16.8.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 296/6
A Bíróság (negyedik tanács) 2016. június 9-i ítélete (a Bundesfinanzhof [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Wolfgang und Dr. Wilfried Rey Grundstücksgemeinschaft GbR kontra Finanzamt Krefeld
(C-332/14. sz. ügy) (1)
((Előzetes döntéshozatal - Adózás - Hozzáadottérték-adó - 77/388/EGK irányelv - A 17. cikk (5) bekezdésének harmadik albekezdése - Hatály - Az előzetesen megfizetett adó levonása - Adóköteles ügyletekhez és adómentes tevékenységekhez egyaránt felhasznált termékek és igénybe vett szolgáltatások [vegyes használatú termékek és szolgáltatások] - A részben adólevonásra jogosító, részben adólevonásra nem jogosító ügyletek megvalósítására szánt épület felépítéséhez, használatához, fenntartásához és karbantartásához beszerzett termékek és igénybe vett szolgáltatások rendeltetésének meghatározása - A levonási hányad számítási módját előíró nemzeti szabályozás módosítása - 20. cikk - Az adólevonás korrekciója - Jogbiztonság - Jogos bizalom))
(2016/C 296/09)
Az eljárás nyelve: német
A kérdést előterjesztő bíróság
Bundesfinanzhof
Az alapeljárás felei
Felperes: Wolfgang und Dr. Wilfried Rey Grundstücksgemeinschaft GbR
Alperes: Finanzamt Krefeld
Rendelkező rész
1)
Az 1995. április 10-i 95/7/EK tanácsi irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításáról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 17. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben valamely épületet később adólevonásra jogosító és egyéb, adólevonásra nem jogosító ügyletekre használnak, a tagállamok, amennyiben e hozzárendelés nehezen megvalósítható, nem kötelesek előírni, hogy a korábban az ezen épület felépítéséhez, megszerzéséhez, fenntartásához vagy karbantartásához használt termékeket és igénybe vett szolgáltatásokat először e különböző ügyletekhez rendeljék hozzá annak érdekében, hogy ezt követően kizárólag az egyes adólevonásra jogosító és egyéb, adólevonásra nem jogosító ügyletekre egyaránt felhasznált ezen termékek és igénybe vett ezen szolgáltatások utáni levonási jogot határozzák meg forgalmon alapuló felosztási kritérium alapján, vagy, feltéve hogy e módszer a levonási hányad pontosabb meghatározását biztosítja, területen alapuló felosztási kritérium alapján.
2)
A 95/7 irányelvvel módosított 77/388 hatodik irányelv 20. cikkét akként kell értelmezni, hogy az azt követeli meg, hogy előírják az említett irányelv 17. cikke (5) bekezdésének hatálya alá tartozó termékek vagy szolgáltatások után elszámolt hozzáadottértékadó-levonások korrekcióját ezen adó, e levonások kiszámításához használt, az ugyanezen irányelvben a levonható adó meghatározására előírt módszertől eltérő felosztási kritériumának – az érintett korrekciós időszak során történő – elfogadása következtében.
3)
A jogbiztonság és a bizalomvédelem európai uniós jogi általános elveit úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétesek az olyan alkalmazandó nemzeti jogszabályok, amelyek az egyes levonások kiszámításához használt hozzáadottértékadó-felosztási kritérium módosítását követően kifejezetten nem írják elő az előzetesen megfizetett adónak a 95/7 irányelvvel módosított hatodik irányelv 20. cikke szerinti korrekcióját, sem átmeneti szabályozást nem írnak elő, jóllehet az előzetesen megfizetett adónak az adóalany által e módosítást megelőzően alkalmazandó felosztási kritérium alapján történő felosztását általánosságban megfelelőnek ismerte el a legfelsőbb bíróság.
(1) HL C 329., 2014.9.22.
Full & Egal Universal Law Academy