MELCHIOR WATHELET
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2015. június 4. ( 1 )
C‑234/14. sz. ügy
Ostas celtnieks SIA
kontra
Talsu novada pašvaldība,
Iepirkumu uzraudzības birojs
(az Augstākā tiesa [Lettország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Közbeszerzés — 2004/18/EK irányelv — 47. cikk (2) bekezdés, és 48. cikk, (3) bekezdés — Más szervezetek kapacitásaira támaszkodó gazdasági szereplő — Ezen más szervezetekkel együttműködési megállapodás megkötésére vagy közkereseti társaság alapítására vonatkozó kötelezettség — Az ajánlattevő és más szervezetek egyéni és egyetemleges felelősségére vonatkozó rendelkezés”
I – Bevezetés
1.
A Bíróság hivatalához 2014. május 12‑én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelemre az egyrészről az Ostas celtnieks SIA (a továbbiakban: Ostas celtnieks), másrészről pedig a Talsu novada pašvaldība (talsi megyei önkormányzat; a továbbiakban: önkormányzat) és az Iepirkumu uzraudzības birojs (a közbeszerzést felügyelő szervezet; a továbbiakban: felügyelő szervezet) közötti jogvitában került sor.
2.
Az önkormányzat közbeszerzési eljárást indított a közúti infrastruktúra javítása céljából, Talsi hozzáférhetőségének támogatása érdekében. Az önkormányzat által kiírt ajánlati felhívás ajánlattételhez szükséges dokumentációja többek között előírta, hogy amennyiben az ajánlattevő más szervezetek kapacitásaira támaszkodik, a szerződés odaítélését megelőzően az ajánlattevőnek együttműködési megállapodást kell kötnie e szervezetekkel, vagy velük közkereseti társaságot kell alapítania. Az együttműködési megállapodásnak többek között rögzítenie kell az ajánlattevő és a más szervezetek egyéni és egyetemleges felelősségét.
3.
Az Ostas celtnieks az ajánlattételhez szükséges dokumentáció e feltételeinek jogszerűségét vitatja.
4.
Ez az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) értelmezésére irányul. A kérdést előterjesztő bíróság pontosabban azt kívánja megtudni, hogy ezen irányelvvel ellentétesek‑e az ajánlattételhez szükséges dokumentációban megállapított olyan feltételek, mint amelyeket az alapügyben előírtak.
II – Jogi háttér
A – Az uniós jog
5.
A 2004/18 irányelv (45) preambulumbekezdése kimondja:
„Ez az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy vállalkozók, szállítók és szolgáltatók hivatalos jegyzékeit hozzák létre, vagy közjogi, illetve magánjogi szervezetek általi tanúsítási rendszert vezessenek be, és rendelkezik arról, hogy egy másik tagállamban lezajló közbeszerzési eljárásban az ilyen jegyzékben való szereplésnek, illetve a tanúsításnak milyen hatásai legyenek. Az elismert gazdasági szereplők hivatalos jegyzéke tekintetében fontos figyelembe venni a Bíróság joggyakorlatát olyan esetekben, amikor egy csoporthoz tartozó gazdasági szereplő, a jegyzékbe való felvétele iránti kérelme alátámasztása végett, a csoportbeli más társaságok gazdasági, pénzügyi vagy műszaki kapacitására támaszkodik. Ilyenkor a gazdasági szereplőnek kell bizonyítania, hogy az általa említett erőforrások a jegyzékben történő nyilvántartás érvényességének teljes időtartama alatt rendelkezésére fognak állni. A nyilvántartás céljából egy tagállam meghatározhatja a betartandó követelmények szintjét, és – pl. abban az esetben, ha a gazdasági szereplő a csoport egy másik tagjának pénzügyi kapacitására támaszkodik – megkövetelheti különösen e másik társaság – szükség esetén akár egyetemleges – felelősségét.”
6.
A 2004/18 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Gazdasági szereplők csoportjai is tehetnek ajánlatot, illetve jelentkezhetnek részvételre. E csoportok számára az ajánlatkérő szervek nem írhatják elő, hogy meghatározott társasági formát hozzanak létre az ajánlattétel, illetve a részvételre jelentkezés benyújtása érdekében, azonban a kiválasztott csoporttól, miután a szerződést elnyerte, ez megkövetelhető annyiban, amennyiben ez az átalakulás a szerződés megfelelő teljesítéséhez szükséges.”
7.
Ezen irányelv 25. cikke szerint:
„Az ajánlattételhez szükséges dokumentációban az ajánlatkérő szerv kérheti az ajánlattevőtől, illetve valamely tagállam kötelezheti az ajánlatkérő szervet arra, hogy kérje az ajánlattevőtől, hogy ajánlatában jelölje meg a szerződésnek azt a részét, amelyre nézve harmadik személlyel alvállalkozói szerződést kíván kötni, valamint a javasolt alvállalkozókat.
Ennek megjelölése nem érinti a fő gazdasági szereplő felelősségének a kérdését.”
8.
Az említett irányelv 26. cikke értelmében:
„Az ajánlatkérő szerv különleges feltételeket állapíthat meg valamely szerződés teljesítésére vonatkozóan, feltéve hogy e feltételek összeegyeztethetők [az uniós] joggal és szerepelnek a hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban. A szerződés teljesítésére irányadó feltételek különösen szociális és környezetvédelmi tárgyúak lehetnek.”
9.
