MACIEJ SZPUNAR
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2015. szeptember 10. ( 1 )
C‑315/14. sz. ügy
Marchon Germany GmbH
kontra
Yvonne Karaszkiewicz
(a Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„86/653/EGK irányelv — 17. cikk — Önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökök — Szerződés megszűnése — Kereskedelmi ügynök kártalanításra való jogosultsága — Az »új vevők« fogalma”
I – Bevezetés
1.
Lehetséges‑e, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon? Ez a kérdés jut eszünkbe a jelen ügyben, amelyben a kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné megtudni, hogy valamely megbízó már meglévő vevői a másodlagos uniós jog rendelkezései alkalmazásában bizonyos körülmények között tekinthetők‑e „új vevőknek”.
2.
A tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1986. december 18‑i 86/653/EGK tanácsi irányelv ( 2 ) 17. cikke (2) bekezdése a) pontjának első francia bekezdése értelmében a kereskedelmi ügynök a szerződése megszűnését követően kártalanításra jogosult, ha „a megbízónak új vevőket szerzett, vagy a már meglévő vevőkkel az üzlet nagyságrendjét jelentős mértékben növelte”. A kérdést előterjesztő bíróság meg szeretne bizonyosodni arról, hogy az „új vevők” fogalmába bizonyos körülmények között beletartozhatnak‑e a megbízó már meglévő vevői is, vagyis azok a vevők, akik korábban már üzleti kapcsolatban álltak a megbízóval, azonban korábban nem vásároltak a megbízó teljes termékválasztékában szereplő bizonyos márkákból.
3.
Az „új vevők” fogalma ezért lényegében a vevők személyazonosságával vagy az általuk vásárolt termékekkel függ‑e össze?
4.
Jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem, amelyet a Bundesgerichtshof (szövetségi bíróság) (Németország) azon eljárás során terjesztett elő, amelyben Yvonne Karaszkiewicz, kereskedelmi ügynök ügynöki szerződés megszűnése miatti kártalanítási eljárást indított a különböző márkájú szemüvegkeretek gyártásával és nagykereskedelmével foglalkozó Marchon Germany GmbH ellen, első alkalommal nyújt lehetőséget a Bíróságnak, hogy az irányelv 17. cikkében szereplő „új vevők” fogalmát értelmezze.
5.
Az javasolom a Bíróságnak, hogy azt a választ adja, hogy bizonyos körülmények között az irányelv 17. cikkével nem ellentétes azon nemzeti rendelkezés alkalmazása, amely szerint „új vevők” lehetnek a kereskedelmi ügynök által szerzett azon vevők, akik korábban üzleti kapcsolatban álltak a megbízóval.
6.
Ezért, mivel egy ilyen értelmezés alapján a megbízónak kártalanítást kell fizetnie, az irányelv 17. cikkét úgy értelmezem, hogy ennek következtében a megbízó nem laktathatja jól a kecskét és tarthatja meg a káposztát is.
II – Jogi háttér
A – Az európai uniós jog
7.
Az irányelv második preambulumbekezdése értelmében:
„[…] a kereskedelmi képviseletre vonatkozó nemzeti jogszabályok eltérései alapvetően befolyásolják a versenyfeltételeket és e tevékenység folytatását a Közösségen belül, valamint mind a kereskedelmi ügynököket a megbízóikkal szemben megillető védelemre, mind a kereskedelmi ügyletek biztonságára nézve hátrányosak; továbbá […] ezen eltérések alapvetően gátolják a kereskedelmi képviseleti szerződések létrejöttét és működését, amennyiben az ügynök és a megbízó különböző tagállamokban telepedett le”.
8.
Az irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében:
„Ezen irányelv alkalmazásában »kereskedelmi ügynök« az önálló vállalkozóként működő közvetítő, aki folyamatos felhatalmazással rendelkezik arra, hogy más javára (a továbbiakban: »megbízó«) áruk eladására vagy vételére tárgyalásokat folytasson, vagy arra, hogy a megbízó javára és annak nevében ilyen ügyletekre tárgyalásokat folytasson és azokat megkösse.”
