PAOLO MENGOZZI
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2014. szeptember 4. ( 1 )
C‑464/13. és C‑465/13. sz. egyesített ügyek
Europäische Schule München
kontra
Silvana Oberto (C‑464/13)
Barbara O’Leary (C‑465/13)
(a Bundesarbeitsgericht [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)
„Az Európai Iskolák jogállása — Az Európai Iskolák felülbírálati bizottságának hatásköre vagy az Iskolák székhelye szerinti bíróságok joghatósága az Európai Iskola és egy nem tagállam által kirendelt oktató által kötött határozott idejű munkaszerződéssel kapcsolatban”
I – Bevezetés
1.
Egy Európai Iskola vezető tanára és szerződéses tanárai között több éven keresztül ismétlődő jelleggel kötött munkaszerződések határozott időtartamával kapcsolatos jogviták az Európai Iskolák alapszabályát megállapító, a tagállamok és az Európai Bizottság között 1994. június 21‑én Luxemburgban kötött egyezmény ( 2 ) (a továbbiakban: 1994. évi egyezmény) 27. cikkének (2) bekezdése alapján az említett iskola székhelye szerinti állam bíróságainak joghatóságába vagy az Európai Iskolák felülbírálati bizottságának hatáskörébe tartoznak‑e?
2.
Lényegében ez a tárgya a Bundesarbeitsgericht (szövetségi munkaügyi bíróság, Németország) által azon két eljárás keretében előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseknek, amelyek az Europäische Schule München (a továbbiakban: Müncheni Európai Iskola) és két szerződéses tanára, S. Oberto és B. O’Leary között folynak, akik e tevékenységüket 1998, illetve 2003 óta egyéves határozott időtartamú szerződés alapján gyakorolják, amelyet ezen Iskola vezető tanára időszakonként meghosszabbít az 1994. szeptember 1‑je és 2011. augusztus 31. között alkalmazott szerződéses tanárok Európai Iskolák Igazgatótanácsa által elfogadott személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: szerződéses tanárok személyzeti szabályzata) alkalmazásával. ( 3 )
3.
Az Arbeitsgericht Münchenhez (müncheni munkaügyi bíróság, Németország) benyújtott két keresettel S. Oberto és B. O’Leary megtámadták munkaszerződéseik egyéves időtartamra korlátozását, amely szerződések közül a legutóbbiak 2011 augusztusában jártak le. Az Arbeitsgericht München előtt előadják, hogy a német bíróságok joghatósággal rendelkeznek arra, hogy döntsenek az őket a Müncheni Európai Iskolához kötő munkaviszony időtartamával kapcsolatos korlátozások érvényességéről. Ezzel szemben a Müncheni Európai Iskola azt állítja, hogy az alapeljárásbeli jogvita nem tartozik a német bíróságok joghatósága alá, mivel az az Európai Iskolák felülbírálati bizottságának kizárólagos hatáskörébe tartozik.
4.
Közbenső ítélettel az Arbeitsgericht München elfogadhatónak nyilvánította a keresetet, amit a másodfokú eljárásban is megerősítettek. A Müncheni Európai Iskola felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Bundesarbeitsgerichthez, amely az 1994. évi egyezmény 27. cikke (2) bekezdése első mondatának értelmezését kéri.
5.
Ilyen körülmények között a Bundesarbeitsgericht felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1)
Úgy kell‑e értelmezni az [1994. évi] egyezmény 27. cikke (2) bekezdésének első mondatát, hogy a valamely Európai Iskola által alkalmazott szerződéses tanárok, akiket nem a tagállamok rendeltek ki, az [említett] egyezmény hatálya alá tartozó személyek közé tartoznak, és nincsenek – az igazgatási és a kisegítő személyzethez hasonlóan – kivonva a szabályozás alkalmazása alól?
2)
Amennyiben a Bíróság az első kérdésre igenlő választ adna:
Úgy kell‑e értelmezni az [1994. évi] egyezmény 27. cikke (2) bekezdésének első mondatát, hogy a szabályozás a valamely Iskolának az [említett] egyezményben ráruházott hatáskörében eljáró vezető tanára által a szerződéses tanárok tekintetében meghozott, az egyezményen vagy az egyezmény alapján elfogadott szabályokon alapuló, sérelmet okozó aktus jogszerűségére is kiterjed?
3)
Amennyiben a Bíróság a második kérdésre igenlő választ adna:
Úgy kell‑e értelmezni az [1994. évi] egyezmény 27. cikke (2) bekezdésének első mondatát, hogy a valamely Európai Iskola vezető tanára és szerződéses tanára közötti, a szerződéses tanár munkaviszonya időtartamának korlátozásáról szóló szerződéses megállapodás megkötése a vezető tanár által a szerződéses tanár tekintetében meghozott, sérelmet okozó aktusnak minősül?
4)
Amennyiben a Bíróság a második vagy a harmadik kérdésre nemleges választ adna:
Úgy kell‑e értelmezni az Európai Iskolákról szóló egyezmény 27. cikke (2) bekezdésének első mondatát, hogy az ott megjelölt felülbírálati bizottság minden egyéb közigazgatási eljárási lehetőség kimerülését követően, első és végső fokon kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a vezető tanár és a szerződéses tanár által megkötött, a munkaszerződés időtartamának korlátozására vonatkozó jogviták esetében, ha ez a megállapodás irányadó jelleggel a[…] szerződéses tanárok személyzeti szabályzatának 1.3. pontjában az Igazgatótanács által megfogalmazott előíráson alapul, amely »éves munkaszerződéseket« irányoz elő?”
6.
E kérdésekkel kapcsolatban az alapeljárás felei, valamint az Európai Bizottság terjesztettek elő írásbeli észrevételeket. Ezeket az érdekelt feleket a 2014. május 15‑i tárgyaláson szóban is meghallgatták.
II – Elemzés
A – A Bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolására vonatkozó hatásköréről
7.
A Bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolására vonatkozó hatáskörét a Müncheni Európai Iskola írásbeli észrevételeiben kétségbe vonta az 1994. évi egyezmény nemzetközi jellege miatt. Bár a Müncheni Európai Iskola – helyesen – visszavonta ezt a kifogást a tárgyaláson, ez a kérdés közrendi jellegénél fogva ugyanakkor megérdemli, hogy egy kis figyelmet szenteljünk neki.
8.
