24.8.2015
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 279/10
A Bíróság (második tanács) 2015. június 25-i ítélete (a Lietuvos Aukščiausiasis Teismas [Litvánia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – az „Indėlių ir investicijų draudimas” VI, Virgilijus Vidutis Nemaniūnas által indított eljárásokban
(C-671/13. sz. ügy) (1)
((Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 94/19/EK és 97/9/EK irányelv - Betétbiztosítási és befektetőkártalanítási rendszerek - Megtakarítási és befektetési eszközök - A 2004/39/EK irányelv értelmében vett pénzügyi eszköz - A biztosításból való kizárás - Közvetlen hatály - A 97/9/EK irányelv hatálya alá tartozás feltételei))
(2015/C 279/11)
Az eljárás nyelve: litván
A kérdést előterjesztő bíróság
Lietuvos Aukščiausiasis Teismas
Az alapeljárás felei
„Indėlių ir investicijų draudimas” VI, Virgilijus Vidutis Nemaniūnas
A következők részvételével: Vitoldas Guliavičius és a felszámolás alatt álló bankas „Snoras” AB
Rendelkező rész
1)
A 2009. március 11-i 2009/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30-i 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkének (2) pontját és annak I. mellékletének 12. pontját úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok az ezen irányelvben előírt biztosításból kizárhatják a hitelintézet által kibocsátott letéti jegyeket, ha azoknak átruházható értékpapír jellegük van, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megállapítania anélkül, hogy meg kellene bizonyosodnia arról, hogy e letéti jegyek a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében vett pénzügyi eszköz valamennyi jellemzőjével rendelkeznek.
2)
A 2009/14 irányelvvel módosított 94/19 irányelvet és a befektetőkártalanítási rendszerekről szóló, 1997. március 3-i 97/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy amennyiben valamely hitelintézettel szembeni követelések egyszerre tartozhatnak a 94/19 irányelv értelmében vett „betét” és a 97/9 irányelv értelmében vett „eszköz” fogalmába, azonban a nemzeti jogalkotó az 94/19 irányelv I. mellékletének 12. pontjában említett azon lehetőséggel élt, hogy e követeléseket kizárja az ezen utóbbi irányelvben előírt védelmi rendszerből, az ilyen kizárásnak nem lehet az a következménye, hogy az említett követelések a 97/9 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett feltételeken kívül ki legyenek zárva az ezen utóbbiban előírt védelmi rendszerből is.
3)
A 97/9 irányelv 2. cikkének (2) bekezdését és 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, mint amelyről az alapügyben szó van, amely szerint az ezen irányelvben előírt kártalanítási rendszerben való részvétel csak akkor lehetséges, ha az érintett hitelintézet a szóban forgó eszközöket vagy értékpapírokat a befektető hozzájárulása nélkül ruházta át vagy használta fel.
4)
A 97/9 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság, amennyiben azon az állásponton van, hogy az alapügyekben olyan szervezettel szemben hivatkoznak ezen irányelvre, amely teljesíti az ahhoz szükséges feltételeket, hogy vele szemben az említett irányelv rendelkezéseire hivatkozni lehessen, köteles mellőzni azon nemzeti rendelkezés alkalmazását, mint amelyről az alapügyben szó van, amely szerint az ugyanezen irányelvben előírt kártalanítási rendszerben való részvétel csak akkor lehetséges, ha az érintett hitelintézet a szóban forgó eszközöket vagy értékpapírokat a befektető hozzájárulása nélkül ruházta át vagy használta fel.
(1) HL C 71., 2014.3.8.
Full & Egal Universal Law Academy