9.
Az irányelv 3. cikke (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A kereskedelmi ügynök köteles különösen:
a)
megfelelő erőfeszítéseket tenni a tárgyalások folytatására, – és adott esetben – megkötni az ügyletet, amellyel megbízták;
[…]”
10.
Az irányelv 17. cikke szerint:
„(1) A tagállamok kötelesek megtenni a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a kereskedelmi ügynök az ügynöki szerződés megszűnése után a (2) bekezdés rendelkezéseivel összhangban kártalanítást kapjon, vagy a (3) bekezdés rendelkezéseivel összhangban kárát megtérítsék.
a)
A kereskedelmi ügynök akkor és olyan mértékben jogosult kártalanításra, ha:
—
a megbízónak új vevőket szerzett, vagy a már meglévő vevőkkel az üzlet nagyságrendjét jelentős mértékben növelte és a megbízó az e vevőkkel folytatott üzletből továbbra is jelentős haszonra tesz szert, és
—
ezen kártalanítás kifizetése, figyelembe véve az eset összes körülményeit, méltányos, különös tekintettel arra a jutalékra, amelytől a kereskedelmi ügynök az ilyen vevőkkel kötött üzletekkel kapcsolatban esett el [helyesen: kötött ügyletekkel kapcsolatban elesik]. A tagállamok az ilyen körülményekre vonatkozóan úgy is rendelkezhetnek, hogy azok magukban foglalják a 20. cikk szerinti kereskedelmi korlátozó záradék alkalmazását.
b)
A kártalanítás mértéke nem haladhatja meg a kereskedelmi ügynök által a megelőző öt évben elért átlagos évi díjazásának alapulvételével [helyesen: évi díjazás alapulvételével] számított egyévi kártalanításnak megfelelő összeget, ha pedig a szerződés időtartama öt évnél rövidebb, a kártalanítás összegét ezen időszak átlaga alapján kell kiszámítani.
c)
A kapott kártalanítás nem zárja ki azt, hogy a kereskedelmi ügynök kártérítést is követeljen.
(3) A kereskedelmi ügynöknek joga van azon kárának megtérítéséhez, amelyet a megbízóval való kapcsolatának megszűnése eredményeképpen szenvedett el.
Ilyen kárnak tekintendő különösen az, amikor a megszűnés olyan körülmények között történik:
—
amelyek megfosztják a kereskedelmi ügynököt olyan jutaléktól, amely őt az ügynöki szerződés megfelelő teljesítése esetén megillette volna, miközben a kereskedelmi ügynök tevékenységével összefüggésben a megbízónak jelentős hasznot biztosít,
—
és/vagy amelyek nem tették lehetővé a kereskedelmi ügynök számára, hogy elszámolja az olyan költségeit és kiadásait, amelyek a megbízó tanácsára, az ügynöki szerződés teljesítése érdekében merültek fel.
(4) A (2) bekezdésben meghatározott kártalanításhoz vagy a (3) bekezdésben meghatározott károk megtérítéséhez való jog akkor is fennáll, ha az ügynöki szerződés a kereskedelmi ügynök halála folytán szűnt meg.
(5) A kereskedelmi ügynök elveszíti a (2) bekezdésben meghatározott kártalanításhoz való jogát, vagy a (3) bekezdésben meghatározott károk megtérítéséhez való jogát, ha a szerződés megszűnését követő egy éven belül nem értesítette a megbízót, hogy e jogaival élni kíván.
(6) Ezen irányelv kihirdetésének napját követő nyolc éven belül a Bizottság a Tanács részére az ezen cikk végrehajtására vonatkozó jelentést, valamint – amennyiben szükséges – módosításokra vonatkozó javaslatokat terjeszt elő.”
11.
