A Törvényszék (első kibővített tanács) 2014. november 10‑i végzése ( *1 )
„Költségmentesség — Megsemmisítés iránti kereset benyújtását megelőzően előterjesztett kérelem — Egyes fehéroroszországi tisztviselőkkel szemben hozott korlátozó intézkedések”
A T‑228/12. AJ. sz. ügyben,
DD (lakóhelye: Vityebszk [Fehéroroszország])
kérelmezőnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: F. Naert és E. Finnegan, meghatalmazotti minőségben)
ellenérdekű fél elleni
keresete benyújtását megelőzően, a Törvényszék eljárási szabályzatának 94. és 95. cikke értelmében előterjesztett költségmentesség iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök (előadó), I. Pelikánová, E. Buttigieg, S. Gervasoni és L. Madise bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
1
A Törvényszék Hivatalához 2012. május 31‑én benyújtott kérelmével a kérelmező, DD, a Törvényszék eljárási szabályzatának 94. és 95. cikke alapján költségmentesség iránti kérelmet nyújtott be, azzal a céllal, hogy keresetet tudjon indítani az Európai Unió Tanácsa ellen a Fehéroroszországra vonatkozó korlátozó intézkedésekről szóló 2010/639/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2012. március 23‑i 2012/171/KKBP tanácsi végrehajtási határozat (HL L 87., 95. o.) és a Fehéroroszországra vonatkozó korlátozó intézkedésekről szóló 765/2006/EK rendelet 8a. cikke (1) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2012. március 23‑i 265/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 87., 37. o.) rá vonatkozó részeikben való megsemmisítése iránt.
2
E kérelem alátámasztásaként a kérelmező többek között arra hivatkozik, mellékelve bizonyos alátámasztó iratokat, hogy havi átlagjövedelme 264 EUR, és nem rendelkezik sem pénzeszközökkel, sem ingatlanvagyonnal.
3
Ami az eljárási szabályzat 94. cikkének 3. §‑a által megkövetelt, a benyújtani szándékozott keresetre vonatkozó feltételt illeti, a kérelmező arra hivatkozik, hogy a 2012/171 végrehajtási határozatot és a 265/2012 végrehajtási rendeletet – amelyeknek a rá vonatkozó részeikben való megsemmisítését szeretné kérni – a tisztességes tárgyaláshoz való jogának, a hatékony jogorvoslathoz való jogának, valamint a bíróságok függetlensége elvének megsértésével fogadták el.
4
2012. július 16‑i levelével a Törvényszék hatodik tanácsának elnöke felhívta a Tanácsot a kérelmező költségmentesség iránti kérelmével kapcsolatos észrevételeinek benyújtására.
5
A Törvényszék Hivatalához 2012. július 30‑án benyújtott észrevételeiben a Tanács úgy nyilatkozott, hogy a Törvényszék értékelésére bízza azon kérdés eldöntését, hogy a kérelmező által szolgáltatott adatok és alátámasztó iratok alapján megállapítható‑e az, hogy a kérelmezőnek szüksége van a költségmentességre. A Tanács megjegyzi, hogy a kérelmező nem nyújtott be költségbecslést, és a benyújtani szándékozott kereset nem tartalmaz különösebben új elemeket. Úgy véli, hogy jelen esetben a költségmentesség összege nem haladhatja meg a 7000 EUR‑t.
6
2013. április 25‑én kelt levelében A. Kolosovski értesítette a Törvényszéket arról, hogy meghatalmazást kapott a kérelmezőtől képviseletének ellátására.
7
2013. július 18‑án, az eljárási szabályzat 64. cikkében foglalt pervezető intézkedés keretében, a Törvényszék hatodik tanácsának elnöke felhívta a kérelmezőt, hogy 2013. szeptember 2‑ig nyújtsa be a Fehéroroszországgal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2006. május 18‑i 765/2006/EK módosított tanácsi rendelet (HL L 134., 1. o.) 3. cikkének (1) bekezdésében említett illetékes hatóság által adott külön engedélyt tanúsító okirati bizonyítékot, amelynek hiányában főszabály szerint semmilyen pénzösszeg nem utalható át az ügyvédjének.