Ugyanezen irányelv 44. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A szerződéseket [azután] […] kell odaítélni, [hogy] az ajánlatkérő szerv a […] ki nem zárt gazdasági szereplők alkalmasságát a 47–52. cikkben említett, gazdasági és pénzügyi helyzetre, a szakmai és műszaki ismeretekre vagy alkalmasságra vonatkozó szempontoknak […] megfelelően megvizsgálta.
(2) Az ajánlatkérő szerv a 47. és a 48. cikkel összhangban megkövetelheti a részvételre jelentkezőktől és az ajánlattevőktől egy minimális teljesítményszint elérését.
A 47. és a 48. cikkben említett adatok körének és az egy adott szerződés esetében megkövetelt minimális teljesítményszintnek a szerződés tárgyával összefüggőnek és azzal arányosnak kell lennie.
[...]”
10.
A 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(2) Egy gazdasági szereplő szükség esetén és egy adott szerződés tekintetében egyéb szervezetek kapacitására is támaszkodhat, a velük fennálló kapcsolatának jogi jellegétől függetlenül. Ebben az esetben a gazdasági szereplőnek bizonyítania kell az ajánlatkérő szerv számára, hogy a szükséges erőforrások rendelkezésére fognak állni, például olyan módon, hogy bemutatja az említett szervezetek erre vonatkozó kötelezettségvállalását.
(3) Ugyanezen feltételek mellett a gazdasági szereplők 4. cikkben említett csoportja is támaszkodhat a csoport tagjainak vagy más szervezeteknek a kapacitására.”
11.
Ezen irányelv 48. cikkének (3) és (4) bekezdése a következőket írja elő:
„(3) Egy gazdasági szereplő szükség esetén és egy adott szerződés tekintetében egyéb szervezetek kapacitására is támaszkodhat, a velük fennálló kapcsolatának jogi jellegétől függetlenül. Ebben az esetben a gazdasági szereplőnek bizonyítania kell az ajánlatkérő szerv számára, hogy a szerződés teljesítéséhez ezek az erőforrások a rendelkezésére fognak állni, például olyan módon, hogy bemutatja az említett szervezetek arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy a szükséges erőforrásokat a gazdasági szereplő rendelkezésére bocsátják.
(4) Ugyanezen feltételek mellett a gazdasági szereplők 4. cikkben említett csoportja is támaszkodhat a csoport tagjainak vagy más szervezeteknek a kapacitására.”
B – A nemzeti jog
12.
A 2004/18 irányelvet a lett jogba a közbeszerzésről szóló törvény (Publisko iepirkumu likums, Latvijas Vēstnesis, 2006., 65. szám [3433]) ülteti át.
13.
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kiderül, hogy e törvény 41. cikkének („Gazdasági és pénzügyi alkalmasság”) (3) bekezdése és 42. cikkének („Műszaki és szakmai alkalmasság”) (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ajánlattevő egyéb vállalkozók kapacitására is támaszkodhat, a velük fennálló kapcsolatának jogi jellegétől függetlenül, ha ez egy adott szerződés teljesítése érdekében szükséges. Ebben az esetben az ajánlattevőnek oly módon kell bizonyítania az ajánlatkérő szerv számára, hogy a szükséges erőforrások rendelkezésére fognak állni, hogy bemutatja a vállalkozóknak az érintett szerződés teljesítésére vonatkozó igazolását vagy együttműködési megállapodását. ( 3 )
14.
Az együttműködési szerződésre vonatkozó alapvető szabályozás a Civillikums (lett polgári törvénykönyv) tizenhatodik fejezetében található, míg a gazdasági szereplők közkereseti társaságának alapítására és működésére vonatkozó szabályokat a kereskedelmi törvénykönyv IX. címe tartalmazza.
III – Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
15.
Az önkormányzat közbeszerzési szerződés odaítélésére irányuló eljárást indított a közúti infrastruktúra javítása érdekében.
16.
A 2011. november 29‑én jóváhagyott, az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 9.5 pontja a következőképpen rendelkezett:
„[…] ha az ajánlattevő más vállalkozások kapacitásaira támaszkodik, meg kell jelölnie az érintett vállalkozásokat és bizonyítania kell, hogy a szükséges erőforrások rendelkezésére fognak állni. Amennyiben ezen ajánlattevőnek ítélnék oda a szerződést, akkor az odaítélést megelőzően az ajánlattevőnek együttműködési megállapodást kell kötnie a hivatkozott vállalkozásokkal, és azt be kell nyújtania az ajánlatkérő szervhez.”
17.
A kérdést előterjesztő bíróság szerint az együttműködési megállapodásnak tartalmaznia kell:
„1)
egy olyan rendelkezést, amelyben megállapítják, hogy valamennyi résztvevő egyénileg és egyetemlegesen is felelős a szóban forgó szerződés teljesítéséért;
2)
a fővállalkozó megjelölését, amely jogosult a közbeszerzési szerződés aláírására és a végrehajtás irányítására;
3)
a munkálatok egyes résztvevők által elvégzendő részeinek leírását;
4)
az egyes résztvevők által elvégzendő munka százalékban kifejezett mértékét.
Az együttműködési megállapodás megkötése kiváltható közkereseti társaság alapításával.”
18.
Az Ostas celtnieks az ajánlattételhez szükséges dokumentációban szereplő számos feltételt megtámadott a felügyelő szervezet előtt, többek között a 9.5 pontot.
19.