Igaz, hogy létrehozatalukkor az Európai Iskolákat, amelyek célja, hogy biztosítsák az európai uniós intézmények alkalmazottai gyermekeinek együttes, alapfokú és középfokú oktatását, ( 4 ) az Európai Iskolák alapszabályáról szóló, 1957. április 12‑én aláírt egyezmény ( 5 ), valamint az Európai Iskolák létrehozásáról szóló, 1962. április 13‑án aláírt, az Európai Iskolák alapszabályára hivatkozó jegyzőkönyv ( 6 ) szabályozta, amely megállapodásokat az Európai Közösségeket létrehozó hat tagállam kötötte, maguk a Közösségek azonban nem csatlakoztak ezekhez a megállapodásokhoz.
9.
A Bíróság az 1957. évi alapszabály kormányközi jellegéből az ezen alapszabály rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozó hatáskörének hiányára következtetett, mind előzetes döntéshozatali eljárásban, mind pedig az EK 226. cikk szerinti, annak megállapítására irányuló eljárásban, hogy egy tagállam nem teljesítette az EK‑Szerződésből eredő valamely kötelezettségét. ( 7 ) Ez a megállapodás ugyanis, mivel azt kizárólag a tagállamok kötötték, nem képezte a közösségi jog szerves részét. ( 8 )
10.
Ugyanakkor 34. cikkének megfelelően az 1994. évi egyezmény hatályon kívül helyezte és felváltotta az 1957. évi alapszabályt és az Európai Iskolák létrehozásáról szóló jegyzőkönyvet.
11.
Márpedig az 1994. évi egyezményt nem egyedül a tagállamok kötötték, hanem az Európai Közösségek is, amelyek részvétele az Európai Közösségnek és az Európai Atomenergia Közösségnek az Európai Iskolák alapszabályát meghatározó egyezmény aláírására és megkötésére való felhatalmazásáról szóló, 1994. június 17‑i 94/557/EK, Euratom tanácsi határozat tárgyát képezte. ( 9 )
12.
Ennélfogva ez az egyezmény az Európai Unió Tanácsa által kötött megállapodásnak minősül, ami a mai Európai Uniót illetően azt eredményezi, hogy az az Európai Unió jogrendjének szerves részét képezi e megállapodás hatálybalépésétől, vagyis 2002. október 1‑jétől kezdődően. Ebből az következik, hogy a Bíróság hatásköre kiterjed arra, hogy előzetes döntéshozatal keretében értelmezze az 1994. évi egyezmény rendelkezéseit. ( 10 )
13.
Ezt az értékelést nem gyengíti a Miles és társai ítélet ( 11 ) sem, amely nem az 1994. évi egyezmény uniós jogrend szempontjából vizsgált jellegére, hanem az Európai Iskolák felülbírálati bizottságának az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „egy tagállam bíróság[ává]” történő minősítésére vonatkozott.
14.
Hozzáteszem, hogy a Bíróság azon hatásköre, hogy előzetes döntéshozatali eljárás keretében megválaszolja a kérdést előterjesztő bíróság által az 1994. évi egyezmény rendelkezéseinek értelmezésével kapcsolatban elé terjesztett kérdéseket, álláspontom szerint azon aktusokra is kiterjed, amelyeket e rendelkezések alapján fogadtak el, és amelyekre e rendelkezések utalnak, különösen abból a célból, hogy ezek alapján állapítsák meg a hatályt. Ezek az aktusok ugyanis lehetővé teszik az említett rendelkezések pontos hatályának értelmezését. Azok szükségszerűen szervesen összefüggnek e rendelkezésekkel, ennélfogva azokat a Bíróság sem hagyhatja figyelmen kívül.
15.
Ahogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adandó válaszokkal kapcsolatos elemzés ezt követően mutatni fogja, ezen aktusok között szerepel a jelen ügyben a szerződéses tanárok személyzeti szabályzata, egy általános hatályú aktus, amelyet az Európai Iskolák Igazgatótanácsa fogadott el, amely szerv az említett Iskolák legfőbb közös döntéshozó szerve, és amelyet többek között a tagállamok, valamint az Európai Bizottság képviselői alkotnak. ( 12 ) Végeredményben maga a kérdést előterjesztő bíróság is tökéletesen tudatában van egy ilyen intézkedés szükségességének, amennyiben az 1994. évi egyezmény 27. cikke (2) bekezdésének értelmezése érdekében kifejezetten utal a szerződéses tanárok személyzeti szabályzatára az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésében.
16.
Mivel álláspontom szerint nem kétséges a Bíróság hatásköre a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolására, most e kérdéseket kell megválaszolni, amelyek mindegyike lényegében annak megállapítására irányul, hogy az 1994. évi egyezmény 27. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy kizárt, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a Müncheni Európai Iskola székhelye szerinti állam bíróságaként joghatósággal rendelkezzen a hozzá S. Oberto és B. O’Leary által benyújtott keresetek elbírálására azzal az indokkal, hogy azokat az említett cikk alkalmazásával az Európai Iskolák felülbírálati bizottságához kellett volna benyújtani.
B – Az 1994. évi egyezmény 27. cikkének (2) bekezdéséről, valamint az Európai Iskolák felülbírálati bizottsága hatáskörének terjedelméről
17.
Míg az 1957. évi alapszabály nem állapított meg semmilyen különös szabályozási mechanizmust a hatálya alá tartozó személyek és az Európai Iskolák közötti jogviták rendezésére, addig az 1994. évi egyezmény létrehozta a „szigorúan korlátozott jogképességű [helyesen: hatáskörű]” felülbírálati bizottságot azzal a céllal, hogy „megfelelő jogi védelmet kell biztosítani [ezen Iskolák] Igazgatótanács[ának] és [...] végrehajtó bizottság[ának] határozatai ellen”„a tantestület, illetve az [ezen Iskolák alapszabályában szereplő] egyéb más személyek számára”. ( 13 )
18.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés megfogalmazása az Európai Iskolák által alkalmazott személyzet két csoportját emeli ki, vagyis a tantestületet egyrészt és az igazgatási és kisegítő személyzetet másrészt.
19.
Ami az Európai Iskolák felülbírálati bizottságának hatáskörét illeti, az 1994. évi egyezmény 27. cikke (2) bekezdésének első albekezdéséből kitűnik, hogy az első és végső fokon, illetve amikor minden egyéb eljárási lehetőség kimerült, a felülbírálati bizottság hatáskörébe tartozik „az [említett] egyezmény hatálya alá tartozó minden személy esetében (az igazgatási és a kisegítő személyzet kivételével) az [1994. évi] egyezmény alapján meghozott intézkedések és szabályok jogszerűségével kapcsolatos minden vitás kérdés, amely egy Iskola végrehajtó bizottságának Igazgatótanácsa részéről hátrányosan érinti az ilyen személyeket abban az esetben, amikor hatáskörüket […] gyakorolják [Helyesen: első és végső fokon, illetve amikor minden egyéb közigazgatási eljárási lehetőség kimerült, a felülbírálati bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik „minden olyan vitás kérdés, amely a [említett] egyezménynek a hatálya alá tartozó személyekre (az igazgatási és a kisegítő személyzet kivételével) való alkalmazására, valamint valamely Iskolának a jelen egyezményben ráruházott hatáskörében eljáró Igazgatótanácsa vagy végrehajtó bizottsága által e személyek tekintetében meghozott, az [1994. évi] egyezményen vagy az egyezmény alapján elfogadott szabályokon alapuló, sérelmet okozó aktus jogszerűségére vonatkozik. […]]”.