8
A Törvényszék tanácsainak összetételében történt változást követően a Törvényszék hatodik tanácsának elnöke lett a Törvényszék első tanácsának elnöke.
9
Mivel a kérelmező a megadott határidőn belül nem tett eleget a 2013. július 18‑i felhívásnak, a Törvényszék első tanácsának elnöke 2013. október 7‑én úgy határozott, hogy újabb – 2013. október 21‑én lejáró – határidőt állapít meg e célból.
10
2013. október 20‑i levelével a kérelmező e határidő két hónappal történő meghosszabbítását kérte a Törvényszéktől. A Törvényszék első tanácsának elnöke engedélyezte a határidő 2013. november 21‑ig történő meghosszabbítását. A kérelmező ennek ellenére nem nyújtotta be a megadott határidőn belül a fenti 7. pontban említett külön engedély megadását tanúsító okirati bizonyítékokat.
11
2014. március 27‑én a Törvényszék első tanácsának elnöke úgy határozott, hogy e tanácsot jelöli ki a költségmentesség iránti kérelem elbírálására.
12
2014. június 11‑én az első tanács kérésére a teljes ülés az ügyet a kibővített első tanácsra szignálta ki.
13
Először is, az eljárási szabályzat 94. cikkének 1. §‑ából az következik, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférés biztosítása céljából a Törvényszék előtti eljárás tekintetében engedélyezett költségmentesség részben vagy teljes egészben kiterjed a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatos jogi tanácsadás és képviselet költségeire is. E költségek (a továbbiakban: ügyvédi költségek) a Törvényszék pénztárát terhelik.
14
Az eljárási szabályzat 94. cikkének 2. és 3. §‑a értelmében a költségmentesség megadása ahhoz a kettős feltételhez kötött, hogy egyrészt a kérelmező a gazdasági helyzeténél fogva teljes egészében vagy részben képtelen az ügyvédi költségek viselésére, másrészt, hogy keresete nem tűnik nyilvánvalóan elfogadhatatlannak vagy nyilvánvalóan megalapozatlannak.
15
Az eljárási szabályzat 95. cikkének 2. §‑a értelmében a költségmentesség iránti kérelemhez csatolni kell a kérelmező gazdasági helyzetének értékelését lehetővé tévő minden információt és igazoló iratot, mint például az illetékes nemzeti hatóság által kiállított, e gazdasági helyzetet tanúsító okiratot. Ugyanezen rendelkezés szerint, ha a kérelmet a kereset benyújtását megelőzően terjesztik elő, a kérelmezőnek röviden le kell írnia a kereset tárgyát, a tényállást és a keresetet alátámasztó érveket. A kérelemhez csatolni kell az ezeket igazoló iratokat.
16
A jelen ügyben a kérelmezőnek a fenti 2. pontban ismertetett gazdasági helyzetére vonatkozó ügyiratokból az derül ki, hogy a költségmentesség iránti kérelem megfelel az eljárási szabályzat 94. cikkének 2. §‑ában említett első feltételnek.
17
Ami az eljárási szabályzat 94. cikke 3. §‑ában említett második feltételt illeti, azt kell megállapítani, hogy a kereset, amelyre tekintettel a költségmentességet kérik, nem tűnik nyilvánvalóan elfogadhatatlannak vagy nyilvánvalóan megalapozatlannak.
18
Így tehát azt kell megállapítani, hogy a kérelmező az eljárási szabályzatnak megfelelően mindkét feltételnek eleget tett, így számára költségmentesség engedélyezhető.
19
Másodszor, hangsúlyozni kell, hogy a 765/2006 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése, a jelen ügyben alkalmazandó változata szerint, úgy rendelkezik, hogy semmiféle pénzeszközt vagy gazdasági erőforrást nem bocsátanak sem közvetlenül, sem közvetve az e rendelet I. mellékletében felsorolt azon természetes személyek rendelkezésére vagy javára, akik között a kérelmező is szerepel.
