2.3.2013
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 63/9
A Törvényszék (hatodik tanács) T-373/09. sz., El Corte Inglés kontra OHIM — Pucci International (Emidio Tucci) ügyben 2012. szeptember 27-én hozott ítélete ellen az El Corte Inglés, S.A. által 2012. december 12-én benyújtott fellebbezés
(C-582/12. P. sz. ügy)
2013/C 63/16
Az eljárás nyelve: spanyol
Felek
Fellebbező: El Corte Inglés, S.A. (képviselők: J.L. Rivas Zurdo és E. Seijo Veiguela ügyvédek)
A többi fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) és Emilio Pucci International BV
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
—
a jelen fellebbezésben megjelölt részeiben helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2012. szeptember 27-én hozott ítéletét;
—
az OHIM-ot kötelezze az El Corte Inglés, S.A. költségeinek viselésére;
—
az Emilio Pucci International BV-t kötelezze az El Corte Inglés, S.A. költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A felszólaló által szolgáltatott prospektusok vagy magazinok, illetve egyéb dokumentumok másolatai nem teljes egészükben szerepeltek, és nem eredeti példányok voltak. Ennélfogva a felszólaló által szolgáltatott bizonyítékok nem vehetők figyelembe egyik áruosztály tekintetében sem. Ugyanakkor, a Törvényszék az ítélet 26. és 27. pontjában, amikor azt a kérdést vizsgálja, hogy csak eredeti dokumentumok előterjesztésének lehet-e helye, úgy véli, hogy nem történt csalárdságnak minősíthető megtévesztés, amit egyébként nem is állított senki.
A 2. mellékletben szereplő dokumentumokat azért kell kizárni a vizsgálatból, mert a dátumokat és a közzétételre vonatkozó hivatkozásokat azokra egyértelműen a felszólaló vezette rá. Mivel e kérdéseket az ítélet nem válaszolta meg megfelelő módon, a fellebbező ezért ezenfelül úgy véli, hogy a 2. sz. bizonyíték tartalmát képező dokumentumokat ki kell zárni, és ennek következtében e magazinokból nem lehet arra következtetni, hogy van bizonyíték a 25. osztályba tartozó árukra vonatkozó ellentartott védjegyek használatára, illetve azok hírnevére.
Ami a jogvita tárgyát képező áruk és szolgáltatások összehasonlítását, valamint az eddig elmondottakat illeti: a felszólaló, az Emilio Pucci International, B.V. nem szolgáltatott bizonyítékot korábbi olasz védjegyeinek használatára, és így az összehasonlítást a kérelem tekintetében csak a 203570. sz. közösségi védjegy 18. és 24. osztályába tartozó áruk tekintetében kellene elvégezni.
A felszólaló elismerte, hogy az „Emilio Pucci” védjegy a 70-es éveket követően hanyatlásnak indult. Másrészről ismét hangsúlyozni kell, hogy az Emidio Tucci védjegy Spanyolországban jóhírű védjegy és ebben az országban egyértelműen sikeres volt, és két létező személy — Emidio Tucci és Emilio Pucci — család- és keresztneveinek felelt meg. E kérdések részét képezték az OHIM előtti eljárásban hivatkozott jogalapoknak.
A felszólaló védjegye megkülönböztető képessége vagy jóhíre tisztességtelen kihasználásának bizonyítása azzal támasztható alá, ha van arra irányuló szándék, hogy annak hírnevéből üzleti szempontból profitáljanak (lásd a Spa-Finders ügyben hozott ítélet (1) 51. pontját). A felszólaló viszont e tekintetben nem állított semmit.
Így, amikor a felszólaló ténylegesen elszenvedett sérelemre vagy tisztességtelen haszonra hivatkozik, e tekintetben neki kell bizonyítékokat előterjesztenie, vagy legalább annak valószínűsíthetőségét alátámasztani, és olyan bizonyítékokat szolgáltatni, amelyek alapján megállapítható, hogy a tisztességtelen kihasználás veszélye nem csupán vélelmezett (az ítélet 64. pontja) az állítólagos elszenvedett sérelem jellegét vagy a kérelmező tisztességtelen előnyét illetően, és nem elegendő a 40/94 rendelet (2) 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére csupán általános jelleggel hivatkozni.
Márpedig az Emilio Pucci International (a felszólaló) nem tesz eleget azon kötelezettségnek, hogy e kérdéseket állítaná, csupán általános jelleggel érvel azokkal, részletek nélkül, annak ellenére, hogy a Törvényszék — jóllehet, véleményünk szerint nem megfelelő formában — felhívta őt arra, hogy pótolja e mulasztását (lásd az ítélet 65. pontját), és ítéletében úgy vélekedik, hogy ennek a felszólaló eleget is tett.
A következmények az ügyre nézve az ítélet ezt követő, 66-68. pontjából derülnek ki, és azok azon a premisszán alapulnak, amelyről korábban bizonyítottuk, hogy nem áll fenn: ha a felszólaló, akire e teher hárul, nem tudja bizonyítani a jóhírnév tisztességtelen kihasználását vagy annak megsértését, akkor nem határozható meg az sem, hogy a közösségi védjegyrendelet 8. cikke (5) bekezdésében foglalt tilalom mely árukra terjed ki.
(1) A Törvényszék T-67/04. sz., Spa Monopole kontra OHIM — Spa-Finders Travel Arrangements (SPA-FINDERS) ügyben 2005. május 25-én hozott ítélete (EBHT 2005., II-1825.o.)
(2) A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994., L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.)
Full & Egal Universal Law Academy