4.8.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 253/14
A Bíróság (harmadik tanács) 2014. június 5-i ítélete (az Administrativen sad Sofia-grad [Bulgária] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Bashir Mohamed Ali Mahdi vonatkozásában folyamatban lévő eljárás
(C-146/14. PPU. sz. ügy) (1)
((Vízumok, menekültügy, bevándorlás és a személyek szabad mozgására vonatkozó egyéb politikák - 2008/115/EK irányelv - Jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérése - 15. cikk - Őrizet - Az őrizet meghosszabbítása - A közigazgatási vagy igazságügyi hatóság kötelezettségei - Bírósági felülvizsgálat - Valamely harmadik országbeli állampolgár személyazonosító okmányának hiánya - A kitoloncolási határozat végrehajtásának akadályai - Az érintett harmadik ország állampolgárának a visszatérést lehetővé tevő személyazonosító okmány kiállításának ezen ország nagykövetsége általi megtagadása - A szökés veszélye - A kitoloncolás ésszerű lehetősége - Az együttműködés hiánya - Az érintett tagállam esetleges, arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a személy jogállására vonatkozóan ideiglenes okmányt állítson ki))
2014/C 253/18
Az eljárás nyelve: bolgár
A kérdést előterjesztő bíróság
Administrativen sad Sofia-grad
Az alapeljárás felei
Bashir Mohamed Ali Mahdi
Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Administrativen sad Sofia-grad – A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 348., 98. o.)15. cikke (1) bekezdése a) és b) pontjának, valamint 3., 4. és 6. cikkének, valamint az EU Alapjogi Chartája 6. és 47. cikkének értelmezése – Jogellenesen tartózkodó, harmadik országbeli állampolgár kitoloncolása – Idegenrendészeti őrizet – Az ilyen őrizet meghosszabbítása – Az őrizet maximális időtartamának a személyazonosító okiratok hiánya miatt történő túllépésének az esetleges engedélyezése – A kitoloncolási határozat végrehajtásának akadályai – A kitoloncolás ésszerű lehetősége – A visszatéréshez szükséges okiratok kiállításának az érintett származási országának a nagykövetsége általi megtagadása – Az érintett tagállam esetleges, arra vonatkozó kötelezettsége, hogy az érintett jogállására vonatkozóan ideiglenes okiratot állítson ki
Rendelkező rész
1)
A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 6. és 47. cikkével összefüggésben értelmezett 15. cikkének (3) és (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely harmadik országbeli állampolgár eredeti őrizete maximális időtartamának lejártakor a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság által ezen őrizet további fenntartásáról hozott minden határozatnak az azt alátámasztó tényállás ismertetésével és jogi indokolással ellátott írásbeli aktusnak kell lennie.
2)
A 2008/115 irányelv 15. cikkének (3) és (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely harmadik országbeli állampolgár őrizetének meghosszabbítására irányuló kérelemmel kapcsolatban eljáró igazságügyi hatóság által gyakorolandó felülvizsgálatnak lehetővé kell tennie ez utóbbi hatóság számára, hogy érdemben határozzon, esetről esetre, az érintett állampolgár őrizetének meghosszabbításáról, az őrizet valamely kevésbé kényszerítő intézkedéssel való felváltásának lehetőségéről, vagy ennek az állampolgárnak a szabadon bocsátásáról, és az említett hatóság ekképpen támaszkodhat az eljárását kezdeményező közigazgatási hatóság által szolgáltatott tényekre és bizonyítékokra, valamint azon tényekre, bizonyítékokra és észrevételekre, amelyeket ezen eljárás során esetlegesen benyújtanak a számára.
3)
A 2008/115 irányelv 15. cikkének (1) és (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amilyenről az alapügyben is szó van, amelynek értelmében az eredeti hat hónapos őrizet kizárólag azon okból is meghosszabbítható, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár nem rendelkezik személyazonosító okmánnyal. Kizárólag a kérdést előterjesztő bíróságnak kell esetről esetre értékelnie a szóban forgó ügy ténybeli körülményeit annak meghatározása érdekében, hogy lehet-e valamely kevésbé kényszerítő intézkedést hatékonyan alkalmazni ezen állampolgárra, vagy hogy ez utóbbi szökésének veszélye fennáll-e.
4)
A 2008/115 irányelv 15. cikke (6) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az a harmadik országbeli állampolgár, aki olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyben is fennállnak, nem szerzett olyan személyazonosító okmányt, amely lehetővé tette volna az érintett tagállamból való kitoloncolását, kizárólag abban az esetben tekinthető úgy, hogy az e rendelkezés szerinti „együttműködés hiányáról” tesz tanúbizonyságot, ha az említett állampolgárnak az őrizet alatt tanúsított magatartásának vizsgálatából az következik, hogy ez utóbbi nem működött együtt a kitoloncolás végrehajtása során, és valószínűsíthető, hogy e végrehajtás e magatartás miatt tart tovább a vártnál, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell ellenőriznie.
5)
A 2008/115 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy nem lehet valamely tagállamot arra kötelezni, hogy önálló tartózkodási engedélyt vagy tartózkodásra jogosító egyéb engedélyt adjon ki valamely, személyazonosító okmánnyal nem rendelkező és ilyen okmányt a származási országától nem szerző harmadik országbeli állampolgár számára, miután valamely nemzeti bíróság ezen állampolgárt szabadon bocsátotta abból az okból, hogy ezen irányelv 15. cikkének (4) bekezdése értelmében a kitoloncolásra már nem látszik ésszerű lehetőség. Mindazonáltal e tagállamnak ilyen esetben az említett állampolgár számára helyzetéről írásbeli igazolást kell kiállítania.
(1) HL C 159., 2014.5.26.
Full & Egal Universal Law Academy