ELEANOR SHARPSTON
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2013. december 19. ( 1 )
C‑515/12. sz. ügy
„4finance” UAB
kontra
Valstybinė vartotojų teisių apsaugos tarnybaés
Valstybinė mokesčių inspekcija prie Lietuvos Respublikos finansų ministerijos
(a Lietuvos vyriausiojo administracinio teismas [Litvánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Fogyasztóvédelem — Vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai — Piramisrendszer — A fogyasztó díjfizetési kötelezettsége a piramisrendszerbe való belépéskor — Az újonnan belépők által fizetett díj és a már regisztrált tagoknak fizetett jutalom közötti összefüggés — A díj összegének jelentősége”
1.
A 2005/29/EK irányelv (a továbbiakban: tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv vagy irányelv) ( 2 ) többek között tiltja a piramis‑elvre épülő eladásösztönző rendszert (a továbbiakban: piramisrendszer). A Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (litván legfelsőbb közigazgatási bíróság) három kérdést tesz fel e rendszerekre vonatkozóan az irányelv értelmezésével kapcsolatban. Arra vár választ, hogy ahhoz, hogy a piramisrendszer az irányelv hatálya alá tartozzon, a fogyasztóknak díjat kell‑e fizetniük. Amennyiben igen, bizonyítani kell‑e, hogy a szóban forgó rendszert e díjak finanszírozzák, illetve a rendszerbe való belépésért kért összeg releváns tényező‑e?
Jogszabályok
Az irányelv
2.
Az irányelv (2)–(6) preambulumbekezdése kifejti, hogy egyik fő célja az egységes jogszabályok megteremtése a belső piac működésének előmozdítása érdekében. A (7) és a (8) preambulumbekezdés megállapítja, hogy az irányelv „a fogyasztóknak a termékekkel kapcsolatos ügyleti döntéseit közvetlenül befolyásoló kereskedelmi gyakorlatokkal foglalkozik” és „közvetlenül védi a fogyasztó gazdasági érdekeit az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataitól”. A (11) preambulumbekezdés értelmében az irányelv „megteremti a fogyasztóvédelem egységesen magas szintjét” azáltal, hogy létrehozza „a fogyasztók gazdasági magatartását torzító tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok egységes, általános tilalmát”. A (12) preambulumbekezdés a következőket állapítja meg: „A harmonizáció jelentős mértékben növeli a jogbiztonságot mind a fogyasztók, mind az üzleti vállalkozások számára. Mind a fogyasztók, mind az üzleti vállalkozások világosan meghatározott jogi koncepción alapuló, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat az Európai Unió egész területén szabályozó egységes szabályozási keretre támaszkodhatnak. Ennek hatása az lesz, hogy fogyasztók gazdasági érdekeit sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályok sokféleségéből származó korlátok megszűnnek, és fennáll a belső piac megvalósításának lehetősége.” A (17) preambulumbekezdés értelmében: „A fokozottabb jogbiztonság érdekében kívánatos meghatározni azokat a kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek minden körülmények között tisztességtelenek. Ezért az I. melléklet minden ilyen gyakorlatot tartalmaz. Kizárólag ezek azok a kereskedelmi gyakorlatok, amelyeket az 5–9. cikk rendelkezései szerint történő eseti vizsgálat nélkül is tisztességtelennek kell tekinteni. [Helyesen: Kizárólag ezeket a kereskedelmi gyakorlatokat lehet az 5–9. cikk rendelkezései szerint történő eseti vizsgálat nélkül is tisztességtelennek tekinteni.] A felsorolás csak ezen irányelv felülvizsgálata révén módosítható.”
3.
Az 1. cikk az irányelv célját abban határozza meg, hogy az „hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez, valamint, hogy a tagállamoknak a fogyasztók gazdasági érdekeit sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítése révén magas szintű fogyasztóvédelmet valósítson meg”.
4.
A 2. cikk néhány alapvető fogalommeghatározást tartalmaz:
„[…]
c)
»termék«: az áru vagy szolgáltatás, ideértve az ingatlantulajdont, valamint a jogokat és kötelezettségeket is;
d)
»az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatai«: (a továbbiakban: kereskedelmi gyakorlatok) a kereskedő által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítés, illetve kereskedelmi kommunikáció – beleértve a reklámot és a marketinget is –, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával [helyesen: valamely terméknek a fogyasztó részére történő népszerűsítésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával];
e)
»fogyasztók gazdasági magatartásának jelentős torzítása«: a kereskedelmi gyakorlat olyan célból történő alkalmazása, hogy érzékelhető módon rontsa a fogyasztó tájékozott döntés meghozatalára való képességét, és ezáltal olyan ügyleti döntés meghozatalára ösztönzi a fogyasztót, amelyet egyébként nem hozott volna meg;
[…]
h)
»szakmai gondosság«: a szakismeret és a gondosság azon szintje, amely ésszerűen elvárható a kereskedőtől a fogyasztóval szemben, és amely arányban áll a becsületes piaci gyakorlattal és/vagy a jóhiszeműség általános alapelvével a kereskedő tevékenységi körében;
[…]
k)
»ügyleti döntés«: a fogyasztó által arra vonatkozóan hozott döntés, hogy vásároljon‑e, és ha vásárol, akkor hogyan és milyen feltételek mellett, egy összegben vagy részletekben fizessen‑e, a terméket megtartsa vagy elidegenítse, a termékkel kapcsolatos szerződéses jogát gyakorolja, valamint hogy a fogyasztó a cselekvés vagy a cselekvéstől való tartózkodás mellett döntsön.
[…]”
5.
A 3. cikk többek között úgy rendelkezik, hogy az irányelvet:
„(1) […] az üzleti vállalkozásoknak a termékhez kapcsolódó kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően és azt követően, valamint a lebonyolítás során, a fogyasztókkal szemben folytatott, az 5. cikkben meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatára kell alkalmazni”.
