NIILO JÄÄSKINEN
FÕTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2014. július 17. ( 1 )
C‑422/13. sz. ügy
Landesamt für Landwirtschaft, Umwelt und ländliche Räume des Landes Schleswig‑Holstein
kontra
Uta Wree
(a Schleswig‑Holsteinisches Oberverwaltungsgericht [Németország] által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Közös agrárpolitika — Egységes támogatási rendszer — 73/2009/EK rendelet — 34. cikk — Az »állandó legelő« fogalma — Utógondozási szakaszban lévő hulladéklerakó növényekkel betelepített fedőrétege — Az »elsődlegesen mezőgazdasági célú használat« fogalma egy mezőgazdasági terület többféle használata esetén”
I – Bevezetés
1.
Az egységes támogatási rendszer alkalmazása többek között a 73/2009/EK rendelet ( 2 ) 34. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott „támogatható hektárok” meglétét feltételezi.
2.
A jelen ügy az alábbi két kérdést veti fel azzal kapcsolatban, hogy az alapeljárásban szereplő területek a támogatás céljából „támogatható hektárok”‑e:
—
A „mezőgazdasági terület” ( 3 ) fogalommeghatározásának egyik elemeként szereplő „állandó legelők” ( 4 ) fogalma magában foglalhatja‑e egy utógondozási szakaszban lévő hulladéklerakó fedőrétegét (a továbbiakban: vitatott területek)?
—
Ha egy „mezőgazdasági területet” nem mezőgazdasági tevékenységre is használnak, akkor hogyan kell értelmezni a kérdéses terület támogathatóságához kapcsolódó azon követelményt, hogy a terület használatában „a mezőgazdasági tevékenység túlsúlyban van” ( 5 )?
3.
Lényegében ezek a kérdések következnek a Schleswig‑Holsteinisches Oberverwaltungsgericht (schleswig‑holsteini legfelsőbb közigazgatási bíróság) (Németország) által az Uta Wree és a Landesamt für Landwirtschaft, Umwelt und ländliche Räume des Landes Schleswig‑Holstein (Schleswig–Holstein tartományának mezőgazdasági, környezetvédelmi és vidékfejlesztési tartományi hivatala, a továbbiakban: Landesamt) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelemből, hogy támogatásban részesíthető területként kell‑e figyelembe venni egy utógondozási szakaszban lévő hulladéklerakó növényekkel betelepített fedőrétegéből álló területet.
4.
A jelen ügy keretében a Bíróságnak a mezőgazdasági jog központi fogalmairól kell határoznia, így például a mezőgazdasági tevékenység fogalmáról, a mezőgazdasági földterületnek való minősítésről, a támogatható hektárok azonosításáról és a gazdaságok területének „elsődlegesen” mezőgazdasági tevékenységre történő használatáról. Egyúttal arra is szeretnék rámutatni, hogy az előzetes döntéshozatalra utalás kizárólag az egységes támogatási rendszer feltételeire vonatkozik, és más – például a közegészségügyhöz, az élelmiszer‑biztonsághoz, illetve egyéb területekhez kapcsolódó – szempontokra nem.
II – A jogi háttér
A – A 73/2009 rendelet
5.
A 73/2009 rendelet (7) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„[A közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 29‑i] 1782/2003/EK [tanácsi] rendelet [(HL L 270., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 269. o.)] elismerte az állandó legelők környezetre gyakorolt kedvező hatását. Továbbra is fenn kell tartani az említett rendeletben foglalt azon intézkedéseket, amelyek célja a jelenlegi állandó legelők fenntartásának ösztönzése nagyarányú szántóföldi művelésbe vonásuk megakadályozása érdekében.”
6.
A 73/2009/EK rendelet 2. cikkének c) és h) pontja értelmében e rendelet alkalmazásában:
„c)
»mezőgazdasági tevékenység«: mezőgazdasági termékek termelése, tenyésztése vagy termesztése, ideértve a betakarítást, a fejést, az állattenyésztést és a mezőgazdasági célból történő állattartást, valamint a földterületek jó mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartását a 6. cikkben meghatározottak szerint;
[…]
h)
»mezőgazdasági terület«: a szántóterületek, az állandó legelők vagy az állandó kultúrák által elfoglalt terület.”