2012. február 13‑i határozatában a felügyelő szervezet helyt adott az Ostas celtnieks néhány ponttal kapcsolatos kifogásának, azonban az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 9.5 pontjára vonatkozó kifogásokat elutasította. A felügyelő szervezet megállapította, hogy e ponttal az ajánlatkérő szerv valójában azt határozza meg, hogy az ajánlattevő milyen módon igazolhatja az ajánlatkérő szerv számára, hogy rendelkezni fog azon szükséges erőforrásokkal, amelyekre támaszkodni fog a szerződés tartama alatt.
20.
Az Ostas celtnieks közigazgatási keresetet indított az Administratīvā rajona tiesa (elsőfokú közigazgatási bíróság) előtt, és annak megállapítását kérte, hogy az Iepirkuma uzraudzības birojs határozatának néhány pontja, különösen az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 9.5 pontja jogellenes.
21.
Az Administratīvā rajona tiesa 2013. május 7‑i ítéletével kimondta, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 9.5 pontja részben jogellenes.
22.
E bíróság szerint szerint sem a közbeszerzésről szóló lett törvényből, sem a 2004/18 irányelvből nem következik, hogy az ajánlatkérő szerv előírhatná az ajánlattevő számára együttműködési megállapodás megkötésére irányuló, azon egyéb szervezetektől származó kötelezettségvállalás kötelező benyújtását, amelyek kapacitására támaszkodik, sem az, hogy az ajánlattevőtől megkövetelhetné, hogy ilyen együttműködési megállapodást kössön vagy közkereseti társaságot alapítson. Az Administratīvā rajona tiesa szerint egy gazdasági szereplő egy adott szerződés tekintetében egyéb szervezetek kapacitására a velük fennálló kapcsolatának jogi jellegétől függetlenül támaszkodhat.
23.
Az önkormányzat és a felügyelő szervezet ezen ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz. Arra hivatkoznak, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 9.5 pontja a szerződés nemteljesítése kockázatának csökkentésére tekintettel ésszerű, mivel a megállapodás megkötésére irányuló követelmény hiányában az ajánlatkérő szerv nem ellenőrizhetné, hogy a szerződést az ajánlatnak megfelelően teljesítik‑e, és a nyertes ajánlattevő számára erőforrásokat biztosító vállalkozások eleget tesznek‑e a kötelezettségvállalásaiknak.
24.
Az önkormányzat és a felügyelő szervezet szerint „a velük fennálló kapcsolatának jogi jellegétől függetlenül” kifejezés ( 4 ) általános jelleggel vonatkozik az ajánlattevő, és azon vállalkozó között fennálló kapcsolatokra, amelynek kapacitására támaszkodik. Úgy vélik, hogy a közbeszerzésről szóló törvény nem határozza meg, hogy az ajánlattevőnek milyen módon kell igazolnia az ajánlatkérő szerv számára, hogy a szükséges erőforrások rendelkezésére fognak állni, így ennek meghatározása az ajánlatkérő szerv feladata.
25.
Véleményük szerint továbbá, mivel a közbeszerzésről szóló lett törvény a 2004/18 irányelv rendelkezéseit ültette át, figyelembe kell venni az Európai Unió Bíróságának ezen irányelv rendelkezéseinek értelmezésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát is. Előadják, hogy a Bíróság a Ballast Nedam Groep ítéletben (C‑389/92, EU:C:1994:133) és a Ballast Nedam Groep ítéletben (C‑5/97, EU:C:1997:636) megállapította, hogy az ajánlatkérő szerv által viselt kockázat minimálisra csökkentése érdekében az ajánlatkérő szerv feladata annak ellenőrzése, hogy az ajánlattevőknek valóban rendelkezésére állnak‑e a szükséges erőforrások.
26.
A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a Bíróság számos ítéletéből kitűnik, hogy az ajánlatkérő szervek feladata az alvállalkozók szerződés teljesítésére való alkalmasságának ellenőrzése is. ( 5 )
27.
A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi többek között, hogy az Swm Costruzioni 2 és Mannocchi Luigino ítélet (C‑94/12, EU:C:2013:646) 33. pontjában a Bíróság megállapította, hogy „a 2004/18 irányelv a kapacitás tekintetében az ajánlatkérő szerv által meghatározott minimális követelményeknek való megfelelés céljából lehetővé teszi több gazdasági szereplő kapacitásainak halmozását, feltéve hogy az ajánlatkérő szerv felé bizonyítják, hogy az egy vagy több másik szervezet kapacitásaira hivatkozó részvételre jelentkező vagy ajánlattevő ténylegesen rendelkezni fog az előbbieknek a szerződés teljesítéséhez szükséges erőforrásaival”.
28.
A kérdést előterjesztő bíróság szerint az ajánlatkérő szerv nemcsak ellenőrizheti, hanem ellenőriznie is kell az ajánlattevőnek a megbízás teljesítéséhez szükséges alkalmasságát. Mindazonáltal úgy véli, hogy nincs egyértelműen eldöntve, hogy az ajánlatkérő szerv azt is előírhatja‑e, hogy a kiegészítő erőforrások biztosításának az egyetlen elfogadható formája egy meghatározott típusú társaságban való egyesülés vagy együttműködési megállapodás megkötése, vagy ellenkezőleg, az ajánlattevő vállalkozó szabadon megválaszthatja, hogy milyen formában szerzi meg a kiegészítő erőforrásokat.
29.
Ilyen körülmények között az Augstākā tiesa felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a 2004/18 irányelv rendelkezéseit, hogy azzal nem ellentétes, ha a szerződés nemteljesítése kockázatának csökkentése érdekében az ajánlattételhez szükséges dokumentációban olyan követelményt állapítanak meg, amely szerint, ha a szerződést más vállalkozók kapacitásaira támaszkodó ajánlattevőnek ítélik oda, az említett ajánlattevőnek a szerződés odaítélését megelőzően együttműködési megállapodást kell kötnie a megjelölt vállalkozókkal (és abba bele kell foglalnia az ajánlattételhez szükséges dokumentációban kikötött konkrét pontokat) vagy közkereseti társaságot kell velük alapítania?”