20.
E rendelkezésből az következik, hogy azok a jogviták tartoznak az Európai Iskolák felülbírálati bizottságának hatáskörébe, amelyek az 1994. évi egyezmény hatálya alá tartozó személyekkel kapcsolatosak, az igazgatási és a kisegítő személyzetet érintő jogviták kivételével.
21.
Ebből az következik, hogy az igazgatási és a kisegítő személyzet, valamint az Európai Iskolák közötti jogviták az említett Iskolák székhelye szerinti állam bíróságainak joghatósága alá tartoznak.
22.
Ezt az értelmezést erősíti meg mindenekelőtt az 1994. évi egyezmény 27. cikkének (7) bekezdése, amely szerint „az egyéb vitás kérdések, amelyekben az [Európai] Iskolák Félként vesznek részt,” vagyis azok, amelyek nem tartoznak az Európai Iskolák felülbírálati bizottságának kizárólagos és szigorúan korlátozott hatáskörébe, „az országos igazságszolgáltatás hatáskörébe [helyesen: a nemzeti bíróságok hatáskörébe] tartoznak”.
23.
Ezt az értelmezést erősíti meg továbbá az Európai Iskolák igazgatási és kisegítő személyzetének az Igazgatótanács által 2007. április 17–18‑án Lisszabonban elfogadott szabályzata 36. cikke, amely szerint kizárólag e bíróságok rendelkeznek joghatósággal az igazgatási és kisegítő személyzet tagja, valamint egy Európai Iskola között az e személyzet szabályzatát végrehajtó azon aktus jogszerűségével kapcsolatban felmerült jogvita eldöntésére, amelyet a személyzet tagja kifogásol. ( 14 )
24.
Ezzel szemben az 1994. évi egyezmény 27. cikke (2) bekezdésének első albekezdése szerint a tantestület tagjai és az Európai Iskolák közötti jogviták az Európai Iskolák felülbírálati bizottságának kizárólagos hatáskörébe tartoznak.
25.
Egy ilyen megállapítás azonban nem lenne elegendő a kérdést előterjesztő bíróság által egy Európai Iskola és szerződéses tanárai közötti jogvitákkal kapcsolatosan jelzett problémakör megválaszolására.
26.
Először, az 1994. évi egyezmény rendelkezéseiből kitűnik, hogy az említett egyezmény szerinti, szűk értelemben vett „tantestület” kategóriája nem foglalja magában a szerződéses tanárokat.
27.
Az 1994. évi egyezmény 3. cikkének (2) bekezdéséből következik, hogy az oktatásról a tagállamok által kijelölt vagy megbízott tanároknak, vagyis azoknak a tanároknak kell gondoskodniuk, akik az érintett tagállam oktatási rendszeréhez tartozva az Európai Iskoláknál történő alkalmazásuk vagy állományba helyezésük során feltétel nélkül megőrzik az anyaországuk szabályai által az előléptetésükkel és nyugdíjazásukkal kapcsolatos jogokat ugyanezen egyezmény 12. cikke (4) bekezdésének a) pontjával összhangban. ( 15 )
28.
Emellett az 1994. évi egyezmény 27. cikke (2) bekezdésének második albekezdése különbséget tesz a „tantestület szolgálati szabályzata”, amelyet az Igazgatótanács fogad el ( 16 ) az említett egyezmény 12. cikke (1) bekezdésének megfelelően, valamint „a szerződéses tanárok alkalmazási feltételei” között.
29.
Az 1994. évi egyezmény rendelkezései értelmében tehát a szerződéses tanárok nem tartoznak sem az Iskolák „igazgatási és kisegítő személyzete”, sem pedig a „tantestület” kategóriájába.
30.
Pontosabban, véleményem szerint az említett egyezmény „hatálya alá tartozó [egyéb más] személyek” kategóriájába tartoznak, akiknek az Európai Iskolákkal szemben felmerülő jogvitáit főszabály szerint az európai Iskolák felülbírálati bizottsága elé kell utalni az 1994. évi egyezmény 27. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében.
31.
Másodszor azonban emlékeztetni kell arra, hogy az 1994. évi egyezmény 27. cikke (2) bekezdésének második albekezdése pontosan a „szerződéses tanárok alkalmazási feltételeire” bízza, hogy meghatározzák az említett felülbírálati bizottság előtti „eljárásokra vonatkozó feltételeket és részletes szabályokat”.
32.
A szerződéses tanárokra alkalmazandó szabályokat a szerződéses tanárok Igazgatótanács által elfogadott személyzeti szabályzata tartalmazza, amely szabályozza a Müncheni Európai Iskola, valamint B. O’Leary és S. Oberto közötti, az alapeljárásokban érintett munkaviszonyokat is.
33.
E szabályzatból kitűnik, hogy a szerződéses tanárokat bizonyos helyzetek kivédésére alkalmazzák annak érdekében, hogy egy ideiglenesen felmerülő szükségletre felelő szolgálatot teljesítsenek, és hogy munkaszerződéseik egy éves időtartamra szólnak. ( 17 )
34.
Egyébként, míg a szerződéses tanárok személyzeti szabályzatának 3.2. cikke szerint a kirendelt alkalmazottak személyzeti szabályzatának több rendelkezése, köztük az Európai Iskolák felülbírálati bizottsága előtti eljárásról szóló 80. cikk „a vezető tanár által alkalmazott tanárokra is alkalmazandók”, a szerződéses tanárok személyzeti szabályzatának „Az Iskola székhelye szerinti ország jogszabályai” című 3.4. cikke kimondja, hogy „a fenti rendelkezések sérelme nélkül a szerződéses tanárok […] foglalkoztatására és felmondására vonatkozó feltételek a munkakörülmények és ‑viszonyok, a társadalombiztosítás és az adójog tekintetében az Iskola székhelye szerinti ország jogszabályainak hatálya alá tartoznak. Az esetleges jogviták elbírálása az Iskola székhelye szerinti ország bíróságainak hatáskörébe [helyesen: joghatóságába] tartozik.”