6.
A 3. cikk (9) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „A 2002/65/EK irányelvben meghatározott »pénzügyi szolgáltatások«‑ra és az ingatlanokra vonatkozóan a tagállamok megállapíthatnak olyan követelményeket, amelyek megszorítóbbak vagy szigorúbbak ezen irányelvnél az általa közelített területen”.
7.
Az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése tiltja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot. Az 5. cikk (2) bekezdése értelmében a kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben „ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel, és a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja az átlagfogyasztó gazdasági magatartását, akihez eljut, vagy aki a címzettje […]”. Az 5. cikk (5) bekezdése meghatározza, hogy: „Az I. melléklet tartalmazza azoknak a kereskedelmi gyakorlatoknak a felsorolását, amelyek minden körülmények között tisztességtelennek minősülnek. Ugyanezt a felsorolást kell alkalmazni minden tagállamban, és a felsorolás csak ezen irányelv felülvizsgálata révén módosítható”.
8.
A 6–9. cikk a jelen ügyben nem releváns. Külön‑külön a megtévesztő tevékenységekre, megtévesztő mulasztásokra, agresszív kereskedelmi gyakorlatokra, illetve zaklatás, kényszerítés és nem megengedett befolyásolás alkalmazására vonatkoznak.
9.
Az irányelv I. mellékletében foglalt „feketelista” 14. pontja a következőképpen szól: „Piramiselvre épülő olyan eladásösztönző rendszer létrehozása, működtetése, vagy támogatása, amelyben a fogyasztó annak lehetőségével számol, hogy jövedelemre tesz szert [helyesen: amelyben a fogyasztó díjat fizet annak fejében, hogy olyan jutalmat szerezhet], amely elsősorban más játékosoknak a rendszerbe való belépéséből ered, nem pedig a termékek eladásából, illetve fogyasztásából.” ( 3 )
A nemzeti szabályozás
10.
A Lietuvos Respublikos nesąžiningos komercinės veiklos vartotojams draudimo įstatymas (a fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló litván törvény) 7. cikkének 22. pontja értelmében a kereskedelmi gyakorlat megtévesztőnek, ezáltal tisztességtelennek tekintendő, amennyiben piramiselvre épülő olyan eladásösztönző rendszer létrehozásában, működtetésében vagy támogatásában áll, amelyben a fogyasztó annak lehetőségével számol, hogy jövedelemre tesz szert, amely elsősorban más játékosoknak a rendszerbe való belépéséből ered, nem pedig a termékek eladásából, illetve fogyasztásából.
A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
11.
A „4finance” UAB („4finance”) távollévőknek nyújt kisösszegű hiteleket. 2010. október 26‑tól 2011. február 15‑ig egy reklámkampányt folytatott, azt hirdetve, hogy minden olyan személy, aki a weboldalán regisztrál, minden egyes meghívott és ezt követően a 4finance weboldalán regisztrált „barát” után jutalmat kap a bankszámlájára. Az eljárás a következőképpen zajlott. A fogyasztónak a regisztráláshoz ki kellett töltenie egy on‑line nyomtatványt, és be kellett fizetnie a pusztán névleges, 0,01 LTL összegű regisztrációs díjat. A 4finance arra kérte a regisztrálókat, hogy hívják meg„barátaikat”, hogy ők is regisztráljanak, mégpedig úgy, hogy a weboldal megfelelő helyén megadják e személy mobiltelefonszámát vagy elektronikus levélcímét. Ez az információ lehetővé tette a 4finance számára, hogy ezen „barátok” számára felkínálja a kisösszegű hiteleit, akiket felkért arra, hogy regisztráljanak. Amennyiben ez a személy regisztrált, akkor az, aki megadta az elérhetőségét, 10 LTL vagy 20 LTL jutalmat (bónuszt) kapott. ( 4 ) A regisztrációt követően az illető jogot szerzett arra, hogy a 4finance‑től kis összegű hitelt vegyen fel távollévők között kötött szerződés keretében. ( 5 )
12.
A Valstybinė vartotojų teisių apsaugos tarnyba (nemzeti fogyasztóvédelmi hivatal) megállapította, hogy a 4finance olyan piramiselvre épülő eladásösztönző rendszert hozott létre, amely a fogyasztók számára lehetővé tette, hogy olyan jövedelemre tegyenek szert, amely elsősorban más fogyasztóknak a rendszerbe való beléptetéséből ered, nem pedig a termékek eladásából vagy fogyasztásából. Ezért határozatban a 4finance‑ra 8000 LTL összegű bírságot szabott ki az e rendszereket tiltó nemzeti jogszabályok megsértése miatt.
13.
A 4finance megtámadta ezt a határozatot annak érdekében, hogy a Valstybinė mokesčių inspekcija prie Lietuvos Respublikos finansų ministerijos (pénzügyminisztérium) visszatérítse a bírságot. 2011. október 25‑én az elsőfokú bíróság elutasította ezt a kérelmet. A 4finance ezt követően fellebbezett a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas előtt, amely előzetes döntéshozatalra a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1.
Az [irányelv] I. mellékletének 14. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a piramis‑elvre épülő eladásösztönző rendszer létrehozása, működtetése vagy támogatása csak akkor minősül minden körülmény között megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak, ha a fogyasztónak részvételi díjat kell fizetnie azért, hogy az elsősorban más fogyasztóknak a rendszerbe való beléptetéséért, nem pedig a termékek eladásáért vagy fogyasztásáért járó jutalomban részesülhessen?
2.