IV – A Bíróság előtti eljárás
30.
Írásbeli észrevételeket a lett és a görög kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be. Az Ostas celtnieks, a lett kormány és a Bizottság a 2015. április 16‑i tárgyaláson szóbeli észrevételeket terjesztett elő.
V – Elemezés
A – Előzetes észrevételek
31.
Megjegyzendő, hogy noha a kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróságnak feltett kérdés nem jelöli meg a 2004/18 irányelv egyetlen konkrét rendelkezését sem, az előzetes döntéshozatal iránti kérelem ezen irányelv 25. („Alvállalkozás”), 26. („Szerződésteljesítési feltételek”), 47. („Gazdasági és pénzügyi kapacitás”) és 48. cikkére („Műszaki és/vagy szakmai alkalmasság”), valamint (45) preambulumbekezdésére hivatkozik.
32.
Ezenkívül az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy az alapeljárás csak az ajánlattételhez szükséges vitatott dokumentáció 9.5 pontjára vonatkozik, amely előírja, hogy amennyiben az ajánlattevő más szervezetek kapacitásaira támaszkodik, meg kell jelölnie az érintett szervezeteket, és – az említett szervezeteknek a szerződés odaítélését megelőzően együttműködési megállapodás ( 6 ) megkötésére vagy az ajánlattevővel közkereseti társaság alapítására vonatkozó kötelezettségvállalásának bemutatása útján – bizonyítania kell az ajánlatkérő szervnek, hogy a szerződés teljesítéséhez szükséges erőforrások rendelkezésére fognak állni.
33.
Ezért úgy vélem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróságnak feltett kérdés arra irányul, hogy a 2004/18 irányelv (az odaítélési eljárásban részt vevő gazdasági szereplők gazdasági és pénzügyi kapacitására vonatkozó) 47. cikkének (2) bekezdésével és ezen irányelv (e gazdasági szereplők műszaki és/vagy szakmai alkalmasságára vonatkozó) 48. cikkének (3) bekezdésével ellentétes‑e az ajánlattételhez szükséges dokumentáció olyan rendelkezése, amely a más szervezetek kapacitásaira támaszkodó ajánlattevőt kötelezi arra, hogy a szerződés odaítélését megelőzően e szervezetekkel együttműködési megállapodást kössön vagy velük közkereseti társaságot alapítson.
34.
Mindazonáltal a Bizottság szerint az ajánlattételhez szükséges dokumentáció e pontjának szövege arra enged következtetni, hogy az együttműködési megállapodás megkötésére vagy közkereseti társaság alapítására vonatkozó konkrét rendelkezés csak a kiválasztást követő és a szerződés odaítélését megelőző szakaszra vonatkozik, és csak a kiválasztott ajánlattevőre irányul, amelynek az ajánlatkérő szerv a szerződést oda kívánja ítélni. Így e konkrét rendelkezés a 2004/18 irányelv 26. cikkében meghatározott szerződésteljesítési feltételeknek felel meg.
35.
Véleményem szerint – a kérdést előterjesztő bíróság általi ellenőrzés fenntartásával – az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 9.5 pontjában rögzített követelmények egyrészt a gazdasági és pénzügyi kapacitáshoz, másrészt a műszaki és/vagy szakmai alkalmassághoz kapcsolódóan az ajánlatkérő szerv által megkövetelt, a 2004/18 irányelv 44. cikkének (2) bekezdése, 47. cikke és 48. cikke értelmében vett minimális teljesítményszintre vonatkoznak, amelyet az ajánlattevőnek el kell érnie ahhoz, hogy ajánlatát az ajánlatkérő szerv figyelembe vegye, ( 7 ) és nem az ezen irányelv 26. cikke értelmében vett szerződésteljesítési feltételekre. Ugyanis, amennyiben e 26. cikk alkalmazásában az ajánlatkérő szerv a teljesítésre vonatkozó különleges feltételeket állapíthat meg a hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban, az e cikkben a teljesítési feltételekre vonatkozóan megjelölt példákra tekintettel, nevezetesen, hogy e feltételek „különösen szociális és környezetvédelmi tárgyúak lehetnek”, ( 8 ) úgy tűnik, hogy e cikk nem a gazdasági és pénzügyi kapacitásra vagy az ajánlattevőnek a szerződés teljesítésére való műszaki és/vagy szakmai alkalmasságára vonatkozik, amely követelményeket a 2004/18 irányelv 44. cikkének (2) bekezdése, 47. cikke és 48. cikke rögzíti.
36.
Egyébiránt a más szervezetek kapacitásaira támaszkodó ajánlattevő arra vonatkozó kötelezettségei, egyrészről, hogy – e szervezetek együttműködési megállapodás megkötésére vonatkozó kötelezettségvállalásának bemutatásával – bizonyítsa az ajánlatkérő szervnek, hogy a szerződés teljesítéséhez szükséges erőforrások rendelkezésére fognak állni, és másrészről, hogy a szerződés odaítélése előtt e szervezetekkel együttműködési megállapodást kössön vagy közkereseti társaságot alapítson, szorosan összefüggnek, és ezeket nem szabad mesterségesen szétválasztani.
37.
