PAOLO MENGOZZI
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2015. február 12. ( 1 )
C‑18/14. sz. ügy
CO Sociedad de Gestión y Participación SA,
Depsa 96 SA,
INOC SA,
Corporación Catalana Occidente SA,
La Previsión 96 SA,
Grupo Catalana Occidente SA,
Grupo Compañia Española de Crédito y Caución SL,
Atradius NV,
Atradius Insurance Holding NV,
J. M. Serra Farré,
M. A. Serra Farré,
J. Serra Farrékontra
De Nederlandsche Bank NV,ésDe Nederlandsche Bank NVkontraCO Sociedad de Gestión y Participación SA,Depsa 96 SA,INOC SA,
Corporación Catalana Occidente SA,La Previsión 96 SA,Grupo Catalana Occidente SA,Grupo Compañia Española de Crédito y Caución SL,Atradius NV,Atradius Insurance Holding NV,J. M. Serra Farré,M. A. Serra Farré,J. Serra Farré
(a College van Beroep voor het bedrijfsleven [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Valamely biztosítóintézetben való befolyásoló részesedésszerzés prudenciális értékelése — 2007/44/EK irányelv — 92/49/EGK irányelv — Eljárás és értékelési kritériumok — Feltételes jóváhagyás — EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 63. cikk — Meghallgatáshoz való jog — Indokolási kötelezettség”
I – Bevezetés
1.
A College van Beroep voor het bedrijfsleven (Hollandia) (a továbbiakban: College) által benyújtott ezen előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján a Bíróságnak lehetősége nyílik arra, hogy pontosításokat tegyen a tagállamok illetékes hatóságai által valamely biztosítóintézetben tervezett részesedésszerzésekre alkalmazott értékelési eljárással kapcsolatban.
2.
Minden olyan vállalkozásnak, amely biztosítási tevékenységet kíván végezni, előzetes engedélyt kell szereznie a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságaitól. Hasonlóképpen valamennyi olyan vállalkozásnak, amely egy engedéllyel rendelkező biztosítóintézetben befolyásoló részesedés megszerzésére törekszik, rendelkeznie kell a tervezett részesedésszerzés tárgyát képező vállalkozás szerinti tagállam illetékes hatóságainak előzetes jóváhagyásával.
3.
Valamely biztosítóintézetben befolyásoló részesedés tervezett megszerzésének előzetes engedélyeztetésére vonatkozó kötelezettséget az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a 73/239/EGK irányelv, valamint a 88/357/EGK irányelv módosításáról szóló, 1992. június 18‑i 92/49/EGK tanácsi irányelv (harmadik nem életbiztosítási irányelv) vezette be. ( 2 ) A 92/49/EGK tanácsi irányelvnek és a 2002/83/EK, a 2004/39/EK, a 2005/68/EK és a 2006/48/EK irányelvnek a pénzügyi szektorbeli részesedésszerzések és részesedésnövelések prudenciális értékelésének eljárási szabályai és az értékelés kritériumai tekintetében történő módosításáról szóló, 2007. szeptember 5‑i 2007/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ezt követően meghatározta az értékelési kritériumokat és eljárást. ( 3 )
4.
E tekintetben a 2007/44 irányelv módosította a 92/49 irányelv 15. cikkét. A 92/49 irányelvet új cikkekkel, így különösen a befolyásoló részesedés megszerzésének és elidegenítésének értékelésére alkalmazott eljárásról szóló 15a. cikkel, valamint az értékelési kritériumokról szóló 15b. cikkel is kiegészítette. Ennek megfelelően a 15. cikk szövege a 92/49 irányelv 15. cikkének és az azt módosító 2007/44 irányelv 1. cikkének együttes olvasatából ered. A 15a. cikk és 15b. cikk szövege a 2007/44 irányelv 1. cikkében található. A könnyebbség kedvéért a továbbiakban ezeket a rendelkezéseket úgy fogom jelölni, mint „a módosított 92/49 irányelv 15. cikke”, „a módosított 92/49 irányelv 15a. cikke” és „a módosított 92/49 irányelv 15b. cikke”.
5.
Ebben az ügyben annak megállapítását kérik a Bíróságtól, hogy a tagállamok kötelezhetik‑e a 2007/44 irányelv megsértése nélkül a részesedést szerezni kívánó személyt bizonyos feltételek tiszteletben tartására a részesedésszerzés jóváhagyása esetén. A 2007/44 irányelv ugyan előírja, hogy az illetékes hatóságok ellenezhetik a tervezett részesedésszerzést, a feltételes jóváhagyás lehetőségéről azonban kifejezetten nem rendelkezik. ( 4 )
II – Jogi háttér
A – Az uniós jog
6.
A módosított 92/49 irányelv 15. cikke előírja, hogy befolyásoló részesedésnek valamely biztosítóintézetben ( 5 ) való tervezett megszerzését előzetesen be kell jelenteni.
7.
A módosított 92/49 irányelv 15a. cikke az értékelési eljárásról szól. Megszabja a tervezett részesedésszerzés értékelésének maximális határidejét és szabályozza a megszakítását.
8.
A módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (1) bekezdése felsorolja azt az alábbi öt kritériumot, amelyeket az illetékes hatóságoknak „a részesedést szerezni kívánó személy alkalmasságának és a szándékolt részesedésszerzés pénzügyi megbízhatóságának értékelésekor” figyelembe kell venniük: a részesedést szerezni kívánó személy jó hírneve; a részesedésszerzés tárgyát képező vállalkozás (jövőbeli) vezetőinek jó hírneve és tapasztalata, a részesedést szerezni kívánó személy pénzügyi megbízhatósága, annak kérdése, hogy a részesedésszerzés tárgyát képező vállalkozás képes lesz‑e teljesíteni a prudenciális követelményeket, valamint gyanú felmerülése pénzmosást vagy terrorizmusfinanszírozást illetően.
B – A holland szabályozás
9.
A pénzügyi felügyeletről szóló, 2006. szeptember 28‑i holland törvény (Wet op het financieel toezicht, a továbbiakban: Wft) 3:95. cikke előírja, hogy befolyásoló részesedésnek ( 6 ) valamely biztosítóintézetben való tervezett megszerzését előzetesen be kell jelenteni.
10.
A Wft 3:100. cikke értelmében az illetékes hatóság, azaz a De Nederlandsche Bank (a továbbiakban: DNB) „feddhetetlenségi bizonyítványt” állít ki a befolyásoló részesedés tervezett megszerzésére vonatkozóan, „kivéve ha” az e rendelkezésben említett kritériumok nem teljesülnek. A 2007/44 irányelv holland jogba való átültetésekor a Wft 3:100. cikkét módosították. Az átültetés előtt a tervezett részesedésszerzés tárgyát képező vállalkozás „hatékony, eredményes és prudens irányítása” volt a kritérium. Az átültetés után öt kritérium lett, azaz a részesedést szerezni kívánó személynek a tervezett részesedésszerzés tárgyát képező „vállalkozás stratégiájának […] meghatározásához” szükséges megbízhatósága, a jövőbeli vezetők alkalmassága, a részesedést szerezni kívánó személy pénzügyi megbízhatósága, annak kérdése, hogy a tervezett részesedésszerzés tárgyát képező vállalkozás képes lesz‑e teljesíteni a prudenciális követelményeket, valamint gyanú felmerülése pénzmosást vagy terrorizmusfinanszírozást illetően.
11.
A Wft 3:104. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a DNB „a feddhetetlenségi bizonyítványt különösen [a Wft 3:100. cikke által védett] érdekekre tekintettel […] követelményekhez vagy feltételekhez kötheti”. Az említett 3:100. cikkel ellentétben, e rendelkezés a 2007/44 irányelv holland jogba való átültetésekor nem módosult. A tárgyaláson a DNB képviselője kifejtette, hogy a részesedést szerezni kívánó személy részéről valamely feltétel be nem tartása nem jár automatikusan a Wft 3:100. cikkében rögzített feddhetetlenségi bizonyítvány érvénytelenségével: a korábbi helyzet csak akkor állítható vissza, ha a DNB a feddhetetlenségi bizonyítványt visszavonja, amit azonban csak végső esetben tesz meg, például kényszerítő bírság kiszabását követően.
III – A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
12.
2007‑ben a barcelonai (spanyolországi) székhelyű Grupo Catalana Occidente S. A. (a továbbiakban: GCO) az amszterdami (hollandiai) székhelyű, és a hitelbiztosítás terén a világ egyik meghatározó szereplőjének számító Atradius NV társaságban (a továbbiakban: ATNV) és leányvállalatában, az Atradius Credit Insurance Holding NV‑ben (a továbbiakban: ACINV) 64,23%‑os részesedést szerzett. A DNB a 2007. augusztus 13‑i határozatával a Wft 3:100. cikkének értelmében vett feddhetetlenségi bizonyítványt állított ki e részesedésszerzésre vonatkozóan.
13.
A GCO ezt követően az ATNV és az ACINV tőkéjében való részesedését 100%‑ra emelte. A DNB 2010. május 25‑i határozatával a Wft 3:100. cikkének értelmében vett feddhetetlenségi bizonyítványt állított ki ezen ügyletre vonatkozóan. A DNB a feddhetetlenségi bizonyítványt három feltételhez kötötte, mégpedig: először is, az ATNV és cégcsoportjának társaságai kötelesek biztosítani a DNB számára a prudenciális felügyelethez szükséges támogatást; másodszor, az ATNV és az ACINV általi osztalékfizetés eredményeként, különösen az ACINV szolvenciahányadosa nem lehet egy meghatározott küszöbértéknél alacsonyabb; harmadszor pedig az ATNV és az ACINV felügyelőbizottsági tagjainak legalább fele a részvényesektől független legyen, közöttük az elnökök.
14.
Ezt követően a DNB 2010. július 20‑i határozatával módosította a 2007. augusztus 13‑án kiállított feddhetetlenségi bizonyítványt, meghagyva ugyanazokat a feltételeket, mint amelyeket a 2010. május 25‑i határozatában megállapított.