Ha szükséges, hogy a fogyasztó a jutalomszerzési jogosultságért részvételi díjat fizessen, a fogyasztó által azért a lehetőségért fizetett részvételi díj összege, hogy az elsősorban más fogyasztóknak a rendszerbe való beléptetéséért, nem pedig a termékek eladásáért vagy fogyasztásáért járó jutalomban részesüljön, hatással van‑e arra, hogy a piramiselvre épülő eladásösztönző rendszer az irányelv I. mellékletének 14. pontja értelmében megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak minősül? A fogyasztók által befizetett részvételi díjakat, amelyek összege pusztán szimbolikus, és a fogyasztók azonosításának lehetővé tételét szolgálják, lehet‑e azért a lehetőségért fizetett részvételi díjnak tekinteni, hogy a fogyasztó jutalomra tegyen szert az irányelv I. mellékletének 14. pontja értelmében?
3.
Az irányelv I. mellékletének 14. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy ahhoz, hogy a piramiselvre épülő eladásösztönző rendszer megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak minősüljön, egyedül az számít, hogy a már regisztrált fogyasztónak elsősorban más fogyasztóknak a rendszerbe való beléptetéséért, nem pedig a termékek eladásáért, illetve fogyasztásáért fizessenek, vagy az is jelentőséggel bír, hogy milyen mértékben finanszírozzák az új tagok által befizetett díjakból a rendszer tagjainak az új fogyasztók beléptetéséért kifizetett összegeket? A jelen ügyben a piramiselvre épülő eladásösztönző rendszer már regisztrált tagjainak kifizetett összeget teljesen vagy jelentős részben az e rendszerbe újonnan belépő tagok által befizetett díjakból kell‑e finanszírozni?”
14.
Írásbeli észrevételeket a 4finance, a cseh, az olasz, a litván és a lengyel kormány, illetve az Európai Bizottság nyújtott be. Tárgyalás tartását nem kérték, ezért arra nem került sor.
Értékelés
Előzetes észrevételek
15.
Nyilvánvaló, hogy az alapügyben az üzleti vállalkozásnak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatáról van szó, amely valamely terméknek a fogyasztó részére történő – az irányelv értelmében vett – népszerűsítésére, értékesítésére vagy szolgáltatására terjed ki.
16.
Ezen eljárásokban a tagállami hatóság az irányelvet átültető nemzeti jogszabály végrehajtására törekszik. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a kérdést előterjesztő bíróságnak a hatásköre keretei között meg kell mindent tennie annak érdekében, hogy a belső jog egészére tekintettel biztosítsa a szóban forgó irányelv teljes érvényesülését, és annak céljával összhangban álló eredményre jusson. ( 6 )
Az első kérdés
17.
Az első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy ahhoz, hogy a piramisrendszer az I. melléklet 14. pontja értelmében vett megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak minősüljön, a fogyasztónak díjat kell‑e fizetnie.
18.
E kérdés vizsgálatához meg kell nézni, hogy mit is jelent a piramisrendszer. A jelen ügyben benyújtott valamennyi észrevétel (kivéve a Bizottságét ( 7 )) leírja a piramisrendszert, jóllehet a leírások eltérnek egymástól.
19.
A 4finance azt állítja, hogy jogszerű értékesítési hálózatot, nem pedig piramisrendszert működtet. Véleménye szerint a piramisrendszert a következők jellemzik: i. egyfajta befektetés; ii. a befektetett összegek felhasználásához fűződő csalás; iii. a meglévő befektetőknek nyújtott jutalmak kifizetése az új befektetőktől szerzett hozzájárulásból; iv. szokatlanul magas nyereség; és v. a rendszerbe újonnan belépő befektetők számától, nem pedig az eladott termékek mennyiségétől függő jövedelem.
20.
A Cseh Köztársaság azt állítja, hogy e rendszereknek az a lényege, hogy minden egyes fogyasztó fizet a belépésért, mivel tudja, hogy az azt követően belépő fogyasztók után jutalmat szerezhet. Nincsen hozzáadott érték, csupán a források újraelosztásáról van szó. Olaszország azzal érvel, hogy ilyen rendszerekben a termék másodlagos, csupán ürügy arra, hogy más fogyasztókat is felvegyenek a rendszerbe: maga a rendszer bír elsődleges jelentőséggel. Litvánia megjegyzi, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata nem határozta meg a „piramisrendszer” fogalmát, úgy véli azonban, hogy számos tanulmány alapján egyértelmű, hogy a rendszer alapvető eleme az, hogy a fogyasztónak biztosított kedvezmény (jutalom vagy kifizetés) és a rendszerbe újonnan belépők meghívása összefüggésben áll. Pontosan ez az összefüggés határozza meg, hogy a rendszer jogszerű‑e, vagy sem. Lengyelország álláspontja szerint a piramisrendszer lényege az, hogy a jövedelem vagy nyereség a piramisszerkezet alacsonyabb fokán álló személyek befizetéseitől függ, nem pedig a termékek eladásától.
21.
Az irányelv I. mellékletének 14. pontja kumulatív és kimerítő jelleggel felsorolja azokat a tényezőket, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy az irányelv 5. cikke (1) bekezdésében foglalt tilalom a piramisrendszerekre alkalmazható legyen. A csalás nem szerepel köztük. Arra sincs utalás, hogy a rendszerbe újonnan belépőket meghívó meglévő tagoknak nyújtott nyereség vagy kifizetés (legalábbis) bizonyos értékű legyen. A piramis‑elve épülő eladásösztönzést alkalmazó rendszerek, amelyeknél – ugyan a 4finance által felsorolt különös jellemzők nélkül – jelen van az I. melléklet 14. pontjában felsorolt valamennyi tényező, megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak, vagyis az irányelv 5. cikke (5) bekezdése értelmében tisztességtelennek minősülnek.
22.
