9.6.2012
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 165/30
2012. április 4-én benyújtott kereset — Deutsche Post kontra Bizottság
(T-152/12. sz. ügy)
2012/C 165/51
Az eljárás nyelve: német
Felek
Felperes: Deutsche Post AG (Bonn, Németország) (képviselők: J. Sedemund, T. Lübbig és M. Klasse ügyvédek)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
semmisítse meg a Németország által a Deutsche Post AG javára hozott C 36/2007 (korábbi NN 25/2007) intézkedésről szóló, 2012. január 25-i európai bizottsági határozat (C(2012) 184 végleges bizottsági dokumentum) 1. és 2. cikkét, valamint 4–6. cikkét;
—
az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes összesen 13 jogalapra hivatkozik:
A.
A 2012. január 25-i bizottsági határozat 1. cikkének, valamint 4–6. cikkének megsemmisítése iránti kérelmének alátámasztása érdekében a felperes tíz jogalapra hivatkozik:
1.
jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése
azáltal, hogy tévesen és a Törvényszék „Combus”-ítéletben (1) kialakított ítélkezési gyakorlatával ellentétesen minősítették a korábbi állami vállalat régi nyugdíjterheinek állami részfinanszírozását támogatást megvalósító tényállásnak;
2.
jogalap: az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésének és a 659/1999/EK rendelet (2) 1. cikke b) pontja i. alpontjának megsértése
amiatt, hogy a régi nyugdíjterhek állami részfinanszírozását tévesen minősítették „új” támogatásnak;
3.
jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése
azáltal, hogy a szabályozott díjakat a Bíróság „PreussenElektra”-ítéletben (3) kialakított ítélkezési gyakorlatával ellentétesen tévesen kezelték támogatási elemként, valamint hogy támogatási elemként kifogásoltak két termékcsoport közötti pusztán (állítólag) téves költségallokációt;
4.
jogalap: hatáskörrel való visszaélés és mérlegelési hiba, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és a tagállamokkal való jóhiszemű együttműködésre vonatkozó kötelezettségnek a megsértése
azáltal, hogy a Bizottság visszaható hatállyal beavatkozott a nemzeti díjszabályozásba annak ellenére, hogy e szabályozásról hosszú évek óta tudott, megsértve ez idáig fennálló egész határozathozatali gyakorlatát;
5.
jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) és (3) bekezdésének megsértése
a magán versenytársak által viselendő társadalombiztosítási hozzájárulások („referenciaérték”) téves megállapítása, valamint az alkalmazottak tényleges bruttó fizetésének mint a „referenciaérték” alkalmazása számítási alapjának fiktív növelése által;
6.
jogalap: az EUMSZ 296. cikk szerinti indokolási kötelezettség megsértése
azáltal, hogy a megtámadott határozat rendkívül terjedelmes tartalma részben nem világos, ellentmondásos, illetve érthetetlen, és az egyes részek közötti összefüggés nem tűnik ki belőle egyértelműen;
7.
jogalap: a jogszerűség elvének és az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése
a visszafizetendő összeg számítási alapjának ellentmondásos bemutatása és hiányzó felismerhetősége miatt;
8.
jogalap: az Európai Unió Alapjogi Chartája (Alapjogi Charta) 41. cikke szerinti „megfelelő ügyintézéshez” való jog részét képező „ésszerű határidőn belüli eljáráshoz” való jognak, valamint a 659/1999 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének megsértése
azáltal, hogy az eljárást megindító határozat 1999-ben való meghozatalától a megtámadott határozat 2012. január 25-én való elfogadásáig az eljárás időtartama több mint tizenkét évet tett ki;
9.
jogalap: az Alapjogi Charta 41. cikkének (1) bekezdése szerinti „megfelelő ügyintézéshez” való jog, valamint a 659/1999 rendelet 15. cikkének megsértése
a PostG 20. §-ának (2) bekezdése szerinti díjszabályozás tekintetében tanúsított teljes tétlenség miatt, amely szabályozásról a Bizottságnak legkésőbb 1999-től kezdve tudomása volt, azonban csak több mint tizenegy évvel később, a 2011. május 10-i kiterjesztő határozattal lett az eljárás tárgya;
10.
jogalap: a jogbiztonság, a bizalomvédelem és a gondos ügyintézés alapjogi védelemben részesülő elvének, valamint a 659/1999 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének megsértése
azáltal, hogy figyelmen kívül hagyták a 2002. évi határozat eljárást lezáró jellegét, amely határozat a 659/1999 rendelet 7. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelező kötelezettség ellenére azon állami intézkedéseket, amelyek az eljárás tárgyát képezték, és amelyekhez a nyugdíjterhek is tartoztak, a Bizottság állítása szerint nem „véglegesen” szabályozta.
B.
A 2012. január 25-i bizottsági határozat 2. cikkének megsemmisítése iránti kérelmének alátámasztása érdekében a felperes további három jogalapra hivatkozik:
11.
jogalap: a „gondos ügyintézés” és az eljárás „ésszerű időtartama” elvének megsértése,
mivel jogellenesen nem került sor annak vizsgálatára, hogy 1999 óta fennáll-e a „pénzbeli kiegyenlítés” általi „túlkompenzáció”, ahogyan ezt a Törvényszék a T-266/02. sz., Deutsche Post kontra Bizottság ügyben 2008. július 1-jén hozott ítéletében már megállapította;
12.
jogalap: az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének megsértése
azon körülmény elégtelen indokolása miatt, hogy a jelen ügyben az „Altmark”-ítélet (4) 4. kritériuma nem teljesül;
13.
jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti, támogatást megvalósító tényállás téves alkalmazása,
mivel a „pénzbeli kiegyenlítés” teljesíti az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése értelmében vett általános gazdasági érdekű szolgáltatás tényállási feltételeit.
(1) A Törvényszék T-157/01. sz., Danske Busvognmænd kontra Bizottság ügyben 2004. március 16-án hozott ítélete (EBHT 2004., II-917. o.).
(2) Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).
(3) A Bíróság C-379/98. sz. PreussenElektra-ügyben 2001. március 13-án hozott ítélete (EBHT 2001., I-2099. o.).
(4) A C-280/00. sz., Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ügyben 2003. július 24-én hozott ítélet (EBHT 2003., I-7747. o.).
Full & Egal Universal Law Academy