15.
A DNB 2010. május 25‑i és július 20‑i határozataival szembeni fellebbezést és a Rechtbank Rotterdam ítéletét követően többek között a GCO fellebbezést terjesztett a kérdést előterjesztő bíróság elé. A kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a 2007/44 irányelv elfogadása után a DNB‑nek megmarad‑e az arra vonatkozó hatásköre, hogy a Wft 3:100. cikke alapján kiállított feddhetetlenségi bizonyítványokat feltételekhez kösse. A College van Beroep voor het bedrijfsleven úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1)
Lehetősége van‑e az illetékes hatóságnak arra, hogy [a módosított 92/49 irányelv] ( 7 ) 15a. cikke értelmében vett szándékolt részesedésszerzés kifejezett jóváhagyásakor e jóváhagyást a nemzeti jogszabályok alapján követelményekhez vagy feltételekhez kösse? Jelentőséggel bír‑e ezen szempontból az, hogy e követelmények vagy feltételek a részesedést szerezni kívánó személynek a [2007/44] irányelv (3) preambulumbekezdése értelmében vett kötelezettségvállalásán alapulnak‑e?
2)
Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: szükségesnek kell‑e lenniük az illetékes hatóság által meghatározott követelményeknek vagy feltételeknek olyan értelemben, hogy az említett hatóság e követelmények vagy feltételek hiányában az általa [a módosított 92/49 irányelv] 15b. cikkének (1) bekezdésében említett kritériumok nyomán elvégzett értékelés alapján szükségesnek ítélje a szándékolt részesedésszerzés ellenzését?
3)
Amennyiben lehetőség van követelmények vagy feltételek alkalmazására: alapot szolgáltat‑e [a módosított 92/49 irányelv] 15b. cikkének (1) bekezdése az illetékes hatóság számára arra, hogy a részesedésszerzés keretében például a felügyelőbizottság kétszintű (two tier board) összetételére vonatkozó követelményeket szabjon a részesedésszerzés tárgyát képező vállalat vezetésével (Corporate Governance) szemben?”
16.
E kérdésekkel kapcsolatban a GCO, a DNB, a holland, a belga, az észt, a francia, az olasz és a portugál kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket. A GCO‑t, a DNB‑t, a holland és a portugál kormányt, valamint a Bizottságot meghallgatták a 2014. november 26–i tárgyaláson.
IV – Jogi elemzés
A – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről
17.
A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével lényegében arra vár választ a Bíróságtól, hogy valamely nemzeti intézkedés lehetőséget teremthet‑e a tervezett részesedésszerzés feltételes jóváhagyására, miközben a 2007/44 irányelv ezt a lehetőséget nem biztosítja. Igenlő válasz esetén, a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a nemzeti hatóságok egyoldalúan írhatnak‑e elő feltételeket, vagy csak a részesedést szerezni kívánó személy által javasolt feltételeket fogadhatják‑e el.
1. A 2007/44 irányelvben a feltételes jóváhagyás lehetőségére vonatkozó kifejezett szabályozás hiányáról
18.
A 2007/44 irányelv kifejezetten előírja, hogy az illetékes hatóságok ellenezhetik a tervezett részesedésszerzést. A módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (2) bekezdése értelmében ugyanis az illetékes hatóságok „csak akkor ellenezhetik a szándékolt részesedésszerzést, ha erre az (1) bekezdésben meghatározott kritériumok alapján ésszerű okuk van”, és a módosított 92/49 irányelv 15a. cikkének (4) bekezdése meghatározza, hogy „ha az illetékes hatóságok [...] a szándékolt részesedésszerzés ellenzése mellett döntenek”, erről írásban indokolt határozatban tájékoztatják a részesedést szerezni kívánó személyt. ( 8 ) A tervezett részesedésszerzés jóváhagyását illetően azonban a módosított 92/49 irányelv 15a. cikkének (5) bekezdése pusztán csak azt írja elő, hogy a hallgatás jóváhagyást jelent, ( 9 ) és a 2007/44 irányelv (5) preambulumbekezdése rögzíti, hogy az illetékes hatóságok a részesedést szerezni kívánó személyt – legalábbis annak erre irányuló kérése esetén – „a kedvező értékelésről” értesítik. A 2007/44 irányelv pedig semmilyen módon nem utal a feltételes jóváhagyásra.
19.
Úgy tűnik számomra, hogy a holland kormány és a Bizottság állításával szemben a módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (3) bekezdése nem biztosítja a feltételes jóváhagyás lehetőségét.
20.
E rendelkezés értelmében „a tagállamok nem szabhatnak előzetes feltételeket a megszerzendő részesedési arány tekintetében”. A holland kormány és a Bizottság e rendelkezés a contrario értelmezését javasolja, mely szerint a tagállamok a tervezett részesedésszerzés jóváhagyásával kapcsolatos feltételek szerinti „előzetes feltételeket” szabhatnak, ha e feltételek nem vonatkoznak a részesedési arányra. A Bizottság a 2007/44 irányelv (3) preambulumbekezdésére, mely szerint „ez az irányelv nem akadályozza az illetékes hatóságokat abban, hogy figyelembe vegyék a részesedést szerezni kívánó személy által vállalt kötelezettségeket”, valamint az Európai Biztosítás‑ és Foglalkoztatóinyugdíj‑felügyeletek Bizottságának iránymutatására (a továbbiakban: CEIOPS‑iránymutatás) hivatkozik. ( 10 )
21.
Kiemelem azonban, hogy a 92/49 irányelv és az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1973. július 24‑i 73/239/EGK tanácsi irányelv ( 11 )„a tevékenység megkezdésének feltételei” és „a tevékenység folytatásának feltételei” kifejezéseket használja a biztosítási tevékenység megkezdésének és e tevékenység gyakorlásának kritériumai kapcsán. ( 12 ) Úgy tűnik tehát, hogy a „feltételek” szó inkább normatív kritériumokat jelöl, nem pedig egy meghatározott, tervbe vett részesedésszerzés jóváhagyásának feltételeit. Továbbá a módosított irányelv 15. cikkének (3) bekezdésében említett tilalom a tagállamokra vonatkozik, nem pedig az illetékes hatóságokra. Márpedig ez utóbbiak azok, akik az adott tervezet értékelésekor megállapítják a feltételeket.
22.
Álláspontom szerint a DNB és a holland kormány állításával szemben a 92/49 irányelv 15. cikkének (4) bekezdése ugyanúgy nem teremt lehetőséget a feltételes jóváhagyásra, mint a módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (3) bekezdése.
23.
A módosított 92/49 irányelv 15. cikke (4) bekezdésének értelmében ugyanis „a tagállamok előírják, hogy olyan esetekben, amikor az (1) bekezdésben említett személyek által gyakorolt befolyás a biztosítóintézet prudens és megbízható irányítása ellen hathat, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai megfelelő intézkedéseket hozzanak e helyzet megszüntetése érdekében”, „különösen azzal, hogy az ügyvezetőkkel szembeni ideiglenes tiltó intézkedéseket vagy szankciókat fogadnak el, illetve az érintett részvényesek vagy tagok részvényeihez kötődő szavazati jogok gyakorlását felfüggesztik”. A DNB és a holland kormány állításával szemben az e rendelkezésében említett „megfelelő intézkedések” nem olyan, a tervezett részesedésszerzés jóváhagyásához szükséges feltételek, amelyeket ex ante jelleggel írtak volna elő, vagyis egy ilyen terv megvalósítása előtt. Ezek olyan intézkedések, amelyeket az illetékes hatóságok a biztosítóintézet tevékenységének teljes időszakára kiterjedő prudenciális felügyelet keretében hoztak. ( 13 ) Ezen feltételek előírására ex post jelleggel kerül sor, azaz a biztosítóintézet engedélyezését követően, vagy adott esetben a befolyásoló részesedés tervezett megszerzésének jóváhagyását követően. A módosított 92/49 irányelv 15. cikkének (4) bekezdése ugyanis a „megfelelő intézkedésekre” példaként hozza fel az ügyvezetőkkel szembeni „szankciókat”. Márpedig a tervezett részesedésszerzés értékelésének nem valamely magatartás szankcionálása a célja, hanem a struktúrák felügyelete.
24.
A módosított 92/49 irányelv 15., 15a. és 15b. cikkének szövege tehát nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a feltételes jóváhagyás lehetősége fennáll. Egyébként megjegyzem, hogy nem fogadták el az EKB azon javaslatát, amely az említett irányelv szövegének e lehetőség megadására irányuló módosítását kívánta elérni. ( 14 )
25.
Vajon ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a tagállamok nem teremthetnek lehetőséget a feltételes jóváhagyásra? A GCO kivételével az érdekelt felek egyetértenek abban, hogy nemleges választ kell adni. Ugyanis a GCO szerint a 2007/44 irányelvben – ahogyan az a (6) preambulumbekezdéséből kitűnik – „teljes mértékű” harmonizáció szerepel, és a tagállamok ebből kifolyólag nincsenek felhatalmazva arra, hogy olyan intézkedést hozzanak, amelyeket ezen irányelv nem írt elő. ( 15 ) Véleményem szerint azonban ezen álláspont nem fogadható el, mivel a módosított 92/49 irányelv 15a. cikkének (7) bekezdése kizárólag olyan intézkedések meghozatalát tiltja, amelyek az ezen irányelvben megállapítottnál „szigorúbb követelményeket” tartalmaznak. Márpedig a tervezett részesedésszerzés feltételes jóváhagyása, amelyet a módosított 92/49 irányelv nem említ, nem tekinthető úgy, mint amely szigorúbb az ilyen tervnek az ezen irányelvben előírt ellenzésénél.
2. A „szigorúbb követelményekről”, amelyek megállapítását a módosított 92/49 irányelv tiltja
26.
