8.2.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 39/8
A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-258/10. sz., Orange kontra Bizottság ügyben 2013. szeptember 16-án hozott ítélete ellen az Orange, korábban France Télécom által 2013. november 28-án benyújtott fellebbezés
(C-621/13. P. sz. ügy)
2014/C 39/15
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbező: Orange, korábban France Télécom (képviselők: H. Viaene és D. Gillet ügyvédek)
A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Francia Köztársaság, Hauts de Seine megye, Sequalum SAS
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke T-258/10. sz., Orange kontra Európai Bizottság ügyben 2013. szeptember 16-án hozott ítéletét, illetve amennyiben a Bíróság rendelkezésére valamennyi információ ahhoz, hogy maga döntsön az ügy érdemében, semmisítse meg az Hauts-de-Seine megyében nagy teljesítményű elektronikus távközlési hálózat kialakítása és működtetése érdekében a közszolgáltatással összefüggő terhek ellentételezéséről szóló, 2009. szeptember 30-i C(2009) 7426 végleges bizottsági határozatot (N 331/2008 állami támogatás — Franciaország);
—
másodlagosan: helyezze hatályon kívül a vitatott ítéletet és az eljárás újbóli lefolytatása céljából utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;
—
a Bizottságot, Hauts de Seine megyét és a Sequalum SAS t kötelezze a Francia Köztársaság költségein kívül az eljárás valamennyi költségének viselésére;
—
állapítsa meg, hogy a Francia Köztársaság maga viseli saját költségeit.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező a fellebbezése alátámasztására négy jogalapot hoz fel.
Először is a fellebbező úgy véli, hogy a Törvényszék megsértette indokolási kötelezettségét, amely a Bíróság alapokmányának 36. cikkén és 53. cikke első bekezdésén alapul, mivel szerinte a Törvényszék döntése hiányos és ellentmondásos azon jogalappal kapcsolatban, amely arra vonatkozik, hogy nem áll fenn a piac elégtelen működése. A fellebbező különösen azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elutasította azon érvét, hogy a THD 92 projekt nem minősíthető általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak, mivel nem áll fenn a piac elégtelen működése a hasonló szolgáltatásokat nyújtó versenytársak jelenléte miatt.
Másodszor: a fellebbező azt a kifogást hozza fel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megítélése során, hogy mely időpontban kell az ilyen piaci hiányosságot vizsgálni. Így a fellebbező szerint a piaci hiányosság kezelésére szóló intézkedés meghozatala lenne az az időpont, amikor e piaci hiányosságot vizsgálni kellene.
Harmadszor: a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az iránymutatás (1) 78. cikkének értelmezése során, amikor úgy ítélte meg, hogy azon „részletes elemzés”, amelynek minden, hagyományos fekete zónában nyújtott állami támogatásra ki kell terjednie, nem foglalja magában az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében foglalt hivatalos vizsgálati eljárás megindítását.
Végül a fellebbező úgy véli, hogy nyilvánvalóan téves a Törvényszék azon megállapítása, amely szerint azok a zónák, amelyek belső megtérülési rátája 9 % és 10,63 % között van, nem képezik kompenzáció tárgyát. Ezért tévesek azok a jogi következtetések, amelyeket a Törvényszék e megállapításból levont, vagyis a túlkompenzáció hiánya, és ebből következően az, hogy a szóban projekt megfelel az Altmark ügyben hozott ítéletben foglalt harmadik kritériumnak.
(1) A Bizottság közleménye — Közösségi iránymutatás az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak a szélessávú hálózatok mielőbbi kiépítésére való alkalmazásáról (HL 2009. C 235., 7. o.).
Full & Egal Universal Law Academy