2.2.2013
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 32/7
A Törvényszék (negyedik tanács) T-565/08. sz., Corsica Ferries France SAS kontra Európai Bizottság ügyben 2012. szeptember 11-én hozott ítélete ellen a Francia Köztársaság által 2012. november 26-án benyújtott fellebbezés
(C-536/12. sz. ügy)
2013/C 32/10
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbező: Francia Köztársaság (képviselők: G. de Bergues, D. Colas, N. Rouam és J. Rossi meghatalmazottak)
A többi fél az eljárásban: Corsica Ferries France SAS, Európai Bizottság, Société nationale maritime Corse-Méditerranée (SNCM) SA
A fellebbező(k) kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék negyedik tanácsa által a T-565/08. sz., Corsica Ferries France kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 11-én hozott ítéletet abban a részében, amelyben megsemmisítette a Franciaország által a Société Nationale Maritime Corse-Méditerranée (SNCM) javára végrehajtott C 58/2002. (ex N 118/2002.) sz. intézkedésekről szóló, 2008. július 8-i 2009/611/EK bizottsági határozat (1) 1. cikkének második és harmadik bekezdését;
—
hozzon jogerős határozatot a jogvitában vagy utalja vissza az ügyet a Törvényszékhez;
—
az alperest kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező négy jogalapot hoz fel a Törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezése iránt.
A fellebbező elsősorban úgy véli, hogy a Törvényszék megsértette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését azáltal, hogy úgy határozott, hogy a Bizottság — mivel arra a következtetésre jutott, hogy a Société nationale maritime Corse-Méditerranée 158 millió euró negatív eladási ár ellenében történő átruházása nem valósít meg állami támogatást — tévesen alkalmazta a jogot. A fellebbező egyrészt azt kifogásolja, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság, amikor a körültekintő magánbefektető kritériumát annak megállapítása érdekében alkalmazta, hogy az SNCM felszámolása esetén az előbbi alkalmazottai részére fizetett kiegészítő végkielégítést a körültekintő magánbefektető is folyósította volna-e, nem vehette figyelembe az állam mint a magánszektor globális gazdasági szereplője arculatában bekövetkező sérelem kockázatát. Másrészt a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék annak igazolását követeli a Bizottságtól, hogy a kiegészítő végkielégítés fizetése kellően megszilárdult, sőt állandó gyakorlat a magánvállalkozók körében.
Másodsorban a fellebbező szerint a Törvényszék az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésével tévesen alkalmazta a jogot, mivel úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem vett figyelembe minden releváns körülményt az SNCM állami részvényese által nyújtott 8,75 millió euró összegű tőkejuttatás és a magánátvevők 26,25 millió euró összegű tőkejuttatása közötti összehasonlíthatóság elemzése során, valamint hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie az SNCM magánosítása keretében a magánátvevők javára kikötött átruházási bontózáradékot.
Harmadsorban a fellebbező szerint a Törvényszék megsértette a Bíróság alapokmánya 53. cikkének első bekezdésével együttesen értelmezett 36. cikkét, valamint a Törvényszék eljárási szabályzata 81. cikkét, mivel állami támogatásnak minősítette a 38,5 millió euró összegű személyi támogatási intézkedéseket, anélkül hogy másodlagosan megvizsgálta volna, hogy ez az intézkedés megfelel-e a körültekintő magánbefektető kritériumának, amint azt a vitatott határozatban a Bizottság, a Törvényszék előtti tárgyaláson pedig a francia kormány is jelezte.
Utolsósorban a fellebbező úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el azzal, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja és az iránymutatás alapján jóváhagyta a szerkezetátalakítási egyenleget.
(1) HL 2009. L 225., 180. o.
Full & Egal Universal Law Academy