizsgálat keretében mikroszkóp, majd infravörös spektroszkópia segítségével végzett szakértői véleményhez kellett folyamodniuk, amely alapján végül elutasították a Stoilov által a szóban forgó áruk behozatalára vonatkozóan bejelentett besorolást.
C – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről
60.
A kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdése arra irányul, hogy „[ú]gy kell‑e értelmezni a [Vámkódex] 243. cikkének (1) bekezdését a jogerő tiszteletben tartására tekintettel, hogy jogorvoslati kérelem csak akkor nyújtható be az említett [Kódex] 232. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti aktus ellen, ha ezen aktust azért hozták, mert a fizetést nem teljesítették az előírt határidőn belül, az aktus egyúttal a behozatali vámok összegét is megállapítja, és az a tagállam nemzeti joga szerint a vámok behajtása szempontjából végrehajtható jogi aktust képez”.
61.
Amint azt a Bizottság nagyon helyesen megjegyezte, e kérdés különösen homályos megfogalmazásán felül nem könnyű megérteni, hogy lényegében mit szeretne megtudni a kérdést előterjesztő bíróság.
62.
Ezen általános fenntartáson kívül, amely alapján egész egyszerűen tekinthetnénk úgy, hogy e kérdést elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, a jelen eljárásra jellemző körülményeket figyelembe véve mégis érthető e kérdés.
63.
Úgy tűnik ugyanis, hogy a kifejezetten a jogerő elvére irányuló kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság a Varhoven administrativen sad azon esetleges ítélete elé kívánt menni, amely hatályon kívül helyezi a közlésről szóló határozatra vonatkozó 2010. december 30‑i ítéletét, végeredményben azt a kérdést terjesztve elő, hogy a Vámkódex értelmében kizárólag a beszedést elrendelő határozatot kell‑e megtámadható aktusnak tekinteni, megfosztva ezáltal a közlésről szóló határozatot e minősítéstől, és ennélfogva megfosztaná a kérdést előterjesztő bíróság által meghozandó ítéletre gyakorolt minden jogerejétől a Varhoven administrativen sad által hozott, az ez utóbbi határozatot hatályon kívül helyező ítéletet.
64.
Másképpen kifejezve, a kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróságnak feltett kérdés arra irányul, hogy kizárólag a Vámkódex 232. cikke alapján elfogadott, beszedést elrendelő határozat minősül‑e megtámadható jogi aktusnak, mivel a közlésről szóló határozat ebben az értelemben mindössze előkészítő jellegű aktus, amely nem vethető jogorvoslat alá.
65.
Márpedig, ha ez a kérdés, akkor nyilvánvalóan nemleges választ kell adni rá.
66.
A Vámkódex ugyanis – azáltal, hogy a 243. cikkének (1) bekezdése annak pontosítására szorítkozik, hogy bármely személynek joga van jogorvoslati kérelmet benyújtani a vámhatóság által a vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatban hozott olyan határozatok ellen, amelyek őt közvetlenül és személyesen érintik – bizonyosan nem zárja ki, hogy a tagállamok – a Bolgár Köztársasághoz hasonlóan, ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság és a Nachalnik elismerte – az említett Kódex 221. cikkének (1) bekezdésében szereplő közlést (a jelen esetben a közlésről szóló határozatot) a belső jog szerinti megtámadható jogi aktusnak minősítsék.
67.
Végeredményben az Administrativen sad Sofia‑grad a közlésről szóló határozatról érdemben határozva 2010. december 30‑i ítéletében maga is elismerte, hogy az említett határozat a Stoilovnak sérelmet okozó aktus.
68.
Ennélfogva a Vámkódex rendelkezései nem zárják ki azt, hogy mind a közlésről szóló határozatot, mind pedig a beszedésről szóló határozatot az importőrnek sérelmet okozó aktusnak lehessen tekinteni, következésképpen mindkettő jogorvoslat tárgya lehet a nemzeti bíróságok előtt.
D – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésről
69.
A kérdést előterjesztő bíróság negyedik és utolsó kérdése arra irányul, hogy „[ú]gy kell‑e értelmezni a[ Charta] 41. cikke (2) bekezdésének a) pontját és 47. cikkét, hogy abban az esetben, ha a [Vámkódex] 221. cikkének (1) bekezdése szerinti tájékoztatását követően a kötelezett által előterjesztett, független szakvélemény elkészítésére irányuló bizonyítási indítványról a vámhatóság nem kifejezetten határozott, és azzal a későbbi határozatok indokolásai sem foglalkoztak, a gondos ügyintézéshez és a közigazgatási eljárásban való védekezéshez való jog bírósági eljárásban már nem orvosolható megsértése áll fenn, mert az érintettnek az alapeljárás körülményei között csak az elsőfokú bíróság előtti eljárásban van lehetősége arra, hogy az áru tarifális besorolásával kapcsolatos kifogásait alátámassza független szakértőhöz intézett kérdések útján”.