20
Ezzel szemben a 765/2006 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:
„A 2. cikktől eltérve a tagállamok II. mellékletben felsorolt honlapokon megjelölt illetékes hatóságai az általuk megfelelőnek tartott feltételek mellett engedélyezhetik egyes befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági források felszabadítását vagy azok rendelkezésre bocsátását, annak megállapítása után, hogy az érintett pénzeszközök vagy gazdasági források:
[…]
b)
kizárólag jogi szolgáltatások nyújtásával kapcsolatban felmerülő, ésszerű mértékű szakértői díjak kifizetését, illetve azzal kapcsolatos kiadások megtérítését szolgálják [helyesen: kizárólag az ésszerű mértékű munkadíjak kifizetését, illetve a jogi szolgáltatások nyújtásához kötődő kiadások megtérítését szolgálják];
[…]”
21
A 765/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének és 3. cikke (1) bekezdésének együttesen értelmezett rendelkezései tehát – az illetékes tagállami hatóságok által adott külön engedély hiányában – főszabály szerint tiltják a kérelmező javára történő pénzeszköz‑felhasználást.
22
Ugyanakkor olyan esetben, amikor – miként a jelen ügyben is – a 765/2006 rendelet I. mellékletében felsorolt személy javára történő pénzeszköz‑felhasználás nem választható el az uniós bíróságok előtti költségmentesség iránti kérelemmel kapcsolatban folyamatban lévő eljárástól, e rendelet rendelkezései nem értelmezhetők az ezen eljárásra irányadó különös szabályok figyelembevétele nélkül, amely szabályokat a jelen esetben az eljárási szabályzat határoz meg.
23
Ugyanis, mivel a 765/2006 rendelet és az eljárási szabályzat nem tartalmaz kifejezetten arra utaló rendelkezést, hogy a költségmentesség megadását illetően az egyik elsőbbséget élvezne a másikkal szemben, az említett rendeletet, illetve szabályzatot úgy kell alkalmazni, hogy biztosított legyen azok egymással való összeegyeztethetősége, és ezáltal azok olyan következetes módon való alkalmazása, amely többek között alkalmas az e rendelet, illetve szabályzat által megvalósítani kívánt célok elérésére.
24
Ami az eljárási szabályzatot illeti, annak célja, a költségmentesség megadására vonatkozó szabályokat illetően, az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférés biztosítása, amint az e szabályzat 94. cikkének 1. §‑ából, illetve az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének harmadik bekezdéséből is kiderül, amely kifejezetten úgy rendelkezik, hogy azoknak, akik nem rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel, költségmentességet kell biztosítani, amennyiben az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szükség van.
25
Ami a 765/2006 rendeletet illeti, annak (1)–(4) preambulumbekezdéséből az derül ki, hogy a rendelet célja bizonyos személyekkel szemben korlátozó intézkedések alkalmazása. Ezen intézkedések között szerepel többek között az említett rendelet 2. cikke (2) bekezdésében említett pénzeszközök és gazdasági források rendelkezésre bocsátásának tilalma.
26
E korlátozó intézkedéseket ugyanakkor úgy kell alkalmazni, hogy eközben azokat a személyeket, akiknek a pénzeszközeit befagyasztották, ne fosszák meg az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáféréstől (lásd ebben az értelemben: 2014. június 12‑i Peftiev‑ítélet, C‑314/13, EBHT, EU:C:2014:1645, 26. pont), különösen olyan esetekben, amikor azon jogi aktusok jogszerűségének vitatásáról van szó, amelyek e korlátozó intézkedéseket előírták.
27
A Bíróság a fenti 26. pontban hivatkozott Peftiev‑ítéletben (EU:C:2014:1645, 25. pont) kimondta, hogy az illetékes nemzeti hatóság nem rendelkezik korlátlan mérlegelési jogkörrel a 765/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti külön engedély megadására vonatkozó döntés meghozatalakor, hanem jogkörét az Alapjogi Charta 47. cikkének második bekezdésében említett jogok tiszteletben tartásával kell gyakorolnia, amely rendelkezés előírja, hogy mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételére. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmányának 19. cikkének harmadik bekezdése és a Törvényszék eljárási szabályzatának 43. cikke 1. §‑ának első bekezdése szerint az ügyvéd általi képviselet elengedhetetlen a korlátozó intézkedések jogszerűségét vitató keresetek benyújtásához.
