22.2.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 52/23
A Bíróság (nyolcadik tanács) 2013. december 12-i végzése (a Tribunale ordinario di Aosta (Olaszország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Rocco Papalia kontra Comune di Aosta
(C-50/13. sz. ügy) (1)
(Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke - Szociálpolitika - 1999/70/EK irányelv - A határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás 5. szakasza - Közszolgálat - Egymást követő szerződések - Visszaélés - Kár megtérítése - A kártérítés feltételei munkaszerződés megszűnése időpontjának jogellenes meghatározása esetén - Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve)
2014/C 52/39
Az eljárás nyelve: olasz
A kérdést előterjesztő bíróság
Tribunale ordinario di Aosta
Az alapeljárás felei
Felperes: Rocco Papalia
Alperes: Comune di Aosta
Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Tribunale ordinario di Aosta — Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL L 175., 43. o; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) 5. szakaszának értelmezése — Közigazgatás — Munkaszerződés megszüntetésének jogellenes megszüntetése esetén járó kártérítés — Feltételek — Az elszenvedett kár bizonyítása — A kedvezőbb állásajánlatokról való lemondás bizonyításának szükségessége
Rendelkező rész
Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról 1999. március 18-án kötött keretmegállapodást akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétesek az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozásban megállapított intézkedések, amely szabályozás — határozott időre szóló, egymást követő munkaszerződéseknek az állami munkáltató általi, visszaélésszerű alkalmazása esetén — kizárólag azt a jogot írja elő az érintett munkavállaló számára, hogy kérje az általa állítólagosan emiatt elszenvedett kár megtérítését, és kizárja a határozott időre szóló munkaviszony határozatlan idejű munkaviszonnyá való bármiféle alakítását, amennyiben a kártérítéshez való említett jog a munkavállaló azon kötelezettségétől függ, hogy bizonyítékot szolgáltasson arra, hogy jobb munkalehetőségekről kellett lemondania, ha e kötelezettség eredményeként a gyakorlatban lehetetlenné vagy túlzottan nehézzé válik a munkavállaló számára az uniós jogból eredő jogok gyakorlása.
A kérdést előterjesztő bíróság feladata értékelni azt, hogy a határozott időre szóló, egymást követő munkaszerződések vagy munkaviszonyok közigazgatási szerv általi, visszaélésszerű alkalmazásának szankcionálására irányuló belső jogi rendelkezések mennyiben felelnek meg ezeknek az elveknek.
(1) HL C 147., 2013.5.25.
Full & Egal Universal Law Academy