7.9.2013
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 260/39
A Törvényszék (első tanács) T-249/11. sz., Sanco kontra OHIM — Marsalman (egy csirke ábrája) ügyben 2013. május 14-én hozott ítélete ellen a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) által 2013. július 19-én benyújtott fellebbezés
(C-411/13. P. sz. ügy)
2013/C 260/70
Az eljárás nyelve: spanyol
Felek
Fellebbező: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselők: J. Crespo Carrillo és A. Folliard-Monguiral meghatalmazottak)
A másik fél az eljárásban: Sanco, SA
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
—
helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
—
hozzon új ítéletet az ügy érdemi részét illetően, a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésével, vagy utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;
—
a Törvényszék előtti eljárásban felperesként részt vevő felet kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
1.
A Törvényszék megsértette a közösségi védjegyrendelet (1) 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját azzal, hogy tévesen értelmezte azt, hogy a bejelentett védjegy árujegyzékében szereplő, a Nizzai Osztályozás 35. és 39. osztályába tartozó szolgáltatások mire terjednek ki. Az áruk és szolgáltatások hasonlóságának elemzése téves, mivel a Törvényszék nem vette figyelembe azt, hogy nem tartozik a bejelentett védjegy szolgáltatásainak alkalmazási körébe az, amikor valamely piaci szereplő saját maga javára, saját áruival kapcsolatban nyújt szolgáltatási tevékenységet. Az a kérdés, hogy az ilyen szolgáltatásokat a Nizzai Osztályozás értelmében harmadik személyek javára kell-e nyújtani, olyan jogkérdés, amelyet a Bíróságnak kell értelmeznie.
2.
A Törvényszék megsértette a közösségi védjegyrendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját azzal, hogy az áruk és szolgáltatások egymást kiegészítő jellegét annak függvényében vizsgálta, hogy az érintett vásárlóközönség felfogása szerint az adott áru vagy a szolgáltatás mennyire fontos valamely más áru vagy szolgáltatás „megvásárlásával kapcsolatban”. A Törvényszék nem azt vizsgálta, hogy az áruk és szolgáltatások egymást kiegészítő jellege olyan összefüggésen alapul-e, amelynek alapján azok együttes használata, szigorúan objektív módon, szükségesnek vagy kívánatosnak minősül-e.
3.
A Törvényszék megsértette a közösségi védjegyrendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját azzal, hogy azt állapította meg, hogy egyes, egymást kiegészítő áruk vagy szolgáltatások automatikusan hasonlóknak minősülnek, még akkor is, ha csak kismértékű hasonlóságról van szó, és nem vizsgálta meg azt, hogy az egyéb tényezőkből eredő eltérések alkalmasak lehetnek e kiegészítő jelleg semlegesítésére.
(1) A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78, 1. o.) (kodifikált változat)
Full & Egal Universal Law Academy