7.
A 73/2009 rendelet „Egységes támogatási rendszer” címet viselő III. címében szereplő 34. cikk a következőképpen rendelkezik:
„(1) A mezőgazdasági termelők az egységes támogatási rendszer keretében támogatáshoz juthatnak a támogatható hektárszámhoz kötött támogatási jogosultság aktiválásával. Az aktivált támogatási jogosultságok az abban meghatározott összegek kifizetésére jogosítanak fel.
(2) E cím alkalmazásában »támogatható hektár«:
a)
a gazdaság bármely olyan mezőgazdasági földterülete, beleértve a rövid életciklusú erdei fákkal (ex 06029041 KN‑kód) beültetett területeket is, amelyet mezőgazdasági tevékenységre használnak, vagy ha a területeket nem mezőgazdasági tevékenységre is használják, amelyek használatában a mezőgazdasági tevékenység túlsúlyban van […]
[…]”
B – Az 1120/2009 rendelet
8.
Az 1120/2009 rendelet ( 6 ) megállapítja a 73/2009 rendelet III. címében előírt egységes támogatási rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat.
9.
Az 1120/2009 rendelet 2. cikke c) pontjának szövege a következő:
„A 73/2009/EK rendelet III. címének, valamint e rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:
[…]
c)
»állandó legelő«: gyep vagy egyéb egynyári takarmánynövények természetes (vetés nélküli) vagy művelés útján (vetéssel) történő termesztésére használt, a mezőgazdasági üzem vetésforgójában legalább öt éve nem szereplő földterület, kivéve a […] pihentetés alatt álló területeket; és e célból a »gyep vagy egyéb egynyári takarmánynövények«: a tagállamokban a természetes gyepekben hagyományosan található egynyári növények vagy a gyepek vagy legelők magkeverékeiben rendes esetben megtalálható egynyári növények (akár használják állatok legeltetésére, akár nem) […]”.
10.
Az 1120/2009 rendelet 9. cikke értelmében:
„A 73/2009/EK rendelet 34. cikke (2) bekezdése a) pontjának alkalmazásában, ha egy mezőgazdasági üzem mezőgazdasági földterületét nem mezőgazdasági tevékenység céljára is használják, az adott terület elsősorban mezőgazdasági célra használt területnek minősül, feltéve, hogy a mezőgazdasági célú használatot a nem mezőgazdasági tevékenység intenzitása, jellege, időtartama és ütemezése nem akadályozza jelentős mértékben.
Az első albekezdésben foglaltaknak az egyes tagállamok területén történő alkalmazására vonatkozó kritériumokat a tagállamok állapítják meg.”
III – Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és a Bíróság előtti eljárás
11.
U. Wree állatorvos és juhgazdaságot működtet. A gazdaságban juhokat és levágásra szánt bárányokat tenyészt. Juhnyájai a Nordfriesland és Schleswig‑Flensburg körzet területein található különböző gyepterületeken legelnek.
12.
E legelőkhöz tartoznak különösen a Nordfriesland körzetben található ahrenshöfti hulladéklerakó és a Schleswig‑Flensburg körzetben található schleswig‑haferteichi hulladéklerakó (a továbbiakban együttesen: hulladéklerakók) növényekkel betelepített fedőrétege. Mindkét földfelszíni hulladéklerakón véget ért a hulladéklerakás szakasza. Az ahrenshöfti hulladéklerakó jelenleg még lezárási szakaszban van, és nemsokára megkezdődik az utógondozási szakasz, a schleswig‑haferteichi hulladéklerakó pedig már az utógondozási szakaszban található. Megjegyzem, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem csak a második esetre vonatkozik, jóllehet az ahrenshöfti hulladéklerakó helyzetét is ismerteti.