Az irányelv 18. cikke értelmében:
„A 17. cikkben említett kártalanítás vagy kártérítés nem fizethető ki:
a)
ha a megbízó a kereskedelmi ügynöknek felróható olyan magatartás miatt szüntette meg az ügynöki szerződést, amely az ügynöki szerződés azonnali megszüntetését alapozta volna meg a nemzeti jog szerint;
b)
ha a kereskedelmi ügynök szüntette meg a szerződést, kivéve ha e megszüntetést a megbízónak felróható körülmények alapozták meg, vagy a kereskedelmi ügynök életkora, fizikai állapota vagy betegsége olyan, amelynek következtében tevékenységének folytatása ésszerűen nem várható el tőle;
c)
ha a megbízóval kötött megegyezés alapján a kereskedelmi ügynök az ügynöki szerződésben meghatározott jogait és kötelezettségeit másra ruházza.”
B – A német jog
12.
A Handelsgesetzbuch (kereskedelmi törvénykönyv) (a továbbiakban: HGB) 89b. §‑ának (1) bekezdése szerint:
„Az ügynöki szerződés megszűnését követően a kereskedelmi ügynök a megbízótól akkor és olyan mértékben jogosult méltányos kártalanítást követelni, ha:
1. a megbízónak a kereskedelmi ügynök által szerzett vevőkkel kötött ügyletekből az ügynöki szerződés megszűnését követően is jelentős haszna származik, és
2. ezen kártalanítás kifizetése, figyelembe véve az eset összes körülményeit, méltányos, különös tekintettel arra a jutalékra, amelytől a kereskedelmi ügynök az ilyen vevőkkel kötött ügyletekkel kapcsolatban elesik.
Új vevő szerzésével esik egy tekintet alá, ha a kereskedelmi ügynök valamely vevővel az üzlet nagyságrendjét olyan jelentős mértékben növelte, hogy az gazdasági szempontból új vevő megszerzésével egyenértékű.”
III – A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
13.
Az alapeljárás felperese, Y. Karaszkiewicz 2008 szeptemberétől 2009 júniusáig dolgozott az alapeljárás alperese, a különböző márkájú szemüvegkeretek gyártásával és nagykereskedelmével foglalkozó Marchon Germany kereskedelmi ügynökeként. A felek között vita merült fel Y. Karaszkiewcz szerződés megszűnése után felmerülő kártalanítási igényével kapcsolatban.
14.
A Marchon Germany számos kereskedelmi ügynökkel dolgozik, akikre nem a teljes termékválaszték értékesítését bízza, hanem csak meghatározott márkák szemüveg‑kollekcióit. Y. Karaszkiewiczet a C. K. és F. szemüvegkeret‑kollekciók értékesítésével bízták meg. Ennek következtében versenyhelyzetbe került a Marchon Germany egyéb területi képviselőivel, akiket más márkájú szemüvegkeretek kollekciójának értékesítésével bíztak meg.
15.
A Marchon Germany olyan látszerészeket tartalmazó vevőlistát bocsátott Y. Karaszkiewicz rendelkezésére, akik már megvásárolták a Marchon Germany egyéb márkájú szemüvegkeret‑kollekcióit.
16.
Szerződésének megszűnését követően Y. Karaszkiewicz a HGB 89b. §‑ának (1) bekezdése értelmében kereskedelmi ügynöki kártalanítási igényt érvényesített, amelynek megfizetését a Marchon Germany megtagadta. Y. Karaszkiewicz egyebek mellett azt állította, hogy azok a látszerészek, akik az ő tevékenységének köszönhetően először vásároltak szemüvegkereteket a C. K. és F. kollekciókból, „új vevőknek” tekintendők, még akkor is, ha korábban már más márkájú szemüvegkeretek esetében a Marchon Germany vevői voltak.
17.
A Landgericht München I (területi bíróság) megállapította, hogy ténylegesen „új vevőknek” tekintendők az Y. Karaszkiewicz által szerzett azon vevők is, akik korábban már vásároltak más kollekciókat a Marchon Germanytől. Mindazonáltal 50%‑os méltányossági csökkentést alkalmazott azon vevőlistára tekintettel, amelyet Y. Karaszkiewicz a Marchon Germany‑tól kapott, mivel a kereskedelmi ügynök számára megkönnyíti a szemüvegek értékesítését, ha a vevő már ismeri a vele szerződő felet.