E kötelezettségek az ajánlattevő gazdasági és pénzügyi kapacitására, valamint műszaki és/vagy szakmai alkalmasságára vonatkoznak, pontosabban arra a módra, ahogyan az ajánlattevőnek a 2004/18 irányelv 47. és 48. cikkével összhangban bizonyítania kell, – többek között akkor, ha alvállalkozókat vesz igénybe –, hogy a szerződés teljesítéséhez szükséges erőforrások a rendelkezésére fognak állni. E kötelezettségek nemteljesítése megalapozza az ajánlattevőnek a szerződés‑odaítélési eljárásból való kizárását.
B – A 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdése és 48. cikkének (3) bekezdése
38.
Az uniós szabályok nem követelik meg, hogy az ajánlatkérővel szerződést kötő személy saját forrásaiból tudja közvetlenül megvalósítani a szerződésben foglalt szolgáltatást. Elegendő, hogy végre tudja hajtatni az érintett szolgáltatást, e tekintetben a szükséges biztosítékokat nyújtva. Mind az uniós szabályokból, mind a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy részvételre jelentkezhet vagy ajánlatot tehet minden olyan jogalany vagy személy, aki az ajánlati felhívásban szereplő feltételekre tekintettel közvetlenül vagy alvállalkozót igénybe véve alkalmasnak tartja magát a közbeszerzési szerződés végrehajtására. Ezen jogalanynak az ajánlati felhívásban szereplő feltételek teljesítésére vonatkozó tényleges alkalmasságát az eljárás egyik későbbi szakaszában, a 2004/18 irányelv 44–52. cikkében előírt feltételeket alkalmazva kell megállapítani. ( 9 )
39.
„A 2004/18 irányelv 44. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében az ajánlatkérő szerv a részvételre jelentkezőktől és az ajánlattevőktől megkövetelhet egy minimális gazdasági és pénzügyi teljesítményszint, valamint műszaki és szakmai kapacitás elérését ezen irányelv 47. és 48. cikkének megfelelően. E célból az ajánlatkérő szervnek figyelembe kell vennie a 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdése és 48. cikkének (3) bekezdése által valamennyi gazdasági szereplőre ruházott azon jogot, hogy valamely meghatározott szerződés tekintetében más szervezetek kapacitására hivatkozzanak, a köztük és e szervezetek között fennálló kapcsolat jellegétől függetlenül, amennyiben bizonyítják az ajánlatkérő szerv számára, hogy rendelkezésükre fognak állni a szerződés teljesítéséhez szükséges erőforrások.” ( 10 )
40.
E tekintetben megjegyzem, hogy amennyiben minden gazdasági szereplő rendelkezik azzal a joggal, hogy valamely meghatározott szerződés tekintetében más szervezetek kapacitásaira hivatkozzon, úgy bizonyítania kell, hogy e szervezetek vagy vállalkozások forrásai és erőforrásai, amelyek nem az ő tulajdonában állnak, és amelyek a szerződés teljesítéséhez szükségesek, ténylegesen rendelkezésére állnak. ( 11 )
41.
Az ajánlatkérő szervnek, amint azt a 2004/18 irányelv 44. cikkének (1) bekezdése rögzíti, ellenőriznie kell az ajánlattevő alkalmasságát, többek között annak érdekében, hogy meggyőződhessen arról, hogy az ajánlattevő a szerződés időtartama alatt ténylegesen rendelkezni fog az összes olyan – bármilyen jellegű – erőforrással, amelyre hivatkozik. ( 12 )
42.
Ezen ellenőrzés keretében a 2004/18 irányelv nem teszi lehetővé egyes bizonyítási módok a priori kizárását, és annak vélelmezését sem, hogy az ajánlattevő rendelkezik a szerződés teljesítéséhez szükséges erőforrásokkal. ( 13 )
43.
Amennyiben a 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdése és 48. cikkének (3) bekezdése ugyanis jelzi, hogy „például” a bizonyítás elfogadható módját jelenti az egyéb szervezetek arra vonatkozó kötelezettségvállalásának bemutatása, hogy a szükséges erőforrásokat az ajánlattevő rendelkezésére bocsátják, e rendelkezések semmilyen módon nem zárnak ki egyéb bizonyítási módokat. ( 14 )
C – Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 9.5 pontja
44.
Azáltal, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 9.5 pontja kötelezi az ajánlattevőt, hogy a szerződés odaítélése előtt együttműködési megállapodást kössön azon szervezetekkel, amelyeknek a kapacitásaira támaszkodik, vagy velük társaságot alapítson, a hivatkozott pont az ajánlattevő számára csak egyetlen módot hagy annak bizonyítására, hogy rendelkezésére állnak az egyéb szervezetek erőforrásai.
45.
Ez a kötelezettség számomra ellentétesnek tűnik magával a 2004/18 irányelv 47. cikke (2) bekezdésének és 48. cikke (3) bekezdésének szövegével, amely példaként megjelöl egy bizonyítási módot, amelyet a gazdasági szereplők igénybe vehetnek annak érdekében, hogy egy adott szerződés tekintetében egyéb szervezetek kapacitásaira támaszkodjanak, így ez per definitionem nem kötelező, de nem is zár ki más bizonyítási módokat.
46.
Mi több, az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 9.5 pontja az ott előírt kötelezettség révén megtiltja a 2004/18 irányelv 47. és 48. cikkében említett bizonyítási módot.
47.
Ezenkívül véleményem szerint az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 9.5 pontja azáltal, hogy az ajánlattevő számára egyetlen bizonyítási módot ír elő annak bizonyítására, hogy alkalmas, és rendelkezésére állnak az egyéb szervezetek erőforrásai, sérti az arányosság elvét. ( 15 )
48.
