31.8.2013
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 252/18
A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-587/08. sz., Fresh Del Monte Produce, Inc. kontra Európai Bizottság ügyben 2013. március 14-én hozott ítélete ellen a Fresh Del Monte Produce, Inc. által 2013. május 27-én benyújtott fellebbezés
(C-293/13. P. sz. ügy)
2013/C 252/27
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: a Fresh Del Monte Produce, Inc. (képviselők: B. Meyring, Rechtsanwalt, L. Suhr, advocate, O. Van Ermengem, avocat)
A többi fél az eljárásban: az Internationale Fruchtimport Gesellschaft Weichert GmbH & Co. KG, az Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
A felperes azt kéri, hogy a Bíróság:
—
helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-587/08. sz. ügyben 2013. március 14-én hozott ítéletet;
—
semmisítse meg a Bizottság (COMP/39.188 — banán-ügy) 2008. október 15-én hozott C(2008) 5955 végleges határozatát, amennyiben az a fellebbezőre vonatkozik;
—
kötelezze a Bizottságot az elsőfokú és a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Először is a fellebbező előadja, hogy a Bizottság és a Törvényszék tévesen alkalmazták az EK 81. cikk (1) bekezdését (jelenleg az EUMSZ 101. cikk) és az 1/2003 rendelet (1) 23. cikkének (2) bekezdését, amikor megállapították a Del Monte felelősségét a jogsértésért. Az anyavállalat felelősségére vonatkozó teszt feltételezi, hogy a leányvállalat nem képes önállóan meghatározni a piaci magatartását. ez azt jelenti, hogy az anyavállalat felelőssége csupán azokban az esetekben állapítható meg, ahol a leányvállalat az anyavállalat utasításait követi minden lényegi szempontból. A Bizottság és a Törvényszék megállapította a Del Monte felelősségét a Weichert magatartásáért, jóllehet elismerték, hogy „a Weichert nem mindig követte a Del Monte utasításait”, valamint hogy „a Weichert árazási döntései nem feltétlenül feleltek meg a Del Monte elvárásainak”. Ezen felül sem a határozatból, sem az ítéletből nem tűnik ki, hogy a Weichert ténylegesen követte volna a Del Monte utasításait. A fellebbező hozzáfűzi, hogy a Törvényszék értékelése csupán néhány olyan tényezőre korlátozódik, melyek állítólag bizonyos mértékű befolyást biztosított a Del Monte számára, azonban nem alkalmazta az ítélkezési gyakorlatban kialakított tesztet annak értékelése céljából, hogy e befolyást mi tette „meghatározóvá”.
Másodlagos jogalapként a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elferdített egyes bizonyítékokat, különös tekintettel a Weichert partnerségi megállapodásának és a többi importőr nyilatkozatainak értékelésére.
A fellebbező továbbá előadja, hogy a Törvényszék az által, hogy elutasított egyes elemeket pusztán azon az alapon, hogy adott bizonyíték nem támasztotta a meghatározó befolyás hiányát, ténylegesen megfordította a bizonyítási terhet. Ez az Európai Unió Alapjogi Chartája 48. cikkének (az ártatlanság vélelme), az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikke (2) bekezdésének és az in dubio pro reo elvének megsértésével egyenértékű.
A fellebbező végül arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta az EK 81. cikk (1) bekezdését azzal, hogy megállapította: a Dole, a Chiquita és a Weichert egységes és folyamatos jogsértésben vettek részt, annak ellenére, hogy a Weichertnek nem volt tudomása a Chiquita és a Dole közötti megbeszélésekről.
(1) A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.)
Full & Egal Universal Law Academy