A módosított 92/49 irányelv 15a. cikkének (7) bekezdése tiltja a tagállamok számára, hogy „[....] az illetékes hatóságoknak történő bejelentésre vagy az azok általi jóváhagyásra vonatkozó, az ebben az irányelvben megállapítottnál szigorúbb követelményeket” szabjanak meg. A 2007/44 irányelv (6) preambulumbekezdése rögzíti, hogy a harmonizáció „teljes körű”, és leszögezi, hogy „a tagállamok nem állapíthatnak meg szigorúbb szabályozást”.
27.
Mi minősül „szigorúbb követelménynek”? Véleményem szerint, tekintettel a 2007/44 irányelv céljára, olyan nemzeti intézkedésről van szó, amely megakadályozza vagy megnehezíti egy másik tagállamban letelepedett biztosítóintézetben való befolyásoló részesedésszerzést azzal, hogy olyan eljárási kötelezettségek teljesítését írja elő a részesedést szerezni kívánó személy számára, amelyek a módosított 92/49 irányelvben nem szerepelnek.
28.
A 2007/44 irányelv (13) preambulumbekezdése szerint az irányelv „célja [...] a Közösség egészében harmonizált eljárási szabályok és értékelési kritériumok létrehozása”. Az irányelvnek így célja az értékelési kritériumok és az értékelési eljárás átláthatóságának növelése, ahogyan az a (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, amely szerint „a szükséges jogbiztonság, tisztánlátás és kiszámíthatóság biztosítása érdekében pontosításra szorul a prudenciális értékelés kritériumrendszere és eljárása”. E tekintetben a Bizottság irányelvjavaslatának indokolásában előadja, hogy „a szabályozók túlzott mértékű beavatkozása” a határokon átnyúló konszolidációt akadályozhatja, sőt még meg is hiúsíthatja. ( 16 ) A prudenciális értékelési eljárások visszaélésszerű alkalmazása miatt ugyanis kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetek kerültek benyújtásra a nemzeti bankokban való részesedésszerzést ellenző tagállamokkal szemben. ( 17 )
29.
E célra tekintettel „szigorúbb követelménynek” minősülne az a nemzeti intézkedés, amely a módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (4) bekezdését megsértve arra kötelezné a részesedést szerezni kívánó személyt, hogy a tervezett részesedésszerzés értékelésével össze nem függő információkat nyújtson (például a piaci részesedéséről) vagy olyan információkat kérne, amelyek a szóban forgó tervezett részesedésszerzés értékeléséhez nem lennének feltétlenül szükségesek. Az a nemzeti intézkedés is „szigorúbb követelménynek” minősülne, amely a módosított 92/49 irányelv 15a. cikkének (2) és (3) bekezdését megsértve az illetékes hatóságok számára lehetővé tenné, hogy az értékelési határidőt határozatlan időre megszakíthassák amiatt, hogy a részesedést szerezni kívánó személytől további információkat kérjenek.
30.
A jelen esetben a Wft 3:104. cikke megadja a Wft 3:100. cikk szerinti feddhetetlenségi bizonyítvány feltételekhez kötésének lehetőségét. Kétségtelen, hogy – amint a tárgyaláson a DNB képviselője kifejtette – e feltételek be nem tartása a feddhetetlenségi bizonyítvány érvényességére nincs hatással: nem vonja maga után annak ipso iure érvénytelenségét, és a korábbi helyzet csak akkor állítható vissza, ha a DNB a feddhetetlenségi bizonyítványt visszavonja. Ugyanakkor a Wft 3:104. cikke ettől még a feltételes jóváhagyás lehetőségét teremti meg, mivel a feltételek kötelezők, és be nem tartásuk végső esetben a feddhetetlenségi bizonyítvány visszavonásához vezet. Ugyanakkor e rendelkezés a módosított 92/49 irányelv 15a. cikke (7) bekezdésének értelmében véve kétségtelenül az irányelvben elő nem írt „követelményt” képez, mivelhogy olyan eljárási kötelezettségeket (további információk nyújtása, feltételek teljesítése) szab a részesedést szerezni kívánó személy számára, amelyek nincsenek előírva a módosított 92/49 irányelvben. Kétlem azonban, hogy ezek az eljárási kötelezettségek úgy tekinthetőek, mint amelyek a módosított 92/49 irányelvben megállapítottnál „szigorúbbak”, mivel a részesedést szerezni kívánó személy számára a kötelezettségek teljesítése nem „szigorúbb”, mint a részesedésszerzésről való lemondás, ami az elutasító határozatnak a 2007/44 irányelv által kifejezetten előírt következménye.
31.
Következésképpen sem a módosított 92/49 irányelv 15a. cikkének (7) bekezdése, sem ezen irányelv egyetlen rendelkezése nem tiltja a tagállamok számára, hogy megteremtsék a feltételes jóváhagyás lehetőségét. Az ilyen tárgyú uniós szabályozás hiányában a tagállamok maguk határozhatják meg azon eljárási szabályokat, amelyek célja a részesedést szerezni kívánó személy módosított 92/49 irányelvből eredő jogának védelme, vagyis azon jogának védelme, hogy az illetékes hatóságok a tervezett részesedésszerzést jóváhagyják, amennyiben biztosítja a biztosítóintézet „hatékony, eredményes és prudens” irányítását. A nemzeti jogban előírt eljárási szabályok azonban nem lehetnek kevésbé kedvezők, mint a hasonló belső jogi helyzeteket szabályozó rendelkezések (az egyenértékűség elve), és az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását sem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé (a tényleges érvényesülés elve). ( 18 )
32.
Azonban mielőtt rátérnék a Wft‑nek az egyenértékűség elvével és a tényleges érvényesülés elvével való összeegyeztethetősége vizsgálatára, szükségesnek tartom, hogy válaszoljak a GCO fentebb már említett azon érvelésére, ( 19 ) mely szerint a 2007/44 irányelvvel történt harmonizáció teljes körű jellege miatt a tagállamok nemcsak „szigorúbb” intézkedéseket nem hozhatnak, hanem semmilyen, a módosított 92/49 irányelvben elő nem írt intézkedést sem, ha az az irányelv hatálya alá tartozik. Nem hiszem ugyanis, hogy azt állapíthatnánk meg, hogy a 2007/44 irányelv elfogadásával az uniós jogalkotó elvonta volna a tagállamoknak az olyan megosztott hatáskörrel érintett területen való jogalkotásra vonatkozó hatáskörét, mint például a biztosítások belső piaca. ( 20 ) Kiemelem, hogy a minket érintő kérdés (a feltételes jóváhagyás) nem az anyagi jogi rendelkezések (a tervezett részesedésszerzés értékelési kritériumaira), hanem az eljárásjogi rendelkezések harmonizációjára vonatkozik. Márpedig az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében megfogalmazott lojális együttműködés elve alapján főszabály szerint az uniós jog végrehajtására a nemzeti eljárások szerint és a nemzeti közigazgatási szervek révén kerül sor. Úgy tűnik tehát számomra, hogy ha az uniós jogalkotó meg kívánta volna fosztani a tagállamokat minden normatív hatáskörtől arra a területre vonatkozóan, ahol azok egyértelműen cselekvési szabadsággal rendelkeznek, amit a Bíróság „autonómiának” ( 21 ) minősített, a módosított 92/49 irányelv 15a. cikkének (7) bekezdésében kifejezetten előírta volna, hogy a tagállamok csak olyan „egyéb követelményeket” szabhatnak, amelyek az említett irányelvben elő vannak írva ahelyett, hogy pusztán megtiltja a tagállamok számára, hogy „szigorúbb intézkedéseket” hozzanak. ( 22 )
33.
Ugyanakkor még ha feltételezzük is, hogy a 2007/44 irányelv megfosztotta a tagállamokat minden normatív hatáskörtől, ezt csak akkor tehette volna meg, ha a szóban forgó nemzeti intézkedés a hatálya alá tartozik. Márpedig úgy tűnik számomra, hogy a 2007/44 irányelv vitathatatlanul „teljes mértékű” harmonizációt valósít meg, azonban nem kimerítő jellegű harmonizációt. Közelebbről, az irányelv semmit nem mond sem a feltételes, sem a nem feltételes jóváhagyásról szóló határozatról. A feltételes jóváhagyásra lehetőséget teremtő nemzeti intézkedés tehát nem tartozik az irányelv hatálya alá, így a tagállamok azt szabályozhatják. Másodlagosan röviden ki fogom fejteni, hogy a 2007/44 irányelv miért nem valósítja meg az eljárás kimerítő jellegű harmonizációját.
3. Az értékelési eljárás harmonizációjának nem kimerítő jellegéről
34.
Noha a 2007/44 irányelv az értékelési kritériumok kimerítő jellegű harmonizációját hajtja végre – amire majd visszatérek –, az értékelési eljárás kimerítő jellegű harmonizációját nem valósítja meg.
35.
E tekintetben a Bizottság anélkül, hogy a harmonizáció kimerítő jellegéről állást foglalna, megjegyzi, hogy a 2007/44 irányelv a tagállamok számára bizonyos fokú rugalmasságot enged. Úgy tűnik ugyanis, hogy a 2007/44 irányelv preambulumbekezdései a tagállamok számára meghagyják azt, hogy bizonyos eljárási szabályokat szabadon határozzanak meg. Lehetővé teszik számukra, hogy bejelentést megelőző eljárást írjanak elő (a (7) preambulumbekezdés), kiegészítő információkat kérjenek (vagy fogadjanak) még az irányelvben e célból előírt 50 munkanapos határidő lejártát követően is (a (7) preambulumbekezdés), és hogy a részesedést szerezni kívánó személyt – az irányelvben előírtaknak megfelelően – ne csak az elutasító döntésekről értesítsék, hanem a „kedvező” értékelésről is (az (5) preambulumbekezdés). A „teljes” harmonizáció tehát nem vonatkozik az értékelési eljárás egészére.
36.