35.
Az 1994. évi egyezmény 27. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében a szerződéses tanárok alkalmazási feltételeiben meghatározott feltételekre és részletes szabályokra történő utalás alkalmazásával a szerződéses tanárok személyzeti szabályzatának 3.4. cikke tehát az Európai Iskolák felülbírálati bizottsága hatáskörének, valamint az előtte indítható eljárásoknak a terjedelmét olyan mértékben, amit meg kell határozni, ahhoz a feltételhez köti, hogy a jogviták a szerződéses tanárok és az Európai Iskolák között merüljenek fel.
36.
Írásbeli beadványaiban a felülbírálati bizottság 12/12. sz. ügyben 2012. augusztus 21‑én hozott határozatára (a továbbiakban: a 12/12. sz. ügyben hozott határozat) utalva a Müncheni Európai Iskola lényegében úgy véli, hogy az Európai Iskolák felülbírálati bizottságának hatásköre a szerződéses tanárok személyzeti szabályzata 3.2. cikkének alkalmazásával kiterjed minden olyan jogvitára, ami az alkalmazás területén egy szerződéses tanár és egy Európai Iskola között felmerül.
37.
Bár nyilvánvaló, hogy e felülbírálati bizottság értékelései nem köthetik a Bíróságot, azt a következtetést, amit a Müncheni Európai Iskola von le a 12/12. sz. ügyben hozott határozatból, úgy tűnik számomra, hogy mindenképpen jelentősen árnyalni kell két okból.
38.
Egyrészt, fontos pontosítani, hogy abban az ügyben azért fordultak e felülbírálati bizottsághoz, hogy az döntsön egy, a Müncheni Európai Iskola vezető tanára által egyik szerződéses tanárával szemben hozott határozat jogszerűségéről, amelyben elutasította, hogy túlóra címén kifizesse a felügyeleti szolgáltatásokat. E felülbírálati bizottság a keresetet mint elfogadhatatlant elsősorban azon az alapon utasította el, hogy a keresetet nem előzte meg az alapszabály szerinti vitarendezési eljárás. ( 18 ) Márpedig ahogy azt mind a jogvita tárgya, mind a felülbírálati bizottság határozatában az ügy érdemére vonatkozó kiegészítő indokolás látni engedi, a kereset a szerződéses tanárok díjazásának feltételeire, nem pedig a szerződéses tanárok személyzeti szabályzatának 3.4. cikke szerinti „foglalkoztatására és felmondására vonatkozó feltételekre” vonatkozott.
39.
Másrészt igaz, hogy mielőtt a keresetet elfogadhatatlannak nyilvánította, e felülbírálati bizottságnak mindamellett meg kellett állapítania, hogy hatáskörrel rendelkezik egy ilyen kereset elbírálására a szerződéses tanárok személyzeti szabályzatának 3.2. cikkében a kirendelt alkalmazottak személyzeti szabályzatának 80. cikkére tett utalásra tekintettel, e 3.2. cikk „felülírja a [szerződéses tanárok] személyzeti szabályzata 3.4. [cikkét], amely a székhely szerinti ország bíróságának – a jelen ügyben az Arbeitsgericht München – joghatóságát a »fenti rendelkezések sérelme nélkül«, tehát másodlagosan állapítja meg”. ( 19 ) Ugyanakkor, attól függetlenül, hogy ez tetszik‑e az említett felülbírálati bizottságnak, vagy sem, a szerződéses tanárok személyzeti szabályzata 3.4. cikkének a jelen indítvány 34. pontjában idézett szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy az e cikk első mondatának végén szereplő „a fenti rendelkezések sérelme nélkül” kifejezés, semmiképpen nem vonatkozik ugyanezen cikk második mondatára, amely a székhely szerinti bíróságok „esetleges jogviták elbírálásával” kapcsolatos joghatóságát érinti.
40.
Végül a szerződéses tanárok személyzeti szabályzata 3.4. cikkének első mondatában szereplő „a fenti rendelkezések sérelme nélkül” fordulat kizárólag a „szerződéses tanárok foglalkoztatására és felmondására vonatkozó feltételekre” vonatkozott, ennélfogva nem értelmezhető úgy, hogy az a szerződéses tanárok személyzeti szabályzatának más rendelkezéseiben előírt anyagi és nem eljárási feltételekre utal.
41.
Úgy tűnik számomra, hogy ez a megközelítés megfelel az 1994. évi egyezmény által követett, már hivatkozott célkitűzésnek, amely az Európai Iskolák felülbírálati bizottsága hatáskörének szigorú korlátozására irányul anélkül, hogy túlzott veszélyt jelentene az Iskolák székhelye szerinti állam bíróságainak joghatóságára, ahogy az ezen egyezmény 27. cikkének (7) bekezdéséből következik.
42.
E tekintetben és a félreértések elkerülése érdekében a fenti megállapítások összessége alapján nyilvánvaló, hogy nem lehet helyt adni annak a Müncheni Európai Iskola által kifejtett, általános jellegű érvnek, hogy az Európai Iskolák nemzetközi szervezetként az igazságszolgáltatás alóli mentességet élveznek a nemzeti bíróságok előtt. ( 20 )
43.
Az 1994. évi egyezmény, valamint az annak alkalmazásával elfogadott aktusok ugyanis megfelelően tanúsítják a szerződő felek akaratát, amely arra irányult, hogy egyensúlyt teremtsenek az európai Iskolák felülbírálati bizottsága, valamint az Európai Iskolák székhelye szerinti államok bíróságai közötti hatáskörelosztás során, nem pedig annak lehetővé tételére, hogy az Európai Iskolák – a foglalkoztatási ügyeket is beleértve – teljes mentességet élvezzenek a nemzeti bíróságok előtt, és mindezt mind az Európai Iskolák alapvető feladatának, vagyis az oktatásnak az ellátásában közreműködő személyzetet, mind pedig azokat illetően, akik csak kiegészítő vagy közvetett módon vesznek abban részt.
44.
Véleményem szerint ebből az következik, hogy e felülbírálati bizottság hatásköre egy szerződéses tanár és egy Európai Iskola közötti jogvitákra terjed ki, kivéve egyrészt azon jogvitákat, amelyek e tanárok foglalkoztatásával és felmondásával kapcsolatos feltételekre vonatkoznak az 1994. évi egyezmény 27. cikke (2) bekezdésének második albekezdése, valamint a szerződéses tanárok személyzeti szabályzatának 3.4. cikke alapján, másrészt pedig azon jogvitákat, amelyekben az Iskolák félként szerepelnek, különösen azok, amelyek a polgári jogi és büntetőjogi felelősségre vonatkoznak az 1994. évi egyezmény 27. cikkének (7) bekezdése értelmében.