18.
A Marchon Germany az Oberlandesgericht Münchenhez (tartományi legfelsőbb bíróság) fellebbezett. A fellebbviteli bíróság elutasította a fellebbezést.
19.
A Marchon Germany egy újabb, jogkérdésre vonatkozó jogorvoslati kérelmet (a továbbiakban: felülvizsgálat) nyújtott be a Bundesgerichtshofhoz, továbbra is arra hivatkozva, hogy a kereskedelmi ügynöki kártalanítási igényt el kell utasítani.
20.
Mivel a Bundesgerichtshof úgy ítélte meg, hogy a kártalanítással kapcsolatos nemzeti eljárások kimenetele az irányelv 17. cikke (2) bekezdése a) pontja első francia bekezdésének – különösen pedig az „új vevő” fogalmának – értelmezésétől függ, az eljárást felfüggesztette, és az EUMSZ 267. cikk első bekezdésének b) pontja alapján a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a 17. cikk (2) bekezdése a) pontjának első francia bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás alkalmazása, amelynek értelmében »új vevők« lehetnek a kereskedelmi ügynök által szerzett olyan vevők is, akik ugyan már üzleti kapcsolatban állnak a megbízóval az általa értékesített termékválasztékban szereplő termékek miatt, azonban nem olyan termékekkel összefüggésben, amelyek kizárólagos közvetítésével a megbízó megbízta a kereskedelmi ügynököt?”
21.
A Marchon Germany, a német és a cseh kormány, valamint a Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztett elő. A tárgyalásra 2015. június 4‑én került sor.
IV – Elemzés
22.
Az alapeljárás felei közötti jogvita arra irányul, hogy a szerződés megszűnését követően valamely kereskedelmi ügynök jogosult‑e a megbízótól kártalanításra a HGB‑nek az irányelv 17. cikkének (2) bekezdését átültető 89b. §‑a (1) bekezdése alapján.
A – Az előterjesztett kérdés összefüggéseiben vizsgálva
1. Az irányelv célja
23.
Az irányelv 17. cikkét az irányelv céljára és rendszerére figyelemmel kell értelmezni. ( 3 )
24.
Nyilvánvaló, hogy az irányelv célja a tagállamok jogának a kereskedelmi ügynöki szerződés felei közötti jogviszonyok területén történő összehangolása, ( 4 ) függetlenül bármely határokon átnyúló elemtől. ( 5 ) Az irányelv második preambulumbekezdéséből az következik, hogy annak célja egyebek mellett az Unión belüli versenyfeltételek egységesítse, a kereskedelmi ügynöki tevékenység folytatására vonatkozó korlátozások megszüntetése, valamint a kereskedelmi ügyletek biztonságának növelése. ( 6 ) Ezenfelül a Bíróság számos alkalommal tisztázta, hogy az irányelv célja különösen az, hogy a kereskedelmi ügynököket védje a megbízóikkal fennálló kapcsolatukban, és evégett az egyebek mellett megállapítja az ügynöki szerződés megkötésének és megszűnésének szabályait (az irányelv 13–20. cikke). ( 7 ) Az irányelv kötelező ( 8 ) szabályokat állapít meg, amelyek minimális védelmi követelményeket írnak elő a kereskedelmi ügynöknek. ( 9 )
25.
Ezért a kereskedelmi ügynököknek az irányelv 17. cikkébe foglalt, a megbízóval való szerződéses jogviszonyuk megszűnését követő kárpótlásra vonatkozó rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy azok a kereskedelmi ügynökök védelmét szolgálják. ( 10 )
2. Az irányelv 17. cikkével létrehozott kártalanítási vagy kártérítési rendszer
26.
Az irányelv 17. cikke előírja a tagállamok számára a kereskedelmi ügynököknek a szerződés megszűnését követő kártérítésére vonatkozó mechanizmus létrehozását. A tagállamok két lehetőség közül választhatnak: az irányelv 17. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kritériumok szerinti kártalanítás, vagy az irányelv 17. cikkének (3) bekezdése szerinti kártérítés. ( 11 ) Németország az irányelv 17. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kártalanítási mechanizmus létrehozása mellett döntött. ( 12 )
27.
