27.7.2013
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 215/8
A Törvényszék T-241/10. sz., Lengyel Köztársaság kontra Európai Bizottság ügyben 2013. február 27-én hozott ítélete ellen a Lengyel Köztársaság által 2013. május 17-én benyújtott fellebbezés
(C-273/13. P. sz. ügy)
2013/C 215/11
Az eljárás nyelve: lengyel
Felek
Fellebbező: Lengyel Köztársaság (képviselők: B. Majczyna)
A másik az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság teljes egészében helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-241/10. sz., Lengyel Köztársaság kontra Európai Bizottság ügyben 2013. február 27-én hozott ítéletét;
—
az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2010. március 11-i a 2010/152/EU bizottsági határozatot (az értesítés a C(2010) 1317. számú dokumentummal történt) (HL L 63., 2010. március 12., 7. o.) nyilvánítsa semmisnek, annyiban, amennyiben n az kizárja a közösségi finanszírozásból a Lengyel Köztársaság által engedélyezett kifizető ügynökség által kifizetett 279 794 442,15 PLN és 25 583 996,81 euró összeget;
—
a Bíróság az Európai Bizottságot kötelezze a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Die Lengyel Köztársaság az alábbi jogalapokra hivatkozik a megtámadott ítélettel szemben:
1.
Az 1782/2003/EK rendelet 20. cikkének téves értelmezésére alapított jogalap, mivel a Törvényszék abból indult ki, hogy e rendelkezés előírja teljesen vektorizált LPIS-GIS-System (mezőgazdasági parcellák számítógépes térinformatikai rendszer alkalmazásán alapuló azonosítására szolgáló rendszer) vagy egy azzal egyenértékű rendszer bevezetését, jóllehet az e rendelkezésben előírt rendszerszabványok teljesítéséhez nem szükséges a teljes vektorizálás.
2.
A 796/2004/EK rendelet 53. cikkének téves értelmezésére alapított jogalap, mivel a Törvényszék abból indult ki, hogy a szándékos jogsértés miatti szankciókat akkor is ki kell szabni, ha a fogadó cselekményének szándékossága nem került jogerősen megállapításra.
3.
A megtámadott ítélet kellő indokolásának hiányára alapított jogalap. A Lengyel Köztársaság szerint a Törvényszék nem állapította meg, hogy az 1782/2003/EK rendelet 20. cikkéből következő mely anyagi és alaki követelményeket nem teljesítették ténylegesen. A Törvényszék nem indokolta meg azt sem, hogy a cselekvés szándékossága bírósági eljárás keretében történő megállapításának lehetősége mennyiben vezetett a lengyel hatóságok által bevezetett fizetési rendszernek az agrárpolitika céljaival történő összeegyeztethetetlenséghez. A Törvényszék továbbá nem állapította meg, hogy a lengyel hatóságok által végzett számítások miért voltak inkoherensek a pénzeszközök vonatkozásában fennálló tényleges kockázattal.
4.
A kontradiktórius eljárás elvének és a tisztességes eljáráshoz való jognak a Lengyel Köztársaság által benyújtott bizonyítékok figyelmen kívül hagyása és a jogvita tárgyán történő túlterjeszkedés okán történő megsértésére alapított jogalap. A Törvényszék ugyanis a Lengyel Köztársaság által a területek támogatási jogosultságának megállapítására vonatkozó rendszer vonatkozásában benyújtott bizonyítékokat és magyarázatokat nem értékelte és nem állapította meg az Opolei vajdaságra (Województwo opolskie) vonatkozó ellenőrzés terjedelmének mértékét. Ráadásul a Törvényszék a vizsgálata túlterjedt a Bizottság kifogásainak és a vitatott határozat általa történő kibocsátásának alapját képező tárgyon.
Full & Egal Universal Law Academy