31.3.2012
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 98/17
A Törvényszék (hatodik tanács) T-434/10. sz., Václav Hrbek kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2011. november 15-én hozott ítélete ellen Václav Hrbek által 2012. január 27-én benyújtott fellebbezés
(C-42/12. P. sz. ügy)
2012/C 98/29
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Václav Hrbek (képviselő: M. Sabatier, Advocate)
A többi fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), Outdoor Group Ltd (The)
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság adjon helyt a fellebbezésnek, következésképpen, a Bíróság alapokmánya 61. cikkének és eljárási szabályzata 113. cikkének megfelelően, helyezze hatályon kívül teljes egészében a Törvényszék T-434/10. sz. ügyben hozott ítéletét;
—
amennyiben a jogvita állása megengedi, hozzon jogerős ítéletet, amelyben hatályon kívül helyezi az OHIM felszólalási osztályának a B 1 276 692. sz. felszólalás tárgyában hozott 2009. szeptember 29-i határozatát és a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) második fellebbezési tanácsának az R 1441/2009-2. sz. ügyben 2010. július 8-án hozott határozatát, és, az eljárási szabályzat 122. cikkének megfelelően, az ellenérdekű feleket kötelezze a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárás, valamint az OHIM előtti felszólalási eljárás költségeinek viselésére;
—
másodlagos jelleggel, amennyiben a jogvita állása a fentieket nem engedi meg, utalja vissza döntéshozatalra a Törvényszék elé az ügyet annak érdekében, hogy az a Bíróságot által meghatározott kötelező szempontok alapján hozzon ítéletet;
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező fellebbezése alátámasztásául kijelenti, hogy a megtámadott ítélet a közösségi védjegyről szóló, módosított 40/94/EK rendelet (1) (felváltotta a 2009. február 26-i 207/2009/EK rendelet (2), amely 2009. április 13-án lépett hatályba) 8. cikke (1) bekezdése b) pontját tévesen értelmezi és alkalmazza.
A fellebbező kifogásolja, hogy a Törvényszék nem az „átfogó értékelés” vagy az „együttes benyomás” szempontjai alapján vizsgálta a szóban forgó védjegyeket.
A Törvényszék a fent említett elvet nem alkalmazta, és értékelését kizárólag arra a tényre alapozta, hogy a védjegyekben közös az „ALPINE” elem. A Törvényszék annak megállapítására szorítkozott, hogy az összehasonlítás tárgyát képező két védjegy hasonló, és közös bennük az „ALPINE” elem, anélkül, hogy egészükben vizsgálta volna a megjelöléseket, és anélkül, hogy magyarázattal szolgált volna arra, hogy a másik szó és az ábrás elemek összességében miért nem elegendőek az összetévesztés veszélyének kizárásához.
A fellebbező felrója, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben egyrészt nem vett tekintetbe néhány különlegesen lényeges és releváns tényezőt, másrészt nem alkalmazott megfelelő módon egyes, igen lényeges szempontot, mint amilyen különösen az „ALPINE” szóelem megkülönböztető képességének hiánya és leíró jellege.
A Törvényszék nem állapította meg az „alpine” szó jelentését az Európai Unió valamennyi nyelve tekintetében. Ezentúl a Törvényszék nem vonta le az „alpine” szó egyértelmű jelentésére vonatkozó saját megállapításaiból a jogi következtetéseket, és nem állapította meg egyértelműen az „alpine” szó megkülönböztető képességének hiányát és leíró jellegét, hanem úgy vélte, hogy az „alpine” elem állítólagos gyenge megkülönböztető képessége vagy leíró jellege nem zárhatja ki az összetévesztés veszélyét. A Törvényszék azt állapította meg, hogy mindkét megjelölésben az „ALPINE” a domináns elem, de nem vette tekintetbe az ALPINE korábbi védjegy megkülönböztető képességének hiányát vagy legalábbis igen alacsony szintjét. A megtámadott ítéletben foglalt indokolás ellentmondásos, ami a Törvényszéket tévesen annak megállapítására vezette, hogy a szóban forgó védjegyek fogalmilag hasonlók, de nem vette tekintetbe az ALPINE korábbi védjegy megkülönböztető képességének hiányát vagy legalábbis igen alacsony szintjét. Az „ALPINE” szóelem fogalmi összehasonlítása, a megkülönböztető képesség hiánya folytán, irreleváns.
A fellebbező felrója, hogy a megtámadott ítéletben a Törvényszék nem vonta le az érintett közönség figyelmének szintjére vonatkozó saját megállapításaiból a megfelelő jogi következtetéseket.
A Törvényszék csakis önmagának ellentmondva állíthatta a síruházat, sícipők, fejfedők, valamint hátizsákok tekintetében, hogy az érintett közönség egy részét jól tájékozott és különösen figyelmes fogyasztók alkotják, és erősítette meg, hogy a védjegyek és az áruk hasonlóak.
A fellebbező felrója, hogy a megtámadott ítélet elferdíti a tényeket, és az áruk összehasonlítása tekintetében megsérti az indokolási kötelezettséget.
A Törvényszék megállapította, hogy a fellebbező nem terjesztett elő olyan különleges érveket, amelyek kétségbe vonhatnák a fellebbezési tanács következtetéseit. Ami a szóban forgó áruk és szolgáltatások hasonlósága mértékének vizsgálatát illeti, nem vehető tekintetbe az, ami nem következik a bizonyítékokból vagy nem közismert. Az arra vonatkozó bizonyítási teher, hogy az áruk és szolgáltatások hasonlóak, a felszólalón nyugszik, nem pedig a bejelentett közösségi védjegy jogosultján. A Törvényszéknek meg kell jelölnie határozatának jogalapját, és azt indokolnia kell. A Törvényszék nem határozta meg, hogy az érintett áruk azonosak, hasonlóak vagy kiegészítő jellegűek a piacon, csupán kijelentésekre szorítkozott, anélkül, hogy feltételezéseit indokolta volna, vagy azokra példákkal szolgált volna.
(1) HL L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.)
(2) HL L 78., 1. o.
Full & Egal Universal Law Academy