7.9.2015
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 294/10
A Bíróság (második tanács) 2015. július 2-i ítélete (a Vrhovno sodišče [Szlovénia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – NLB Leasing d. o.o. kontra Republika Slovenija
(C-209/14. sz. ügy) (1)
((Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Héa - 2006/112/EK irányelv - Termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás - Lízingszerződés - Lízingszerződés tárgyát képező ingatlannak a lízingbe adó részére történő visszaszolgáltatása - A „megszűnés, felmondás, elállás, teljes vagy részleges nemfizetés” fogalma - A lízingbe adónak az adóalap csökkentéséhez való joga - Kettős adóztatás - Különálló szolgáltatások - Az adósemlegesség elve))
(2015/C 294/13)
Az eljárás nyelve: szlovén
A kérdést előterjesztő bíróság
Vrhovno sodišče
Az alapeljárás felei
Felperes: NLB Leasing d. o.o.
Alperes: Republika Slovenija
Rendelkező rész
1)
A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 2. cikkének (1) bekezdését, 14. cikkét és 24. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben valamely ingatlanra vonatkozó lízingszerződés a tulajdonjognak e szerződés lejártakor a lízingbevevőre történő átruházását, vagy azt írja elő, hogy a lízingbevevő rendelkezik ezen ingatlan tulajdonjogának valamennyi alapvető részjogosítványával, mivel ezzel a lízingbevevőre ruházzák többek között az említett ingatlan tulajdonlásával járó összes kockázatot és hasznot, és mivel az esedékes részletek aktualizált értéke gyakorlatilag azonos a termék forgalmi értékével, az ügyletet tárgyi eszköz beszerzésének kell tekinteni.
2)
A 2006/112 irányelv 90. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé az adóalany számára, hogy csökkentse adóalapját, amennyiben az általa nyújtott szolgáltatás ellenértékéül szolgáló teljes összeget ténylegesen megkapta, vagy amennyiben – anélkül, hogy a szerződés megszűnne, vagy attól elállnának – a szerződésben részes másik fél már nem köteles a megállapodás szerinti ár adóalany részére történő megfizetésére.
3)
Az adósemlegesség elvét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha egyrészt valamely ingatlanokra vonatkozó lízingszolgáltatást, másrészt pedig az ezen ingatlanok (lízingszerződés szempontjából) harmadik személy részére történő átruházását a hozzáadottérték-adó szempontjából elkülönülten adóztatják, amennyiben ezen ügyletek nem tekinthetők egységet képező ügyletnek, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
(1) HL C 202., 2014.6.30.
Full & Egal Universal Law Academy