Nyilvánvalóan a piramisrendszerek károsak lehetnek, rövid idő alatt magas nyereséggel kecsegtethetnek, anélkül hogy mást kellene tenni, mint befizetni a belépési díjat, és új résztvevőket beléptetni, ezáltal arra ösztönözve a fogyasztókat, hogy hamis vagy valótlan elvárások alapján befektessenek. A nyereségnek a belépési díjhoz viszonyított összege, vagy a nyereséghez jutás sebessége azonban nem szerepel az I. melléklet 14. pontjában felsorolt tényezők között. Éppen ezért irrelevánsak annak meghatározása szempontjából, hogy az adott rendszer tiltott‑e.
23.
Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság helyesen felhívja a figyelmet az irányelv egyaránt hivatalos nyelvi változatai közötti nem szerencsés eltérésre. A legtöbbjük a jutalom megszerzésének lehetősége érdekében történő „díj” fizetését a piramisrendszer egyik elemének tekinti. ( 8 ) A bolgár, a görög, a litván, a magyar, a német, a svéd és a szlovén szövegben a „díj fizetése” követelmény nem szerepel kifejezetten. A litván és a német szöveg (amelyre a kérdést előterjesztő bíróság hivatkozik) kimondja, hogy „piramidės pobūdžio skatinimo sistemos sukūrimas, naudojimas ar reklamavimas, kai vartotojui suteikiama galimybė gauti atlygį visų pirma už kitų vartotojų įtraukimą į tą sistemą, o ne už produktų pardavimą ar naudojimą”, illetve hogy „Einführung, Betrieb oder Förderung eines Schneeballsystems zur Verkaufsförderung, bei dem der Verbraucher die Möglichkeit vor Augen hat, eine Vergütung zu erzielen, die hauptsächlich durch die Einführung neuer Verbraucher in ein solches System und weniger durch den Verkauf oder Verbrauch von Produkten zu erzielen ist”. Az irányelv e nyelvi változataiban tehát a fogyasztó által a rendszerben való részvételért történő fizetés („díj”) nem szerepel a piramisrendszer megkövetelt jellemzői közt. Más nyelvi változatokban azonban (például a franciában, a lengyelben és a spanyolban, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság szintén megvizsgált) ez alapvető jellemző.
24.
A 4finance azt állítja, hogy a 0,01 LTL összegű regisztrációs díjat nem a jutalom megszerzésének lehetőségéért cserében kellett befizetni, hanem csupán az adott fogyasztó azonosítása érdekében. Ez a díj a lehető legkisebb összeg volt, amellyel még biztosítani lehetett, hogy a 4finance a regisztráló személyek azonosításához megbízható információval rendelkezzen. Mivel a kifizetésre internetes átutalással került sor, így a 4financehozzájuthatott az érintett személy vezetéknevére, keresztnevére, azonosító számára és bankszámlaszámára vonatkozó adatokhoz, illetve más, a távollévők között kötött hitelszerződések szempontjából lényeges személyes adatokhoz.
25.
Olaszország szerint lényeges a fogyasztó gazdasági cselekménye, és díjfizetés hiányában nem lehet ilyen cselekményről beszélni. Lengyelország azt állítja, hogy a díj a piramisrendszer alapvető tényezője. Az irányelv másféle értelmezése kiterjesztené annak hatályát, és megakadályozná a belső piac kialakítását, ugyanakkor elmulasztva a fogyasztóvédelem előmozdítását. Litvánia arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem lehet döntő jelentőségű tényező az, hogy a fogyasztó fizet‑e díjat a piramisrendszerbe való belépéskor, vagy sem. Véleménye szerint, amennyiben a belépési díj fizetése a piramis‑elvre épülő értékesítés fogalmához kapcsolódik, akkor a tilalom hatálya szükségtelenül megszorítóvá válna.
26.
A Bizottság azt állítja, hogy a tisztességtelen gyakorlatok akkor tartoznak az irányelv hatálya alá, ha kereskedelmi jellegűek. Amennyiben a fogyasztó díjat fizet a rendszerbe való belépésért, akkor kereskedelmi ügyletet bonyolít le, amely így az irányelv hatálya alá tartozik.
27.
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós szövegek egyes nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi. ( 9 ) Éppen ezért az uniós szabályozás egységes alkalmazása és egységes értelmezése érdekében valamely nyelvi változat nem vizsgálható elszigetelten, hanem mind alkotójának tényleges szándéka, mind pedig az általa követett cél alapján kell értelmezni, figyelembe véve többek között az összes nyelvi változatot. ( 10 )
28.
Véleményem szerint az I. melléklet 14. pontja értelmében vett piramisrendszer csak akkor áll fenn, ha a fogyasztó a rendszerbe való belépésért díjat fizet.
29.
Az I. melléklet 14. pontjának ezen értelmezését alátámasztja a hátterének és céljának vizsgálata.
30.
Az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében az irányelvet az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatára kell alkalmazni. A piramisrendszer ilyen gyakorlatnak minősül.
31.
Amennyiben valamely gyakorlat az I. mellékletben foglalt feketelista hatálya alá tartozik, akkor (az 5. cikk (5) bekezdése szerint) „minden körülmények között tisztességtelennek minősül”. Nem szükséges elvégezni az 5. cikk (2) bekezdése szempontjából való értékelést annak megállapításához, hogy a szóban forgó gyakorlat ellentétes‑e a szakmai gondossággal, illetve hogy e rendelkezés értelmében jelentősen torzítja‑e az átlagfogyasztó gazdasági magatartását. Az I. melléklet felsorolja azokat a gyakorlatokat, amelyek minden körülmények között megtévesztőnek minősülnek. E melléklet 14. pontja nyilvánvalóan magában foglal minden piramisrendszerre épülő gyakorlatot. A feketelistán szereplő gyakorlatok automatikusan az 5. cikk (1) bekezdésben tiltott, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak tekintendők. ( 11 )
32.