13.
U. Wree a két hulladéklerakó üzemeltetőivel kötött szerződéses megállapodások alapján ellenszolgáltatás nélkül jogosult legeltetni a juhnyájait azokon a legelőkön, amelyeket a két hulladéklerakó növényekkel betelepített fedőrétege alkot.
14.
U. Wree 2010. május 11‑i kérelmében a Landesamttól a 2010. évre vonatkozó egységes támogatás nyújtását kérte. A Landesamt elutasította ezt a kérelmet. U. Wree 25,5098 hektár területet jelölt meg a rendelkezésére álló támogatható területként, és ebbe beleszámolta a két hulladéktárolón elhelyezkedő gyepterületet is. A Landesamt szerint az említett támogatható terület csak 5,7243 hektár, mivel a többi terület nem szerepel a mezőgazdasági földterületek nyilvántartásában. A Landesamt szerint ezek a területek nem minősülnek mezőgazdasági célra használt területnek.
15.
U. Wree ezzel a határozattal szemben közigazgatási jogorvoslati kérelmet terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy a hulladéklerakók felszíni területeit legelőként juhtartásra használja, talajt egyenget és kaszálja a terület egy részét. Panasza további indokolásaképpen kifejtette, hogy a hulladéklerakók teljes felszíni területe korlátozás nélkül használható juhlegeltetésre.
16.
2011. március 31‑i határozatával a Landesamt U. Wree panaszát mint megalapozatlant elutasította. A határozat indokolása szerint a kérelmező által benyújtott kérelemben szereplő területek nem a 73/2009 rendelet értelmében vett hasznos mezőgazdasági területnek, hanem a Deponieverordnung ( 7 ) (a hulladéktárolókról szóló német rendelet) szerinti lezárt hulladéktárolónak minősülnek.
17.
2011. április 15‑én U. Wree e határozattal szemben keresetet terjesztett elő a Schleswig‑Holsteinisches Verwaltungsgericht (schleswig‑holsteini közigazgatási bíróság) előtt. Keresete indokolásaként többek között arra hivatkozott, hogy a vitatott területeket elsődlegesen nem lezárt hulladéklerakónak használják, hiszen az állapotra, nem pedig használatra vonatkozik. A Landesamt viszont arra hivatkozik, hogy az említett területeket elsősorban utógondozási szakaszban lévő hulladéklerakóként használják, és a hulladéklerakók stabilitása érdekében a területeken ellenőrzés mellett juhokat legeltethetnek. A Landesamt szerint a hulladéklerakók üzemeltetői elsősorban azért bocsátották ellenszolgáltatás nélkül U. Wree rendelkezésére a vitatott területeket, hogy megelőzzenek bizonyos nemkívánatos biológiai folyamatokat, amelyek befolyásolják a hulladéklerakók stabilitását.
18.
A Schleswig‑Holsteinisches Verwaltungsgericht 2012. január 19‑i ítéletével helyt adott U. Wree keresetének. Megállapította, hogy U. Wree jogosult a 2010. évre vonatkozó egységes támogatásra, és hogy a hulladéklerakók területét is figyelembe kell venni a támogatás összegének kiszámításakor. A Landesamt e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.
19.
Tekintettel arra, hogy az alapjogvita elbírálása az uniós jog értelmezésétől függ, a Schleswig‑Holsteinisches Oberverwaltungsgericht 2013. július 15‑én úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„A [73/2009/EK rendelet] 34. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti mezőgazdasági területnek minősül az a terület is, amelyet ugyan mezőgazdasági célokra (juhtartás céljából való legeltetés) használnak, ám egyúttal egy utógondozási szakaszban lévő hulladéklerakó fedőrétegét is alkotja?”
20.
U. Wree, a Landesamt, a dán kormány és az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. Az ügyben nem tartottak tárgyalást.
