1.6.2013
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 156/50
2013. április 2-án benyújtott kereset — Bouwfonds Ontwikkeling és Schouten & De Jong Projectontwikkeling kontra Bizottság
(T-193/13. sz. ügy)
2013/C 156/92
Az eljárás nyelve: holland
Felek
Felperesek: Bouwfonds Ontwikkeling BV (Hoevelaken, Hollandia) és Schouten & De Jong Projectontwikkeling BV (Leidschendam, Hollandia) (képviselők: E. Pijnacker Hordijk és X. Reintjes ügyvédek)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
—
a megtámadott határozatot semmisítse meg, és
—
a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A kereset a Leidschendam-Voorburg önkormányzatának állítólagosan a piaci ár alatti földterület-értékesítésével kapcsolatban Hollandia által nyújtott SA.24123 (2012/C) (korábbi 2011/NN) állami támogatásról szóló, 2013. január 23-i C(2013) 87 bizottsági határozat ellen irányul.
Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoznak.
1.
Első jogalap: a Bizottság jogköreinek gyakorlása során az ésszerű határidő betartására vonatkozó alapvető követelmények figyelmen kívül hagyása, és ezáltal a jogbiztonság elvének, a védelemhez való jognak és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének a megsértése
A Bizottság az eljárást kifogásolható módon vontatottan folytatta le, mivel a vitatott intézkedésekről való tudomásszerzése és a vitatott határozat meghozatala között mintegy 38 hónap telt el, és a Bizottság ezáltal figyelmen kívül hagyta az ésszerű határidő betartásának alapvető követelményét. A vizsgálat rendkívül hosszú időtartama miatt a felperesek számára különösen nehéz volt, hogy megcáfolják a Bizottság érveit, így a Bizottság magatartásával a védelemhez való jogot is megsértette.
2.
Második jogalap: a releváns tényállás megállapításakor és értékelésekor elkövetett súlyos hibák és/vagy az indokolási kötelezettség megsértése és/vagy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése a magánbefektető elvének hibás alkalmazása miatt
A felperesek összességében nem jutottak pénzügyi előnyhöz, olyan pénzügyi előnyhöz pedig semmiképpen, amelyet jogellenes állami támogatásnak lehetne tekinteni.
A Bizottság az állítólagos előny összegét hibásan számította ki, mivel többek között a megállapodott árcsökkentéseket 100 %-ban az önkormányzatnak tudta be, miközben az árat a köz- és magánszféra közötti partnerség terhére csökkentették, amelynek keretében a kockázat 50 %-a az önkormányzatot terhelte. A Bizottság ráadásul indokolás nélkül figyelmen kívül hagyott e partnerség keretében korábban megállapodott árcsökkentéseket.
Továbbá a Bizottság a megtámadott határozatban tévesen alkalmazta a magánbefektető elvét, mivel az önkormányzat eljárását egy fiktív magánbefektető jogilag nem kivitelezhető és ezenkívül pénzügyileg rendkívül kedvezőtlen elméleti magatartásához mérte.
3.
Harmadik jogalap: az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének hibás alkalmazása
Amennyiben megállapításra kerülne állami támogatás fennállása, az mindenképpen teljes mértékben összeegyeztethető a belső piaccal. A Bizottság hibásan vélte úgy, hogy az önkormányzat a vitatott intézkedéseket illetően nem tud közösségi érdekre hivatkozni. Ennek során a Bizottság a 2009/2010-es évben hozott vitatott intézkedéseket hibásan értékelte a 2004-es (kedvezőbb) piaci helyzet alapján.
Ezáltal a Bizottság figyelmen kívül hagyta, hogy a vitatott intézkedések szükségesek, célszerűek és arányosak voltak, hogy Leidschendam leromlott városközpontját újraélesszék, amely cél megfelel a gazdasági és társadalmi kohézió EUSZ 3. cikkben és EUMSZ 174. cikkben egyértelműen rögzített és elismert uniós célkitűzésének. A verseny igazolatlan torzításáról nem lehet szó.
Full & Egal Universal Law Academy