45.
A jelen ügyben, amennyiben az alapeljárásbeli jogviták az éves szerződések egymást követő alkalmazására, ( 21 ) és ennélfogva a szerződéses tanárok foglalkoztatásának egy alapvető feltételére vonatkoznak, azok következésképpen a Müncheni Európai Iskola székhelye szerinti bíróságok joghatóságába tartoznak a szerződéses tanárok személyzeti szabályzata 3.4. cikkének alkalmazása alapján.
46.
Az Európai Iskolák székhelye szerinti bíróságok ilyen joghatóságának elismerése számomra annál is inkább helyesnek és indokoltnak tűnik, mivel lehetővé teszi, hogy anyagi jogi szempontból megfelelő védelmet biztosítsanak a szerződéses tanárokat foglalkoztatásuk és felmondásuk feltételeivel kapcsolatban megillető jogoknak, ez a védelem ugyanis többek között a szerződéses tanárok személyzeti szabályzata ellenére sem biztosított minden kétséget kizáróan az 1994. évi egyezményben szabályozott bírósági jogorvoslati rendszer által.
47.
Emlékeztetünk arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint egy tagállam állampolgára, aki egy másik tagállamban egy nemzetközi szervezetnél vállal munkát, nem veszíti el az EUMSZ 45. cikk szerinti munkavállalói jogállását. ( 22 ) Ennek a jogállásnak az elismerése és fenntartása még inkább fontos, amennyiben a szóban forgó személyek az Európai Iskolák által alkalmazott szerződéses tanárokhoz hasonlóan jelentős mértékben a szóban forgó nemzetközi szervezet székhelye szerinti állam foglalkoztatásra, munkakörülményekre, társadalombiztosításra és a munkabérek adózására vonatkozó jogszabályai rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak.
48.
Azt is fontos kiemelni, hogy a Müncheni Európai Iskola székhelye szerinti bírósághoz benyújtott kereseteikkel S. Oberto és B. O’Leary lényegében azt kérik, hogy részesüljenek az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelvet ( 23 ), és különösen a határozott ideig tartó munkaviszonyról 1999. március 18‑án kötött, ezen irányelv mellékletében szereplő keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) 5. szakaszának 1. pontját átültető német jog által nyújtott védelemben.
49.
Az említett szakasz a keretmegállapodás céljai egyikének megvalósítására irányul, vagyis az egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásának behatárolására, amit a munkavállalók kárára történő visszaélés lehetséges forrásának tekint, amikor a munkavállalók helyzete bizonytalanná válásának elkerülése céljából bizonyos minimális védelmi rendelkezéseket ír elő. ( 24 )
50.
Ennek megfelelően az 1999/70 irányelv az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok visszaélésszerű alkalmazásának megelőzése érdekében kötelezi a tagállamokat az 5. szakasz 1. pontjának a)–c) alpontjában felsorolt rendelkezésben szereplő legalább egy kötelező intézkedés tényleges elfogadására, amely intézkedések az ilyen munkaszerződések vagy munkaviszonyok megújítását igazoló objektív okokra, ezen egymást követő munkaszerződések vagy munkaviszonyok maximális teljes időtartamára, illetőleg azok megújításának számára vonatkoznak. ( 25 )
51.
Az 1999/70 irányelv 2. cikkének első bekezdése szerint a tagállamok e célból többek között megteszik az ezen irányelvben előírt eredmények „folyamatos” biztosításához szükséges lépéseket.
52.
Egyébiránt az uniós bíróság is elismerte, hogy az 1999/70 irányelvvel végrehajtott keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja a joggal való visszaélés tilalmát kimondó általános jogelv konkrét kifejeződése, így azt az Uniós intézmények és határozott időtartamban alkalmazott tisztviselői közötti viszonyokban amennyire lehetséges a keretmegállapodás célkitűzéseivel és minimumkövetelményeivel, valamint – végső soron – a joggal való visszaélés tilalmával összhangban kell értelmezni. ( 26 )
53.
Ennélfogva, az akár egy tagállami munkáltató, akár az Unió intézményei által határozott időtartamban foglalkoztatott munkavállalóknak képesnek kell lenniük arra, hogy részesüljenek az 1999/70 irányelvvel végrehajtott keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja által, vagy az e szakaszban konkrétan kifejeződő joggal való visszaélés tilalmának elve által előírt közös minimumszabályokból.
54.
A tagállamok és az Unió, amelyek – emlékeztetek rá – az 1994. évi egyezmény egyedüli szerződő felei, jogszerűen nem állapodhatnak meg abban, hogy az 1994. évi egyezmény egymás között történő megkötésével lemondanak arról, hogy az Unió munkavállalói részére biztosítsák e közös minimumszabályokat, miközben ezen túlmenően az említett munkavállalókra vonatkozó szabályozás az Európai Iskolák szerződéses tanáraihoz hasonlóan jelentős részben az Iskolák székhelye szerinti tagállam joga alá tartozik.
55.
Végezetül a tárgyalás során a Bizottság nem tagadta, hogy az 1999/70 irányelvvel végrehajtott keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontjában biztosított minimumszabályok alkalmazhatók az Európai Iskolák és szerződéses tanáraik közötti munkaviszonyokban, de lényegében annak kijelentésére szorítkozott, hogy a szerződéses tanárok 1994. évi egyezmény alkalmazásával elfogadott személyzeti szabályzata nem követte a jogfejlődést, ahogy az a keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontjából mint a joggal való visszaélés tilalma elvének konkrét kifejeződéséből következik.
56.
Márpedig uniós aktusként az 1994. évi egyezményt a joggal való visszaélés tilalma általános elvének fényében kell értelmezni, amely konkrét kifejeződése jelenik meg a munkaviszonyok területén az 1999/70 irányelvvel végrehajtott keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjában, amely megköveteli az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok visszaélésszerű alkalmazásának megelőzésére irányuló minimális intézkedések elfogadását.
57.
Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy az 1994. évi egyezmény rendelkezései nem biztosítják, hogy az ilyen közös, az uniós jog alapján elfogadott minimumintézkedésekre minden kétséget kizáróan hatékonyan hivatkozni lehessen azon bírói szerv előtt, amelyet létrehozott, annak ellenére többek között, hogy az Európai Iskolák szerződéses tanárai az EUMSZ 45. cikk értelmében vett munkavállalónak minősülnek.
58.
