3.8.2013
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 226/7
2013. június 7-én benyújtott kereset — Európai Parlament kontra Európai Unió Tanácsa
(C-317/13. sz. ügy)
(2013/C 226/13)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Felperes: Európai Parlament (képviselők: F. Drexler, A. Caiola és M. Pencheva meghatalmazottak)
Alperes: Az Európai Unió Tanácsa
Kereseti kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Bíróság
—
semmisítse meg a 4-metilamfetamin ellenőrzési intézkedéseknek történő alávetéséről szóló, 2013. március 7-i 2013/129/EU tanácsi határozatot (1);
—
tartsa fenn a 2103/129/EU tanácsi határozat joghatásait, amíg annak helyébe megfelelő módon elfogadott, új jogi aktus nem lép;
—
az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Elöljáróban a Parlament emlékeztet rá, hogy a megtámadott határozat preambuluma a következő jogalapokra utal: az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről szóló, 2005. május 10-i 2005/387/IB tanácsi határozat (2) 8. cikkének (3) bekezdésére és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre. A Parlament ebből arra következtet, hogy a Tanács hallgatólagosan a régi EU-Szerződés 34. cikke (2) bekezdésének c) pontjára hivatkozik.
A Parlament a megsemmisítés iránti keresete alátámasztására két jogalapra hivatkozik.
Először, a Parlament arra hivatkozik, hogy a Tanács olyan jogalapra — az EU 34. cikk (2) bekezdésének c) pontjára — alapította a határozatát, amelyet a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésekor hatályon kívül helyeztek. Ebből következően a megtámadott határozat már csak a 2005/387/IB határozaton alapul. Ez utóbbi másodlagos jogalapnak minősül, ami jogellenes.
Másodszor, és a fentiekre tekintettel, a Parlament úgy véli, hogy a határozathozatali eljárás során lényeges eljárási szabályokat sértettek meg. Egyrészt, amennyiben az EU 34. cikk (2) bekezdésének c) pontja lett volna alkalmazandó, a Parlamenttel konzultálni kellett volna a megtámadott határozat elfogadását megelőzően az EU 39. cikk (1) bekezdésének megfelelően. Márpedig a Parlament azt állítja, hogy ez nem történt meg. Másrészt, amennyiben úgy ítéljük meg, hogy a Lisszaboni Szerződés rendelkezései az alkalmazandók, a Parlamentnek az EUMSZ 83. cikk (1) bekezdése alapján részt kellett volna vennie a jogalkotási eljárásban. Bármelyik eset is áll fent, tekintettel arra, hogy a Parlament nem vett részt a megtámadott határozat elfogadásában, arra lényeges eljárási szabály megsértésével került sor.
Végül, abban az esetben, ha a Bíróság úgy határoz, hogy megsemmisíti a megtámadott határozatot, a Parlament úgy véli, hogy az EUMSZ 264. cikk második albekezdésének megfelelően fenn kell tartani a megtámadott határozat joghatásait, addig, amíg annak helyébe megfelelő módon elfogadott, új jogi aktus nem lép.
(1) HL L 72., 11. o.
(2) HL L 127., 32. o.
Full & Egal Universal Law Academy