Az irányelv tiltja a kereskedelmi gyakorlat olyan célból történő alkalmazását, hogy „érzékelhető módon rontsa a fogyasztó tájékozott döntés meghozatalára való képességét, és ezáltal olyan ügyleti döntés meghozatalára ösztönözve a fogyasztót, amelyet egyébként nem hozott volna meg” ( 12 ). Az „ügyleti döntés” a „fogyasztó által arra vonatkozóan hozott döntés, hogy vásároljon‑e, és ha vásárol, akkor hogyan és milyen feltételek mellett, […] fizessen […], a terméket megtartsa vagy elidegenítse, a termékkel kapcsolatos szerződéses jogát gyakorolja […]” ( 13 ). Az irányelv tehát azzal foglalkozik, hogy a fogyasztónak a számára legelőnyösebb gazdasági döntés meghozatalára való képességét rontja‑e az érintett üzleti vállalkozás által alkalmazott gyakorlat. E két fogalommeghatározás arra utal, hogy az irányelv azokkal a gyakorlatokkal foglalkozik, amelyek szerint a fogyasztónak díjat kell fizetnie, nem pedig olyan helyzetekkel, amelyekben nincs ilyen gazdasági kötelezettségvállalás. A díjat magában foglaló fogalommeghatározás összeegyeztethető a fogyasztóknak a gazdasági érdekeikkel összefüggésben álló döntés meghozatala során való védelmével. A díj hiányában az irányelv értelmében védelemben részesítendő gazdasági magatartás meghatározása bizonytalan lenne.
33.
Litvánia azt állítja, hogy a piramisrendszerbe való belépésért a fogyasztók által fizetendő díj megkövetelése korlátozza az I. melléklet 14. pontjában foglalt tilalom hatályát. Ez megkérdőjelezné a 3. cikk (9) bekezdésének hatását, és nem lenne összeegyeztethető az irányelv célkitűzéseivel.
34.
Ezzel az érveléssel nem értek egyet.
35.
A 3. cikk (9) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra nézve szigorúbb követelményeket állapítsanak meg. Azon követelmény, hogy a fogyasztóknak díjat kell fizetniük a piramisrendszerhez való csatlakozáshoz, bármi legyen is annak a tárgya, semmiféle hatással nem bír a tagállam azon hatáskörére, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra nézve megszorítóbb intézkedéseket vezessen be.
36.
Igaz ugyan, hogy a díjnak az I. melléklet 14. pontjában foglalt rendszer szükséges elemeként való meghatározása szűkíti annak hatályát. Mindazonáltal ez az értelmezés véleményem szerint nem kérdőjelezi meg az irányelv célját és célkitűzéseit.
37.
Az irányelv a fogyasztóknak a termékekkel kapcsolatos ügyleti döntéseit közvetlenül befolyásoló kereskedelmi gyakorlatok megtiltására irányul, illetve arra, hogy közvetlenül védje a fogyasztó gazdasági érdekeit az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataitól, ( 14 ) megteremtve a fogyasztóvédelem egységesen magas szintjét az Európai Unió egész területén. ( 15 ) Ugyanakkor a (12) és a (17) preambulumbekezdés tisztázza, hogy a jogalkotó a jogbiztonságot mint a belső piac megfelelő működésének lényegi elemét kívánta növelni, ( 16 ) egyaránt a fogyasztók és az üzleti vállalkozások számára, különösen meghatározva azokat a kereskedelmi gyakorlatokat, mint a piramisrendszerek, amelyek minden körülmények között tisztességtelenek.
38.
Az 5. cikk (5) bekezdése értelmében „minden körülmények között tisztességtelennek minősülő” kereskedelmi gyakorlatoknak az I. mellékletben foglalt feketelistájának összeállításával a jogalkotó feltehetően a legkirívóbb gyakorlatokat igyekezett kiválogatni. Emlékeztetni kell arra, hogy ez az irányelv teljes harmonizációt eredményez, ( 17 ) és hogy a tagállamok nem térhetnek el a feketelistától: az csak az irányelv felülvizsgálata révén módosítható. ( 18 ) Nem szükséges azt esetről esetre vizsgálni, hogy az I. melléklet valamely pontjának hatálya alá tartozó gyakorlat ténylegesen megfelel‑e az arra irányuló tesztek valamelyikének, hogy mi minősül az 5. cikk (2) és (4) bekezdése értelmében vett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak. A feketelistában foglalt gyakorlat ipso facto tiltott minden tagállamban.
39.
Úgy tűnik, hogy ahol – mint a jelen esetben is – a nyelvi változatok között eltérés mutatkozik, akkor e tényezők azon változat hivatalosként való elfogadása mellett szólnak, amely több, nem pedig amely kevesebb elemet tartalmaz, mielőtt egy bizonyos gyakorlat automatikusan feketelistára kerülne azért, mert az I. melléklet valamely pontjának hatálya alá tartozik. Az olyan gyakorlat, amely nem kerül automatikusan feketelistára, továbbra is jogszerűtlenné nyilvánítható, amennyiben az eseti vizsgálat azt mutatja, hogy fennakad az arra irányuló egyedi tesztek valamelyikén, hogy mi minősül az 5. cikk értelmében vett tisztességtelen gyakorlatnak. Ez az értelmezés tehát nem kérdőjelezi meg a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítására irányuló célkitűzést. Másrészt viszont pozitívan hozzájárul a jogbiztonság megteremtéséhez azzal kapcsolatban, hogy mi kerülhet az I. melléklet feketelistájára. ( 19 )
40.
Következésképpen azt az álláspontot képviselem, hogy ahhoz, hogy valamely rendszer az I. melléklet 14. pontjában meghatározott fogalom alá tartozzon, a fogyasztónak a szóban forgó rendszerbe való belépéshez díjat kell fizetnie.
A harmadik kérdés
41.
