4.8.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 253/11
A Bíróság (negyedik tanács) 2014. június 5-i ítélete (a High Court of Ireland [Írország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – I kontra Health Service Executive
(C-255/13. sz. ügy) (1)
((Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Szociális biztonság - 883/2004/EK rendelet - 19. cikk (1) bekezdés, valamint 20. cikk (1) és (2) bekezdés - 987/2009/EK rendelet - 11. cikk - Valamely tagállam állampolgárságával rendelkező, a lakóhely szerinti államban biztosított személy - Súlyos és hirtelen betegség fellépése egy másik tagállamban töltött szabadság ideje alatt - Olyan személy, aki betegsége és a lakóhelye közelében elérhető szakorvosi ellátás miatt arra kényszerül, hogy tizenegy évig ez utóbbi államban maradjon - Természetbeni ellátások nyújtása ez utóbbi államban - A „lakóhely” és a „tartózkodási hely” fogalma))
2014/C 253/14
Az eljárás nyelve: angol
A kérdést előterjesztő bíróság
High Court of Ireland
Az alapeljárás felei
Felperes: I
Alperes: Health Service Executive
Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – High Court of Ireland – A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet 5. kötet 72. o.) 19. cikke (1) bekezdésének, valamint 20. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmezése – Az illetékes tagállamtól eltérő tagállamban való „tartózkodás” fogalma – Valamely tagállam állampolgára, aki tizenegy éve súlyos beteg egy olyan súlyos egészségügyi állapot következtében, amely állapot először egy másik tagállamban töltött szabadság idején jelentkezett – Az egészségi állapotából kifolyólag a másik tagállam területén való maradásra kényszerülő polgár
Rendelkező rész
A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikkének j) és k) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelet 19. cikkének (1) bekezdése és 20. cikke (1) és (2) bekezdése alkalmazásában abban az esetben, ha egy uniós állam állampolgárát, akinek lakóhelye egy adott első tagállamban van, valamely második tagállamban töltött szabadsága ideje alatt súlyos és hirtelen betegség támadja meg, és e betegség, valamint a lakóhelye közelében elérhető szakorvosi ellátások miatt arra kényszerül, hogy tizenegy éven át ebben az államban maradjon, úgy kell tekinteni, hogy ez utóbbi tagállamban „tartózkodik”, amennyiben szokásos érdekeltségi központja az első tagállamban van. A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy valamennyi releváns tény értékelése alapján, illetve az állampolgár szándékát figyelembe véve meghatározza, hogy e tényekből kikövetkeztethetően hol van ezen állampolgár szokásos érdekeltségi központja, és pusztán az a körülmény, hogy az említett állampolgár hosszú ideig maradt a második tagállamban, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy úgy tekintsék, hogy lakóhelye ebben az államban van.
(1) HL C 189., 2013.6.29.
Full & Egal Universal Law Academy