Ez a kártalanítás azt a folyamatos előnyt képviseli, amelyet a megbízó a kereskedelmi ügynök erőfeszítései révén elért. ( 13 ) Ezt a kártalanítási rendszert az uniós jogalkotó szükségesnek tartotta, mivel az ügynök csak a szerződés időtartama alatt részesül jutalékban, ami jellemzően nem tükrözi a megbízó számára előállított „goodwillt”. ( 14 )
28.
A kereskedelmi ügynök számára a megbízó javára a vevőkkel kialakított üzleti kapcsolatból származó „goodwill” értékének megfelelő kártalanítást kell nyújtani. Következésképpen nem kell kártalanítást fizetni, ha nem keletkezett „goodwill”, vagy ha egy vevői csoportból a megbízó nem juthat előnyhöz. ( 15 ) Az irányelv 17. cikkének (2) bekezdése szerint a kereskedelmi ügynök csak akkor jogosult kártalanításra és csak olyan mértékig, amennyiben az ott felsorolt feltételek közül egy bizonyos számú teljesült. Így az irányelv 17. cikkének (2) bekezdése megállapítja a kártalanítás megfizetésére való kötelezettség feltételeit, valamint az e kártalanítás kiszámítására alkalmazandó módszert. ( 16 )
29.
Az irányelv 17. cikkének (2) bekezdésében öt feltétel vonatkozik erre a kártalanítási mechanizmusra.
30.
Először is, az irányelv 17. cikkének alkalmazhatóságához az ügynök és a megbízó közötti szerződésnek meg kell szűnnie.
31.
Másodszor, a kereskedelmi ügynöknek a megbízó részére „új vevőket” kellett szereznie, vagy „a már meglévő vevőkkel az üzlet nagyságrendjét jelentős mértékben” növelnie kellett (az irányelv 17. cikke (2) bekezdése a) pontjának első francia bekezdése).
32.
Harmadszor, a megbízónak az e vevőkkel folytatott üzletből továbbra is jelentős haszonra kell szert tennie (az irányelv 17. cikke (2) bekezdésének a) pontja).
33.
Negyedszer, a fent leírt szempontok alapján kapott összegnek méltányosnak kell lennie figyelembe véve az adott ügy sajátos körülményeit, különösen az ilyen vevőkkel kötött ügyletből származó azon jutalékokat, amelyektől a kereskedelmi ügynök elesett (az irányelv 17. cikke (2) bekezdése a) pontjának második francia bekezdése).
34.
Ötödször, a kártalanítás mértékének felső határa a kereskedelmi ügynök által a megelőző öt évben elért átlagos évi díjazásának alapulvételével számított egyévi kártalanításnak megfelelő összeg (az irányelv 17. cikke (2) bekezdésének b) pontja). ( 17 )
35.
Ezenfelül a kártalanítás a szerződés megszűnésével nem fizethető ki, ha az irányelv 18. cikkében szereplő feltételek közül egy is teljesül (a szerződés megbízó részéről történő megszüntetése a kereskedelmi ügynöknek felróható magatartás miatt; a szerződésnek a kereskedelmi ügynök részéről történő megszüntetése – kivéve, ha az ugyanazon cikkben felsorolt körülmények igazolják –; valamint ha a megbízóval kötött megegyezés alapján a kereskedelmi ügynök jogait és kötelezettségeit másra ruházza), amit a kereskedelmi ügynök kártalanítási joga alóli kivételként megszorítóan kell értelmezni. ( 18 )
36.
A jelen ügy kizárólag a fentebb leírt második feltételre vonatkozik, konkrétabban az „új vevők” fogalmára. Nem foglalkozik az irányelv 17. cikke (2) bekezdésének a) pontja első francia bekezdésének második lehetőségével („a már meglévő vevőkkel az üzlet nagyságrendjét jelentős mértékben növelte”) vagy a kártalanítás kiszámítási módszereivel.
