20.7.2013
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 207/4
A Törvényszék (negyedik tanács) T-262/00. sz., La Vigile San Marco SpA kontra Európai Bizottság ügyben 2013. január 22-én hozott végzése ellen az Axitea SpA, korábban La Vigile San Marco SpA által 2013. április 9-én benyújtott fellebbezés
(C-174/13. P. sz. ügy)
2013/C 207/05
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Fellebbező: Axitea SpA, korábban La Vigile San Marco SpA (képviselők: A. Vianello, A. Bortoluzzi és A. Veronese ügyvédek)
A többi fél az eljárásban: Olasz Köztársaság, Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül és/vagy változtassa meg a Törvényszék (negyedik tanács) T-262/00. sz. ügyben hozott végzését, a Bizottságot kötelezve a költségek viselésére
Jogalapok és fontosabb érvek
Fellebbezése alátámasztására a fellebbező téves jogalkalmazásra hivatkozik a Bíróság „Comitato Venezia vuole vivere” ügyben hozott ítéletében megállapított elvek alkalmazása során; egyfelől a Bizottság állami támogatások területén hozott határozataira vonatkozó indokolási kötelezettség, másfelől pedig a bizonyítási teher megosztásának tekintetében az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése feltételeinek vonatkozásában.
A jelen fellebbezéssel megtámadott végzésben a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a Bíróságnak a „Comitato Venezia vuole vivere” ügyben 2011. június 9-én hozott ítéletében foglalt döntését, amelynek értelmében a Bizottság határozatának „önmagában tartalmaznia kell a nemzeti hatóságok általi végrehajtásához szükséges valamennyi lényeges adatot”. Annak ellenére, hogy a határozat nem tartalmazta a nemzeti hatóságok általi végrehajtásához szükséges lényeges adatokat, a Törvényszék nem állapított meg semmiféle hiányosságot a Bizottság által a vitatott határozatban elfogadott módszert illetően, amivel téves jogalkalmazást követett el.
A Bíróság által a „Comitato Venezia vuole vivere” ügyben hozott ítéletében megállapított elvek alapján a visszatéríttetés keretében a tagállamnak, és nem a kedvezményezettnek kell bizonyítania minden egyes esetben, hogy fennállnak az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételek. A jelen ügyben azonban a Bizottság a vitatott határozatban elmulasztotta megjelölni az ilyen vizsgálat „módozatait”, következésképpen az Olasz Köztársaság, mivel nem rendelkezett az annak bizonyításához szükséges lényeges adatokkal a visszatéríttetés keretében, hogy a nyújtott előnyök a kedvezményezettek tekintetében állami támogatásoknak minősülnek, a 2012. december 24-i 228. sz. törvény által (1. cikk (351) és ezt követő bekezdések) a bizonyítási teher megfordítása mellett döntött, a közösségi ítélkezési gyakorlat által megállapítottakkal szemben. Az olasz jogalkotó szerint különösen nem a tagállamra, hanem a támogatásokat adókedvezmény formájában elnyerő egyes kedvezményezett vállalkozásokra hárul annak bizonyítása, hogy az említett kedvezmények nem torzítják a versenyt és nincsenek hatással a tagállamok közötti kereskedelemre, aminek hiányában az odaítélt kedvezmény versenytorzító és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatását vélelmezni kell. Mindez nyilvánvalóan ellentétes a Bíróság által a „Comitato Venezia vuole vivere” ügyben hozott ítéletében megállapított elvekkel.
Full & Egal Universal Law Academy