Különösen a „kedvező értékelésről” szóló értesítés, amelyet a 2007/44 irányelv (5) preambulumbekezdése szerint a tagállamok szabadon írhatnak elő, kiterjedhet a tervezett részesedésszerzés egyszerű jóváhagyására és a feltételes jóváhagyására is, mivel ez is „kedvezőbb” a részesedést szerezni kívánó személy számára, mint az ellenzés. Azonban nem világos, hogy hogyan lehetne a részesedést szerezni kívánó személyt a feltételes jóváhagyásról másképpen értesíteni, mint írásban, tehát határozat formájában. Máskülönben a részesedést szerezni kívánó személy hogyan ismerné meg azon feltételek pontos tartalmát, amelyeket végre kell hajtania. Következésképpen a 2007/44 irányelv (5) preambulumbekezdése azzal, hogy elismeri az illetékes hatóságok azon lehetőségét, hogy a részesedésszerzésről szóló „kedvező értékelésről” értesítse a részesedést szerezni kívánó személyt, azt is elismeri, hogy a tagállamok engedélyezhetik az illetékes hatóságoknak, hogy a jóváhagyásról alakszerű határozatot hozzanak, legalábbis abban az esetben, ha a jóváhagyás feltételekhez van kötve. ( 23 )
37.
A 2007/44 irányelv tehát nem valósította meg az értékelési eljárás kimerítő jellegű harmonizációját. Nem harmonizálta különösen azt az aktust, amellyel az illetékes hatóságok lezárják az eljárást, ha az „kedvező értékelést” eredményez. Amint azt a DNB és az olasz kormány is kiemeli, a harmonizáció nem vonatkozik arra a közigazgatási jogi aktusra, amellyel az illetékes hatóságok az eljárást befejezik. Következésképpen, még ha feltételeznénk is, hogy a Bíróság – véleményem szerint helytelenül – azt állapítja meg, hogy a 2007/44 irányelv nemcsak „szigorúbb” intézkedések elfogadását tiltja, hanem valamennyi, a módosított 92/49 irányelvben elő nem írt intézkedés elfogadását is, akkor sem tiltaná meg a tagállamok számára a feltételes jóváhagyás lehetőségének megteremtését. Ugyanis ez nem tartozik az említett irányelv hatálya alá.
4. A tényleges érvényesülés elvéről
38.
Azon nemzeti intézkedés, amellyel valamely tagállam a feltételes jóváhagyás lehetőségét teremti meg, az eljárásjogi autonómiájának körébe tartozik. Következésképpen a tagállamnak tiszteletben kell tartania az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét, ha ezen autonómiát gyakorolja.
39.
Minket kizárólag a tényleges érvényesülés elve érint.
40.
Mindamellett nem látom, hogy a feltételes jóváhagyásról szóló határozat meghozatala miért tenné rendkívül nehézzé a részesedést szerezni kívánó személy 2007/44 irányelvből eredő jogainak gyakorlását. Ugyanis ezen irányelv csak akkor biztosítja a részesedést szerezni kívánó személy számára a jogot arra, hogy valamely biztosítóintézetben befolyásoló részesedést szerezzen, ha a tervezett részesedésszerzés megfelel a módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (1) bekezdésében szereplő kritériumoknak. Márpedig a feltételeknek pontosan az a céljuk, hogy e kritériumok tiszteletben tartását biztosítsák. Nem is lehetne más céljuk, hiszen a kritériumoknak a módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (1) bekezdésében foglalt felsorolása kimerítő jellegű.
41.
Ugyanis a módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (2) bekezdése értelmében „az illetékes hatóságok csak akkor ellenezhetik a szándékolt részesedésszerzést, ha erre az (1) bekezdésben meghatározott kritériumok alapján ésszerű okuk van” ( 24 ). Ezenkívül a módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (3) bekezdését sem lehetne a contrario úgy értelmezni, mint amely engedélyezi a tagállamok számára, hogy az említett (1) bekezdésben felsorolt kritériumokon kívül más kritériumokat is meghatározzanak, ha azok nem vonatkoznak a megszerezni kívánt részesedési arányra. A 2007/44 irányelv (3) preambulumbekezdése szerint ugyanis az ezen irányelvben szereplő lista „korlátozott számú […] értékelési kritériumok” együttese. Végül is a kimerítő jellegű lista felállítására irányuló szándék az előkészítő anyagokból derül ki. A Bizottság javaslata szerint „a módosított irányelvek a részesedést szerző személy alkalmasságának értékelésére szolgáló kritériumok zárt listáját állítják fel” ( 25 ). A tagállamok így nem határozhatnak meg olyan kritériumokat, amelyek a módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (1) bekezdésében nincsenek előírva. Az érdekelt felek (legalábbis azok, akik ebben állást foglalnak) egyébként e tekintetben egyetértenek.
42.
Következésképpen az a körülmény, hogy a jóváhagyáshoz kötődő feltételnek meg kell felelnie a módosított 92/49 irányelvben előírt kritériumoknak, nem jelenti a részesedést szerezni kívánó személy említett irányelvből eredő jogának korlátozását, hanem ellenkezőleg, e jog teljes körű érvényesülését segíti elő, tiszteletben tartva magában az említett irányelvben e jogra vonatkozóan előírt korlátokat, azaz az általa előírt kritériumokat. Amint azt a DNB is kiemeli, a jóváhagyás feltételekhez kötésének lehetősége előmozdítja a prudenciális felügyelet tényleges érvényesülését.
43.
A jelen esetben, jóllehet a belső jogot kizárólag a nemzeti bíróság értelmezheti, ( 26 ) úgy tűnik, hogy a nemzeti jogalkotó jól határozta meg, hogy a feltételeknek nem lehet más céljuk, mint hogy megfeleljenek a módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (1) bekezdésében megállapított öt értékelési kritériumnak. A Wft 3:104. cikke ugyanis előírja, hogy „a DNB feddhetetlenségi bizonyítványt a Wft 3:100. cikke által védett érdekekre tekintettel [...] követelményekhez vagy feltételekhez kötheti”. Úgy tűnik számomra, hogy a Wft 3:100. cikkének megfogalmazása, amely szerint a DNB feddhetetlenségi bizonyítványt állít ki [...], kivéve ha az öt kritérium közül egy nem teljesül, arra utal, hogy e kritériumok kimerítő jellegűek. ( 27 ) Egyébként úgy tűnik, hogy az említett 3:100. cikk hűen átveszi e 15b. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott kritériumokat. ( 28 ) Kétségtelen, hogy a 2007/44 irányelv átültetése késett, és a Holland Királysággal szemben ezen ok miatt kötelezettségszegést állapítottak meg. ( 29 ) Következésképpen a Wft 3:100. cikknek az alapügy tényállása idején alkalmazandó változata nem tartalmazta a módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (1) bekezdésében szereplő kritériumokat. Ugyanakkor, mivel a kérdést előterjesztő bíróság kifejezte arra irányuló szándékát, hogy e rendelkezést a 2007/44 irányelv fényében értelmezi, a késedelmes átültetés nem jár azzal a következménnyel, hogy a DNB olyan feltételeket állapíthatna meg, amelyeknek más lenne a céljuk, mint a fent felsorolt öt kritérium valamelyikének való megfelelés.
44.
Véleményem szerint igenlő a válasz arra a kérdésre, hogy a tagállamok feljogosíthatják‑e az illetékes hatóságaikat, hogy egyoldalúan feltételeket írjanak elő a részesedést szerezni kívánó személy számára, és nem csak felhatalmazhatják őket, hogy az e személy által előterjesztett feltételeket elfogadják.
45.
Igaz, hogy a 2007/44 irányelv (3) preambulumbekezdésében a részesedést szerezni kívánó személy által „vállalt kötelezettségekre” való hivatkozás azt sugallja, hogy ez az utóbbi önkéntes intézkedése, nem utolsósorban azért, mert a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20‑i 139/2004/EK tanácsi rendelet ( 30 ) (az összefonódásokról szóló EK rendelet) is a „kötelezettségvállalás” fogalmat használja a bejelentett összefonódásban érintett felek által előterjesztett módosítások kapcsán. ( 31 ) Ugyanakkor nem látom, hogy a feltételek egyoldalú előírása gyakorlatilag miért tenné rendkívül nehézzé a részesedést szerezni kívánó személy 2007/44 irányelvből eredő jogának gyakorlását, ha a feltételek teljes mértékben a módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (1) bekezdésében előírt kritériumoknak való megfelelést teszik lehetővé.
46.
Mielőtt rátérnék az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés vizsgálatára, meg kell még azt is vizsgálni, hogy a Wft összeegyeztethető‑e az EUM‑Szerződéssel. Igaz ugyan, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ezzel kapcsolatban nem intézett kérdést a Bírósághoz. Mégis úgy tűnik számomra, hogy annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ lehessen adni, ( 32 ) vizsgálni kell ezt is. A 2007/44 irányelv ugyanis nem valósítja meg az értékelési eljárás kimerítő jellegű harmonizációját. Márpedig csak kimerítő jellegű harmonizáció esetében kell a nemzeti intézkedést kizárólag az irányelvre tekintettel értékelni. ( 33 ) Kimerítő jellegű harmonizáció hiányában az EUM‑Szerződéssel való összeegyeztethetőségét is vizsgálni kell. Egyébként e probléma említést nyert – bár csak közvetve – az észt, a francia és az olasz kormány írásbeli észrevételeiben, ( 34 ) illetve a tárgyaláson erre vonatkozóan kérdést intéztek a Bizottság képviselőjéhez.
5. A Wft‑nek az EUMSZ 49. cikkel és az EUMSZ 63. cikkel való összeegyeztethetőségéről
47.
Ha a szóban forgó nemzeti szabályozás célja szerint kizárólag a vállalkozásra nézve meghatározó befolyást lehetővé tevő részesedésekre alkalmazandó, akkor az EUMSZ 49. cikk tekintetében kell vizsgálni. Ha pedig célja szerint valamennyi, még a kisebbségi részesedésre is alkalmazandó, akkor az EUMSZ 49. cikk és az EUMSZ 63. cikk tekintetében kell vizsgálni. ( 35 ) A jelen esetben – bár a beadványokból egyértelműen nem derül ki – úgy tűnik, hogy a Wft célja szerint alkalmazandó mind a meghatározó befolyást biztosító, mind az ilyen befolyást nem biztosító részesedésekre. Így tehát a Wft‑t az EUMSZ 63. cikk és az EUMSZ 49. cikk tekintetében kell vizsgálni.
a) Az EUMSZ 63. cikkel való összeegyeztethetőségről
48.