A második és a harmadik kérdés szorosan kapcsolódik egymáshoz. E kérdésekkel a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy szükséges‑e az újonnan belépők által fizetett díj és a már meglévő tagoknak fizetett jutalom közötti összefüggést bizonyítani (harmadik kérdés), és ha igen, releváns‑e a díj összege (második kérdés). A nemzeti bíróságnak adandó válasz szempontjából logikusnak tűnik, hogy a kérdéseket ebben a sorrendben vizsgáljuk meg.
42.
A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az alapügyben való döntéshozatalhoz tudnia kell, hogy releváns‑e az, hogy a szóban forgó rendszerbe való belépéskor fizetett díj (0,01 LTL) az új tagok beléptetéséért kifizetett összeghez képest (10 LTL és 20 LTL között) viszonylag alacsony volt. A harmadik kérdésében tehát először is arra vár választ, hogy a kereskedelmi gyakorlat az I. melléklet 14. pontja értelmében megtévesztőnek tekinthető‑e, ha a rendszer működtetője elsősorban az új tagok sikeres beléptetéséért fizet jutalmat, nem pedig a termékek eladásáért vagy fogyasztásáért. Másodszor, releváns‑e az, hogy e jutalmakat milyen mértékben finanszírozzák a rendszerbe való belépésért fizetett díjból?
43.
A 4finance azt állítja, hogy nem állhat fenn piramisrendszer, ha a kifizetett jutalom az érintett vállalkozás forrásaiból ered, nem pedig az új tagok által befizetett díjakból. A Cseh Köztársaság szerint összefüggés kell, hogy legyen a rendszerbe való belépésért fizetett díj és a már meglévő tagoknak az új tagok beléptetéséért kifizetett jutalom között, és a jutalomnak önmagában alkalmasnak kell lenni arra, hogy biztosítsa a rendszer működését. Olaszország, Litvánia és Lengyelország, valamint a Bizottság azt az álláspontot képviseli, hogy az I. melléklet 14. pontja értelmében semmiféle ilyen összefüggést nem szükséges bizonyítani.
44.
Sajnálatos módon az I. melléklet 14. pontjának szövege nem egyezik meg minden nyelvi változatban.
45.
A kérdést előterjesztő bíróság által megvizsgált szövegek közül (az alábbi idézetek különösen kiemelendők) a litván és a német változat úgy szól, hogy egy piramiselvre épülő eladásösztönző rendszerben a fogyasztó „elsődlegesen” más fogyasztók beléptetéséért, semmint a termékek eladásáért vagy fogyasztásáért kap jutalmat. ( 20 ) Ezeket a változatokat az „összefüggésre vonatkozó feltételt nem tartalmazó” változatnak nevezem.
46.
Ezzel szemben a francia „percevoir une contrepartie provenant essentiellement de l’entrée d’autres consommateurs dans le système plutôt que de la vente ou de la consommation de produits” és a spanyol „la oportunidad de recibir una compensación derivada fundamentalmente de la entrada de otros consumidores en el plan, y no de la venta o el consumo de productos”. Az angol nyelvi változat megfelel e változatoknak, amennyiben annak lehetőségéről beszél, hogy „receive compensation that is derived primarily from the introduction of other consumers into the scheme rather than from the sale or consumption of products”. Ezeket a változatokat az „összefüggésre vonatkozó feltételt tartalmazó” változatnak nevezem. ( 21 )
47.
Ez az irányelv teljes harmonizációra irányul, és az I. mellékletben foglalt feketelistás gyakorlatok ipso facto tilosak. ( 22 ) Mégis egyértelmű törés látható az összefüggésre vonatkozó feltételt nem tartalmazó és az összefüggésre vonatkozó feltételt tartalmazó változatok között. Ilyen körülmények között hogyan kell a Bíróságnak eljárnia?
48.
Rövidre fogva, az „összefüggésre vonatkozó feltételt” követő változat nyilvánvaló gazdasági összefüggést teremt a már meglévő tagoknak fizetett jutalom és az új tagok beléptetése közt. Ez a szöveg megszorító értelmezése. Ez jól összeegyeztethető azzal az elvvel (amelyet az első kérdésre adandó válaszban elfogadtam), hogy az I. mellékletben fogalt feketelistát megszorítóan kell értelmezni. Mivel megszorító jellegű, teret enged a kreatív értékesítésnek. A „kreatív” nem feltétlenül egyenlő a „tisztességtelennel”. Ugyanakkor mindig van egy biztonsági háló, amennyiben az 5. cikk (2) bekezdése vagy az 5. cikk (4) bekezdése szerinti eseti értékelés olyan kreatív gyakorlatot tár fel, amely valóban tisztességtelen, tehát tiltott. Az értékelés során a természetbeni, nem pedig pénzbeli juttatás – amennyiben szükséges – (a fogyasztó szempontjából vett) készpénz egyenértékben értékelhető.
49.
Ezzel szemben az „összefüggésre vonatkozó feltételt nem tartalmazó” változatok erénye az egyszerűség. A nemzeti bíróságoknak nem kell mérlegelniük, hogy a beléptetésért jutalomképpen kapott összeg milyen arányban származik az új tagok díjából (kezdeti belépési díj vagy későbbi befizetés formájában). Nem kell esetről esetre feltenniük a kérdést, hogy „mit jelent az »elsődlegesen származik« kifejezés?” – az I. mellékletben foglalt felsorolás pontosan ezen esetről esetre történő vizsgálat elkerülését szolgálja. Az, hogy az egyes tagállamok különböző nemzeti bíróságai hogyan értelmezik ezeket a szavakat, így eltérhet. Ez alááshatja a megközelítés egységességét; az egységesség hiánya pedig nem segíti elő a belső piac működését. ( 23 ) Az „összefüggésre vonatkozó feltételt nem tartalmazó” megközelítés (talán) alkalmasabb lehet az olyan rendszerek adókikerülésének megelőzésére, amelyek az ügyleteiket – készpénzkifizetések helyett – természetbeni juttatások alkalmazásával leplezik.
