9.11.2013
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 325/45
2013. augusztus 30-án benyújtott kereset — Generics (UK) kontra Bizottság
(T-469/13. sz. ügy)
2013/C 325/73
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperes: Generics (UK) Ltd (Potters Bar, Egyesült Királyság) (képviselők: I. Vandenborre és T. Goetz ügyvédek)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
semmisítse meg egészben vagy részben a COMP/39.226 ügyben 2013. június 19-én hozott C(2013) 3803 végleges bizottsági határozatot, amely azt állapította meg, hogy a felperes 2002. január 24-étől2003. november 1-jéig az EUMSZ 101. cikkbe ütköző egységes és folyamatos jogsértést követett el azáltal, hogy a szabadalmi viták rendezésére irányuló két megállapodást kötött;
—
másodlagosan törölje vagy lényegesen csökkentse a kiszabott bírság összegét; és
—
kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes kilenc jogalapra hivatkozik.
1.
Az első, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság tévesen állapította meg a vitarendezési megállapodások tartalmát, célját és hátterét:
—
a határozat megállapításai a vitarendezési megállapodások helytelen és spekulatív értelmezésén, valamint az akkori feljegyzések túlzottan szelektív kivonatán alapulnak. A határozat nem veszi figyelembe vagy félreértelmezi azon bizonyítékokat, amelyek egyértelműen azt bizonyítják, hogy a vitarendezési megállapodások a Lundbeck érvényesen megadott szabadalmainak oltalmán belül maradtak, és azokat a szabadalommal kapcsolatos tényleges vitával összefüggésben kötötték meg.
2.
A második, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy nem vette figyelembe az érvényesen megadott szabadalmak fennállását, és azáltal hogy a vitarendezési megállapodásokat piacfelosztó megállapodásoknak tekintette:
—
a határozat azon megállapítása, hogy a vitarendezési megállapodások cél általi versenykorlátozásnak minősülnek, figyelmen kívül hagyja az érvényesen megadott szabadalmak fennállását, amelyet a felperesnek figyelembe kellett vennie. A határozat tévesen állapítja meg azt, hogy a szabadalmak csak akkortól biztosítanak kizárólagos jogot, ha azokat peres eljárásban megerősítették, illetve hogy a szabadalmi peres eljárások alapvető jelentőségűek a verseny szempontjából, és hogy a felperes köteles lett volna peres eljárást indítani vagy minden más lehetőséget kimeríteni, mielőtt megkötötte a vitarendezési megállapodásokat.
3.
A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, és tévesen értékelte a tényeket, amikor azt állapította meg, hogy a vitarendezési megállapodásokban kikötött kifizetések „döntő jelentőséggel” bírtak a cél általi jogsértés megállapításában:
—
nincs jogi vagy ténybeli alapja a Bizottság azon megállapításának, hogy a vitarendezési megállapodásokban a felperes számára történő kifizetések kikötése elegendő volt a cél általi jogsértés fennállásának megállapításához. A Bizottság nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének.
4.
A negyedik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, és tévesen értékelte a tényeket, amikor nem vette figyelembe a vitarendezési megállapodások megkötésének releváns ténybeli és jogi hátterét:
—
a Bizottság a vitarendezési megállapodások értékelése szempontjából döntő jelentőségű tényezőket nem vett figyelembe, így a szabadalmi peres eljárásra vonatkozó releváns jogszabályokat, a szabadalmi peres eljárást vitató akkori feljegyzéseket és a felperes kárai bekövetkeztének kockázatát, valamint a Bizottság saját megállapításait a szabadalmi peres eljárások átlagos időtartamáról. A Bizottság nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének.
5.
Az ötödik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság tévesen állapította meg azt, hogy a vitarendezési megállapodások nem minősülnek az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése értelmében vett kivételnek:
—
a Bizottság nem elemzi a felperes által benyújtott releváns, megbízható és hiteles érveket és bizonyítékokat, amelyek azt bizonyítják, hogy a vitarendezési megállapodások lehetővé tették a felperes számára, hogy közel 18 évvel a Lundbeck fő szabadalma oltalmának lejárta előtt piacra léphessen.
6.
A hatodik, arra alapított jogalap, hogy a határozat sérti az arányosság elvét:
—
a határozat sérti az arányosság elvét azáltal, hogy a vitarendezési megállapodásokat elítéli, holott azok jogszerű célokat követő, a legkisebb teherrel járó eszköznek minősültek.
7.
A hetedik, arra alapított jogalap, hogy a határozat az EUMSZ 296. cikket sértő módon nem kellően indokolt:
—
a határozat az EUMSZ 296. cikket sértő módon nem kellően indokolt, mivel feltételezi a Bizottság által bizonyítandó tények fennállását.
8.
A nyolcadik, arra alapított jogalap, hogy a határozat valamely lényeges eljárási szabályt sért:
—
a határozat sérti a felperes védelemhez való jogát azáltal, hogy új állításokat és bizonyítékokat hoz fel anélkül, hogy a felperesnek lehetőséget adott volna arra, hogy meghallgassák.
9.
A kilencedik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a felperes az állítólagos jogsértést szándékosan vagy gondatlanságból követte el:
—
a szóban forgó tények új és bonyolult kérdéseket vetnek fel, amelyekre a vitarendezési megállapodások megkötésekor még nem volt példa. Alaptalan az, hogy a Bizottság által kifogásolt magatartás — szándékosan vagy gondatlanul elkövetett — jogsértésnek minősül.
Full & Egal Universal Law Academy