24.11.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 421/13
A Bíróság (harmadik tanács) 2014. szeptember 17-i ítélete (a Supremo Tribunal Administrativo [Portugália] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Cruz & Companhia Lda kontra Instituto de Financiamento da Agricultura e Pescas, IP (IFAP)
(C-341/13. sz. ügy) (1)
((Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme - 2988/95/EK, Euratom rendelet - 3. cikk - Szabálytalansággal kapcsolatos eljárás - Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) - Jogosultatlanul kapott export-visszatérítések behajtása - Elévülési idő - Hosszabb nemzeti jogi elévülési idő alkalmazása - Az általános szabályok szerinti elévülési idő - Közigazgatási intézkedések és szankciók))
2014/C 421/17
Az eljárás nyelve: portugál
A kérdést előterjesztő bíróság
Supremo Tribunal Administrativo
Az alapeljárás felei
Felperes: Cruz & Companhia Lda
Alperes: Instituto de Financiamento da Agricultura e Pescas, IP (IFAP)
Rendelkező rész
1)
Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az vonatkozik az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) keretében az export-visszatérítések kifizetését végző nemzeti ügynökség által megállapított szabálytalanság alapján az uniós támogatások kedvezményezettjeivel szemben a nemzeti hatóságok által megindított eljárásokra.
2)
A 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében meghatározott elévülési időt nemcsak az e rendelet 5. cikke szerinti közigazgatási szankciók kiszabását eredményező szabálytalanságokkal kapcsolatos eljárásokra kell alkalmazni, hanem az említett rendelet 4. cikke szerinti közigazgatási intézkedések elfogadását eredményező eljárásokra is. Noha ugyanezen rendelet 3. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára az e cikk (1) bekezdésének első albekezdése szerinti négy- vagy háromévesnél hosszabb olyan elévülési idő alkalmazását, amely az említett rendelet elfogadásának időpontja előtti általános rendelkezésekből ered, a húszéves elévülési idő alkalmazása meghaladja azt a mértéket, amely az Unió pénzügyi érdekei védelme céljának eléréséhez szükséges.
(1) HL C 260., 2013.9.7.
Full & Egal Universal Law Academy