9.11.2013
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 325/13
Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) által 2013. augusztus 2-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Unitrading Ltd kontra Staatssecretaris van Financiën
(C-437/13. sz. ügy)
2013/C 325/21
Az eljárás nyelve: holland
A kérdést előterjesztő bíróság
Hoge Raad der Nederlanden
Az alapeljárás felei
Felperes: Unitrading Ltd
Alperes: Staatssecretaris van Financiën
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
1.
Azt eredményezik-e a[z Európai Unió Alapjogi] Chart[ájának] (1) 47. cikkében lefektetett jogok, hogy a bíróság nem veheti figyelembe a vizsgálati eredményeket, amennyiben a vámhatóságok az importáruk eredetének bizonyítására irányuló eljárásában harmadik személy által lefolytatott vizsgálat eredményeire kívánnak támaszkodni, amelyről az sem a vámhatóságot, sem a bejelentőt nem tájékoztatta, ami így megnehezíti vagy ellehetetleníti a védelem számára a levont következtetések helytállóságának vizsgálatát, illetve cáfolatát, valamint a bíróság számára megnehezíti a vizsgálat eredményeinek értékelésében álló feladatának ellátását? Eltérő választ eredményez-e az a körülmény, hogy e harmadik személy a vámhatóságtól és a kötelezettől a vonatkozó információkat arra a közelebbről nem kifejtett indokra hivatkozva tagadja meg, hogy az „law enforcement sensitive information”-nak (bűnüldözési szempontból érzékeny adatnak) minősül?
2.
Azt eredményezik-e a Charta 47. cikkében lefektetett jogok, hogy a vámhatóságnak, ha nem tud tájékoztatást adni a lefolytatott vizsgálatról, amelyre az áruk eredetére vonatkozó feltételezését alapozza — amely eredmények megalapozottan vitathatók —, és amennyiben az a hatóságoktól jogosan elvárható, támogatnia kell a kötelezett arra irányuló kérelmét, hogy a költségére az általa megjelölt származási országban vizsgálat lefolytatására és/vagy mintavételre kerüljön sor?
3.
Eltérő választ kell-e adni az első és második kérdésre, amennyiben a fizetendő vámról szóló értesítést követően meghatározott ideig rendelkezésre álltak még az áruminták egyes részei, amelyeket a kötelezett egy másik laboratóriumban megvizsgáltathatott volna, jóllehet az ilyen vizsgálat eredménye nem változtat azon, hogy a vámhatóság által bevont laboratórium eredményei nem ellenőrizhetők, és így — ha a másik laboratórium a kötelezett által megjelölt származást állapítja meg — a bíróság számára sem lenne lehetséges a két laboratórium eredményeinek összehasonlítása a megbízhatóságuk szempontjából? Amennyiben igen, köteles-e a vámhatóság a kötelezett figyelmét felhívni arra, hogy rendelkezésre állnak még az áruk mintáinak részei, amelyeket ilyen vizsgálat céljából igénybe vehet?
(1) HL 2012, C 326, 391. o.
Full & Egal Universal Law Academy