IV – Elemzés
A – Előzetes észrevételek
21.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolásához meg kell vizsgálni egymás után a mezőgazdasági tevékenység fogalmát, a mezőgazdasági földterületnek történő minősítést és a támogatható hektárok azonosítását, valamint a gazdaságok területének „elsődlegesen” mezőgazdasági tevékenységre történő használatát.
B – A mezőgazdasági tevékenység fogalmáról a jelen ügyben
22.
A Landesamt szerint valamely területnek egy utógondozási szakaszban lévő hulladéklerakó fedőrétegeként történő használata nem mezőgazdasági célú használatnak, hanem hulladékkezelésnek minősül. Az említett terület legelőként történő használata olyan eszköz, amely megfelel az ilyen használat célkitűzéseinek.
23.
Úgy tűnik azonban, hogy a Landesamt és a Bizottság elismeri, hogy a területeket mezőgazdasági célra is használják, mivel U. Wree nyereségszerzés céljából a vitatott területeken legelteti juhnyájait.
24.
A kérdést előterjesztő bíróság nem teszi fel kifejezetten azt a kérdést a Bíróságnak, hogy a 73/2009 rendelet 2. cikkének c) pontja értelmében vett „mezőgazdasági tevékenységnek” minősül‑e U. Wree arra irányuló tevékenysége, hogy olyan legelőkön legelteti a juhnyájait, amelyeket hulladéklerakók növényekkel betelepített fedőrétege alkot.
25.
Véleményem szerint ugyanakkor önmagában véve is mezőgazdasági tevékenységnek minősül a juhnyájak olyan területeken történő legeltetése, amelyeket hulladéklerakók növényekkel betelepített fedőrétege alkot, mivel ez a tevékenység a 73/2009 rendelet 2. cikkének c) pontja értelmében vett „állattenyésztés[ből] és a mezőgazdasági célból történő állattartás[ból]” áll, ellentétben például a nem nyereségszerző célra irányuló tevékenységekkel.
26.
Nem gondolom azonban azt, hogy a juhnyájak olyan legelőkön történő legeltetése, amelyeket hulladéklerakók növényekkel betelepített fedőrétege alkot, a 73/2009 rendelet 2. cikkének c) pontjában foglaltak szerint „a földterületek jó mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartásaként” lenne értelmezhető. E tekintetben tehát a Landesamt véleményét osztom, amely szerint – bár az utógondozási szakasz a környezet védelmére is irányul – nincsen szó „a földterületek jó mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartásáról”, amely a 73/2009 rendelet 2. cikkének c) pontjában foglaltak szerint mezőgazdasági tevékenységnek minősül.
27.
Álláspontom szerint ez a tevékenység azért nem minősülhet ilyennek, mert nehezen ismerhető el, hogy egy korábbi hulladéklerakó helyszíne (még ha utógondozási szakaszban is van) megfelel a 73/2009 rendelet 2. cikkének c) pontjában foglalt „jó mezőgazdasági állapotnak” ( 8 ). Azok a területek, amelyek jó mezőgazdasági állapota egyszerűen fenntartható, nem igényelnek olyan mértékű egészségvédelmi felügyeletet, mint az alapügyben szereplő hulladéklerakók.
28.
Egyébiránt, ahogyan a Bizottság helytállóan kifejtette, a mezőgazdasági terület fogalmának értelmezésekor azt is meg kell állapítani, hogy a kérdéses területek „földterületnek” minősíthetők‑e, mivel az állandó legelőknek az 1120/2009 rendelet 2. cikkének c) pontjában foglalt meghatározása erre a szóra utal, vagy pedig ezzel szemben a hulladéklerakók növényekkel betelepített fedőrétege „építési területnek” minősül. A Bizottsággal egyetértve ugyanis úgy ítélem meg, hogy a legelőt földterületnek kell tekinteni, és az építési terület vagy építmény nem felel meg a legelő fogalommeghatározásának. ( 9 )
29.
