24.8.2013
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 245/4
A Törvényszék (ötödik tanács) T-506/11. sz., Peek & Cloppenburg KG kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2013. április 18-án hozott ítélete ellen a Peek & Cloppenburg KG által 2013. június 17-én benyújtott fellebbezés
(C-325/13. P. sz. ügy)
2013/C 245/07
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: Peek & Cloppenburg KG (Düsseldorf, Németország) (képviselő: P. Lange ügyvéd)
A többi fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), Peek & Cloppenburg KG (Hamburg, Németország)
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke által a T-506/11. sz. ügyben 2013. április 18-án hozott ítéletet;
—
helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) első fellebbezési tanácsának az R 53/2005-1. sz. ügyben 2011. február 28-án hozott határozatát;
—
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) és a Peek & Cloppenburg KG-t (Hamburg) kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező arra hivatkozik, hogy a „jogok alapján […] megtilthatja a későbbi védjegy használatát” kifejezés téves értelmezésével a Törvényszék megsértette a közösségi védjegyről szóló rendelet (1) 8. cikkének (4) bekezdését.
A Törvényszék megállapításával ellentétben nem lehet abból kiindulni, hogy az e rendelkezés által meghatározott egyetlen követelmény kizárólag abból áll, hogy a hivatkozott megjelölésnek a helyi mértéket meghaladó jelentősége legyen. A vitatott kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az tovább korlátozza azon, nem pusztán helyi jelentőségű megjelölések körét, amelyek a felszólalást megalapozhatják. Ezen értelmezés szerint a vitatott nemzeti jognak a jogosult számára jogot kell biztosítania arra, hogy a korábbi védjegy használatát a jogosult származása szerinti tagállam teljes területén megtiltsa.
Ezen értelmezés mellett szól a közösségi védjegybejelentéssel szembeni felszólalási eljárás célkitűzése, a 207/2009 rendelet 110. cikke és 111. cikke, valamint a 2008/95/EK irányelv (2) 4. cikke (4) bekezdése b) pontjában, illetve a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésében foglalt azonos feltétel.
A német jogalkotó helyesen járt el, amikor a 2008/95/EK irányelv 4. cikke (4) bekezdésének b) pontját azon értelmezés szerint ültette át a nemzeti jogba, hogy a kérdéses jognak a jogosultja számára jogot kell biztosítania arra, hogy a korábbi védjegy használatát a Német Szövetségi Köztársaság teljes területén megtiltsa. A jogvita szempontjából meghatározó a „jogok alapján […] megtilthatja a későbbi védjegy használatát” kifejezés értelmezése.
A fellebbező másodlagosan arra hivatkozik, hogy a Törvényszék „a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű” kifejezés téves értelmezésével megsértette a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdését. Ebben a tekintetben a fellebbező a felszólalási eljárás célkitűzését, a felszólalás megalapozására alkalmas nemzeti megjelölések köre korlátozásának célját, illetve a 207/2009 rendelet 110. cikke és a 111. cikke, valamint a 2008/95/EK irányelv 4. cikke (4) bekezdésének b) pontja közötti normatív összefüggést veszi alapul.
(1) A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.).
(2) A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22-i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 299., 25. o.)
Full & Egal Universal Law Academy