A Wft‑nek a feltételes jóváhagyás lehetőségét megteremtő 3:104. cikke a tőke szabad mozgásának korlátozását valósítja meg. ( 36 ) Ugyanis az a nemzeti intézkedés, amely az illetékes hatóságok által szabott feltételek végrehajtására kötelez, akadályozza vagy kevésbé vonzóvá teszi a befolyásoló részesedésszerzést.
49.
Azonban úgy tűnik, hogy az ilyen korlátozás közérdeken alapuló kényszerítő ok alapján igazolható. Mivel a jelen ügyben szóban forgó hitelbiztosítás szakmabelieket is érint, inkább erre hivatkozok, és nem a fogyasztóvédelemre, és azt javasolom a Bíróságnak, hogy ismerje el, hogy a valamely biztosítóintézet által kezelt eszközök stabilitásának és biztonságának biztosítása közérdeken alapuló kényszerítő okot képez a Bizottság kontra Lengyelország ítélet és a VBV – Vorsorgekasse ítélet ( 37 ) mintájára, amely ítéletekben a Bíróság megállapította, hogy egy nyugdíjalap, illetve egy kollektív befektetési vállalkozás által kezelt eszközök stabilitásának és biztonságának – különösen prudenciális szabályok elfogadásával való – biztosításához fűződő érdek nyomós közérdeket képezett.
50.
A jelen esetben a Wft 3:104. cikke alapján előírt feltételek által védeni célzott „érdekek” azonosak a módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (1) bekezdésében szereplő kritériumokkal, amelyek a biztosítóintézet „hatékony, eredményes és prudens irányításának biztosítására” irányulnak, ami mindenekelőtt vagyona stabilitásának biztosítását jelenti. A Wft tehát alkalmas a kitűzött cél megvalósítására.
51.
Véleményem szerint az arányosságát illetően két kérdés vetődik fel.
52.
Először is, meg kell állapítani, hogy a feltételeket a priori szükséges megszabni a prudenciális jóváhagyás keretében, vagy inkább a posteriori a prudenciális felügyelet keretében a probléma felmerülésekor. Véleményem szerint e kérdésre igenlő a válasz. Úgy tűnik számomra, hogy a módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (1) bekezdésében előírt kritériumok adott esetben a prudenciális felügyelet során előírt feltételek és intézkedések tárgyát is képezhetik. Például abban az esetben, ha a biztosítóintézet a részesedésszerzés jóváhagyásakor pénzügyi nehézségekkel küzd, értelmetlen lenne, ha e tekintetben nem írnának elő rögtön – feltételek formájában – kötelezettségeket. Azonban a pénzügyi stabilitás biztosítását célzó prudenciális felügyeleti intézkedések tárgyát is képezheti utólag, amint azt a 2007/44 irányelv (4) preambulumbekezdése leszögezi, „a prudenciális értékelés [...] nem [...] lép a folyamatos prudenciális felügyelet követelményeinek helyébe”.
53.
Másodszor, amint azt a Bíróság is megállapítja az előzetes engedélyezési rendszer kapcsán,– meg kell győződni, hogy a Wft olyan előzetes engedélyezési rendszert állít‑e fel, amelynek keretében előírt feltételek „objektív, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és előzetesen ismert kritériumokon” alapulnak, és hogy lehet‑e bírósághoz fordulni valamennyi, feltételes jóváhagyásról szóló határozattal szemben. ( 38 ) A bírósági jogorvoslattal kapcsolatban kiemelem, hogy a 2007/44 irányelv csak az elutasító határozat esetén írja elő az indokolást. ( 39 ) A bíróság azonban a feltételek valódi felülvizsgálatát nem tudja elvégezni, ha a feltételes jóváhagyásról szóló határozat nincs indokolással ellátva. Számomra tehát úgy tűnik, hogy az illetékes hatóságoknak a feltételes jóváhagyás esetén írásbeli és indokolással ellátott határozatot kell hozniuk. ( 40 ) A jelen esetben a Wft 3:100. cikke olyan objektív és hátrányos megkülönböztetéstől mentes kritériumokat állapít meg, amelyek megegyeznek a 2007/44 irányelvben bevezetett kritériumokkal. Azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell értékelnie, hogy a szempontok a részesedést szerezni kívánó személy számára kiszámíthatóak‑e figyelembe véve ezen irányelv késedelmes átültetését. Ezen túlmenően nyilvánvaló, hogy a DNB határozataival szemben bírósághoz lehet fordulni. A kérdést előterjesztő bíróságnak kell azonban meggyőződnie, hogy a szóban forgó határozatok kellően indokoltak‑e ahhoz, hogy lehetővé tegyék a GCO számára, hogy a felhozható érvek teljes ismeretében a bírósági jogorvoslathoz való jogával éljen.
54.
A Wft‑nek a feltételes jóváhagyás lehetőségét megteremtő 3:104. cikke véleményem szerint a tőke szabad mozgásának olyan korlátozását valósítja meg, amely a biztosítóintézet által kezelt eszközök stabilitásához és biztonságához fűződő közérdek alapján igazolható. A kérdést előterjesztő bíróságnak kell tisztáznia, hogy arányos‑e az ilyen korlátozás. Egyrészt, tekintettel a 2007/44 irányelv késedelmes átültetésére meg kell vizsgálnia, hogy az értékelési kritériumok a GCO számára kellően előre láthatók voltak‑e, másrészt tisztáznia kell, hogy a DNB szóban forgó határozatai kellően indokoltak‑e ahhoz, hogy lehetővé tegyék a GCO számára, hogy a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jogával éljen.
b) Az EUMSZ 49. cikkel való összeegyeztethetőségről
55.
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint amennyiben a szóban forgó nemzeti intézkedés a letelepedés szabadságának korlátozását vonja maga után, az ilyen korlátozás a tőke szabad mozgása fent vizsgált akadályainak közvetlen következménye, és elválaszthatatlan tőlük ( 41 ).
56.
A Wft 3:104. cikke tehát a letelepedés szabadságának korlátozását is megvalósítja. Ez azonban – a tőke szabad mozgásának korlátozásához hasonlóan – a biztosítóintézet által kezelt eszközök stabilitásához és biztonságához fűződő közérdek alapján igazolható. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróságnak kell elvégeznie a jelen indítvány 54. pontjában említett vizsgálatokat.
B – A második kérdésről
57.
A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésével arra vár választ a Bíróságtól, hogy az illetékes hatóságok szabhatnak‑e olyan feltételeket, amelyek nem szükségesek a tervezett részesedésszerzés jóváhagyásához, azaz olyanokat, amelyeknek nem az lenne a céljuk, hogy a módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (1) bekezdésében szereplő öt kritérium valamelyikének megfeleljenek.
58.
E kérdésre nemleges a válasz. Amint azt fentebb említettem, ( 42 ) a tagállamok nem egészíthetik ki ezt a listát új kritériumokkal, és az illetékes nemzeti hatóságok nem szabhatnak olyan feltételeket, amelyek a nemzeti jogba átültetett kritériumok közül egyiknek sem felelnek meg.
59.
Ezenkívül kiemelem, hogy – amint azt a Bizottság a tárgyaláson megállapította – e feltételeknek nemcsak szükségeseknek kell lenniük valamelyik értékelési kritérium teljesítéséhez, hanem arányosaknak is, vagyis nem haladhatják meg az e kritériumok teljesítéséhez szükséges mértéket. Bár a kérdést előterjesztő bíróság nem kérdezi a Bíróságtól, hogy a feltételeknek arányosaknak kell‑e lenniük, véleményem szerint a Bíróságnak vizsgálnia kell ezt a kérdést, amely a feltételek szükségességének kérdéséből következik.
60.
Egyrészt ugyanis, bár a 2007/44 irányelv az arányosság elvének tiszteletben tartását csak a részesedést szerezni kívánó személy által a bejelentéskor benyújtandó információk kapcsán említi, ( 43 ) a CEIOPS iránymutatása a részesedést szerezni kívánó személy jó hírnevének értékelése kapcsán, hogy e személynek magasabb követelményeket kell teljesítenie, különösen akkor, ha nem kisebbségi részesedésszerzésről, hanem befolyásszerzésről van szó. ( 44 ) Ebből az következik, hogy befolyásszerzés esetén a feltételeknek szigorúbbaknak kell lenniük.
61.
Másrészt, az arányosság elve az uniós jog olyan általános elve, amelyet a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani, ha a szóban forgó nemzeti szabályozás az uniós jog hatálya alá tartozik. ( 45 ) A nemzeti hatóságok és a nemzeti bíróság feladata tehát annak ellenőrzése, hogy a feltételek nemcsak szükségesek, hanem arányosak is.
62.
Végül megjegyzem, hogy a tárgyaláson a GCO előadta, hogy „meglepődött”, hogy feltételes jóváhagyásról szóló határozatot hoztak. Kétségtelen, hogy a módosított 92/49 irányelv semmilyen módon nem utal a meghallgatáshoz való jogra, még a tervezett részesedésszerzés elutasítása esetén sem. Azonban a meghallgatáshoz való jog tiszteletben tartása, amely a védelemhez való jog szerves részét képezi, az uniós jog általános elvének minősül és mindenki számára biztosítja azt a lehetőséget, hogy hasznos és hatékony módon ismertethesse álláspontját a közigazgatási eljárásban, és minden olyan határozat elfogadása előtt, amely az érdekeit hátrányosan érintheti. ( 46 ) E kötelezettség a tagállamok közigazgatási szerveire hárul, amennyiben azok az uniós jog hatálya alá tartozó határozatokat fogadnak el, akkor is, ha maga az uniós jog nem ír elő kifejezetten ilyen alakszerűséget. ( 47 ) Következésképpen az illetékes hatóságok kötelesek tájékoztatni a részesedést szerezni kívánó személyt arról, hogy feltételeket kívánnak szabni, és biztosítani számára, hogy a feltételes jóváhagyásról szóló határozat elfogadását megelőzően erre vonatkozóan észrevételeket tehessen. ( 48 )
63.
