22.9.2012
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 287/28
A Törvényszék (ötödik tanács) T-580/10. sz., Harald Wohlfahrt kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2012. május 16-án hozott ítélete ellen Harald Wohlfahrt által 2012. július 27-én benyújtott fellebbezés
(C-357/12. P. sz. ügy)
2012/C 287/55
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: Harald Wohlfahrt (képviselők: M. Loschelder és V. Schoene ügyvédek)
A többi fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), Ferrero SpA
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék (ötödik tanács) által a T-580/10. sz. ügyben 2012. május 16-án hozott ítéletet, és adjon helyt az ítélet 4. oldalán ismertetett felperesi kérelmeknek;
—
az OHIM-ot kötelezze a fellebbező szükséges költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Az OHIM és a Törvényszék elutasította a felperes (jelenleg fellebbező) által a 16. és 28. osztályba tartozó áruk vonatkozásában bejelentett „Kindertraum” védjegy lajstromozását, mivel az alperest támogató beavatkozó, a többek között ezen osztályokba tartozó áruk vonatkozásában lajstromozott „kinder” olasz szóvédjegy jogosultja felszólalást nyújtott be.
A fellebbező három fellebbezési jogalapra hivatkozik:
Első jogalap: A 207/2009 rendelet (1) 42. cikke (2) bekezdésének megsértése
A Törvényszék úgy véli, hogy nincsen jelentősége annak, hogy a felszólalásban hivatkozott, a felszólalási határozat meghozatala idején már 8 éve lajstromozott védjegyet használják-e. A 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett (3) bekezdése szerint a felszólalásban hivatkozott védjegy használatát csak akkor kell igazolni, ha azt már a közösségi védjegybejelentés meghirdetésének napjánál öt évvel korábban lajstromozták. A fellebbező szerint ellentmondásos ez a felfogás a használati kényszer célját illetően, amelynek azt kell biztosítania, hogy az öt éves oltalmi idő letelte után ne lehessen egy nem használt korábbi védjegyre jogot alapítani. A 207/2009 rendelet 42. cikkében található szabályozási hézagot — a Törvényszék álláspontjával ellentétben — a német vagy olasz védjegyjogi rendelkezéseket figyelembe vevő teleológiai értelmezés útján kell kitölteni. A 207/2009 rendelet 42. cikkében is a felszólalási eljárás befejezésének időpontjában fennálló használatnak van jelentősége.
Második jogalap: A 207/2009 rendelet 75. cikke (1) bekezdésének megsértése, a felszólalási védjegy visszaélésszerű jellege
A fellebbezési tanács nem tárgyalta a felperes arra vonatkozó kifogását, hogy a felszólalásban hivatkozott olasz védjegy bejelentése visszaélésszerűen történt. A fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a visszaélésre vonatkozó kifogásának jogellenes módon nem adott helyt. Ez a közösségi jognak és ezáltal a közösségi védjegyjognak is részét képezi. A jelen ügyben hatásos ez a kifogás, mivel a felszólaló bejelentéssel kapcsolatos magatartása arra irányult, hogy nem használt védjegyekkel lefedje a területet a „kinder” szó számára, és gazdaságilag nem indokolt módon megakadályozza a használatát.
Harmadik jogalap: A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának hibás alkalmazása
A Törvényszék tévesen állapította meg a beavatkozó felszólalásban hivatkozott védjegye és a bejelentett védjegy közötti összetéveszthetőséget. A Törvényszék először is tévesen értékelte a felperes előadását, és helytelenül feltételezte, hogy a felperes nem vitatta a fellebbezési tanács arra vonatkozó megállapítását, hogy az ütköző védjegyek hasonlóak. Valójában ezt tette. A védjegyek szerinte nem hasonlóak, mivel a felszólalásban hivatkozott védjegyben a „kinder” alkotóelem éppenséggel gyenge megkülönböztető képességgel bír.
(1) A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.)
Full & Egal Universal Law Academy