8.3.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 71/9
A Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (Litvánia) által 2013. december 17-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem — VĮ „Indėlių ir investicijų draudimas” és Nemaniūnas
(C-671/13. sz. ügy)
2014/C 71/16
Az eljárás nyelve: litván
A kérdést előterjesztő bíróság
Lietuvos Aukščiausiasis Teismas
Az alapeljárás felei
Felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: VĮ „Indėlių ir investicijų draudimas” és Virgilijus Vidutis Nemaniūnas
Ellenérdekű felek: Vitoldas Guliavičius és az AB Bankas „Snoras” felszámolás alatt
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
1.
A 94/19 irányelv (1) 7. cikke (2) bekezdésének és I. melléklete 12. pontjának rendelkezéseit együttesen úgy kell-e érteni és értelmezni, hogy amennyiben valamely tagállam kizárja a biztosításból a hitelintézet olyan betéteseit, akik a hitelintézet által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírral (letéti jeggyel) rendelkeznek, e kizárás csak abban az esetben alkalmazható, ha az említett letéti jegyek megfelelnek a 2004/39 irányelv (2) szerinti pénzügyi eszköz minden tulajdonságának (figyelemmel egyéb uniós jogi aktusokra, így például az Európai Központi Bank 25/2009/EK rendeletére is), köztük a másodlagos piacon fennálló forgalomképességnek?
2.
Ha az érintett tagállam úgy dönt, hogy oly módon ülteti át a nemzeti jogba a 94/19 és a 97/9 irányelvet (3), hogy a betétesek és a befektetők védelmét szolgáló rendszerek egy jogalkotási aktusban (azonos törvényben) szerepelnek, a 94/19 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének és I. melléklete 12. pontjának rendelkezéseit, illetve a 97/9 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseit, figyelemmel a 97/9 irányelv 2. cikkének (3) bekezdésére is, együttesen úgy kell-e érteni és értelmezni, hogy kizárt, hogy a letéti jegyek és kötvények jogosultjaira ne vonatkozzon egyetlen, a fent hivatkozott irányelvek értelmében vett védelmi (biztosítási) rendszer sem?
3.
Figyelemmel arra, hogy a nemzeti szabályozás szerint a 94/19 és a 97/9 irányelv alapján lehetséges egyetlen védelmi rendszer sem vonatkozik a hitelintézet által kibocsátott letéti jegyek és kötvények jogosultjaira:
a)
(a 2009/14 irányelvvel módosított) 94/19 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, 7. cikke (1) bekezdésének, 10. cikke (1) bekezdésének, valamint a betét fogalmát meghatározó 1. cikke 1. pontjának rendelkezései kellően egyértelműek, pontosak, feltétlenek-e, továbbá olyan alanyi jogokat keletkeztetnek-e, amelyekre magánszemélyek hivatkozhatnak a nemzeti bíróság előtt annak érdekében, hogy alátámasszák az állam által létrehozott, a kártalanítás megfizetésével megbízott biztosítóintézménnyel szemben benyújtott kártalanítási igényüket?
b)
A 97/9 irányelv 2. cikkének (2) bekezdése és 4. cikkének (1) bekezdése kellően egyértelmű, pontos, feltétlen-e, továbbá olyan alanyi jogokat keletkeztet-e, amelyekre magánszemélyek hivatkozhatnak a nemzeti bíróság előtt annak érdekében, hogy alátámasszák az állam által létrehozott, a kártalanítás megfizetésével megbízott biztosítóintézménnyel szemben benyújtott kártalanítási igényüket?
c)
A fenti („3a” és „3b”) kérdésekre adandó igenlő válasz esetén a nemzeti bíróságnak a két lehetséges védelmi rendszer közül melyik alkalmazását kell választania egy magánszemély és egy hitelintézet közötti jogvita eldöntése érdekében, amelyben az állam által létrehozott, a betétesek és a befektetők védelmét szolgáló rendszereket működtető biztosítási szerv is részt vett?
4.
A 97/9 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének és 4. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseit (az irányelv I. mellékletének rendelkezéseivel együtt) úgy kell-e érteni és értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a befektetők kártalanítási rendszere nem alkalmazandó a hitelintézet által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal rendelkező befektetőkre a pénzügyi eszközök típusa (hitelviszonyt megtestesítő értékpapír) miatt, figyelemmel arra a tényre, hogy a biztosított (a hitelintézet) nem ruházta át vagy használta fel a befektetők eszközeit vagy értékpapírjait az utóbbiak hozzájárulása nélkül? Az a tény, hogy a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat kibocsátó hitelintézet — a kibocsátó — egyidejűleg e pénzügyi eszközök letétkezelője (közvetítője) is, valamint, hogy a befektetett eszközöket nem különítik el az egyéb eszközöktől, amelyekkel a hitelintézet rendelkezik, a befektetővédelmet illetően releváns-e a 97/9 irányelv fent hivatkozott rendelkezéseinek értelmezése szempontjából?
(1) A betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30-i 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 135., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 252. o.).
(2) A pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 263. o.).
(3) A befektetőkártalanítási rendszerekről szóló, 1997. március 3-i 97/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 84., 22. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 311. o.).
Full & Egal Universal Law Academy