28
Azon szempontokat illetően, amelyeket az illetékes nemzeti hatóságnak figyelembe kell vennie, amikor a 765/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti külön engedélyről megadásáról dönt, hangsúlyozni kell, hogy e rendelkezés korlátozásokat állapít meg a pénzeszközök felhasználását illetően, hiszen azoknak kizárólag az ésszerű mértékű szakértői díjak kifizetésére és a jogi szolgáltatásnyújtásokhoz kötődő költségek megtérítésére kell szolgálniuk. Ebben az összefüggésben az illetékes nemzeti hatóság ellenőrizheti a felszabadított pénzeszközök felhasználását, meghatározva az általa többek között annak biztosítása érdekében szükségesnek vélt feltételeket, hogy a megállapított szankció célját ne hagyják figyelmen kívül, és a megadott külön engedéllyel ne éljenek vissza (lásd ebben az értelemben: Peftiev‑ítélet, fenti 26. pont, EU:C:2014:1645, 32. és 33. pont).
29
Márpedig, míg a fenti 26. pontban hivatkozott Peftiev‑ítéletben (EU:C:2014:1645) a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő alapeljárás tárgyát képező ügy a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek pénzeszközeinek felszabadítására irányuló kérelemmel volt kapcsolatos, annak érdekében, hogy e személyek ki tudják fizetni az ügyvédeiket, a jelen ügyben a költségmentessége megadása azt jelenti, hogy a kérelmező ügyvédi költségeinek viselése a Törvényszék pénztárát terheli majd.
30
Az előbbiekre való tekintettel azt kell megállapítani, hogy a jelen költségmentesség iránti kérelem elutasítása kizárólag azon okból, hogy a kérelmező nem nyújtotta be a nemzeti hatóságnak a 765/2006 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében említett engedélyét, miközben a költségmentesség iránti kérelem megfelel az eljárási szabályzatban foglalt, a fenti 14. pontban felidézett feltételeknek, olyan alapvető jog akadályozását jelentené, mint a hatékony jogorvoslathoz való jog.
31
Egyébként a 765/2006 rendelet céljainak elérésére szolgáló garanciákat illetően megjegyzendő, hogy az uniós jogi mechanizmusok nem teszik lehetővé az illetékes nemzeti hatóságok részére sem annak vizsgálatát, hogy a költségmentesség Törvényszék általi engedélyezése szükséges‑e az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférés biztosításához, amely kérdés eldöntése kizárólag a Törvényszék mérlegelési jogkörébe tartozik, sem az e célból nélkülözhetetlen pénzeszközök ez utóbbi általi felhasználását, sem pedig az arra szolgáló feltételek – Törvényszék részére történő – meghatározását, hogy a megállapított szankció célját ne hagyják figyelmen kívül.
32
Így tehát ahhoz, hogy a jelen esetben következetesen lehessen alkalmazni az eljárási szabályzatot és a 765/2006 rendeletet, azt kell megállapítani, hogy a Törvényszék egyszerre köteles egyfelől minden, az utóbbi rendelet I. mellékletében felsorolt olyan kérelmező részére engedélyezni a költségmentességet, aki megfelel az eljárási szabályzat 94. és azt követő cikkeiben meghatározott feltételeknek, ami lehetővé teszi e rendelet céljának elérését, másfelől pedig meggyőződni arról, hogy az engedélyezett költségmentességet kizárólag a kérelmező ügyvédi költségeinek a fedezésére használják fel, és az nem veszélyezteti a meghozott korlátozó intézkedés 765/2006 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése által meghatározott célját.
33
E tekintetben hozzá kell tenni, hogy az eljárási szabályzat rendelkezései a jelen esetben lehetővé teszik a Törvényszék számára annak biztosítását – anélkül, hogy szükséges lenne a kérelmezőtől megkövetelni, hogy nyújtsa be a nemzeti hatóság engedélyét –, hogy a költségmentességet csakis a kérelmező ügyvédi költségeinek fedezésére használják fel.
