3.4.2017
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 104/9
A Bíróság (első tanács) 2017. január 26-i ítélete (a Juzgado de Primera Instancia no 2 de Santander [Spanyolország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Banco Primus SA kontra Jesús Gutiérrez García
(C-421/14. sz. ügy) (1)
((Előzetes döntéshozatal - 93/13/EGK irányelv - Az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó által kötött szerződések - Tisztességtelen feltételek - Jelzálogkölcsön-szerződések - Jelzálogjog érvényesítése iránti eljárás - Jogvesztő határidő - A nemzeti bíróságok feladata - Ítélt dolog))
(2017/C 104/16)
Az eljárás nyelve: spanyol
A kérdést előterjesztő bíróság
Juzgado de Primera Instancia no 2 de Santander
Az alapeljárás felei
Felperes: Banco Primus SA
Alperes: Jesús Gutiérrez García
Rendelkező rész
1)
A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. és 7. cikkét akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a 2013. május 14-i Ley 1/2013, de medidas para reforzar la protección a los deudores hipotecarios, reestructuración de deuda y alquiler social (a jelzálogkölcsön-adósok védelmének megerősítését, az adósság átütemezését és a szociális bérlakásokat célzó intézkedésekről szóló 1/2013. törvény) negyedik átmeneti rendelkezéséhez hasonló nemzeti jogi rendelkezés, amely azon fogyasztók, akikkel szemben azon törvény, amelynek e rendelkezés részét képezi, hatálybalépését megelőzően indult és még le nem zárult jelzálogjog érvényesítése iránti eljárás van folyamatban, arra vonatkozó jogának gyakorlását, hogy ezen eljárással szemben a szerződési feltételek állítólagosan tisztességtelen jellegére alapított kifogást emeljenek, e törvény közzétételének a napját követő naptól számított, egy hónapos jogvesztő határidőhöz köti.
2)
A 93/13 irányelvet akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes egy olyan nemzeti szabály, mint amely a 2013. május 14-i Ley 1/2013, de medidas para reforzar la protección a los deudores hipotecarios, reestructuración de deuda y alquiler social (Aajelzálogkölcsön-adósok védelmének megerősítését, az adósság átütemezését és a szociális bérlakásokat célzó intézkedésekről szóló 1/2013. törvény), a 2013. június 28-i Real Decreto Ley 7/2013 de medidas urgentes de naturaleza tributaria, presupuestaria y de fomento de la investigación, el desarrollo y la innovación (a pénzügyi és költségvetési, valamint a kutatás, a fejlesztés és az innováció támogatására irányuló sürgős intézkedésekről szóló 7/2013 törvényrendelet), majd a 2014. szeptember 5-i Real Decreto-ley 11/2014, de medidas urgentes en materia concursal (a fizetésképtelenségre vonatkozó sürgős intézkedésekről szóló 11/2014 törvényrendelet) által módosított, 2000. január 7-i Ley 1/2000 de Enjuiciamiento Civil (a polgári perrendtartásról szóló 1/2000 törvény) 207. cikkéből következik, amely tiltja a nemzeti bíróság számára valamely szerződés feltételei tisztességtelen jellegének hivatalból történő felülvizsgálatát, amennyiben a szerződés feltételei összessége jogszerűségének tárgyában, ezen irányelvre tekintettel már jogerőre emelkedett határozatot hoztak.
Ezzel szemben egy vagy több olyan szerződési feltétel esetén, amelyek esetlegesen tisztességtelen jellegét nem vizsgálták a vitatott szerződés korábbi bírósági felülvizsgálatának keretében, amely jogerőre emelkedett határozattal zárult, a 93/13 irányelvet akként kell értelmezni, hogy az olyan nemzeti bíróságnak, amelyhez a fogyasztók járulékos kifogás keretében rendszerint fordulnak, a felek kérelmére vagy, amennyiben rendelkezik az ehhez szükséges jogi és ténybeli elemekkel, hivatalból értékelnie kell az említett szerződés egyéb feltételeinek esetlegesen tisztességtelen jellegét.
3)
A 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését és 4. cikkét akként kell értelmezni, hogy
—
egy, eladó vagy szolgáltató és fogyasztó között létrejött szerződés valamely feltétele esetlegesen tisztességtelen jellegének vizsgálata feltételezi annak meghatározását, hogy e feltétel a szerződéses felek jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz-e elő a fogyasztó kárára. E vizsgálat során figyelembe kell venni a nemzeti jognak a felek ezirányú megállapodása hiányában irányadó szabályait, azt, hogy milyen eszközök állnak a fogyasztó rendelkezésére a nemzeti szabályozás alapján ahhoz, hogy megszüntesse a tisztességtelen feltételek alkalmazását, a szerződés tárgyát képező áru vagy szolgáltatás természetét, valamint a szerződéskötés valamennyi körülményét;
—
amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy valamely, az ügyleti kamatok számítására vonatkozó szerződési feltételnek, mint amely az alapügy tárgyát képezi, megfogalmazása nem világos és érthető ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében, meg kell vizsgálnia, hogy e feltétel tisztességtelen-e az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében. E vizsgálat keretében az említett bíróság feladata különösen, hogy összehasonlítsa az ügyleti kamatok mértékének e szakasz által előírt számítási módját és az ebből eredő mérték tényleges összegét a szokásosan alkalmazott számítási módokkal és törvényes kamatok mértékével, valamint az alapügy tárgyát képező szerződés megkötésének időpontjában a vizsgált kölcsönszerződés összegével és tartamával megegyező kölcsön tekintetében a piacon alkalmazott kamatok mértékével, és
—
az adós kötelezettségei korlátozott ideig tartó nemteljesítése miatt a szerződés lejárat előtti felmondására vonatkozó feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegének a nemzeti bíróság által történő értékelése során e bíróság feladata megvizsgálni, hogy az eladó vagy szolgáltató azon lehetősége, hogy a kölcsön teljes összegét lejárttá teheti, attól függ-e, hogy a fogyasztó nem teljesíti a szóban forgó szerződéses viszonyban lényegesnek számító kötelezettségét, hogy e lehetőséget arra az esetre írták- e elő, ha az ilyen nemteljesítés eléggé súlyosnak minősül a kölcsön futamidejéhez és összegéhez képest, hogy az említett lehetőség eltér-e az adott területre vonatkozó, különös szerződési rendelkezések hiányában alkalmazandó szabályoktól, és hogy a nemzeti jog biztosít-e megfelelő és hatékony eszközöket ahhoz, hogy a fogyasztó, akivel szemben az ilyen feltétel alkalmazásra kerül, kiküszöbölhesse az említett, lejárttá tett kölcsönből eredő következményeket.
4)
A 93/13 irányelvet akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a nemzeti jog egy, a kölcsönszerződések lejárat előtti felmondását szabályozó rendelkezésének, mint amilyen a 7/2013 törvényrendelet által módosított 1/2000 törvény 693. cikkének (2) bekezdése, az ítélkezési gyakorlat által adott olyan értelmezése, amely megtiltja a nemzeti bíróságnak, hogy miután megállapította egy ilyen szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, azt semmisnek nyilvánítsa, és eltekintsen az alkalmazásától, amikor az eladó vagy szolgáltató azt ténylegesen nem alkalmazta, de tiszteletben tartotta az ezen nemzeti jogi rendelkezés által előírt feltételeket.
(1) HL C 421., 2014.11.24.
Full & Egal Universal Law Academy