70.
Mindenekelőtt néhány pontosítást kell tenni e kérdés tárgyára vonatkozóan.
71.
Elsőként, téves kérdésfeltevésnek tűnik számomra, hogy az a Charta 47. cikkére, nevezetesen a hatékony bírósági jogorvoslat garanciájára irányul, míg a kérdést előterjesztő bíróság lényegében a meghallgatáshoz való jognak a közigazgatási eljárásban való tiszteletben tartására vonatkozó érvelést fejt ki.
72.
Egyébként, ha a Charta 47. cikke alapján kívánunk a kérdésre válaszolni, az alapügy körülményeinek összességére tekintettel semmi kétség nincs afelől, hogy a Stoilov rendelkezett a beszedést elrendelő határozat elleni jogorvoslat kezdeményezésének lehetőségével, amely éppen folyamatban van a kérdést előterjesztő bíróság előtt. Ezen túlmenően mindenképpen hasznos emlékeztetni arra, hogy a Stoilov indíthatott keresetet a közlésről szóló határozat ellen is, amelyben független szakvélemény haladéktalan elkészítését kérte, és amely vélemény alapján a Varhoven administrativen sad helyt adott a Stoilov fellebbezésének.
73.
Másodsorban meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdése a meghallgatáshoz való jognak a közlésről szóló határozat elfogadását követő közigazgatási szakaszban történő tiszteletben tartására vonatkozik, úgy értelmezve e jogot, mint amely magában foglalja a független szakvélemény elkészíttetéséhez való jogot, olyan szakvélemény iránti kérelmet, amely időrendben megelőzi a beszedést elrendelő határozat elfogadását.
74.
Márpedig nem úgy tűnik, hogy ez az előfeltevés megfelelne az alapjogvita tényállásának, mivel a Stoilov a beszedést elrendelő határozat elfogadását követően nyújtotta be a független szakvélemény iránti kérelmét. ( 26 )
75.
Megőrizve a kérdés hatékony érvényesülését és elvonatkoztatva a független szakvéleményhez való „jogtól”, e kérdés újrafogalmazható oly módon, hogy arra irányul, hogy a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában kimondott meghallgatáshoz való jog tiszteletben tartása kötelező‑e a vámhatóságra az alapjogvita alapját képezőhöz hasonló, a Vámkódex 232. cikkén alapuló beszedést elrendelő határozat elfogadását megelőzően.
76.
E tekintetben nem kétséges, hogy e helyzet – mivel a beszedést elrendelő határozatot olyan nemzeti szabályozás, nevezetesen a Vámkódex alapján fogadták el, amely egyértelműen az uniós jog alkalmazási körébe tartozik – magában foglalja e jognak a tagállam általi „végrehajtását” a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében, így a Charta által biztosított jogokat alkalmazni kell. ( 27 )
77.
A Bíróság korábban már kimondta, hogy a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja a személyek azon joga keretében, hogy az ügyeiket a megfelelő ügyintézés elvei szerint bírálják el, biztosítja számukra a meghallgatáshoz való jogot minden olyan eljárásban, amely sérelmet okozó jogi aktus elfogadásához vezethet, ( 28 ) a Bíróság egyébként vámtartozás beszedésére irányuló eljárás keretében már alkalmazta e jogot. ( 29 )
78.
Emlékeztetni kell arra, hogy a meghallgatáshoz való jog mindenkinek biztosítja azt a lehetőséget, hogy hasznos és hatékony módon ismertethesse az álláspontját minden közigazgatási eljárásban és minden olyan határozat elfogadása előtt, amely az érdekeit hátrányosan érintheti. ( 30 )
79.