Ha ugyanis a szerződés teljesítésének biztosítására irányuló cél jogos közérdekű célnak minősül, az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 9.5 pontjában előírt kötelezettség egyértelműen meghaladja az e cél eléréséhez szükséges mértéket. Azáltal, hogy az ajánlattevő és azon egyéb szervezetek viszonylatában, amelyekre az előbbi hivatkozik, a kapcsolatuk jogi formáján alapuló, a 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdésében és 48. cikkének (3) bekezdésében nem szereplő korlátozást ír elő, az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 9.5 pontja lényegesen és indokolatlanul korlátozza az ajánlattevő azon jogát, hogy e szervezetek kapacitásaira támaszkodjon, és következésképpen a lehető legtöbb ajánlattevő részvételét ( 16 ) a közbeszerzési eljárásokban, noha az Uniónak a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága területén fennálló érdeke megköveteli, hogy a lehető legszélesebb verseny nyíljon meg. ( 17 )
49.
Ezenfelül az ajánlattevő azon kötelezettségei, hogy azon szervezetekkel, amelyeknek például műszaki és/vagy szakmai alkalmasságára támaszkodik, a szerződés odaítélése előtt együttműködési megállapodást kössön vagy velük közkereseti társaságot alapítson, valamint az együttműködési megállapodásban olyan rendelkezést szerepeltessen, amely szerint az ajánlattevő és az egyéb szervezetek egyénileg és egyetemlegesen is felelősek a szerződés teljesítéséért, függetlenül a szerződés azon részétől, amelyre nézve az ajánlattevő alvállalkozói szerződést kíván kötni, egyértelműen visszatartó hatást gyakorolnak a gazdasági együttműködés e formájára. ( 18 ) Még az intézkedésnek a szerződés teljesítésének biztosítására irányuló cél elérése terén fennálló hatékonysága is kétséges, mivel nehezen képzelhető el, hogy a vállalkozás, amelynek műszaki és/vagy szakmai alkalmasságára hivatkoznak, elfogadja az egyetemleges pénzügyi felelősséget, noha vele csak a szerződés kis részére nézve kötöttek alvállalkozói szerződést.
50.
Végül az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 9.5 pontja azáltal, hogy sérti például az ajánlattevő azon jogát, hogy a 2004/18 irányelv 25. cikkének megfelelően alvállalkozói szerződést kössön a szóban forgó szolgáltatás egy részére nézve, korlátozza a kis‑ és középvállalkozásoknak a közbeszerzésekhez való hozzáférését. ( 19 )
D – Alvállalkozás vagy gazdasági szereplők csoportja
51.
A lett kormány véleménye szerint a gazdasági szereplők, az esetleges alvállalkozókhoz hasonlóan, amelyeknek kapacitásaira az ajánlattevő hivatkozik, az ajánlatkérő szerv szempontjából a szerződést potenciálisan teljesítő gazdasági szereplők csoportját alkotják. Megjegyzi, hogy a 2004/18 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban „[e] csoportok számára az ajánlatkérő szervek nem írhatják elő, hogy meghatározott társasági formát hozzanak létre […], azonban a kiválasztott csoporttól, miután a szerződést elnyerte, ez megkövetelhető annyiban, amennyiben ez az átalakulás a szerződés megfelelő teljesítéséhez szükséges”. A lett kormány megjegyzi, hogy e rendelkezésből világosan kiderül, hogy a szerződés teljesítésének biztosítása érdekében az ajánlatkérő szerv jogosult arra, hogy a gazdasági szereplők csoportjától megkövetelje, hogy meghatározott társasági formát hozzanak létre. Másként fogalmazva, ennek alapján az ajánlattételhez szükséges dokumentáció szóban forgó 9.5 pontja a gyakorlatban jogszerűen írja elő az alvállalkozókat igénybe venni kívánó gazdasági szereplők számára ( 20 ) azon kötelezettséget, hogy az előbbiekkel gazdasági szereplők csoportját alkossák.
52.
Először is megjegyzem, hogy a gazdasági szereplők csoportjának a 2004/18 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében előírt azon kötelezettsége, hogy a szerződés odaítélését követően meghatározott társasági formát hozzanak létre, „amennyiben ez az átalakulás a szerződés megfelelő teljesítéséhez szükséges”, ( 21 ) véleményem szerint rendkívüli követelményt jelent, amelyet csak akkor írnak elő, ha ez objektíve szükségesnek bizonyul, továbbá az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett. A jelen esetben egyik ilyen körülményre sem hivatkoztak.
53.
Még fontosabb, hogy noha az ajánlatkérő szervek bizonyos esetekben a szerződés gazdasági szereplők csoportjának történő odaítélését követően megkövetelhetnek valamely meghatározott társasági formát, nem írhatják elő, hogy az ajánlattevő és az általa igénybe vett alvállalkozók ilyen csoportot hozzanak létre, mivel a 2004/18 irányelv az ajánlattevőre bízza annak eldöntését, hogy a szerződés egy részére nézve harmadik személlyel alvállalkozói szerződést kíván kötni (25. cikk), vagy más szervezetekkel gazdasági szereplők csoportját hozza létre, és egy adott szerződésre vonatkozóan közösen nyújtanak be ajánlatot (a 4. cikk (2) bekezdése).
54.