Az 1994. évi egyezmény által létrehozott együttműködési rendszer „sui generis” jellege, valamint a nemzetközi szervezet szervét megillető minőség alapján ( 27 ) az Európai Iskolák felülbírálati bizottsága már úgy tekintette, hogy azok a nemzetközi eszközök, köztük az uniós jog, amelyeknek maguk az Európai Iskolák nem részesei, jogilag nem köthetik azokat. ( 28 )
59.
Nem vitatott, hogy e felülbírálati bizottság kész elismerni, hogy azok az alapelvek, sőt általános elvek, amelyekre ezek az eszközök utalnak, és amelyeket mind az uniós jogrendben, mind a tagállamok jogrendjében rendszerint elfogadnak, az Európai Iskolák szervei által elfogadott aktusokban hivatkozási alapul „szolgálhatnak” a rájuk vonatkozó jogszabályok mellett. ( 29 )
60.
Ugyanakkor az a mérlegelési jogkör, amelyet e felülbírálati bizottság ily módon fenntart magának különösen az uniós jog azon szabályainak és az uniós jogból származó azon elveknek a meghatározása terén, amelyek egyszerűen csak „alkalmasak” arra, hogy hivatkozási alapul szolgáljanak az Európai Iskolák tevékenysége és aktusai jogszerűségének vizsgálatához, nem teszi lehetővé azon munkavállalók tekintetében, akik a szerződéses tanárokhoz hasonlóan a foglalkoztatás, a társadalombiztosítás és az adózás területén jelentős mértékben az Európai Iskolák székhelye szerinti tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak, a joggal való visszaélés tilalma elve tiszteletben tartásának biztosítását, amelynek konkrét kifejeződése az Unión belüli munkaviszonyok területén az 1999/70 irányelvvel végrehajtott keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontjában szereplő közös minimumszabályokban jelenik meg, és amelyet az említett tagállamnak „folyamatosan” biztosítania kell.
61.
Egy ilyen mérlegelési jogkör annál is inkább nyugtalanítónak tűnik számomra, hogy e felülbírálati bizottság első és végső fokon dönt, és hogy a Miles és társai ítélet következtében nem jogosult arra, hogy az EUMSZ 267. cikk alapján kérdést terjesszen a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából. ( 30 )
62.
Az, hogy e felülbírálati bizottság 1994. évi egyezmény általi létrehozása lehetővé teszi egy bizonyos szintű bírósági jogvédelem biztosítását az említett egyezmény hatálya alá tartozó személyek számára, anyagi jogi szempontból nyilvánvalóan nem garantálhatja, hogy ezek a személyek ténylegesen és minden kétséget kizáróan hivatkozhassanak az 1999/70 irányelvvel végrehajtott keretmegállapodás 5. szakasza szerinti minimumszabályokra mint az 1994. évi egyezmény szerződő feleinek összességét kötő általános jogelv konkrét kifejeződésére, amelyeket véleményem szerint az említett egyezmény által létrehozott szervek nem hagyhatnának figyelmen kívül.
63.
Ennélfogva véleményem szerint nem elegendő, hogy létrehoztak egy ilyen eljárási lehetőséget. ( 31 ) Ezenkívül az is szükséges, hogy ez az út garantálni tudja, hogy az 1994. évi egyezmény hatálya alá tartozó személyek számára biztosított jogokra, a jelen ügyben azokra a jogokra, amelyek a határozott idejű munkaszerződések egymást követő alkalmazásából esetlegesen származó joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó uniós jogszabályokból erednek, az említett egyezmény által létrehozott bírói szerv előtt hatékony módon hivatkozni lehessen. ( 32 )
64.
Mivel – ahogy arra az imént rámutattam – e jogok e szerv előtti hivatkozhatósága nem biztosított minden kétséget kizáróan, úgy vélem, hogy az 1994. évi egyezménnyel létrehozott jogorvoslati rendszer olyan módosításáig, amely feljogosítja az Európai Iskolák felülbírálati bizottságát többek között arra, hogy az uniós jog értelmezésével kapcsolatos kérdést terjesszen a Bíróság elé, ( 33 ) a jelen ügyben indokolt, hogy annak felülvizsgálatát, hogy az Európai Iskolák tiszteletben tartják a szerződéses tanárokat a foglalkoztatásuk és felmondásuk feltételeivel kapcsolatban megillető jogokat, az említett Iskolák székhelye szerinti tagállam bíróságainak kell biztosítaniuk.
65.
Egy ezzel ellentétes megoldás arra vezetne, hogy kivonnák a nemzeti bíróságok joghatósága alól azokat a jogvitákat, amelyek objektíven, legalább részben az uniós jog alkalmazására és értelmezésére vonatkoznak, noha az 1994. évi egyezménnyel létrehozott bírói szerv jelenleg nem tartozik az Unió bírósági rendszeréhez. Márpedig a Bíróság szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszer létrehozásáról szóló megállapodástervezettel kapcsolatban elfogadott véleményében ( 34 ) kifejtett indokolással analóg módon egy ilyen megoldás számomra összeegyeztethetetlennek tűnik az Unió elsődleges jogával.
66.
Emiatt vélem úgy, hogy mind az 1994. évi egyezmény szerződéses tanárok személyzeti szabályzatának fényében olvasott 27. cikkének szövege, mind az az összefüggés és szellem, amelyben ezen eszközöket értelmezni kell, amellett szól, hogy a szerződéses tanárok foglalkoztatásának és felmondásának feltételei az Európai Iskolák székhelye szerinti tagállam bíróságainak joghatósága alá tartoznak.
67.
Ellentétben azzal, amit a Müncheni Európai Iskola állított a Bíróság előtti tárgyaláson, az Európai Iskolák székhelye szerinti állam bíróságai ilyen joghatóságának elismerése semmiképpen sem utal arra, hogy a szerződéses tanárok különböző jogrendek hatálya alá tartoznak. Azon kívül ugyanis, ahogy azt a tárgyaláson az említett Iskola és a Bizottság is belátta, hogy bizonyos Iskolák többé már nem szorítkoznak arra, hogy szerződéses tanáraikkal éves szerződést kössenek, és hogy ennélfogva ez a személyzet nem teljesen egységes alkalmazási szabályok hatálya alá tartozik, az 1999/70 irányelvvel végrehajtott keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja szerinti minimumszabályok, amelyek a joggal való visszaélés tilalma elvének konkrét kifejeződései, és amelyek betartását a nemzeti bíróságok biztosítják, a tagállamok összességét, és különösen az 1994. évi egyezmény alapján területükön Európai Iskolát fogadó tagállamokat kötő közös alapnak minősülnek.
68.