Az M.‑ügyben, amely a menedékjog iránti kérelem és a kiegészítő védelem iránti kérelem vizsgálatára vonatkozott, a Bíróság így kiemelte, hogy amennyiben a tagállam úgy határozott, hogy két külön, egymást követő eljárást alkalmaz, az érdekeltnek a meghallgatáshoz való jogát annak alapvető jellegére tekintettel teljes mértékben biztosítani kell mindkét eljárásban. ( 31 ) A Bíróság hozzáfűzte, hogy e jogot még inkább tiszteletben kell tartani, ha a menekültstátusz megadásának és a kiegészítő védelmi jogállásban való részesülésnek a feltételei eltérőek, bár a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság az egyes kérelmek elutasítására vonatkozó döntését hasonlóan indokolta. ( 32 )
80.
Anélkül, hogy tagadni akarnánk az M.‑ügy és az alapügy között fennálló bizonyos különbségeket, felmerül mindazonáltal a kérdés, hogy a meghallgatáshoz való jognak minden egyes egyedi közigazgatási aktus elfogadását megelőzően történő tiszteletben tartására vonatkozó követelmény analógia útján alkalmazandó‑e az alapügyre jellemző körülmények esetén, vagyis két közel azonos tárgyú határozatnak – először a közlésről szóló, majd a beszedést elrendelő határozatnak – az egymást követő elfogadása esetén.
81.
Mindenekelőtt megállapítva a szóban forgó két határozat önálló jellegét, a Nachalnik a Bíróság előtti tárgyaláson arra hivatkozott, hogy a meghallgatáshoz való jognak a közlésről szóló határozat elfogadásához vezető szakaszban való tiszteletben tartása megelőzi meghallgatáshoz való jognak a beszedést elrendelő határozat elfogadásához vezető eljárásban való tiszteletben tartását.
82.
Noha a kérdést előterjesztő bíróság nem adott semmilyen tájékoztatást arról, hogy a Stoilov hasznos és hatékony módon ismertethette‑e a vámhatóságnak a közlésről szóló határozat elfogadására vonatkozó szándékával kapcsolatos észrevételeit, feltéve hogy ez az eset bebizonyosodik, mégis úgy ítélem meg, hogy e jog fennállása és gyakorlása nem eredményezheti a Stoilovhoz hasonló gazdasági szereplő azon lehetőségének tagadását, hogy a beszedést elrendelő határozat elfogadásához vezető közigazgatási szakaszban meghallgassák.
83.
Azon észrevételek tartalma ugyanis, amelyet a gazdasági szereplőnek jogában áll a Vámkódex 220. cikke szerinti közlésről szóló határozat elfogadása előtt ismertetni, nem esik egybe azokkal az észrevételekkel, amelyeket a hatósághoz azt megelőzően nyújthat be, hogy az a vámtartozás megfizetésére kötelezi őt az említett Kódex 232. cikke alapján.
84.
Az első esetben – és amennyiben a Vámkódex 220. cikke alapján elfogadott közlés sérelmet okozó aktusnak minősül, ahogyan az a bolgár jogban fennáll – a meghallgatáshoz való jog gyakorlása irányulhat a termék tarifális besorolásának a vitatására. A Vámkódex 224–229. cikke alapján magában foglalhatja azon indokok – ideértve a gazdasági vagy szociális jellegű indokokat is – kifejtését is, amelyen a követelt összeg hatóság számára való megfizetésének elhalasztása iránti kérelem vagy a fizetési könnyítés megadása iránti kérelem alapul. A második esetben a gazdasági szereplő a késedelmi kamat beszedése iránti kérelmet tartalmazó beszedést elrendelő határozat elfogadását megelőzően kifejtheti azokat az indokokat – ideértve a gazdasági vagy szociális jellegű indokokat is – amelyek kizárják az említett kamatok követelését, és kérheti, hogy a hatóság a Vámkódex 232. cikkének (2) bekezdése értelmében attól tekintsen el.
85.
Ha a két eljárásban előterjeszthető észrevételek tartalma nem épül teljesen egymásra, kizárólag a meghallgatáshoz való jognak a két határozathoz vezető mindkét szakaszban való tiszteletben tartása tudja a gazdasági szereplő számára lehetővé tenni, hogy hasznos és hatékony módon ismertethesse álláspontját.
86.
Végül hozzáfűzöm, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a tényleges érvényesülés és az egyenértékűség elvét betartva a nemzeti jognak megfelelően levonja a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában kimondott jog megsértésére vonatkozó következtetéseket. Így e jognak és ezen elveknek megfelelően neki kell többek között azt megvizsgálnia, hogy ennek megsértése a törvény erejénél fogva a beszedést elrendelő határozat hatályon kívül helyezését eredményezi‑e, vagy e következmény attól függ, hogy az érintett gazdasági szereplő bizonyítsa, hogy a meghallgatáshoz való jog e megsértése hiányában az eljárás eltérő eredményre vezethetett volna.