50.
Kis habozás után úgy vélem, hogy az „összefüggésre vonatkozó feltételeket tartalmazó” változatot elfogadó értelmezés áll leginkább összhangban az első kérdés megválaszolásánál elfogadott megközelítéssel. Álláspontom szerint tehát ahhoz, hogy a piramisrendszer az I. melléklet 14. pontjának hatálya alá tartozzon, és ezáltal az irányelv 5. cikke (1) bekezdése értelmében tiltott legyen, azt szükséges bizonyítani, hogy a rendszer már meglévő tagjainak fizetett jutalom elsősorban az új tagok által fizetett díjból származik.
51.
Arra az esetre nézve, hogy a Bíróság más következtetésre jut, az alábbi kiegészítő megjegyzéseket teszem. Ezek arra a lehetséges érvre vonatkoznak, hogy az „összefüggésre vonatkozó feltételt nem tartalmazó” megközelítés bizonyos esetekben igazságtalan eredményhez vezethet, mivel a jogszerű műveletekre ugyanúgy alkalmazható, mint a csalásra.
52.
Emlékeztetek arra, hogy amennyiben az I. melléklet 14. pontjában foglalt kumulatív feltételek valamelyike nem teljesül, akkor a művelet nem tartozik e rendelkezés hatálya alá. Így például, amennyiben egy adott rendszerbe való belépésért nem kell díjat fizetni, a tilalom nem érvényesül.
53.
Tegyük fel azonban, hogy egy működtető belépési díjat kér az adminisztratív költségek fedezésére (például az olvasók belépési díjat fizetnek a könyvklubba való belépéskor, és könyvutalványt kapnak egy új tag beléptetésekor). Ez tiltottnak minősül? Nem hiszem, mivel hiányzik a piramisszerkezet.
54.
A „piramis” szó megjelenik az irányelv minden nyelvi változatában, kivéve a németben, amely a Schneeballsystem kifejezést használja, és ahhoz, hogy az I. melléklet 14. pontjának hatálya alá tartozzon, a szóban forgó rendszernek piramisszerkezetre kell épülnie. ( 24 )
55.
A „piramiselvre épülő eladásösztönző rendszer” kifejezést az irányelv 2. cikke nem definiálja. A Bírósághoz benyújtott észrevételekben ezeket a rendszereket többféleképpen írták le. ( 25 ) Ezen leírások közös nevezője az, hogy: i. ezek a rendszerek az új tagoktól jövedelemhez jutnak; ii. a már meglévő tagoknak fizetnek; iii. ezeket a kifizetéseket az új tagok hozzájárulásaiból finanszírozzák, nem pedig a termékek eladásából; és iv. a rendszerbe utóbb belépők (az alacsonyabb szinteken lévők) esetében kevésbé valószínű, hogy nyereséghez jutnak, mint a magasabb szinteken lévők (már meglévő tagok) esetében, mivel ahhoz hogy a rendszer minden egyes tagja pénzt szerezzen, az kellene, hogy folyamatosan új tagok csatlakozzanak.
56.
E közös kritériumokat figyelembe véve számomra úgy tűnik, hogy annak bizonyításához, hogy a szóban forgó művelet piramisjelleget ölt, az szükséges, hogy több szint legyen, amelyek csúcsán a működtető áll, ( 26 ) és hogy exponenciálisan növekvő mértékben léptessenek be új tagokat. Az ősi kőépítményekkel – az ókori Egyiptom piramisaival – ellentétben a tengely iránya lefelé mutat, a csúcsból a piramis alaplapja felé, nem pedig felfelé, az alaptól a csúcsig. Az ezeket a rendszereket csalássá változtató tényezőre összpontosító szemlélet összhangban áll az irányelvnek a fogyasztóvédelem magas szintjének elérésére irányuló célkitűzésével. Az üzleti vállalkozás fő bevétele a folyamatos tagdíjakból ered, nem pedig a fogyasztóknak kínált áruk vagy szolgáltatások értékesítéséből.
57.
Természetesen a kérdést előterjesztő bíróság feladata az alapügy tényállásának megállapítása. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben előadott magyarázatok alapján úgy tűnik, hogy a 4finance által működtetett rendszer nem bír az I. melléklet 14. pontja értelmében vett piramisszerkezettel.
A második kérdés
58.
A második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a piramisrendszerbe belépő fogyasztók azonosítása érdekében kért névleges díj az I. melléklet 14. pontja értelmében vett „díjnak” minősül‑e.
59.
Egyetértek a Bizottság, Olaszország, Litvánia és Lengyelország azon álláspontjával, hogy az irányelv szó szerinti értelmezéséből az következik, hogy az nem rendelkezik a díj minimumösszegéről, és arra nem is lehet következtetni. Az I. melléklet 14. pontjának szövege egyértelmű (legalábbis ebben a vonatkozásban). A „díjat fizet” kifejezés nem azt jelenti, hogy a fogyasztónak egy bizonyos összegű díjat kell fizetnie a piramisrendszerbe való belépéskor. ( 27 )
60.
Az, hogy egy ilyen rendszert létrehozó üzleti vállalkozás miért kér díjat (például, mint a jelen ügyben, azért hogy a hitelszerződés megkötése érdekében megbízható információt szerezzen a regisztrálókról) az irányelv értelmében nem minősül releváns tényezőnek.
61.
Továbbá az I. melléklet 14. pontjának olyan értelmezése, hogy a fogyasztónak egy minimum díjat kell fizetnie, ellentétben állna az irányelv teljes harmonizációra irányuló célkitűzésével, és az egységességre és jogbiztonságra törekvő céljával. ( 28 )
62.
