9.11.2013
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 325/41
2013. augusztus 26-án benyújtott kereset — SNCM kontra Bizottság
(T-454/13. sz. ügy)
2013/C 325/69
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Felperes: Société nationale maritime Corse Méditerranée (SNCM) (Marseille, Franciaország) (képviselők: A. Winckler, F.-C. Laprévote, J.-P. Mignard és S. Mabile ügyvédek)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
az EUMSZ 263. cikk alapján semmisítse meg a 2013. május 2-án kelt C(2013) 1926 bizottsági határozatot;
—
másodlagosan, a határozatot abban a részében semmisítse meg, amelyben az megállapítja, hogy a támogatás összege magában foglalja a határozat (218) preambulumbekezdésében említett elemeket;
—
a Bizottságot kötelezze valamennyi költség viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresetlevelében a felperes a 2013. május 2-i C(2013) 1926 végleges bizottsági határozat megsemmisítését kéri, amely határozatban a Bizottság mindenekelőtt állami támogatásoknak minősítette a Société Nationale Corse Méditerranée (SNCM) és a Compagnie Méridionale de Navigation (CNM) által a Marseille és Korzika között a 2007–2013. évek során közszolgáltatási megállapodás keretében teljesített tengeri szállítási szolgáltatások címén e társaságok részére nyújtott pénzbeli ellentételezéseket. Ezt követően a Bizottság az SNCM és a CNM által az egész évben teljesített szállítási szolgáltatásokért (a továbbiakban: úgynevezett „alap” szolgáltatás) e társaságok részére nyújtott ellentételezéseket a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította, viszont megállapította, hogy a belső piaccal összeegyeztethetetlenek azok az ellentételezések, amelyeket a csúcsforgalmi időszakban, vagyis a karácsonyi, a februári, a tavaszi-őszi és/vagy nyári időszakokban teljesített szolgáltatásokért (a továbbiakban: úgynevezett „kiegészítő” szolgáltatás) nyújtanak. A Bizottság végül elrendelte a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatások visszatéríttetését (az SA.22843 2012/C [korábbi 2012/NN] állami támogatás).
Keresetének alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.
1.
Az első, ténybeli és jogi hibákra, valamint nyilvánvaló mérlegelési hibákra alapított jogalap, amennyiben a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a „kiegészítő” szolgáltatás nem minősült általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak. A felperes azt állítja, hogy a Bizottság ezáltal:
—
tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben korlátozta az Európai Unió működéséről szóló Szerződésben a tagállamok számára a közszolgáltatásaik meghatározása kapcsán elismert széles körű mérlegelési mozgásteret;
—
a közszolgáltatás iránti „valós szükséglet” téves, a jelen esetben nem irányadó tesztjét alkalmazta;
—
tévesen alkalmazta a jogot, továbbá ténybeli hibát és nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor az „alap” szolgáltatást és a „kiegészítő” szolgáltatást elkülönítve elemezte;
—
nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el a „kiegészítő” szolgáltatással kapcsolatos magánkezdeményezés hiányát illetően.
2.
A második, nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított jogalap, amennyiben a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a közszolgáltatási megállapodás odaítélése nem felelt meg a Bíróság C-280/00. sz., Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ügyben 2003. július 24-én hozott ítéletében (EBHT 2003., I-7747. o.) meghatározott negyedik feltételnek, még ha e megállapodást nyílt és átlátható ajánlattételi felhívás eredményeként is kötötték meg.
3.
A harmadik, másodlagosan és azt feltételezve felhozott jogalap, hogy a „kiegészítő” szolgáltatás ellentételezése támogatásnak minősül (mint ahogy nem), amely jogalap az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése és az EUMSZ 107. cikk, továbbá az arányosság elve és a jogalap nélküli gazdagodás tilalma megsértésén, valamint a visszatérítendő támogatás összegének meghatározása során elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul, amennyiben a visszatérítendő támogatás számítása során a Bizottság nem vette figyelembe sem az SNCM részéről a „kiegészítő” szolgáltatás címén felmerülő valós többletköltségeket, sem az „alap” szolgáltatásra vonatkozó alulkompenzációt, mindenesetre pedig az ellentételezés „alap” szolgáltatáshoz rendelt részének, illetve a „kiegészítő” szolgáltatáshoz rendelt részének téves mérlegelésén alapul.
4.
A negyedik, a jogos bizalom elvének megsértésére alapított jogalap, amennyiben a Bizottság szembehelyezkedett a saját döntéshozatali gyakorlatával, és azt az ÁGÉSZ-közleményt (1) alkalmazta, amelyet a közszolgáltatási megállapodás aláírásának időpontjában még nem is fogadott el. A felperes ezenkívül azt állítja, hogy az eljárás időtartama a felperes részéről olyan jogos bizalmat alapozhatott meg, amely kizárja, hogy a Bizottság a támogatások visszatéríttetésére kötelezhesse a nemzeti hatóságokat.
5.
Az ötödik, az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított jogalap, amennyiben a Bizottság indokolatlanul eltérő bánásmódot alkalmazott az SNCM és a tengeri szállítással foglalkozó többi társaság között.
(1) Az európai uniós állami támogatási szabályoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának ellentételezésére való alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény (HL 2012., C 8., 4. o.).
Full & Egal Universal Law Academy