Márpedig az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 9.5 pontja összekapcsolja e két egyértelműen különálló lehetőséget, ( 22 ) és – legalábbis a lett kormány álláspontja szerint – arra kötelezi az alvállalkozókat igénybe vevő ajánlattevőt, hogy az együttműködés e formáját gazdasági szereplők csoportjává alakítsa át.
55.
Végül, a 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdésével és 48. cikkének (3) bekezdésével összhangban a kiválasztási eljárásban részt vevő ajánlattevőnek joga van arra, hogy megválassza a gazdasági és pénzügyi kapacitással kapcsolatos követelmények kielégítése érdekében az egyéb szervezetekkel folytatott együttműködés módját.
56.
Ebből következik, hogy a 9.5. pont megfosztja a hatékony érvényesülésétől a 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdését és 48. cikkének (3) bekezdését, és nem megfelelően alkalmazza ezen irányelv 4. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseit.
VI – Végkövetkeztetések
57.
A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy az Augstākā tiesa (Lettország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:
Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 47. cikkének (2) bekezdését és 48. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az ajánlattételhez szükséges dokumentáció olyan feltétele, amely a más szervezetek kapacitásaira támaszkodó ajánlattevőt kötelezi arra, hogy a szerződés odaítélését megelőzően e szervezetekkel együttműködési megállapodást kössön vagy velük közkereseti társaságot alapítson.
( 1 ) Eredeti nyelv: francia.
( 2 ) HL L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.; helyesbítés: HL 2014. L 339., 14. o.
( 3 ) Megjegyzendő, hogy az alapeljárás nem a nemzeti jog rendelkezéseinek az uniós joggal való összeegyeztethetőségére vonatkozik. Az Ostas celtnieks csupán a szóban forgó szerződéshez kapcsolódó, az ajánlattételhez szükséges dokumentáció bizonyos feltételeinek jogszerűségét vitatja. Lásd a jelen indítvány 16–18. pontját. Ezenkívül egy, a tárgyaláson A. Tizzano tanácselnök által feltett kérdésre válaszolva a lett kormány tájékoztatta a Bíróságot, hogy az alapügy tárgyát képező szerződés esetében építési beruházásra irányuló, körülbelül 3 millió euró értékű szerződésről volt szó, amely összeg alacsonyabb az irányelv által az ilyen típusú szerződésekre vonatkozóan meghatározott értékhatárnál (lásd a 2004/18 irányelv 7. cikkének c) pontját). A lett kormány mindazonáltal közölte, hogy a lett jogszabály a 2004/18 irányelvet alkalmazandóvá tette a szóban forgó szerződéshez hasonló összegű, építési beruházásra irányuló szerződésekre.
( 4 ) Lásd a közbeszerzésről szóló lett törvény 41. cikkének („Gazdasági és pénzügyi alkalmasság”) (3) bekezdését és 42. cikkének („Műszaki és szakmai alkalmasság”) (3) bekezdését, valamint a 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdését és 48. cikkének (3) bekezdését.
( 5 ) Lásd többek között: Ballast Nedam Groep ítélet (C‑389/92, EU:C:1994:133, 16. pont) és Holst Italia ítélet (C‑176/98, EU:C:1999:593, 28. és 29. pont).
( 6 ) A lett kormány megjegyzi, hogy a „»[a]z együttműködési megállapodás két vagy több személy együttműködési megállapodás alapján történő egyesülése annak érdekében, hogy közös erőforrások vagy közös eszközök felhasználásával közös célokat érjenek el«. A lett polgári törvénykönyv 2257. cikke oly módon szabályozza az együttműködésben részt vevők felelősségének kérdését, hogy az együttműködés által vállalt kötelezettségek harmadik személyekkel szemben az együttműködés valamennyi tagját egyetemlegesen kötelezik.”
( 7 ) Lásd analógia útján: Bizottság kontra Hollandia ítélet (C‑368/10, EU:C:2012:284, 103. és 104. pont). Úgy tűnik ugyanis, a kérdést előterjesztő bíróság általi ellenőrzés fenntartásával, hogy a 9.5 pont többek között az ajánlattételhez szükséges dokumentáció „Pénzügyi ajánlat” című 1. mellékletének követelményeire, valamint „Minősítés” című 2. mellékletére hivatkozik.
( 8 ) Lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Hollandia ítélet (C‑368/10, EU:C:2012:284, 76. pont).
( 9 ) Lásd ebben az értelemben: CoNISMa‑ítélet (C‑305/08, EU:C:2009:807, 41. és 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 10 ) Lásd: Swm Costruzioni 2 és Mannocchi Luigino ítélet (C‑94/12, EU:C:2013:646, 28. és 29. pont). Kiemelés tőlem. A 2004/18 irányelv 47. cikke (2) bekezdésének, 48. cikke (3) bekezdésének szövege a Bíróság korábbi közbeszerzési irányelvekkel kapcsolatban kialakított állandó ítélkezési gyakorlatát kodifikálja. Lásd: Jääskinen főtanácsnok Swm Costruzioni 2 és Mannocchi Luigino ügyre vonatkozó indítványa (C‑94/12, EU:C:2013:130, 20. pont).
