14.3.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 98/3
A Bíróság (ötödik tanács) 2016. január 21-i ítélete (a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas [Litvánia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – „Eturas” UAB és társai kontra Lietuvos Respublikos konkurencijos taryba
(C-74/14. sz. ügy) (1)
((Előzetes döntéshozatal - Verseny - Kartellek - Összehangolt magatartás - Utazási ajánlatokat tartalmazó közös számítógépes rendszerben részt vevő utazási irodák - Online utazásfoglalási kedvezmények mértékének automatikus korlátozása - A rendszer fenntartójának az említett korlátozásra vonatkozó üzenete - Összehangolt magatartásnak minősíthető hallgatólagos megállapodás - A megállapodás és az összehangolt magatartás alkotóelemei - A bizonyítékok mérlegelése és a bizonyítás megkövetelt szintje - A tagállamok eljárási autonómiája - A tényleges érvényesülés elve - Az ártatlanság vélelme))
(2016/C 098/03)
Az eljárás nyelve: litván
A kérdést előterjesztő bíróság
Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas
Az alapeljárás felei
Felperesek:„Eturas” UAB, „AAA Wrislit” UAB, „Baltic Clipper” UAB, „Baltic Tours Vilnius” UAB, „Daigera” UAB, „Ferona” UAB, „Freshtravel” UAB, „Guliverio kelionės” UAB, „Kelionių akademija” UAB, „Kelionių gurmanai” UAB, „Kelionių laikas” UAB, „Litamicus” UAB, „Megaturas” UAB, „Neoturas” UAB, „TopTravel” UAB, „Travelonline Baltics” UAB, „Vestekspress” UAB, „Visveta” UAB, „Zigzag Travel” UAB, „ZIP Travel” UAB
Alperes: Lietuvos Respublikos konkurencijos taryba
az „Aviaeuropa” UAB, „Grand Voyage” UAB, „Kalnų upė” UAB, „Keliautojų klubas” UAB, „Smaragdas travel” UAB, „700LT” UAB, „Aljus ir Ko” UAB, „Gustus vitae” UAB, „Tropikai” UAB, „Vipauta” UAB, „Vistus” UAB
részvételével Rendelkező rész
Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha egy olyan információs rendszer fenntartója, amelynek az a rendeltetése, hogy utazási irodák számára lehetővé tegye utazások egységes foglalási módon történő értékesítését az internetes oldalukon, e gazdasági szereplőknek saját elektronikus levelezőrendszeren keresztül olyan üzenetet küld, amelyben arról értesíti őket, hogy az e rendszeren keresztül értékesített termékekhez kapcsolódó kedvezményekre ezentúl felső határt szabnak, és az üzenet elküldését követően a szóban forgó rendszerben elvégzik az ezen intézkedés végrehajtásához szükséges technikai módosításokat, akkor az említett gazdasági szereplőkről abban az esetben vélelmezhető, hogy a rendszer fenntartója által elküldött üzenetről való tudomásszerzéstől fogva részt vettek az említett rendelkezés értelmében vett összehangolt magatartásban, ha nem határolódtak el nyilvánosan ettől a magatartástól, nem jelentették azt a közigazgatási hatóságoknak, vagy nem terjesztettek elő e vélelem megdöntése céljából más – például a szóban forgó felső határt meghaladó mértékű kedvezmény rendszeres alkalmazására vonatkozó – bizonyítékot.
A kérdést előterjesztő bíróság feladata a bizonyítékok mérlegelésére és a bizonyítás megkövetelt szintjére vonatkozó nemzeti szabályok alapján megvizsgálni, hogy az elé terjesztett körülmények összességére tekintettel egy olyan üzenet elküldése, mint amilyen az alapügyben szerepel, elegendő bizonyítéknak minősülhet-e annak megállapításához, hogy az üzenet címzettjei tudomással bírtak a tartalmáról. Az ártatlanság vélelmével ellentétes, ha a kérdést előterjesztő bíróság arra az álláspontra helyezkedik, miszerint önmagában az üzenet elküldése elegendő bizonyítéknak minősülhet annak megállapításához, hogy az üzenet címzettjei szükségképpen tudomással bírtak a tartalmáról.
(1) HL C 142., 2014.5.12.
Full & Egal Universal Law Academy