III – Végkövetkeztetések
87.
A jelen indítvány 12–22. pontjában kifejtett megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy állapítsa meg, hogy nem szükséges az Administrativen sad Sofia‑grad (Bulgária) 2012. április 4‑i határozatával előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelemről határozni.
( 1 ) Eredeti nyelv: francia.
( 2 ) A KN a 2008. szeptember 19‑i 1031/2008/EK bizottsági rendelettel (HL L 291., 1. o.) módosított, a vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) I. mellékletében szerepel.
( 3 ) A 2006. november 20‑i 1791/2006/EK tanácsi rendelettel (HL L 363., 1. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex).
( 4 ) E rendelkezés szerint a könyvelésbe vételt követően a vámösszeget a megfelelő eljárások szerint közölni kell az adóssal.
( 5 ) E rendelkezés értelmében a 221. cikknek megfelelően közölt vámösszeget az adós főszabály szerint e közlést követő 10 napot meg nem haladó határidőn belül köteles megfizetni.
( 6 ) A cikk többek között úgy rendelkezik, hogy ha a fizetendő vámösszeget nem fizették meg az előírt határidőn belül, a vámhatóságnak igénybe kell vennie minden, a hatályos jogszabályok szerint rendelkezésére álló lehetőséget, a végrehajtást is beleértve, hogy biztosítsa ezen összeg megfizetését.
( 7 ) Lásd ebben az értelemben a C-314/96. sz. Djabali-ügyben 1998. március 12-én hozott ítélet (EBHT 1998., I-1149. o.) 19. pontját és a C-225/02. sz. García Blanco-ügyben 2005. január 20-án hozott ítélet (EBHT 2005., I-523. o.) 28. pontját, valamint a C-155/11. PPU. sz. Mohammad Imran-ügyben 2011. június 10-én hozott végzés (EBHT 2011., I-5095. o.) 21. pontját és a C‑252/11. sz. Šujetová‑ügyben 2012. október 22‑én hozott végzés 15. pontját.
( 8 ) Lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Djabali‑ügyben hozott ítélet 18. pontját, a fent hivatkozott García Blanco‑ügyben hozott ítélet 27. pontját, valamint a C‑492/11. sz. Di Donna ügyben 2013. június 27‑én hozott ítélet 26. pontját és a fent hivatkozott Šujetová‑ügyben hozott végzés 14. pontját.
( 9 ) A fent hivatkozott Mohammad Imran‑ügyben hozott végzés alapjául szolgáló ügyben fennálló helyzet.
( 10 ) A fent hivatkozott Šujetová‑ügyben hozott végzés alapjául szolgáló ügyhöz hasonlóan.
( 11 ) Lásd a 132/81. sz. Vlaeminck-ügyben 1982. szeptember 16-án hozott ítélet (EBHT 1982., 2953. o.) 13. pontját és a C-11/07. sz., Eckelkamp és társai ügyben 2008. szeptember 11-én hozott ítélet (EBHT 2008., I-6845. o.) 34. pontját.
( 12 ) A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a Varhoven administrativen sad által hozott ítélet rá nézve nem jogerős, mivel e határozat nem értelmezési jellegű, hanem csak a vámjogot (és következésképpen a Vámkódex rendelkezéseit) alkalmazta. A jelen ügyben nem merül fel az uniós jog és a jogerő elve tiszteletben tartásának egymáshoz való viszonya. Ezek viszonyára vonatkozóan lásd különösen a C-224/01. sz. Köbler-ügyben 2003. szeptember 30-án hozott ítéletet (EBHT 2003., I-10239. o.), a C-234/04. sz. Kapferer-ügyben 2006. március 16-án hozott ítéletet (EBHT 2006., I-2585. o.) és a C-2/08. sz. Fallimento Olimpiclub ügyben 2009. szeptember 3-án hozott ítéletet (EBHT 2009., I-7501. o.).
( 13 ) A „más szövet” e csoportját úgy kell érteni, mint amelybe nem tartozik bele a nagy szakítószilárdságú nejlon‑, vagy más poliamid vagy poliészter fonalból készült szövet, a szalagból vagy hasonló termékből készült szövet, a XI. áruosztályhoz tartozó megjegyzések 9. pontjában meghatározott szövet, a legalább 85 tömegszázalék végtelen szálú nejlont vagy más poliamidot tartalmazó más szövet és a legalább 85 tömegszázalék végtelen, terjedelmesített poliészter szálat tartalmazó más szövet.
