21.4.2012
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 118/18
A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-421/07. sz., Deutsche Post AG kontra Európai Bizottság ügyben 2011. december 8-án hozott ítélete ellen a Deutsche Post AG által 2012. február 14-én benyújtott fellebbezés
(C-77/12. P. sz. ügy)
2012/C 118/29
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: Deutsche Post AG (képviselők: J. Sedemund és T. Lübbig Rechtsanwälte)
A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, UPS Europe NV/SA, UPS Deutschland Inc. & Co. OHG
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
—
teljes egészében helyezze hatályon kívül a Törvényszék (nyolcadik tanács) T-421/07. sz. ügyben 2011. december 8-án hozott ítéletét;
—
az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen fellebbezés lényegében azon kérdésre vonatkozik, vajon az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése és a 659/1999/EK rendelet 4. cikkének (4) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló bizottsági határozat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett megtámadható határozatnak minősül-e, és ha igen, milyen feltételek mellett. Különösen azon kérdés merül fel, hogy az ilyen eljárást megindító határozat egy már korábban hozott, állítólag ugyanazon támogatási intézkedésekre vonatkozó eljárást megindító határozaton túlmenően is önálló kötelező joghatásokkal jár-e.
A Törvényszék lényegében arra hivatkozva tagadta az ilyen kereset elfogadhatóságát, hogy a jelen ügyben megtámadott, 2007-ben hozott C 36/07 (korábbi NN 25/07) eljárást megindító határozat ugyanazon intézkedésekre vonatkozik, mint amelyek a megtámadott eljárást megindító határozatot megelőzően, 1999-ben hozott C 61/99 (korábbi NN 153/96) eljárást megindító határozatnak már a tárgyát képezték. Azon körülmény, hogy a jelen fő hivatalos vizsgálati eljárást megelőző vizsgálati eljárásban öt évvel korábban már született egy, a 659/1999/EK rendelet 7. cikkének (5) bekezdése értelmében vett elutasító határozat, nem befolyásolja e megítélést, mivel ezen elutasító határozat a korábbi vizsgálati eljárást csak részben zárta le.
Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező négy jogalapra hivatkozik:
1.
A Törvényszék a megtámadott ítéletben figyelmen kívül hagyta, hogy a vita tárgyát képező, 2007-ben hozott eljárást megindító határozat önálló joghatásokkal jár. Ezen eljárást megindító határozat ugyanis azon támogatási intézkedésekre vonatkozott, amelyek messze meghaladták azokat, amelyeket a Bizottság az 1999-ben hozott eljárást megindító határozatban kifogásolt. Ráadásul az 1999-ben megindított fő vizsgálati eljárást a 2002-ben hozott elutasító határozat (2002/753/EK) teljes egészében lezárta, ezért az 1999-ben hozott eljárást megindító határozat már semmilyen joghatást nem válthat ki. Mivel a Törvényszék tagadta a jelen kereset elfogadhatóságát, megsértette az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdését, mivel minden olyan határozatnak, amely önálló joghatásokkal jár, e rendelkezés szerint felülvizsgálhatónak kell lennie.
2.
Másodszor a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor figyelmen kívül hagyta a bizalomvédelem, a jogbiztonság és a szabályszerű közigazgatási eljárás elve Bizottság általi megsértésének terjedelmét és annak a jelen vizsgálati eljárásra való hatásait. A Törvényszék ugyanis nem kifogásolta, hogy a Bizottság tévesen alkalmazva a jogot utólag — anélkül hogy ezt kellően egyértelművé tette volna a szövetségi kormány és a fellebbező számára — úgy vélte, hogy az 1999-ben megindított hivatalos vizsgálati eljárást nem zárták le kimerítően, és azt a hivatalos lezárását követően öt évvel újból megindította.
3.
Harmadszor azon körülmény, hogy a Törvényszék a jelen ügyben megtagadott a fellebbezőtől minden közvetlen kereseti lehetőséget a 2007-ben hozott eljárást megindító határozattal szemben, bírói jogvédelemtől való megfosztást jelent, amely homlokegyenest ellentétben áll az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésének az Alapjogi Charta 47. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett rendelkezései és az EUSZ 6. cikk (3) bekezdésének az EJEE 6. cikke (1) bekezdésének első mondatával összefüggésben értelmezett rendelkezései alapján a fellebbezőt megillető hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető joggal.
4.
Negyedszer a Törvényszék az ítélet indokolásában a fent említett utolsó két ponttal kapcsolatban — amelyeket a megtámadott ítélet egyáltalán nem említ — elmulasztott legalább néhány magyarázatot adni. A Törvényszék e mulasztása sérti a Törvényszéknek a jogállamiság elvéből következő, az ítéletek indokolására vonatkozó kötelezettségét.
Full & Egal Universal Law Academy