Írásbeli észrevételeiben U. Wree arra hivatkozik, hogy a tulajdonképpeni záróréteg egy gázelvezető és egy rekultivációs réteg fölött található. U. Wree szerint a záróréteg két részből, egy ásványi anyagú és egy geomembrán rétegből áll. A hulladéklerakó alsó részében az ásványi réteg a Trisoplast nevű szigetelőanyagból áll, amely polimereket tartalmazó homok‑bentonit keverék. A hulladéklerakó felső részében az ásványi réteg 50 centiméteres agyagrétegből áll.
30.
A hulladéklerakókat tehát különböző rétegek borítják. Jóllehet a hulladéklerakók növényekkel betelepített fedőrétegét ideszállították, az olyan anyagokat tartalmaz, amelyek a természetes talajban is megtalálhatók, mint például a homok és az agyag. Véleményem szerint ebből az következik, hogy nem kell feltétlenül minden földdel feltöltött földterületet építkezési területnek minősíteni. Éppen ellenkezőleg, semmi nem zárja ki, hogy a hulladéklerakók növényekkel betelepített fedőrétegét földterületnek tekintsük, mivel éppen az a rendeltetése, hogy amennyire csak lehet, hasonló legyen a fűvel és a fűfélékhez tartozó más takarmánynövényekkel borított természetes területekhez. Ugyanígy az autópályák melletti útszegélyeket is földdel való feltöltéssel hozták létre, a növényekkel betelepített fedőréteg odavitelét követően mégsem különböznek a természetes területektől. Márpedig nem vitatott, hogy ezek a területek a földterület fogalma alá tartoznak. Ezért úgy vélem, hogy a hulladéklerakók növényekkel betelepített fedőrétege jogilag földterületnek minősül.
C – A mezőgazdasági földterületnek minősítésről és a „támogatható hektárok ” azonosításáról
31.
A 73/2009 rendelet 34. cikke (2) bekezdésének a) pontjából következően a „támogatható hektár” vitathatatlanul mezőgazdasági területen helyezkedik el. Ahogyan Mazák főtanácsnok már megállapította, „a »támogatható hektárszám« fogalma – az állandó kultúrákat és erdőket kivéve – a mezőgazdasági tevékenységre használt valamennyi szántóterületet és állandó legelőt felöleli”. ( 10 )
32.
Másfelől a Bíróság által adott értelmezés alapján a terület olyan részei, mint például az árkok, az utak és az oldalsávok főszabály szerint nem vehetők figyelembe a támogatható terület meghatározásakor. ( 11 )
33.
Az állandó legelők viszont mezőgazdasági területnek minősülnek. E tekintetben szeretnék utalni az 1120/2009 rendelet 2. cikkére, amelynek értelmében az állandó legelő „a gyep vagy egyéb egynyári takarmánynövények természetes (vetés nélküli) vagy művelés útján (vetéssel) történő termesztésére használt, a mezőgazdasági üzem vetésforgójában legalább öt éve nem szereplő földterület, kivéve a […] pihentetés alatt álló területeket; és e célból a »gyep vagy egyéb egynyári takarmánynövények«: a tagállamokban a természetes gyepekben hagyományosan található egynyári növények vagy a gyepek vagy legelők magkeverékeiben rendes esetben megtalálható egynyári növények (akár használják állatok legeltetésére, akár nem)”.
34.
A Landkreis Bad Dürkheim ítéletben ( 12 ) a Bíróság úgy értelmezte az 1782/2003 rendelet 44. cikkének (2) bekezdését, mint amely tartalmilag azonos a 73/2009 rendelet 34. cikkével. A Bíróság kimondta, hogy a „szántóföldi művelésnek”, illetve „állandó legelőnek”, következésképpen a „mezőgazdasági földterületnek” történő minősítés a kérdéses földterületek tényleges használatától függ (kiemelés tőlem). ( 13 )
35.
Márpedig a jelen ügyben véleményem szerint nem lehet komolyan vitatni azt, hogy a vitatott területeket a legelő fogalmát figyelembe véve ilyennek kell minősíteni, sem pedig azt, hogy ezeket a területeket ténylegesen legelőnek használják.
