21.4.2012
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 118/11
A Törvényszék (ötödik tanács) T-296/09. sz., European Federation of Ink and Ink Cartridge Manufacturers (EFIM) kontra Európai Bizottság ügyben 2011. november 24-én hozott ítélete ellen a European Federation of Ink and Ink Cartridge Manufacturers (EFIM) által 2012. február 3-án benyújtott fellebbezés
(C-56/12. P. sz. ügy)
2012/C 118/18
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: European Federation of Ink and Ink Cartridge Manufacturers (EFIM) (képviselő: D. Ehle Rechtsanwalt)
A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Lexmark International Technology SA
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
1.
teljes egészében helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-296/09. sz. ügyben 2011. november 24-én hozott ítéletét, és maga határozzon az ezen ítélet alapjául szolgáló jogvitában;
2.
adjon helyt az első fokon előterjesztett kérelmeknek, és ennélfogva semmisítse meg az EK 82. cikk (EUMSZ 102. cikk) szerinti eljárásban 2009. május 20-án hozott C(2009) 4125 európai bizottsági határozatot;
3.
a Bizottságot és a Lexmark International Technology SA-t kötelezze az első- és a másodfokú eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező a Törvényszék 2011. november 24-i ítéletével szemben öt jogalapra hivatkozik. Ezek arra vonatkoznak, hogy a Bizottság a 2009. május 20-i határozatban téves alkalmazva a jogot tagadta az uniós érdek fennállását és a kartelljogi vizsgálati eljárás elsőbbségét.
Először is a Törvényszék tévesen alkalmazva a jogot elmulasztotta a bizottsági határozat megsemmisítését annyiban, amennyiben az valószínűtlennek tartotta a tintasugarasnyomtató-gyártók kollektív és egyedi erőfölényére vonatkozó bizonyítékot azok alárendelt tintapatron- és tintapiacaira tekintettel.
Másodszor a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor tagadta az arra vonatkozó bizonyíték valószínűségét, hogy a nyomtatógyártók a tintapatronpiacaikon erőfölénnyel rendelkeznek.
Harmadszor a Törvényszék nyilvánvalóan tévesen alkalmazta a jogot, amikor a vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó döntésnél irányadó elsőbbségi kritérium jelentőségét értékelte. Ennek alapján tévesen nem állapította meg, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban a jogsértés jelentőségének, súlyának és folytatásának értékelési szempontjára tekintettel megsértette az indokolási kötelezettségét.
Negyedszer a fellebbező arra hivatkozik, hogy az ítélet jogi hibát tartalmaz a Bizottság értékelő határozatának — a mérlegelési jogkör téves gyakorlására tekintettel való — jogi megítélését illetően, mivel az ítélet a megtámadott bizottsági határozatot nem semmisítette meg, noha ez utóbbi a bonyolultság és a források aránytalansága ürügyén indokolás nélkül megtagadta a vizsgálati eljárás megindítását.
Végül az ítélet sérti a kartellügyben benyújtott panaszra indult eljárásokban a hatáskörről szóló 2004. április 27-i közleményt és az uniós érdek értékelésének részét képező hatékony jogorvoslat elvét, valamint a Bizottság indokolási kötelezettségét, aminek következtében nem semmisítette meg a megtámadott bizottsági határozatot, noha a Bizottság az uniós érdek értékelésekor ellentmondásba kerül saját 2004. április 27-i közleményével, és nem indokolja meg a nemzeti bíróságok által nyújtott megfelelő jogvédelmet.
Full & Egal Universal Law Academy