25.4.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 145/5
A Bíróság (nagy tanács) 2016. február 23-i ítélete – Európai Bizottság kontra Magyarország
(C-179/14. sz. ügy) (1)
((Tagállami kötelezettségszegés - 2006/123/EK irányelv - 14–16. cikk - EUMSZ 49. cikk - Letelepedés szabadsága - EUMSZ 56. cikk - Szolgáltatásnyújtás szabadsága - A munkáltató által az alkalmazottainak juttatott, szálláshelyre, szabadidős tevékenységre és/vagy étkezésre felhasználható, kedvező adózású utalványok kibocsátási feltételei - Korlátozások - Monopólium))
(2016/C 145/05)
Az eljárás nyelve: magyar
Felek
Felperes: Európai Bizottság (képviselők: Tokár A. és E. Montaguti, meghatalmazottak)
Alperes: Magyarország (képviselők: Fehér M. Z. és Koós G., meghatalmazottak)
Rendelkező rész
1)
A Széchenyi Pihenő Kártya kibocsátásának és felhasználásának szabályairól szóló 55/2011. (IV.12.) Kormányrendeletben előírt, valamint az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel módosított Széchenyi Pihenő Kártya-rendszer bevezetésével és fenntartásával Magyarország megsértette a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet annyiban, amennyiben:
—
az említett kormányrendelet 13. § -a az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 2. § -a (2) bekezdésének d) pontjával, a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény 2. § -a b) pontjával, valamint a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 1. § -ával, 2. § -a (1) és (2) bekezdésével, 55. § -a (1) és (3) bekezdésével és 64. § -a (1) bekezdésével együtt értelmezve kizárja, hogy társaságok fióktelepei Széchenyi Pihenő Kártyát bocsássanak ki, és ezáltal megsérti ezen irányelv 14. cikkének 3. pontját;
—
az említett 13. § ugyanezen nemzeti jogi rendelkezésekkel együtt értelmezve az ugyanezen 13. § a)–c) pontjában foglalt feltételek teljesítése szempontjából nem ismeri el azon vállalatcsoportok tevékenységét, amelyek anyavállalata nem a magyar jog szerint létrejött társaság, és amely csoporthoz tartozó vállalatok nem a magyar jog szerinti társaság formájában működnek, és ezáltal megsérti az említett irányelv 15. cikkének (1) bekezdését, 15. cikke (2) bekezdésének b) pontját, valamint 15. cikkének (3) bekezdését;
—
az 55/2011. (IV.12.) Kormányrendelet 13. § -a ugyanezen nemzeti jogi rendelkezésekkel együtt értelmezve a bankok, illetve pénzintézetek számára tartja fenn a Széchenyi Pihenő Kártya kibocsátásának lehetőségét, mivel az említett 13. § -ban foglalt feltételeket kizárólag ezek az intézmények képesek teljesíteni, és ezáltal megsérti ugyanezen irányelv 15. cikkének (1) bekezdését, 15. cikke (2) bekezdésének d) pontját, valamint 15. cikkének (3) bekezdését;
—
az említett 13. § – amennyiben a Széchenyi Pihenő Kártya kibocsátása érdekében magyarországi telephely meglétét írja elő – ellentétes a 2006/123 irányelv 16. cikkével;
2)
A 2011. évi CLVI. törvénnyel és az Erzsébet-programról szóló, 2012. évi CIII. törvénnyel szabályozott Erzsébet-utalvány rendszer ellentétes az EUMSZ 49. cikkel és az EUMSZ 56. cikkel, mivel e nemzeti szabályozás monopóliumot hoz létre közszervezetek számára a munkáltató által kedvező adózási feltételek mellett béren kívüli juttatásként a munkavállalóknak adható hidegétkeztetési utalványok kibocsátása területén.
3)
A Bíróság Magyarországot kötelezi a költségek viselésére.
(1) HL C 202., 2014.6.30.
Full & Egal Universal Law Academy