26.5.2012
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 151/19
Az Administrativen sad Plovdiv (Bulgária) által 2012. március 7-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem — AES-3C Maritza East 1 EOOD kontra Direktor na Direktsia „Obzhalvane i upravlenie na izpalnenieto” Plovdiv
(C-124/12. sz. ügy)
2012/C 151/34
Az eljárás nyelve: bulgár
A kérdést előterjesztő bíróság
Administrativen sad Plovdiv
Az alapeljárás felei
Felperes: AES-3C Maritza East 1 EOOD
Alperes: Direktor na Direktsia „Obzhalvane i upravlenie na izpalnenieto” Plovdiv
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
1.
Összhangban van-e a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (1) 168. cikkének a) pontjával és 176. cikkével az olyan szabályozás, mint a hozzáadottérték-adóról szóló törvény 70. cikke (1) bekezdésének 2. pontjában foglalt, amely szerint nem ismerhető el az adóalanynak az igénybe vett szállítási szolgáltatások, valamint a beszerzett munkaruházat és védőeszközök, továbbá a szolgálati utakkal kapcsolatban viselt költségek utáni héa levonásához való joga, mert e termékeket és szolgáltatásokat ingyenesen biztosítják természetes személyeknek, mégpedig az adóalanynak dolgozó munkavállalóknak, ha az alábbi körülményeket is figyelembe vesszük:
—
Az adóalany nem kötött munkaszerződést a munkavállalókkal, hanem őket a közte és egy másik, a foglalkoztatottak munkáltatójának minősülő adóalany között fennálló, a „személyzet rendelkezésre bocsátásával” kapcsolatos szerződéses jogviszony alapján alkalmazza;
—
az igénybe vett szállítási szolgáltatásokat a munkavállalóknak a különböző helységekben lévő gyülekezőhelyek és a munkavégzési helyek közötti szállításához használják fel, és nem áll a munkavállalók rendelkezésére a munkavégzési helyekre és az azok környékén történő utazást szolgáló szervezett tömegközlekedési lehetőség;
—
a munkaruházat és a védőeszközök biztosítását a munka törvénykönyve és a munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló törvény írja elő;
—
a szállítási szolgáltatások, a munkaruházat, a védőeszközök és a szolgálati utakkal kapcsolatos költségek tekintetében nem lenne vitatott a héa levonása, ha e termékeket és szolgáltatásokat a munkáltató biztosította és nyújtotta volna a foglalkoztatottaknak. A jelen esetben azonban a termékeket olyan adóalany szerezte be, és a szolgáltatásokat olyan adóalany vette igénybe, amely ugyan nem minősül munkáltatónak, de a személyzet biztosítására vonatkozó szerződés alapján ő hasznosítja a munkát, és viseli az azzal kapcsolatos költségeket?
2.
Lehetőséget biztosít-e a 2006/112 irányelv 176. cikke valamely tagállamnak arra, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozásának időpontjában az adólevonási jog gyakorlása tekintetében olyan korlátozó feltételt vezessen be, mint a hozzáadottérték-adóról szóló törvény 70. cikke (1) bekezdésének 2. pontjában foglalt, mégpedig hogy „a termékeket vagy szolgáltatásokat ingyenes ügyletekhez (…) kívánják felhasználni”, ha a csatlakozás időpontjáig hatályos törvény ilyen korlátozást nem írt elő kifejezetten?
3.
Az előző kérdésre adandó igenlő válasz esetén ebből az következik-e, hogy a beszerzett termékeket és igénybe vett szolgáltatásokat „ingyenes ügyletekhez” kívánják felhasználni, ha azokat a gazdasági tevékenység céljából vásárolták, felhasználásukhoz azonban jellegüknél fogva szükséges, hogy azokat az adóalany vállalkozásában dolgozó munkavállalók rendelkezésére bocsássák?
(1) HL L 347., 1. o.
Full & Egal Universal Law Academy