34
Egyrészt, az eljárási szabályzat 94. cikkének 1. §‑a kizárólag az ügyvédi költségeket említi olyan költségekként, amelyek a Törvényszék pénztárát terhelhetik.
35
Másrészt, az eljárási szabályzat 96. cikke 3. §‑ának harmadik bekezdése szerint a Törvényszék a költségmentességet engedélyező végzésben úgy is rendelkezhet, hogy – anélkül, hogy előre rögzítené annak összegét – mindössze egy felső összeghatárt jelöl meg, amelyet az ügyvédi költségek és az ügyvéd tiszteletdíja elvileg nem haladhatnak meg. A Törvényszék tehát az eljárási szabályzat 97. cikke 2. §‑a szerint utólag is kiszámíthatja az ügyvédi költségek fedezéséhez feltétlenül szükséges összeget, olyan esetben, amikor az eljárást lezáró határozat értelmében a költségmentessége kedvezményezettjének magának kell viselni saját költségeit. E tekintetben a Törvényszék figyelembe veheti a kijelölt ügyvéd által elvégzett munka bonyolultságát, a benyújtott alátámasztó iratok alapján az ügyvéd által ténylegesen ráfordított munkaórák számát, valamint azokat a különféle költségeket, amelyeket az ügyvédnek kellett viselnie.
36
Egyébként bevett gyakorlat, hogy a Törvényszék az így kiszámított összeget közvetlenül a kijelölt ügyvédnek utalja át, és így a kérelmezőnek nincs is lehetősége arra, hogy az engedélyezett költségmentességgel visszaélve azt más célra használja fel, mint amelyre azt megadták (lásd e tekintetben: 2009. szeptember 2‑i Ayadi kontra Tanács végzés, C‑403/06 P, EU:C:2009:496, 21. pont). Ami az ügyvédet illeti, ő a 765/2006 rendelet rendelkezései értelmében sem teheti meg, hogy a számára megítélt munkadíjat vagy annak egy részét átengedi a kérelmezőnek, mint ahogy általában véve sem bocsáthat közvetlenül vagy közvetve a kérelmező rendelkezésére pénzeszközöket vagy gazdasági forrásokat.
37
Az előzőekre való figyelemmel, a jelen esetben a kért költségmentességet – a 765/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint megadott külön engedély hiányában is – engedélyezni kell, a költségmentességgel való visszaélés megakadályozásához szükséges rendelkezések betartásával.
38
Végül, figyelemmel a jogvita tárgyára, jellegére, jogi szempontból vett jelentőségére, valamint a jogalappal kapcsolatos előrelátható nehézségekre és a munka előrelátható terjedelmére, amelyet a peres eljárás jelent a felek részére, előzetesen rögzíteni kell, hogy az eljárási szabályzat 96. cikke 3. §‑ának harmadik bekezdése szerint a kérelmező érdekeinek a kérelmező által benyújtani szándékozott kereset alapján indult eljárásban történő képviseletére kijelölt ügyvéd költségei és tiszteletdíja, az eljárás egészére vonatkozóan, főszabály szerint nem haladhatja meg a 6000 EUR‑t.
39
E költségeket és tiszteletdíjat A. Kolosovski részére közvetlenül fogják átutalni, és azok összegét a Törvényszékhez benyújtott részletes elszámolás alapján fogják meghatározni.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács)
a következőképpen határozott:
1)
DD részére engedélyezi a költségmentességet.
2)
A. Kolosovskit jelöli ki ügyvédnek DD‑nek a T‑228/12. sz. ügyben való képviseletének ellátására.
3)
A. Kolosovski költségeit és tiszteletdíját közvetlenül az ő részére fogja átutalni, és azokat a Törvényszékhez benyújtott részletes elszámolás alapján fogja meghatározni, azzal a megkötéssel, hogy azok összege főszabály szerint nem haladhatja meg a 6000 EUR‑t.
Kelt Luxembourgban, 2014. november 10‑én.
E. Coulon
hivatalvezető
H. Kanninen
elnök
( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.
Full & Egal Universal Law Academy