( 14 ) A KN első része 1. szakasza A. pontja (2) bekezdésének a) alpontja.
( 15 ) A KN első része 1. szakasza A. pontja (3) bekezdésének a) alpontja.
( 16 ) A KN első része 1. szakasza A. pontjának (1) bekezdése.
( 17 ) Lásd különösen a C-42/99. sz. Eru Portuguesa ügyben 2000. december 26-án hozott ítélet (EBHT 2000., I-7691. o.) 13. pontját.
( 18 ) Amint arra gyakran emlékeztet a Bíróság (lásd legutóbb a C‑558/11. sz. Kurcums Metal ügyben 2012. november 15‑én hozott ítélet 28. pontját), ha a Bíróság elé tarifális besorolással kapcsolatban terjesztenek előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, a Bíróság feladata inkább az, hogy megvilágítsa a nemzeti bíróság számára azokat a szempontokat, amelyek alapján lehetővé válik az utóbbi számára, hogy a szóban forgó árukat helyesen sorolja be a KN alá, mintsem hogy a Bíróság maga végezze el ezt a besorolást, annál is inkább, mivel nem áll feltétlenül rendelkezésére az ehhez szükséges valamennyi adat. Úgy tűnik tehát, hogy a nemzeti bíróság mindenképpen kedvezőbb helyzetben van ennek elvégzéséhez.
( 19 ) Lásd ebben az értelemben a C-375/07. sz. Heuschen & Schrouff Oriëntal Foods Trading ügyben 2008. november 20-án hozott ítélet (EBHT 2008., I-8691. o.) 57. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C-552/08. P. sz., Agrar-Invest-Tatschl kontra Bizottság ügyben 2009. október 1-jén hozott végzés (EBHT 2009., I-9265. o.) 52. pontját.
( 20 ) Lásd ebben az értelemben többek között a C-348/89. sz. Mecanarte-ügyben 1991. június 27-én hozott ítélet (EBHT 1991., I-3277. o.) 20. és 23. pontját; a C-250/91. sz. Hewlett Packard France ügyben 1993. április 1-jén hozott ítélet (EBHT 1993., I-1819. o.) 12. pontját; a C-251/00. sz. Ilumitrónica-ügyben 2002. november 14-én hozott ítélet (EBHT 2002., I-10433. o.) 37. pontját és a fent hivatkozott Agrar‑Invest‑Tatschl kontra Bizottság ügyben hozott végzés 51. pontját.
( 21 ) Lásd különösen a fent hivatkozott Hewlett Packard France ügyben hozott ítélet 13. pontját és a fent hivatkozott Ilumitrónica ügyben hozott ítélet 38. pontját.
( 22 ) Lásd a fent hivatkozott Mecanarte‑ügyben hozott ítélet 23. pontját és a fent hivatkozott Ilumitrónica ügyben hozott ítélet 42. pontját.
( 23 ) Lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Ilumitrónica‑ügyben hozott ítélet 45. pontját.
( 24 ) Uo., 56. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 25 ) Uo., 61. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 26 ) Lásd a jelen indítvány 6. és 7. pontját.
( 27 ) Lásd ebben az értelemben a C‑617/10. sz. Åkerberg Fransson‑ügyben 2013. február 26‑án hozott ítélet 21. pontját.
( 28 ) Lásd a C‑277/11. sz. M.‑ügyben 2012. november 22‑én hozott ítélet 83–85. pontját.
( 29 ) Lásd a C-349/07. sz. Sopropé-ügyben 2008. december 18-án hozott ítélet (EBHT 2008., I-10369. o.) 41. pontját és a C-423/08. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2010. június 17-én hozott ítélet (EBHT 2010., I-5449. o.) 45. pontját. A meghallgatáshoz való jognak a Vámkódex 220. cikkében szereplő közlés elfogadását megelőző tiszteletben tartása valójában szintén előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát képezi a Bíróság folyamatban lévő C‑129/13. sz. Kamino International Logistics ügyben.
( 30 ) Lásd különösen a fent hivatkozott Sopropré‑ügyben hozott ítélet 37. pontját és a fent hivatkozott M.‑ügyben hozott ítélet 87. pontját.
( 31 ) A fent hivatkozott M.‑ügyben hozott ítélet 91. pontja.
( 32 ) Uo., 92. pont.
Full & Egal Universal Law Academy