D – A gazdaságok területének „elsődlegesen ” mezőgazdasági tevékenységre történő használat[á]ról
36.
Az 1120/2009 rendelet 9. cikke meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett valamely gazdaság nem mezőgazdasági tevékenység céljára is használt mezőgazdasági területét a 73/2009 rendelet 34. cikke (2) bekezdésének a) pontja alkalmazásában „elsődlegesen” mezőgazdasági tevékenységre használt területnek lehet minősíteni. Az 1120/2009 rendelet 9. cikkének első bekezdése szerint akkor teljesül ez a feltétel, ha „a mezőgazdasági célú használatot a nem mezőgazdasági tevékenység intenzitása, jellege, időtartama és ütemezése nem akadályozza jelentős mértékben”. Az említett 9. cikk második bekezdése alapján az e rendelkezésben foglaltaknak az egyes tagállamok területén történő alkalmazására vonatkozó kritériumokat a tagállamok állapítják meg.
37.
A jelen ügyben tehát azt kell vizsgálni, hogy a hulladéklerakók utógondozási szakaszához kapcsolódó műveletek intenzitásuknál, jellegüknél, időtartamuknál és ütemezésüknél fogva jelentős mértékben akadályozzák‑e a mezőgazdasági tevékenységet.
38.
Véleményem szerint a terület és a tevékenység objektív jellemzőinek meghatározó szerepe van annak vizsgálatakor, hogy egy területet mezőgazdasági tevékenységre használt területnek lehet‑e minősíteni, és hogy a nem mezőgazdasági tevékenységek „jelentős mértékben” akadályozzák‑e a mezőgazdasági tevékenységeket. A mezőgazdasági termelő szubjektív véleménye – ahogyan erre a dán kormány is okkal utalt – nem lehet meghatározó. Bizonyos esetekben továbbá a terület és a tevékenység objektív jellemzői ténylegesen alkalmasak arra, hogy jelentős mértékben akadályozzák a mezőgazdasági tevékenységet. ( 14 )
39.
A nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az U. Wree által végzett mezőgazdasági tevékenységet jelentős mértékben akadályozza‑e a hulladéklerakók lezárási és utógondozási szakaszához kapcsolódó konkrét intézkedésekből álló, nem mezőgazdasági tevékenység jellege. Az, hogy a vitatott területeket egykori hulladéklerakók fedőrétegeként használják, önmagában még nem döntő. Meg kell vizsgálni viszont azokat a tevékenységeket, amelyeket a hulladékkezelők azért végeznek, hogy megfeleljenek a hulladéklerakókra vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályoknak. ( 15 )
40.
Befejezésképpen szeretném megjegyezni, hogy a Landkreis Bad Dürkheim ítéletben ( 16 ) a Bíróság a kezelés fogalmával is foglalkozott, és azt állapította meg, hogy az nem foglalja magában „a mezőgazdasági termelő által az érintett földterület felett gyakorolt korlátlan rendelkezési jogkört annak mezőgazdasági célú használata keretében”. Ezzel szemben azt állapította meg, hogy „a mezőgazdasági termelőnek e földterület tekintetében elegendő önállósággal kell rendelkeznie a mezőgazdasági tevékenysége gyakorlásához, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak az adott ügy valamennyi körülményét figyelembe véve kell megítélnie” ( 17 ). Úgy ítélem meg, hogy az elegendő önállóságra vonatkozó kritérium mutatis mutandis alkalmazható annak eldöntéséhez, hogy az egyéb tevékenységek jelentős mértékben akadályozzák‑e a mezőgazdasági tevékenységeket.
41.
Ezért azt indítványozom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ adja, hogy a 73/2009/EK rendelet 34. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan terület, mint amilyen az alapeljárásban szerepel, az említett rendelkezés értelmében mezőgazdasági területnek minősül, ha a rajta folytatott, juhtartás céljából való legeltetés nem akadályozza jelentős mértékben az egykori hulladéklerakó kezeléséhez szükséges intézkedéseket. A nemzeti bíróság feladata annak megítélése, hogy a jelen ügyben ez a helyzet áll‑e fenn.