Végül meg kell ismételnem, hogy azt a megközelítést, amelynek követését a jelen ügyekben a Bíróságnak javasolom, nem úgy kell értelmezni, hogy az megkérdőjelezi a nemzetközi szervezetek által a bíróságok előtt létesítő aktusaik alapján élvezett mentességet.
69.
Ellenkezőleg, annak alapját jelentik mind a több alkalommal hivatkozott, különösen szoros és funkcionális kapcsolatok, amelyek az Európai Iskolákat a tagállamokhoz és az uniós intézményekhez kötik, mind az 1994. évi egyezmény rendelkezéseinek, valamint az egyezmény alkalmazásával elfogadott aktusoknak az eredeti rendszere, amelyek elismerik többek között a nemzeti bíróságok joghatóságát azon jogviták eldöntésére, amelyek az említett egyezmény hatálya alá tartozó személyek, valamint az Európai Iskolák között folynak, és nem tartoznak azon jogviták közé, amelyek megoldása a felülbírálati bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik.
III – Végkövetkeztetések
70.
Az eddigi megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Bundesarbeitsgericht által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdéseket az alábbiak szerint válaszolja meg:
Az Európai Iskolák alapszabályát megállapító, a tagállamok és az Európai Közösségek között 1994. június 21‑én Luxemburgban kötött egyezmény 27. cikkének (2) és (7) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az joghatóságot biztosít az Európai Iskolák székhelye szerinti bíróságok számára azon jogviták eldöntésére, amelyek az említett iskolák és szerződéses tanáraik között folynak utóbbiak foglalkoztatásának és felmondásának az 1994. szeptember 1‑je és 2011. augusztus 31. között alkalmazott szerződéses tanárok Európai Iskolák Igazgatótanácsa által elfogadott személyzeti szabályzata szerinti feltételeivel kapcsolatban.
( 1 ) Eredeti nyelv: francia.
( 2 ) HL L 212., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 16. fejezet, 1. kötet, 16. o.. Az egyezmény 2002. október 1‑jén lépett hatályba.
( 3 ) 2011‑06‑D‑24‑fr‑1.
( 4 ) Lásd az 1994. évi egyezmény 1. és 3. cikkét. Azon Európai Iskolák száma, amelyekre az alapszabály alkalmazandó, jelenleg tizennégy, ezek közel 23000 diákot fogadnak, és európai érettségi bizonyítványt állítanak ki. Ezen Iskolák közül ötöt Belgiumban, hármat Németországban (köztük a Müncheni Európai Iskolát), kettőt Luxemburgban, egyet Spanyolországban, egyet Olaszországban, egyet Hollandiában és egyet az Egyesült Királyságban létesítettek. 2005 óta arra tekintettel, hogy szembe nézzenek többek között azzal, hogy az Unió ügynökségei vagy más hasonló szervezetei más tagállamokban is jelen vannak, az Európai Iskolák Igazgatótanácsa úgy határozott, hogy létrehoz bizonyos számú akkreditált, ún. II. típusú Európai Iskolát, amelyeket felmentettek az alól, hogy a tizennégy Európai Iskolával egyenértékű oktatást nyújtsanak, de szintén jogosultak európai érettségi bizonyítvány kiállítására. Ezeket az akkreditált Európai Iskolákat, amelyek száma jelenleg kilenc (kettő Franciaországban, egy Németországban, egy Finnországban, egy Görögországban, egy Írországban, egy Olaszországban, egy Hollandiában és egy az Egyesült Királyságban található), ugyanakkor nem sorolja fel az 1994. évi egyezmény I. melléklete.
( 5 ) Az Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára, 443. kötet, 129. o.
( 6 ) Az Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára, 752. kötet, 267. o.
( 7 ) Lásd: Hurd‑ítélet, 44/84, EU:C:1986:2, 20–22. pont és Bizottság kontra Belgium ítélet, C‑132/09, EU:C:2010:562, 45. pont.
( 8 ) Lásd többek között: Bizottság kontra Belgium ítélet, EU:C:2010:562, 44. pont. Ezenkívül fontos megjegyezni, hogy az Európai Közösségek semmilyen módon nem vállalták át a tagállamokat az 1957‑es egyezmény által alapított szerveken belül terhelő kötelezettségeket, és hogy ez az egyezmény nem tartalmazott semmilyen, a Bíróság hatáskörét kikötő záradékot.
( 9 ) HL L 212., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 16. fejezet, 1. kötet, 1. o.
( 10 ) Lásd analógia útján többek között: Bogiatzi‑ítélet, C‑301/08, EU:C:2009:649, 23. pont és Air Transport Association of America és társai ítélet, C‑366/10, EU:C:2011:864, 73. pont. Az 1994. évi egyezményt illetően lásd: a Bizottság kontra Belgium ügyre vonatkozó indítványom C‑132/09, EU:C:2010:342, 46. lábjegyzete.
( 11 ) Miles és társai ítélet, C‑196/09, EU:C:2011:388.
( 12 ) Lásd az 1994. évi egyezmény 8. és 10. cikkét.
( 13 ) Lásd az 1994. évi egyezmény negyedik preambulumbekezdését.
( 14 ) Réf.: 2007‑D‑153‑fr‑6, 18. o.
( 15 ) Lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Egyesült Királyság ítélet, C‑545/09, EU:C:2012:52, 41. és 48. pont. Korábban az Európai Iskolák felülbírálati bizottsága egy szerződéses tanár és a Brüsszel II Európai Iskola között kötött, egymást követő éves munkaszerződéseket úgy minősítette, hogy azok „a magánjog területéhez tartoznak, és teljesen különböznek az Európai Iskolákhoz kirendelt alkalmazottak szerződéseitől”, előzetesen feltételezve, hogy ez utóbbi alkalmazottak a szerződéses tanárokkal ellentétben a nemzeti hatóságoktól kapják feladatukat: lásd: a felülbírálati bizottság 2001. június 22‑i határozata, 01/001. sz. kereset, 7. o. Ez a határozat, a felülbírálati bizottság által elfogadott minden más határozathoz hasonlóan elérhető ez utóbbi honlapján: http://schola‑/cree/.
( 16 ) Lásd: az Európai Iskolákba kirendelt alkalmazottak személyzeti szabályzata legutóbb az Igazgatótanács által 2013. december 5‑én módosított változatában. Réf. 2011‑04‑D‑14‑fr‑3.
