28.4.2012
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 126/8
A Törvényszék (harmadik tanács) T-237/10. sz., Louis Vuitton Malletier kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), Friis Group International ApS ügyben 2011. december 14-én hozott ítélete ellen a Louis Vuitton Malletier által 2012. február 23-án benyújtott fellebbezés
(C-97/12. P. sz. ügy)
2012/C 126/16
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Louis Vuitton Malletier (képviselők: P. Roncaglia, G. Lazzeretti, M. Boletto, E. Gavuzzi, avvocati)
A többi fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), Friis Group International ApS
A fellebbező(k) kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az elutasította a felperes által a megtámadott határozattal szemben benyújtott fellebbezést, és ily módon helyezze hatályon kívül az első fellebbezési tanács határozatát annyiban, amennyiben az törölte a 3693116. lajstromszámú közösségi (ábrás) védjegyet a 9. osztályba tartozó „optikai készülékek és eszközök, beleértve szemüvegek, napszemüvegek és szemüvegtokok”, a 14. osztályba tartozó „ékszertokok nemesfémből, nemesfémek ötvözeteiből vagy nemesfémmel bevonva” és a 18. osztályba tartozó „útitáskák, utazókészletek (bőráruk), bőröndök és utazótáskák, ruhatáskák utazáshoz, piperetáskák, hátizsákok, válltáskák, kézitáskák, diplomatatáskák, irattáskák és aktatáskák bőrből, zacskók, levéltárcák, erszények, kulcstokok, névjegytartók” tekintetében;
—
Az OHIM-ot kötelezze a Louis Vuitton Malletier S.A. részéről ezen eljárás során felmerült költségek viselésére;
—
A Friis Group International ApS-t kötelezze a Louis Vuitton Malletier S.A. részéről ezen eljárás során felmerült költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen fellebbezés arra kíván rámutatni, hogy a Törvényszék megsértette a közösségi védjegyrendelet (1) 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját annak megállapításával, hogy az e rendelkezésben előírt feltétlen kizáró ok alkalmazható a 3693116. lajstromszámú (úgynevezett „FERMOIR S”) közösségi (ábrás) védjegyre a 9., 14. és 18. osztályba tartozó valamennyi áru vonatkozásában, kivéve a 14. osztályba tartozó „ékszerek, beleértve gyűrűk, kulcskarikák, csatok és fülbevalók, mandzsettagombok, karkötők, apró dísztárgyak (bizsuk), melltűk (brossok), nyakláncok, nyakkendőtűk, díszek, medalionok; órák és más időmérő eszközök és készülékek, beleértve órák, óratokok, ébresztőóra; diótörők nemesfémből, nemesfémek ötvözeteiből vagy nemesfémmel bevonva, karos gyertyatartók nemesfémből, nemesfémek ötvözeteiből vagy nemesfémmel bevonva”, valamint a 18. osztályba tartozó „bőr és bőrutánzatok” és „esernyők” tekintetében.
Először is a felperes azt állítja, hogy a Törvényszék — legalábbis a megtámadott védjegy árujegyzékébe tartozó áruk többsége tekintetében — tévesen alkalmazta az áru formájából álló térbeli védjegyekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot a jelen ügyben, és ily módon tévesen követelte meg a megkülönböztető képesség jogi feltételeként azt, hogy a „FERMOIR S”„jelentős mértékben eltérjen az ágazat normáitól vagy szokásaitól”, amely az általánosnál — azaz „a megkülönböztető képesség minimális fokánál” — magasabb küszöbnek minősül.
Az ítélkezési gyakorlat ugyanis egyértelműen rámutat arra, hogy a „jelentős eltérésre” vonatkozó küszöb alkalmazásához, amelyet kezdetben kizárólag az áru formájából álló térbeli védjegyekkel kapcsolatban alakítottak ki, az érintett megjelölésnek minden kétséget kizáróan az érintett árukra kell vonatkoznia, ami azt jelenti, hogy az említett megjelölésnek — közvetlenül felismerhető módon — vagy magának az árunak vagy az áru fő részei egyikének a hű megjelenítéséből kell állnia, és azt a vásárlóknak is így kell észlelnie.
Ezzel szemben a Törvényszék álláspontja szerint egy áru alakját megjelenítő valamennyi megjelölésre vonatkoznak az áru formájából álló térbeli védjegyekkel kapcsolatban kialakított elvek, hacsak nem lehetetlen teljesen e megjelölést fogalmilag az azzal jelölt áruk részének tekinteni. Következésképpen azon kérdés helyett, hogy a megtámadott védjegyet a vásárlóközönség az azzal jelölt áruk lényeges részeként észlelheti-e, a Törvényszék annak megállapítására szorítkozott, hogy e védjegy elméletileg használható-e a 9., 14. és 18. osztályba tartozó áruk zárószerkezeteként.
Másodszor, a felperes azt állítja, hogy a Törvényszék tévedett a megtámadott védjegy azon árukra vonatkozó érvényességének értékelése során, amelyek a Törvényszék álláspontja szerint alkalmasak arra, hogy zárószerkezetet tartalmazzanak, és ezáltal megsértette a bizonyítási terhet és elferdítette a bizonyítékokat.
A Törvényszék különösen nem tartotta megfelelően tiszteletben a lajstromozott közösségi védjegyek érvényességének vélelmét azáltal, hogy a felperestől azt kérte, hogy „terjesszen elő konkrét és megalapozott adatot annak igazolására, hogy a bejelentett védjegy benne rejlő megkülönböztető képességgel rendelkezik”, és ezáltal levette a Friis-ről a megtámadott védjegy érvénytelensége bizonyításának terhét.
A fenti indokok alapján a felperes azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az részben helyben hagyta a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) első fellebbezési tanácsának 2010. február 24-i azon határozatát (R 1590/2008-1. sz. ügy), amely a megtámadott védjegyet törölte a 9., 14. és 18. osztályba tartozó áruk tekintetében.
(1) HL L 11., 1. o.
Full & Egal Universal Law Academy