V – Végkövetkeztetések
42.
A fentiekre tekintettel az indítványozom a Bíróságnak, hogy a következő választ adja a Schleswig‑Holsteinisches Oberverwaltungsgericht számára:
Az a fűvel és a fűfélékhez tartozó más takarmánynövényekkel borított terület, amely egy utógondozási szakaszban lévő hulladéklerakó fedőrétegét alkotja, és amelyet juhtartás céljából való legeltetésre is használnak, a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19‑i 73/2009/EK tanácsi rendelet 34. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett mezőgazdasági területnek minősül abban az esetben, ha e tevékenység folytatása nem akadályozza jelentős mértékben az egykori hulladéklerakó kezeléséhez szükséges intézkedéseket. A nemzeti bíróság feladata annak megítélése, hogy a jelen ügyben ez a helyzet áll‑e fenn.
( 1 ) Eredeti nyelv: francia.
( 2 ) A közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19‑i tanácsi rendelet (HL L 30., 16. o. – helyesbítés – HL 2010. L 43., 7. o.).
( 3 ) Lásd a 73/2009 rendelet 34. cikke (2) bekezdésének a) pontját.
( 4 ) Lásd a 73/2009/EK tanácsi rendelet III. címében előírt egységes támogatási rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 1120/2009/EK rendelet (HL L 316., 1. o.) 2 cikkének c) pontját.
( 5 ) Lásd az 1120/2009 rendelet 9. cikkét.
( 6 ) Lásd a 4. lábjegyzetet.
( 7 ) A 2009. április 27‑i rendelet (BGBl. 2009 I, 900. o.).
( 8 ) Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a vitatott területeket ingyenesen bocsátották U. Wree rendelkezésére.
( 9 ) A Bizottság példaként említi, hogy szintén nem „földterületről” van szó abban az esetben, amikor háztetőn található a legelő.
( 10 ) A Landkreis Bad Dürkheim ítéletre vonatkozó főtanácsnoki indítvány (C‑61/09, EU:C:2010:265, 23. pont).
( 11 ) Vonk Noordegraaf ítélet (C‑105/13, EU:C:2014:1126, 47. pont).
( 12 ) C‑61/09, EU:C:2010:606, 36–37. pont.
( 13 ) Ebben az ítéletben a Bíróság azt is elismerte, hogy az a körülmény, hogy a ténylegesen szántóterületnek vagy állandó legelőnek használt földterületek fő célja a természetvédelem és a tájgondozás, nem akadálya annak, hogy e területek a mezőgazdasági területnek minősüljenek (38. pont).
( 14 ) Elképzelhető például, hogy az autópályák vagy repülőterek melletti, növényzettel borított útszegélyeken található legelőkre olyan szigorú biztonsági követelmények vonatkoznak, hogy a mezőgazdasági termelő nem dönthet önállóan arról, hogy mikor legeltethet, illetve hogy legeltethet‑e, és ezért a nem mezőgazdasági tevékenységek jelentős mértékben akadályozzák a mezőgazdasági tevékenységeket.
( 15 ) A zártláncú gazdálkodás elősegítéséről és a hulladékok környezetet nem károsító ártalmatlanításának biztosításáról szóló 1994. szeptember 27‑i törvény [Gesetz zur Förderung der Kreislaufwirtschaft und Sicherung der umweltverträglichen Beseitigung von Abfällen (Kreislaufwirtschafts‑ und Abfallgesetz)] (BGBl. 1994 I, 2705. o.) 3. cikkének (10) bekezdése alapján a hulladéklerakók hulladékártalmatlanítási építménynek, illetve létesítménynek minősülnek. Ilyen minőségüket mindaddig megőrzik, amíg az utógondozási kötelezettség, illetve a biztonsági szabályok vonatkoznak rájuk.
( 16 ) EU:C:2010:606, 61. pont.
( 17 ) Uo. (62. pont).
Full & Egal Universal Law Academy