( 17 ) Lásd: a szerződéses tanárok személyzeti szabályzata 1.2. cikke (2) bekezdésének a) pontja és 1.3. cikke. Írásbeli beadványaiban a Müncheni Európai Iskola ugyanakkor pontosította, hogy a szerződéses tanárok ezen Iskola teljes személyzetének közel 40%‑át teszik ki. Emellett az Európai Iskolák főtitkárának az ezen Iskolák rendszerének reformjáról szóló dokumentuma szerint, amelyet az Igazgatótanács 2009. április 23‑án hagyott jóvá (Ref.: 2009‑D‑353‑fr‑4, 5. o.), elengedhetetlen, hogy ne csökkenjen a szerződéses tanárok száma, akik a teljes tanári kar körülbelül 25%‑át teszik ki.
( 18 ) A 2012. augusztus 21‑i határozat 9. cikkének b) pontja. Másodlagosan a felülbírálati bizottság úgy vélte, hogy a keresetet mint megalapozatlant mindenképpen el kell utasítani azon alapvető okból, hogy a felügyeleti időt az oktatási tevékenységet kiegészítő olyan „egyéb tevékenységnek” kell tekinteni, amely után nincs helye bérkiegészítésnek.
( 19 ) A fent hivatkozott határozat 9. cikkének a) pontja.
( 20 ) Lásd legutóbb ezzel a témával kapcsolatban különösen: Orzan, M. F., „Le immunità ed i privilegi delle organizzazioni internazionali”, Del Vecchio A. (a cura di), Diritto delle Organizzazioni Internazionali, Edizioni Scientifiche Italiane, 2012, 243. o..
( 21 ) Mindazonáltal emlékeztetek arra, hogy a szerződéses tanárok személyzeti szabályzatának 1.3. cikke „éves munkaszerződéseket irányoz elő”.
( 22 ) Lásd különösen: Gardella‑ítélet, C‑233/12, EU:C:2013:449, 25. és 26. pont, az Európai Szabadalmi Hivatal egyik munkavállalójával kapcsolatban.
( 23 ) HL L 175., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o..
( 24 ) Lásd különösen: Márquez Samohano‑ítélet, C‑190/13, EU:C:2014:146, 41. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 25 ) Lásd ebben az értelemben: Márquez Samohano‑ítélet, EU:C:2014:146, 42. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 26 ) Lásd többek között: Adjemian és társai kontra Bizottság ítélet, T‑325/09 P, EU:T:2011:506, 57. és 62. pont, valamint Christoph és társai kontra Bizottság végzés, F‑63/08, EU:F:2013:36, 75. pont. Emlékeztetek arra, hogy a Bíróság először a 2007. július 5‑én hozott Kofoed‑ítéletben (C‑321/05, EU:C:2007:408, 38. pont) ismerte el kifejezetten, hogy a joggal való visszaélés tilalma az uniós jog általános elve.
( 27 ) Lásd ebben az értelemben: Miles és társai ítélet, EU:C:2011:388, 39. és 42. pont.
( 28 ) Lásd többek között: a felülbírálati bizottság 2007. július 30‑i határozata, 07/14. sz. kereset, 18. pont, a felülbírálati bizottság 2009. október 15‑i határozata, 09/35. sz. kereset, 12. pont.
( 29 ) Lásd: a felülbírálati bizottság 2012. augusztus 28‑i határozata, 12/35. sz. kereset, 11. pont.
( 30 ) Miles és társai ítélet, EU:C:2011:388,46. pont. E tekintetben rá kell mutatni, hogy a 2013. évi tevékenységéről szóló beszámolójában (Réf.: 2014‑02‑D‑16‑fr‑2, 2014. március 11–12‑i dokumentum, 11. o.) az Európai Iskolák felülbírálati bizottságának elnöke emlékeztetve és felidézve a Bíróság Miles és társai ítéletben (EU:C:2011:388, 45. pont) tett „megállapítását”, amely szerint az 1994. évi egyezménnyel létrehozott jogi védelmi rendszernek a továbbfejlesztése a szerződő felek feladata, úgy véli, hogy egy ilyen fejlesztés lehetővé tehetné „a személyek említett egyezmény szerinti jogai tényleges tiszteletben tartásának garantálását” abban a reményben, hogy „az Európai Unió minden polgárát megillető bírósági jogvédelemhez hasonló jogvédelmet biztosítsanak e jogalanyok számára”.
( 31 ) Ami esetlegesen elegendő lehet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményben (EJEE) általános jelleggel, az olyan nemzetközi szervezetek által létrehozott belső jogorvoslati lehetőségekkel kapcsolatban biztosított polgári és eljárási jogokra tekintettel, amelyek nem ápolnak olyan szoros kapcsolatokat a tagállamokkal és az uniós intézményekkel, mint az Európai Iskolák: lásd e tekintetben többek között: az EJEB, 1999. február 19‑i Waite és Kennedy kontra Németország ítélet, 26083/94. sz., Ítéletek és Határozatok Tára 1999‑I, 67–73. §, valamint a 2013. március 5‑i Chapman kontra Belgium határozat, 39619/06. sz., 48–54. §.
( 32 ) Rá kell mutatni, hogy az EJEE 6. cikk szerinti tisztességes tárgyaláshoz való jogra tekintettel bizonyos nemzeti bíróságok ellenőrzik a nemzetközi szervezetek által a munkaviszonyokat érintő jogvitákkal kapcsolatban bevezetett szabályozás valóban hatékony jellegét, aminek hiányában ezek a nemzeti bíróságok elismerik, hogy megfelelő kapcsolat esetén joghatósággal rendelkeznek az eléjük terjesztett jogviták eldöntésére: lásd e tekintetben: a fenti 20. lábjegyzetben M. F. Orzan által hivatkozott példák, 260. és 265. o..
( 33 ) A fenti 30. lábjegyzetben hivatkozott, a 2013. évi tevékenységről szóló beszámolóban az Európai Iskolák felülbírálati bizottságának elnöke kijelenti, hogy jelenleg egy olyan munkacsoportot vezet, amelynek feladata, hogy az Európai Iskolák Igazgatótanácsa főtitkára elé terjesszen egy javaslatot az „Európai Iskolák rendszerében a bírói jogvédelem erősítésével” kapcsolatban. A Bíróság általánosságban elfogadta, hogy a harmadik országokkal megkötött nemzetközi megállapodások új bírósági hatáskörökkel ruházhatják fel a Bíróságot, amennyiben ez a hatáskörrel való felruházás nem változtatja meg aránytalanul a Bíróság EUSZ és EUMSZ szerinti funkcióját, lásd többek között: 1/09. sz. vélemény, EU:C:2011:123, 75. pont. Erősebb indok szól egy ilyen lehetőség elismerése mellett, ha a nemzetközi egyezményt kizárólag a tagállamok és az Unió kötik.
( 34 ) 1/09. sz. vélemény, EU:C:2011:123, 80–82. pont.
Full & Egal Universal Law Academy