Következésképpen bármely összeg, akármilyen csekély is, az irányelv értelmében vett díjnak minősül.
Végkövetkeztetések
63.
A fent kifejtettekre tekintettel véleményem szerint a Bíróságnak a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas által feltett kérdésekre a következőképpen kell válaszolnia:
A 2005/29/EK irányelv (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv) I. mellékletének 14. pontját a következőképpen kell értelmezni:
—
e rendelkezés értelmében vett piramiselvre épülő eladásösztönző rendszerről van szó, ha a fogyasztó a rendszerbe való belépéskor díjat fizet;
—
annak meghatározásához, hogy az adott esetben teljesülnek‑e az I. melléklet 14. pontjában foglalt elemek, azt kell megállapítani, hogy a szóban forgó rendszer piramisszerkezettel bír, amennyiben több szintből áll, csúcsán a működtetővel, és exponenciálisan növekvő mértékben léptet be új tagokat. Ennek megállapításához azt kell bizonyítani, hogy a már meglévő tagoknak fizetett jutalom elsősorban az új tagok által fizetett díjból származik;
—
bármely összeg, akármilyen csekély is, az irányelv értelmében vett díjnak minősül.
( 1 ) Eredeti nyelv: angol.
( 2 ) A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (HL L 149., 22. o.).
( 3 ) Az irányelv angol szövegében a „[…] gives consideration for the opportunity to receive compensation […]” azt jelenti, hogy „díjat fizet a jutalomszerzés lehetőségéért”. Hangsúlyozni kell, hogy az irányelv nem minden nyelvi változata, így a litván sem tartalmazza a „gives consideration” (díjat fizet) kifejezést.
( 4 ) A nemzeti bíróság irataiból az derül ki, hogy a fogyasztók naponta legfeljebb 50 embert tudtak meghívni, havonta pedig legfeljebb 200 embert.
( 5 ) A kampány során több mint 12223 ember regisztrált. Közülük 3577 igényelt hitelt és 2868 kapott hitelt, néhányan pedig több kis összegű hitelt is vettek fel. A 4finance megközelítőleg 122 LTL‑t szedett be regisztrációs díjként, és 236060 LTL‑t fizetett ki bónuszra.
( 6 ) A C-177/10. sz. Rosado Santana-ügyben 2011. szeptember 8-án hozott ítélet (EBHT 2011., I-7907. o.) 50. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 7 ) Lásd Micklitz, Monazzahian és Rößler által az Európai Bizottság részére elkészített tanulmányt: Door to door selling – Pyramid selling – Multilevel marketing.
( 8 ) Mégpedig az angol, a cseh, a dán, az észt, a finn, a francia, a holland, a lengyel, a lett, a máltai, az olasz, a portugál, a román, a spanyol és a szlovák szöveg.
( 9 ) A 283/81. sz., CILFIT és társai ügyben 1982. október 6-án hozott ítélet (EBHT 1982., 3415. o.) 18–20. pontja, a C-449/93. sz. Rockfon-ügyben 1995. december 7-én hozott ítélet (EBHT 1995., I-4291. o.) 28. pontja, és a C-1/02. sz. Borgmann-ügyben 2004. április 1-jén hozott ítélet (EBHT 2004., I-3219. o.) 25. pontja.
( 10 ) A C-569/08. sz. Internetportal und Marketing ügyben 2010. június 3-án hozott ítélet (EBHT 2010., I-4871. o.) 35. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Lásd legutóbb a C‑89/12. sz. Bark‑ügyben 2013. április 25‑én hozott ítélet 36. pontját.
( 11 ) Lásd ezenkívül a C‑391/12. sz. RLvSügyben 2013. október 17‑én hozott ítélet 33. pontját.
( 12 ) A 2. cikk e) pontja.
( 13 ) A 2. cikk k) pontja.
( 14 ) Lásd a (7) és a (8) preambulumbekezdést.
( 15 ) A (11) preambulumbekezdés.
( 16 ) A C‑428/11. sz. Purely Creative ügyben 2012. október 18‑án hozott ítélet 45. pontját.
( 17 ) Lásd az (5) és a (6) preambulumbekezdést.
( 18 ) Az 5. cikk (5) bekezdése.
( 19 ) A díj követelményének hiányában felmerülő nehézségekkel kapcsolatban lásd a fenti 31. pontot.
( 20 ) Lásd a fenti 22. pontot.
( 21 ) Ezeket a címkéket aszerint használom, hogy a szöveg magában foglalja‑e azt a feltételt, hogy a már meglévő tagoknak kifizetett jutalmaknak az új tagok belépésével beszedett díjakkal „összefüggésben” kell állniuk (abból kell származniuk).
( 22 ) Lásd a fenti 31. pontban az első kérdéssel kapcsolatban tett megjegyzéseimet.
( 23 ) Lásd az irányelv 1. cikkét.
( 24 ) A Schneeballsystem (hógolyórendszer) ugyanarra a csalástípusra vonatkozik, mint az irányelv összes többi nyelvi változatában a „piramisrendszer”. Az, hogy az új tagok hozzáadása a központban, nem pedig a piramis csúcsából kiinduló függőleges tengelyen elhelyezkedő működtetőtől ered, véleményem szerint nem bír jelentőséggel; éppen ezért nem hiszem, hogy a német szöveg más jelenségre vonatkozna, mint a többi nyelvi változat.
( 25 ) Lásd a fenti 18–20. pontot.
( 26 ) A Schneeball esetén a működtető a központban helyezkedik el, és kifelé haladva több gyűrű övezi.
( 27 ) Lásd például a Bíróságnak a fenti 16. lábjegyzetben hivatkozott Purely Creative ügyben hozott ítéletének 30. és 34. pontjában kifejtett megközelítését.
( 28 ) Lásd a fenti 2. pontot.
Full & Egal Universal Law Academy