1.12.2012
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 373/2
A Törvényszék (negyedik tanács) T-212/09. sz., Dán Királyság kontra Európai Bizottság ügyben 2012. július 3-án hozott ítélete ellen a Dán Királyság által 2012. szeptember 13-án benyújtott fellebbezés
(C-417/12. P. sz. ügy)
2012/C 373/02
Az eljárás nyelve: dán
Felek
Fellebbező: Dán Királyság (képviselők: V. Pasternak Jørgensen meghatalmazott, valamint P. Biering és J. Pinborg advokater)
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
A fellebbező elsődlegesen azt kéri, hogy a Bíróság:
—
egészben vagy részben helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletét;
—
adjon helyt a fellebbező által a Törvényszék előtt előadott érveknek.
A fellebbező másodlagosan azt kéri, hogy a Bíróság:
—
utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé új tárgyalás tartása és ítélethozatal céljából.
Jogalapok és fontosabb érvek
1.
A Törvényszék ítélete az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege és az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak a közösségi finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2009. március 19-i bizottsági határozat felülvizsgálatára vonatkozik, amennyiben az kizár a közösségi finanszírozásból a Dán Királyság által területpihentetés címén kifizetett, 749 millió DKK összegű kiadást.
2.
Elsőként Dánia álláspontja szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak értékelésekor, hogy a dán távérzékeléssel történő ellenőrzés kellően hatékony volt-e, mivel a Törvényszék arra a feltételezésre alapozott, hogy a távérzékeléssel történő ellenőrzés hatékonysága értékelhető a Bizottság képviselői által Dániában folytatott vizsgálattal kapcsolatban végzett GPS-ellenőrzéssel való összehasonlítás révén.
3.
Másodsorban Dánia álláspontja szerint a Törvényszék releváns jogalapra vonatkozó értelmezése számos ponton helytelen, ideértve az azzal a kérdéssel kapcsolatos értelmezést, hogy a Bizottság határozata hatályban tartható-e, noha az egy olyan szabály helytelen értelmezésén alapul, amely teljes mértékben központi eleme a határozatnak, nevezetesen a 2316/1999 rendelet 19. cikke (4) bekezdésének első mondatában szereplő, a gondozásra vonatkozó követelmény értelmezése.
4.
Harmadsorban Dánia álláspontja szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a Bizottságra, illetve a tagállamokra vonatkozóan alkalmazott bizonyítási teherrel és bizonyítási szinttel kapcsolatban, amikor a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság — amely a területpihentetési időszak lejártát követően végezte az ellenőrzéseket — mentesülhet a bizonyítási teher alól azáltal, hogy arra a körülményre alapozza a feltételezéseit, hogy a megállapított tények a területpihentetési időszak alatt is fennálltak, és amikor a Törvényszék megállapította, hogy Dániának az EMOGA szerinti bizonyítási terhe magában foglalja, hogy a bizonyításnak ki kell terjednie valamennyi dániai pihentetett területre, és nemcsak a Bizottság által vizsgált területekre. Ezáltal a Törvényszék új, általánosan megfogalmazott bizonyítási szintet vezetett be a tagállamok számára, amely a Bíróság korábbi ítélkezési gyakorlatából indul ki, és amely olyan bizonyítási szintet követel meg a tagállamoktól, amelyet a gyakorlatban nem lehet teljesíteni.
5.
Negyedsorban a Törvényszék a pénzügyi kiigazítások alkalmazására vonatkozó kérdéssel kapcsolatban elmulasztotta annak értékelését, hogy a releváns feltételek teljesülnek-e, ideértve azt, hogy kifejezetten megsértették-e az EU szabályokat, amelyet Dánia kifejezetten vitatott a Törvényszék előtt tartott tárgyaláson.
6.
Ötödsorban a Törvényszék ítéletében saját indokolásával helyettesítette a Bizottság eredeti indokolását. A Törvényszéknek a határozat helyben hagyására irányuló indokolása ennélfogva mennyiségileg és minőségileg olyan egyéb, teljesen irreleváns körülményeken alapult, mint amelyeknek a Bizottság meghatározó jelentőséget tulajdonított a határozatban. Dánia állítása szerint a Törvényszék ítélete ellentétes az arányosság elvével.
7.
Végül és hatodsorban a Törvényszék nem határozott több, a dán kormány által felhozott lényeges érvekről és bizonyítékokról; számos ponton helytelenül ismertette Dánia érveit és ténybeli állításait, amelynek az lett az eredménye, hogy az ítélet megállapításai és következtetései helytelen ténybeli és jogi alapokon nyugodnak.
Full & Egal Universal Law Academy