2.5.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 156/4
A Bíróság (ötödik tanács) 2016. március 10-i ítélete (az Audiencia Provincial de Barcelona [Spanyolország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Safe Interenvíos SA kontra Liberbank SA, Banco de Sabadell SA, Banco Bilbao Vizcaya Argentaria SA
(C-235/14. sz. ügy) (1)
((Előzetes döntéshozatal - A pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzése - 2005/60/EK irányelv - Ügyfél-átvilágítási intézkedések - 2007/64/EK irányelv - Belső piaci pénzforgalmi szolgáltatások))
(2016/C 156/05)
Az eljárás nyelve: spanyol
A kérdést előterjesztő bíróság
Audiencia Provincial de Barcelona
Az alapeljárás felei
Felperes: Safe Interenvíos SA
Alperesek: Liberbank SA, Banco de Sabadell SA, Banco Bilbao Vizcaya Argentaria SA
Rendelkező rész
1)
A 2010. november 24-i 2010/78/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5., 7. cikkét, 11. cikkének (1) bekezdését és 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amilyenről az alapügyben szó van, amely egyfelől feljogosít a szokásos ügyfél-átvilágítási intézkedések alkalmazására olyan pénzügyi szolgáltató ügyfelek tekintetében, amelyek átvilágítási intézkedéseknek való megfelelőségét felügyelik, ha ezen irányelv 7. cikkének c) pontja értelmében fennáll a pénzmosás vagy a terrorizmusfinanszírozás gyanúja, másfelől amely szabályozás előírja az említett irányelv hatálya alá tartozó intézményeknek és személyeknek, hogy kockázatértékelésük alapján fokozott ügyfél-átvilágítási intézkedéseket alkalmazzanak olyan helyzetekben, amelyek jellegüknél fogva magas pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázattal járnak ugyanezen irányelv 13. cikke (1) bekezdésének értelmében véve, mint például a pénzeszköz-átutalás.
Ezenkívül a pénzmosásról szóló irányelv 5. cikke még ilyen gyanú vagy ilyen kockázat hiányában is lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy szigorúbb rendelkezéseket fogadjanak el vagy tartsanak hatályban, ha e rendelkezések a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem megerősítését szolgálják.
2)
A 2010/78 irányelvvel módosított 2005/60 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó intézmények és személyek nem áshatják alá azon felügyeleti feladatokat, amelyeket a 2009. szeptember 16-i 2009/111/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 97/7/EK, a 2002/65/EK, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról és a 97/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13-i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 21. cikke értelmében az illetékes hatóságoknak a pénzforgalmi intézmények tekintetében el kell látniuk, valamint az említett intézmények és személyek nem léphetnek e hatóságok helyébe. A pénzmosásról szóló irányelvet úgy kell értelmezni, hogy noha valamely pénzügyi szolgáltató az ügyfelei tekintetében fennálló felügyeleti kötelezettsége keretében figyelembe veheti a valamely pénzforgalmi intézmény által saját ügyfelei tekintetében alkalmazott átvilágítási intézkedéseket, az e pénzügyi szolgáltató által elfogadott minden átvilágítási intézkedésnek a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázathoz kell igazodnia.
3)
A 2010/78 irányelvvel módosított 2005/60 irányelv 5. és 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az olyan nemzeti szabályozásnak, mint amilyenről az alapügyben szó van, amely szabályozást vagy a tagállamoknak az ezen irányelv 13. cikkében biztosított mérlegelési mozgástér, vagy az említett irányelv 5. cikkében szereplő hatáskör alkalmazásával fogadtak el, meg kell felelnie az uniós jognak, különösen a Szerződések által biztosított alapvető szabadságoknak. Noha az ilyen, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre irányuló nemzeti szabályozásnak törvényes célkitűzése van, amely igazolhatja az alapvető szabadságok korlátozását, és noha annak feltételezése, hogy az említett irányelv hatálya alá tartozó intézmény által végzett, a letelepedési helyétől eltérő államokba irányuló pénzeszköz-átutalások mindig magas pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázattal járnak, alkalmas az említett célkitűzés elérésének biztosítására, e szabályozás meghaladja azt, ami szükséges az általa kitűzött cél eléréséhez, mivel az általa felállított vélelmet minden pénzeszköz-átutalásra alkalmazni kell, anélkül hogy biztosítva lenne a lehetőség e vélelem megdöntésére olyan pénzeszköz-átutalások esetében, amelyek objektíven nem járnak ilyen kockázattal.
(1) HL C 235., 2014.7.21.
Full & Egal Universal Law Academy