A nemzeti bíróság feladata tehát annak vizsgálata, hogy a CGO‑nak volt‑e lehetősége arra, hogy a DNB határozatainak meghozatala előtt előterjessze észrevételeit.
C – A harmadik kérdésről
64.
A kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdésével arra vár választ a Bíróságtól, hogy az illetékes hatóságok szabhatnak‑e a vállalkozás vezetésére vonatkozóan feltételt, amennyiben e feltétel a módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (1) bekezdésében említett kritériumok valamelyikének teljesítésére irányul. A jelen esetben – ne feledjük – a DNB előírta, hogy az ATNV és az ACINV felügyelőbizottsági tagjainak legalább fele – közöttük az elnökök – a részvényesektől függetlenek legyenek.
65.
A Bizottság azt állítja, hogy a DNB nem szabhat a vállalkozás vezetésére vonatkozóan feltételt, mert az a módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (1) bekezdésében szereplő kritériumok közül egyikhez sem kapcsolódik, még a d) ponthoz sem. A többi fél egyetért abban, hogy a vállalkozás vezetésére vonatkozhat feltétel.
66.
Véleményem szerint a Bizottság álláspontja nem fogadható el. Ugyanis úgy tűnik, hogy a tervezett részesedésszerzés tárgyát képező vállalkozás vezetésére vonatkozó feltétel megfelel a módosított 92/49 irányelv 15b. cikke (1) bekezdése d) pontjában meghatározott kritériumnak.
67.
E kritérium alapján az illetékes hatóságoknak meg kell győződniük, hogy a vállalat „képes” lesz‑e „teljesíteni és folyamatosan teljesíteni” a prudenciális követelményeket, és „különösen, hogy vajon az a csoport, amelynek részévé válik, olyan szerkezetű‑e, amely lehetővé teszi a hatékony felügyelet gyakorlását [...]”. A csoport szerkezetére való hivatkozást az EKB javaslatára vezették be az alábbi magyarázat alapján: „biztosítani kell, hogy az a csoport, amelynek a megcélzott intézet a szándékolt részesedésszerzés eredményeképpen részévé válik, a szándékolt részesedésszerzés szerkezetének átláthatatlansága folytán ne akadályozhassa ezen intézet hatékony felügyeletét” ( 49 ). A részesedést szerezni kívánó személy jogellenes befolyását kell tehát kivédeni.
68.
A kérdést előterjesztő bíróságnak kell megítélnie a fenti 64. pontban említett arányosságra vonatkozó feltételt. A Bíróság ugyanis arra rendelkezik hatáskörrel, hogy megadja az uniós jog értelmezésével kapcsolatos információkat. ( 50 ) E tekintetben kiemelem, hogy a holland rendszer szerint a társaság irányítási szerkezete kétszintű, két különálló szerv végzi a társaság irányítását és annak felügyeletét. A tárgyaláson a DNB képviselője jelezte, hogy a fenti 64. pontban említett feltétel az ATNV és az ACINV felügyeleti szerveire vonatkozott. Márpedig úgy tűnik számomra, hogy az olyan feltétel, amely a tervezett részesedésszerzés tárgyát képező vállalkozás felügyeleti szerve függetlenségének biztosítására irányul, alkalmas a részesedést szerezni kívánó személy jogellenes befolyásának megelőzésére. Ha ez utóbbi nevezhetné ki a felügyeleti szervek tagjainak többségét, tekintettel a megcélzott vállalkozás tulajdonosi szerkezetében betöltött súlyára, semmi nem akadályozná meg őt abban, hogy a módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (1) bekezdésében előírt „hatékony, eredményes és prudens irányítással” ellentétes határozatot hozzon. ( 51 ) Végül megjegyzem, hogy a CEIOPS iránymutatás a módosított 92/49 irányelv 15b. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti kritériummal kapcsolatban arra utal, hogy lehet feltételeket szabni a vállalkozás vezetésére vonatkozóan. ( 52 )
69.
A GCO számára előírt feltételek arányosságát illetően, a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe kell vennie a GCO‑nak az ATNV és az ACINV tulajdonosi szerkezetében betöltött súlyát, amelyre több fél utalt a tárgyaláson. Azt is figyelembe kell venni, hogy a DNB által szabott feltétel nem az ATNV és az ACINV ügyvezető szervének, hanem felügyeleti szervének összetételére vonatkozik. E két tényező a GCO számára szabott feltétel arányossága mellett szól. Úgy tűnik, hogy a nemzeti társasági joggal és a felügyelőbizottság elnökének e jog által biztosított jogköreivel összefüggésben a nemzeti bíróságnak kell megítélnie azon követelmény arányosságát, hogy a felügyelőbizottságok elnökei is legyenek függetleneknek a részvényesektől.
V – Végkövetkeztetések
70.
Mindezekre a megfontolásokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a College van Beroep voor het bedrijfsleven által előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
1)
A 2007. szeptember 5‑i 2007/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a 73/239/EGK irányelv, valamint a 88/357/EGK irányelv módosításáról szóló, 1992. június 18‑i 92/49/EGK tanácsi irányelv (harmadik nem életbiztosítási irányelv) 15., 15a. és 15b. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azok nem tiltják a tagállamoknak, hogy felhatalmazzák illetékes hatóságaikat arra, hogy valamely biztosítóintézetben befolyásoló részesedés tervezett megszerzésének jóváhagyását feltételekhez kössék. A tagállamok maguk hatalmazhatják fel illetékes hatóságaikat arra, hogy ne csak a részesedést szerezni kívánó személy által előterjesztett feltételeket fogadják el, hanem egyoldalúan feltételeket szabjanak e személy számára.
2)
A 2007/44 irányelvvel módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az tiltja az illetékes hatóságoknak, hogy olyan feltételeket állapítsanak meg, amelyek nem szükségesek, vagyis egyik, e rendelkezés által meghatározott értékelési kritérium teljesítésére sem irányulnak. Az arányosság általános elve alapján a tagállamok nem szabhatnak olyan feltételeket, amelyek nem arányosak e kritériumok teljesítésével.
3)
A védelemhez való jog általános elve alapján az illetékes hatóságok a feltételes jóváhagyásról szóló határozat elfogadását megelőzően kötelesek meghallgatni a részesedést szerezni kívánó személyt.
4)
A 2007/44 irányelvvel módosított 92/49 irányelv 15b. cikke (1) bekezdésének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy az felhatalmazza az illetékes hatóságokat arra, hogy a megcélzott vállalkozás vezetésére vonatkozóan feltételt szabjanak. A nemzeti bíróságnak kell vizsgálnia, hogy a fő részvényes által a megcélzott vállalkozásban betöltött súlyt, a feltétellel érintett szerv által gyakorolt irányítási vagy felügyeleti feladatokat, és e szerv elnökének a nemzeti jog által biztosított jogköröket figyelembe véve az ilyen feltétel szükségesnek és arányosnak minősül‑e.
5)
A feltételes jóváhagyás lehetőségét megteremtő nemzeti intézkedés a tőke szabad mozgásának és a letelepedés szabadságának az EUMSZ 49. cikkel és az EUMSZ 63. cikkel ellentétes korlátozását valósítja meg. Ez azonban a biztosítóintézet által kezelt eszközök stabilitásához és biztonságához fűződő közérdek alapján igazolható. A kérdést előterjesztő bíróságnak kell tisztáznia, hogy egyrészt a feltételek szükségesek‑e ezen cél eléréséhez, másrészt hogy arányosak‑e. A feltételes jóváhagyásról szóló határozat arányosságának vizsgálata során a kérdést előterjesztő bíróságnak kell meggyőződnie arról, hogy a határozat objektív, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és előzetesen ismert kritériumokon alapul‑e, és hogy lehetséges‑e ezen határozat tekintetében a hatékony bírósági jogorvoslat. E vizsgálat során különösen figyelembe kell venni a késedelmes átültetést és annak a feltételek előreláthatóságára gyakorolt hatását, valamint a jóváhagyó határozat megfelelő indokolásának meglétét, mivel a részesedést szerezni kívánó személy számára kizárólag ez teszi lehetővé, hogy a bírósági jogorvoslathoz való jogával éljen.
( 1 ) Eredeti nyelv: francia.
( 2 ) HL L 228., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 346. o.
( 3 ) HL L 247., 1. o.
( 4 ) Felhívom a Bíróság figyelmét arra a tényre, hogy – amint azt a tárgyaláson a De Nederlandsche Bank NV (a továbbiakban: DNB) képviselője kifejtette – a 2007/44 irányelv azon rendelkezései, amelyeknek értelmezését kérik tőle, azonosak a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26‑i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben szereplő rendelkezésekkel (HL L 176., 338. o., lásd: 22. és 23. cikk). Míg a biztosítási ágazatban a nemzeti hatóságok az engedélyek kiállítására és a tervezett részesedésszerzések jóváhagyására kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek, addig a banki ágazatban az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15‑i 1024/2013/EU tanácsi rendelet értelmében az Európai Központi Bank (a továbbiakban: EKB) rendelkezik kizárólagos hatáskörrel az engedélyek kiállítására és a tervezett részesedésszerzések jóváhagyására (HL L 287., 63. o.), lásd e rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontját. E tekintetben e rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy „az EKB‑nak alkalmaznia kell a teljes vonatkozó uniós joganyagot, és amennyiben a vonatkozó uniós joganyag irányelvekből áll, az ezeket az irányelvet [helyesen: irányelveket] átültető nemzeti jogszabályokat” (lásd erre vonatkozóan: Andreas Witte, The Application of National Banking Supervision Law by the ECB: Three Parallel Modes of Executing EU Law, Maastricht journal of European and comparative law, 21. kötet 2014, 1. sz., 89–109. oldal.) Ennek megfelelően abban az esetben, ha a Bíróság úgy értelmezné a 2007/44 irányelvet, hogy az a feltételes jóváhagyás lehetőségének megteremtését tiltja a tagállamok számára, nincs kizárva, hogy a 1024/2013 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése alapján az EKB is úgy tekinthető, mint amely meg van fosztva ettől a lehetőségtől, ha valamely hitelintézetben befolyásoló részesedés tervezett megszerzését értékeli.