( 11 ) Lásd ebben az értelemben: Holst Italia ítélet (C‑176/98, EU:C:1999:593, 29. pont) és Siemens és ARGE Telekom ítélet (C‑314/01, EU:C:2004:159, 43. és 44. pont). Ebből következik, hogy a bizonyítási teher az ajánlattevőt terheli, aki harmadik személyek kapacitásaira támaszkodik. Az Swm Costruzioni 2 és Mannocchi Luigino ítélet (C‑94/12, EU:C:2013:646) 35. pontjában a Bíróság megállapította, hogy „[n]em kizárt […], hogy vannak bizonyos olyan kapacitást szükségessé tevő sajátosságokat mutató munkálatok, amely kapacitást nem lehet megszerezni több gazdasági szereplő önmagukban nem megfelelő kapacitásainak halmozásával. Ilyen esetben az ajánlatkérő szerv megalapozottan követelné meg, hogy az érintett kapacitás minimális szintje egyetlen gazdasági szereplő vagy – adott esetben – a 2004/18 irányelv 44. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében korlátozott számú gazdasági szereplők igénybevétele révén teljesüljön, amennyiben ez a követelmény a szerződés tárgyával összefüggő, és azzal arányos”. Ebből következik, hogy a Bíróság elfogadja, hogy vannak olyan rendkívüli körülmények, amelyek esetén magára a szóban forgó szerződés jellegére tekintettel az ajánlattevő korlátozott mértékben támaszkodhat más szervezetek kapacitásaira. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem utal arra, hogy az alapeljárásban ilyen rendkívüli körülmények állnának fenn.
( 12 ) Lásd ebben az értelemben: Holst Italia ítélet (C‑176/98, EU:C:1999:593, 28. pont).
( 13 ) Uo. (30. pont).
( 14 ) „A 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdése és 48. cikkének (3) bekezdése egyaránt azt írja elő, szinte azonos kifejezésekkel, hogy »egy gazdasági szereplő […] egyéb szervezetek kapacitására is támaszkodhat«. A szöveg azt sugallja, hogy elismeri a gazdasági szereplők arra irányuló jogát, hogy ezt a módszert válasszák a kiválasztási szempontoknak való megfelelés érdekében, feltéve hogy bizonyítani tudják azt, hogy valóban rendelkezésükre áll más személyek szerződés végrehajtásához szükséges erőforrása.” Lásd: Jääskinen főtanácsnok Swm Costruzioni 2 és Mannocchi Luigino ügyre vonatkozó indítványa (C‑94/12, EU:C:2013:130, 24. pont).
( 15 ) Az arányosság elvének megfelelően, amely az uniós jog általános jogelve, a tagállamok által elfogadott intézkedések nem haladhatják meg a valamely jogos cél eléréséhez szükséges mértéket. Lásd ebben az értelemben: Serrantoni és Consorzio stabile edili ítélet (C‑376/08, EU:C:2009:808, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 16 ) Lásd analógia útján: CoNISMa‑ítélet (C‑305/08, EU:C:2009:807, 37. pont).
( 17 ) Lásd ebben az értelemben: Consorzio Stabile Libor Lavori Pubblici ítélet (C‑358/12, EU:C:2014:2063, 29. pont) és Swm Costruzioni 2 és Mannocchi Luigino ítélet (C‑94/12, EU:C:2013:646, 34. pont). „A lehető legszélesebb verseny megnyitására irányuló cél nemcsak az áruk és a szolgáltatások szabad mozgásához fűződő érdeket szolgálja, hanem az ajánlatkérő érdekét is, aki ezáltal nagyobb választási lehetőséggel rendelkezik a legelőnyösebb ajánlat kiválasztásakor.” Lásd: Jääskinen főtanácsnok Swm Costruzioni 2 és Mannocchi Luigino ügyre vonatkozó indítványa (C‑94/12, EU:C:2013:130, 32. pont).
( 18 ) Megjegyzendő, hogy a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 94., 65. o.) 63. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[h]a egy gazdasági szereplő a gazdasági és pénzügyi helyzetre vonatkozó kritériumok tekintetében más szervezetek kapacitásait veszi igénybe, akkor az ajánlatkérő szerv előírhatja, hogy a gazdasági szereplő és az említett szervezetek közösen feleljenek a szerződés teljesítéséért”. Kiemelés tőlem. Megjegyzem ugyanakkor egyrészről, hogy ez a rendelkezés, amelyet a tagállamoknak a 2014/24 irányelv 90. cikke értelmében 2016. április 18‑ig kell átültetniük, az alapeljárásra ratione temporis nem alkalmazható, és másrészről, e rendelkezés csak azon körülményekre vonatkozik, amikor az ajánlattevő a gazdasági és pénzügyi helyzetre vonatkozó kritériumok tekintetében veszi igénybe más szervezetek kapacitásait, a technikai és szakmai alkalmasságra vonatkozó kritériumok kizárásával. Ezenkívül ez a rendelkezés csak azt követeli meg, hogy az ajánlattevőt és a más szervezeteket a szerződés teljesítéséért egyetemleges felelősség terhelje, az alapügyben fennálló helyzettel ellentétben azonban nem ír elő valamely meghatározott jogi formát a köztük fennálló együttműködésre vonatkozóan. Egyébiránt logikus, hogy csak a „gazdasági és pénzügyi kapacitás” igénybevételéhez kapcsolódjon az egyetemleges felelősség.
( 19 ) Lásd ebben az értelemben: Swm Costruzioni 2 és Mannocchi Luigino ítélet (C‑94/12, EU:C:2013:646, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 20 ) Lásd ebben az értelemben: Ordine degli Architetti és társai ítélet (C‑399/98, EU:C:2001:401, 90. és 91. pont).
( 21 ) Kiemelés tőlem.
( 22 ) Lásd ebben az értelemben: Holst Italia ítélet (C‑176/98, EU:C:1999:593, 24. pont). Lásd még a 2004/18 irányelv 47. cikkének (3) bekezdését és 48. cikkének (4) bekezdését.
Full & Egal Universal Law Academy