( 5 ) A „befolyásoló részesedés” olyan részesedés, amely legalább a tőke vagy a szavazati jogok 10%‑át képviseli, vagy amely lehetővé teszi jelentős befolyás gyakorlását a vállalkozás irányítására (92/49 irányelv 1. cikkének g) pontja). A módosított 92/49 irányelv 15. cikke értelmében a befolyásoló részesedés megszerzését be kell jelenteni, ha a részesedést szerző személy szavazati jogának vagy az általa birtokolt tőkerészesedésnek az aránya eléri vagy meghaladja a 20, 30, vagy 50%‑ot, vagy ha a részesedést szerezni kívánó személy a biztosítóintézet leányvállalatává válik. A befolyásoló részesedés elidegenítését is be kell jelenteni, ha a részesedést szerző személy részesedése ugyanezen küszöbértékek alá csökken.
( 6 ) A „befolyásoló részesedés” olyan részesedés, amely valamely vállalkozásban legalább a jegyzett tőke vagy a szavazati jogok 10%‑át képviseli, vagy amely valamely vállalatban összehasonlítható befolyás gyakorlását teszi lehetővé (Wft 1.1 cikke).
( 7 ) A kérdést előterjesztő bíróság a holland ABN AMRO bank által a Banca Antonvenetára 2005‑ben tett nyilvános vételi ajánlat (a továbbiakban: nyilvános vételi ajánlat) elnevezése alapján Antonveneta irányelvnek nevezi a 2007/44 irányelvet (lásd a jelen indítvány 17. lábjegyzetét). Az uniós jogalkotó különösen e nyilvános vételi ajánlat olasz hatóságok általi, nehezen átlátható kezelésére válaszul fogadta el a 2007/44 irányelvet (lásd Rogier P. Raas, A Legislator’s Job Is Never Easy, (2009) 6 European Company Law, 2009, 6. kötet, 5. sz., 186. o.).
( 8 ) Kiemelés tőlem.
( 9 ) A módosított 92/49 irányelv 15a. cikkének (5) bekezdése értelmében „ha az illetékes hatóságok az értékelési időszakon belül nem ellenzik írásban a szándékolt részesedésszerzést, akkor a szándékolt részesedésszerzést jóváhagyottnak kell tekinteni”. E rendelkezés (1) bekezdése értelmében az értékelési időszak nem tarthat tovább a bejelentés átvételétől számított 60 munkanapnál, és az illetékes hatóságok elismerik a bejelentés átvételét.
( 10 ) Committee of European Banking Supervisors, Committee of European Insurance and Occupational Pensions Supervisors and Committee of European Securities Regulators, Guidelines for the prudential assessment of acquisitions and increases in holdings in the financial sector required by Directive 2007/44/EC, 70. pont. Ez a szöveg csak angol nyelven érhető el.
( 11 ) HL L 228., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 14. o.
( 12 ) A 73/239 irányelv II. címe A. szakaszának címe „Az engedélyezés feltételei”, ugyanezen cím B. szakaszának címe „A tevékenység végzésének feltételei”. A 73/239 irányelv egységes szerkezetbe foglalt változatában, amely magában foglalja a 92/49 irányelvvel, valamint a 2007/44 irányelvvel bevezetett módosításokat, a módosított 92/49 irányelv 15a. cikkét, 15b. cikkét és 15c. cikkét az említett II. cím B. szakasza tartalmazza.
( 13 ) A 73/239 irányelv 19. cikke kötelezi a biztosítóintézetet, hogy éves beszámolót készítsen és rendszeres tájékoztatást nyújtson az illetékes hatóságok számára annak érdekében, hogy azok a biztosítási tevékenység gyakorlására vonatkozó feltételek tiszteletben tartását vizsgálhassák (különösen az ezen irányelv 15–17. cikkében előírt pénzügyi kötelezettségeket). Annak 20. és 20a. cikke a tagállamok számára cselekvési eszközöket határoz meg, amennyiben ezeket a kötelezettségeket nem teljesítik.
( 14 ) Az Európai Központi Bank 2006. december 18‑i véleménye egyes közösségi irányelveknek a pénzügyi szektorbeli részesedésszerzések és részesedésnövelések felügyeleti értékelésének eljárási szabályai és értékelési kritériumai tekintetében történő módosításáról szóló irányelvre irányuló javaslatról (HL 2007. C 27., 1. o.), 2.8. pont.
( 15 ) Kiemelem, hogy a GCO‑nak az írásbeli észrevételeiben kifejtett érvelése valamelyest ellentmondásos, mivel azt állítja, hogy a teljes mértékű harmonizáció következtében tilos a tagállamok számára, hogy „szigorúbb szabályokat” fogadjanak el, amelyek közé tartozna a feltételes jóváhagyás lehetősége, majd pedig hosszasan kifejti, hogy a teljes mértékű harmonizáció következtében a tagállamok csak olyan intézkedések elfogadására vannak felhatalmazva, amelyek nem tartoznak a 2007/44 irányelv hatálya alá.
( 16 ) A 92/49/EGK tanácsi irányelvnek és a 2002/83/EK, a 2004/39/EK, a 2005/68/EK és a 2006/48/EK irányelvnek a pénzügyi szektorbeli részesedésszerzések és részesedésnövelések felügyeleti értékelésének eljárási szabályai és értékelési kritériumai tekintetében történő módosításáról szóló európai parlament és tanács irányelvre vonatkozó javaslat (COM(2006) 0507 végleges, Indokolás, 1.2. pont).
( 17 ) Commission Staff Working Document Accompanying document to the Proposal for a directive of the European Parliament and of the Council (SEC(2006) 1118, 5.2. pont). E szöveg csak angol nyelven érhető el. E kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetek kapcsán, amelyek nem vezettek eredményre, lásd a Bizottság 2005. december 14‑i IP/05/1595 sajtóközleményét (a Banca Nazionale del Lavoro par Banco Bilbao Vizcaya Argentariára és a Banca Antonvenetára az ABN AMRO által megkísérelt nyilvános vételi ajánlat) és a Bizottság 1999. július 20‑i IP/99/551 sajtóközleményét (Champalimaud‑ügy).
( 18 ) CA Consumer Finance ítélet (C‑449/13,EU:C:2014:2464, 23. pont).
( 19 ) Lásd a fenti 25. pontot.
( 20 ) Az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének a) pontja.
( 21 ) CA Consumer Finance ítélet (C‑449/13, EU:C:2014:2464, 23. pont).
( 22 ) Végül megjegyzem, hogy a Bíróság csak a külső hatáskör és a közös agrárpolitika területén hivatkozik az előfoglalásra. E területeken kívül, a Bíróság vonakodik attól, hogy ezen érvelést alkalmazza, még akkor is, ha például a British American Tobacco (Investments) és Imperial Tobacco ítéletben (C‑491/01, EU:C:2002:741, 77. pont.) ezt megtehette. Lásd C. Timmermans, „ECJ Doctrines on Competences”, in: The Question of Competence in the EU, szerk. L. Azoulai, Oxford University Press, 2014, 155–167. o.; L. Gormley, „Free Movement of Goods and Pre‑emption of State Power”, in: A Constitutional Order of States? Essays in EU Law in Order of Alan Dashwood, Hart Publishing, 2011, 365–374. o.; és a külső hatáskörök kapcsán, M. Cremona, „External Relations and External Competence of the European Union: the Emergence of an Integrated Policy”, in: The Evolution of EU Law, szerk. P. Craig és G. de Búrca, Oxford University Press, 2011, 217–268. o.
( 23 ) A Bizottságnak a jelen indítvány 17. lábjegyzetében hivatkozott hatástanulmánya egyébként ezt a 6.2.3 pontjának b) alpontjában kifejezetten említi. „an amendment to the current rules could specifically state how decision notifications need to be carried out for both positive and negative determinations […]. Supervisory authorities would need to send a copy of their decisions within a certain time frame to all relevant parties involved” (kiemelés tőlem).
( 24 ) Kiemelés tőlem.
( 25 ) A jelen indítvány 16. lábjegyzetében hivatkozott irányelvre irányuló javaslat, indokolás, 1.4. pont, negyedik bekezdés.
( 26 ) CA Consumer Finance ítélet (C‑449/13,EU:C:2014:2464, 26. pont).
( 27 ) Kiemelés tőlem.
( 28 ) Lásd a fenti 8. és 10. pontot.
( 29 ) Bizottság kontra Hollandia ítélet (C‑233/10, EU:C:2010:791). A 2007/44 irányelv átültetésére rendelkezésre álló határidő 2009. március 21‑én járt le, a GCO számára a feltételeket a 2010. május 25‑i és július 20‑i határozatokban írták elő, és az átültetést biztosító törvény 2011. május 7‑én lépett hatályba.
( 30 ) HL L 24., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o.
( 31 ) A Bizottság közleménye a 139/2004/EK tanácsi rendelet és a 802/2004/EK bizottsági rendelet alapján elfogadható korrekciós intézkedésekről (HL 2008. C 267., 1. o.), 6. pont.
( 32 ) Cipra és Kvasnicka ítélet (C‑439/01, EU:C:2003:31, 24. pont).
( 33 ) Deutscher Apothekerverband ítélet (C‑322/01, EU:C:2003:664, 64. pont).
( 34 ) Az észt kormány azt állítja, hogy a feltételes jóváhagyás lehetőségét megteremtő nemzeti intézkedés az EUMSZ 49. cikkben, az EUMSZ 56. cikkben és az EUMSZ 63. cikkben foglalt letelepedési szabadság, szolgáltatásnyújtási szabadság és szabad tőkemozgás korlátozását valósítja meg, mivel nem minden tagállam teremt ilyen lehetőséget, de azt is állítja, hogy az ilyen korlátozás igazolható. A francia kormány kiemeli, hogy a feltételes jóváhagyásról szóló határozat kevésbé sérti a tőke szabad mozgását, mint az elutasító határozat, és hogy a 2007/44 irányelv célkitűzéseivel összeegyeztethető, ha úgy értelmezzük a módosított 92/49 irányelv 15a. és 15b. cikkét, hogy a tagállamoknak lehetőségük van a feltételes jóváhagyás előírására. Az olasz kormány rámutat, hogy a feltételek messze nem korlátozzák, hanem inkább előmozdítják, ösztönzik a tőke szabad mozgását és a letelepedés szabadságát.
( 35 ) Bizottság kontra Olaszország (C‑531/06, EU:C:2009:315, 40. pont).
( 36 ) Az EUMSZ 63. cikk szerinti korlátozásoknak minősülnek azon nemzeti intézkedések, amelyek „megakadályozhatják vagy korlátozhatják az érintett társaságok részvényeinek megszerzését”, vagy „más tagállamok befektetőit elriaszthatják attól, hogy e társaságokba befektessenek” (lásd: Bizottság kontra Portugália ítélet, C‑171/08, EU:C:2010:412, 50. pont).
( 37 ) Bizottság kontra Lengyelország ítélet (C‑271/09, EU:C:2011:855, 57. pont) és VBV – Vorsorgekasse ítélet (C‑39/11, EU:C:2012:327, 31. pont).
( 38 ) Lásd: Église de scientologie ítélet (C‑54/99, EU:C:2000:124, 21. és 22. pont); Analir és társai ítélet (C‑205/99, EU:C:2001:107, 38. pont); Bizottság kontra Spanyolország ítélet (C‑207/07, EU:C:2008:428, 48. pont); Carmen Media Group ítélet (C‑46/08, EU:C:2010:505, 87. pont).
( 39 ) A módosított 92/49 irányelv 15a. cikkének (4) bekezdése. „Az ezen irányelvnek megfelelően elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alapján [...] hozott” határozatokkal szembeni bírósági jogorvoslathoz való jogról a 92/49 irányelv 56. cikke rendelkezik.
( 40 ) E tekintetben kiemelem, hogy a Bíróság megállapította, hogy az indokolási kötelezettség a meghallgatáshoz való jogból ered, amely a védelemhez való jognak, az uniós jog alapelvének szerves részét képezi (lásd: M.‑ítélet, [C‑277/11, EU:C:2012:744, 88. pont]; Mukarubega‑ítélet [C‑166/13, EU:C:2014:2336, 48. pont]). A Bíróság azt is megállapította, hogy az indokolási kötelezettség abból a „lényeges követelményből ered, hogy a nemzeti hatóságnak az [uniós] jog által biztosított jogban való részesítést elutasító valamennyi határozata bírói felülvizsgálat tárgya lehessen, amely felülvizsgálatnak biztosítania kell az adott jog hatékony védelmét” (Heylens és társai ítélet [222/86, EU:C:1987:442, 15. pont]; BVBA Management, Training en Consultancy ítélet [C‑239/05, EU:C:2007:99, 36. pont]; Mellor‑ítélet [C‑75/08, EU:C:2009:279, 59. pont]; Kokott főtanácsnok Housieaux‑ügyre vonatkozó indítványa [C‑186/04, EU:C:2005:70, 32. pont] és Mellor‑ügyre vonatkozó indítványa [C‑75/08, EU:C:2009:32, 26–34. pont]).
( 41 ) Bizottság kontra Portugália ítélet (C‑171/08, EU:C:2010:412, 80. pont).
( 42 ) Lásd a jelen indítvány 40. és 41. pontját.
( 43 ) A módosított 92/49 irányelv 15b. cikkének (4) bekezdése.
( 44 ) A jelen indítvány 10. lábjegyzetében hivatkozott CEIOPS‑iránymutatás 44. pontja: „competence requirements are reduced for acquirers who are not in a position to exercise, or do not intend to exercise any influence over the target institution”.
( 45 ) Dokter és társai ítélet C‑28/05, EU:C:2006:408, 71. pont.
( 46 ) Mukarubega‑ítélet (C‑166/13, EU:C:2014:2336, 45–48. pont).
( 47 ) Sopropé‑ítélet (C‑349/07, EU:C:2008:746, 38. pont).
( 48 ) Amint azt a jelen indítvány 62. pontjában jeleztem, az illetékes hatóságoknak a részesedést szerezni kívánó személy meghallgatására vonatkozó kötelezettségét az uniós jog általános elve, a védelemhez való jog alapján kell elismerni (Mukarubega‑ítélet (C‑166/13, EU:C:2014:2336, 45. pont). Ugyanakkor számomra úgy tűnik, hogy e kötelezettség az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) a megfelelő ügyintézéshez való jogról szóló 41. cikke alapján is elismerhető lenne. E rendelkezés (2) bekezdésének a) pontja szerint ugyanis mindenkinek joga van ahhoz, „hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák”. Kétségtelen, hogy a Charta 41. cikke kizárólag az Európai Unió intézményei általi, nem pedig a tagállamok közigazgatási szervei általi meghallgatáshoz fűződő jogot ismeri el. Az (1) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy „mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék” (kiemelés tőlem). Ez alapján a Bíróság úgy döntött, hogy a Charta 41. cikkének (2) bekezdése a tagállamokra nem alkalmazható (lásd: Cicala (C‑482/10, EU:C:2011:868, 28. pont); YS és társai ítélet (C‑141/12 és C‑372/12, EU:C:2014:2081, 67. pont); Mukarubega‑ítélet (C‑166/13, EU:C:2014:2336, 44. pont); Boudjlida‑ítélet (C‑249/13, EU:C:2014:2431, 32–33. pont). Ugyanakkor megjegyzem, hogy a Charta 51. cikkének (1) bekezdése kötelezi a tagállamokat, hogy alkalmazzák a Charta rendelkezéseit, „amennyiben az Unió jogát hajtják végre”. Következésképpen, amennyiben a tagállamok az Unió jogát hajtják végre, alkalmazniuk kell a Charta rendelkezéseit, beleértve – véleményem szerint – a közigazgatási eljárásban érintett személynek a 41. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti meghallgatáshoz fűződő jogát. Ugyanis a Charta 41. cikkének olyan szó szerinti értelmezése, amely kizárja a tagállamokra való alkalmazhatóságát, annak elismeréséhez vezetne, hogy e 41. cikk szerinti meghallgatáshoz való jog kivételt jelent a Charta 51. cikke alól, amely a „Charta valamennyi rendelkezésének” alkalmazhatóságát írja elő a tagállamokra, ha az Unió jogát hajtják végre. Ahogy azt Wathelet főtanácsnok kiemeli, „nem következetes [...], ha a Charta 41. cikkének szövegezése ilyen módon olyan kivételt rögzíthetne az 51. cikkében előírt szabály alól, amely lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy ne alkalmazzák a Charta valamely cikkét, még akkor sem, amikor az Unió jogát hajtják végre” (Wathelet főtanácsnok Mukarubega‑ügyre vonatkozó indítványa [C‑166/13, EU:C:2014:2031, 56. pont]; lásd még: Wathelet főtanácsnok G. és R. ügyre vonatkozó állásfoglalása [C‑383/13 PPU, EU:C:2013:553, 49–52. pont], valamint Boudjlida‑ügyre vonatkozó indítványa [C‑249/13, EU:C:2014:2032, 46–48. pont]). Úgy tűnik, hogy a Bíróság végül az M.‑ítéletben (C‑277/11, EU:C:2012:744, 84. pont) és az N.‑ítéletben (C‑604/12, EU:C:2014:302, 49–50. pont) alkalmazta a Charta 41. cikkét a tagállamokra. Lásd még ezzel kapcsolatban: Ruiz‑Jarabo Colomer SECAP és Santorso egyesített ügyekre vonatkozó indítványa (C‑147/06 és C‑148/06, EU:C:2007:711, 50–51. pont); Kokott főtanácsnok Mellor‑ügyre vonatkozó indítványa (C‑75/08, EU:C:2009:32, 33. pont); Stoilov i Ko ügyre vonatkozó indítványom (C‑180/12, EU:C:2013:492, 75–79. pont); Bot főtanácsnok N.‑ügyre vonatkozó indítványa (C‑604/12, EU:C:2013:714, 36. pont). Egyébiránt nem szükséges a Charta 41. cikke (2) bekezdésének tagállamokra való alkalmazhatóságáról itt dönteni. Amint azt ugyanis fentebb említettem, a tagállamok közigazgatási szerveinek a részesedést szerezni kívánó személy meghallgatására vonatkozó kötelezettségét az uniós jog általános elvei alapján kell elismerni.
( 49 ) A jelen indítvány 14. lábjegyzetében hivatkozott EKB‑vélemény 2.4 pontja.
( 50 ) Profaktor Kulesza, Frankowski, Jóźwiak, Orłowski ítélet (C‑188/09, EU:C:2010:454, 30. pont).
( 51 ) E tekintetben lényegtelen, hogy a holland jogalkotó a 15b. cikk (1) bekezdése d) pontjának átültetésekor nem vette át a „csoport”„szerkezetére” való hivatkozást, pusztán csak a biztosítóintézetnek a prudenciális követelmények teljesítésére való képességét említette. Ugyanis magának az említett 15. cikk (1) bekezdése d) pontjának szövege szerint a csoport szerkezetére való hivatkozás az e kritérium alá tartozó helyzet egyik „különös” esete.
( 52 ) A jelen indítvány 10. lábjegyzetében hivatkozott CEIOPS‑iránymutatás 70. pontja: „these commitments could concern, for example, financial support in case of liquidity or solvency problems, corporate governance issues, the acquirer’s future target share in the institution, directions and goals for development, etc” (kiemelés tőlem).
Full & Egal Universal Law Academy