B – Az „új vevők ” fogalma
1. A felek érvelése
37.
A Marchon Germany hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi ügynök és a megbízó közötti érdekek megfelelő egyensúlya veszélybe kerülne, ha az irányelv azt írná elő a megbízónak, hogy akkor is fizessen kártalanítást, ha a kereskedelmi ügynök tevékenysége csupán a termékkör kiterjesztését eredményezi. Továbbá azzal érvel, hogy a jelen ügy azonos fajtájú termékekre vonatkozik, amelyeket egyszerűen másik márkajelzéssel láttak el. Ezért a Marchon Germany véleménye szerint elegendő volt a rendszeres jutalék ( 19 ) fizetése, mivel a termékeladások növekedése ellenére a Marchon Germany számára nem keletkezett folytonos előny.
38.
Y. Karaszkiewicz azon a véleményen van, hogy a Marchon Germany az „új vevők” fogalmát túl szűken értelmezi. Azzal érvel, hogy a már meglévő vevők „új vevőknek” tekintendők, ha „új termékek” vonatkozásában szerezték meg őket, és ez a megbízó és a vevő üzleti kapcsolatának minőségi bővüléséhez vezet.
39.
Hasonlóképpen, a német kormány az „új vevők” fogalmának tág értelmezését támogatja, és úgy véli, hogy minden azoktól az ügyletektől függ, amelyekről a kereskedelmi ügynöknek a megbízás alapján gondoskodnia kell. Olyan körülmények között, amikor a megbízó kizárólag a teljes termékkörének csak egy részével bízza meg a kereskedelmi ügynökeit, a kereskedelmi ügynök azzal is szerezhet „új vevőket”, ha új termékeket ad el a megbízó már meglévő vevőinek, mivel a megbízó számára új üzleti kapcsolatokat létesített.
40.
Ezzel szemben a Cseh Köztársaság azon a véleményen van, hogy az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló helyzetben az irányelv 17. cikke (2) bekezdése a) pontja első francia bekezdése szerinti második lehetőség relevánsabb lenne, mivel ez a lehetőség mennyiségi és minőségi szempontokat is tartalmaz. A Cseh Köztársaság a német ( 20 ) és a francia ( 21 ) nyelvi változatra utal, amelyek hatálya véleménye szerint tágabb az angol nyelvi változatnál („significantly increased the volume of business with the existing customers”). ( 22 )
41.
A Bizottság azzal érvel, hogy a megbízó által választott értékesítési struktúrát kell figyelembe venni: az „új vevők” fogalma magában foglalhatja még a kereskedelmi ügynök által szerzett azon vevőket is, akiknek korábban üzleti kapcsolatuk állt fenn a megbízóval, de most először vásárolnak olyan termékeket, amelyekkel a kereskedelmi ügynököt kizárólagosan megbízták.
2. Az előterjesztett kérdésekre javasolt válasz
42.
Az itt tárgyalt ügyben Y. Karaszkiewicz nyilvánvalóan nem szerzett „új vevőket” az irányelv 17. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint, ha a fogalom alatt csak azokat a vevőket értjük, akik korábban egyáltalán semmilyen kapcsolatba nem kerültek a megbízóval, hanem első alkalommal jött létre valamely ügylet köztük és a megbízó között, az ügynök közvetítésével.
43.
Én azonban nem hiszem, hogy a 17. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti „új vevők” fogalmát ilyen szűken kellene értelmezni.
44.
Először az irányelv 17. cikkét vizsgálva e rendelkezés, annak ellenére, hogy különbséget tesz az „új vevők” és a „már meglévő vevők” között, sehol nem határozza meg az „új vevők” fogalmát. ( 23 )
45.
Az állandó ítélkezési gyakorlat ( 24 ) alapján az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből az következik, hogy amennyiben az uniós jogi rendelkezések nem hivatkoznak kifejezetten a tagállamok jogára valamely fogalom jelentésének és tartalmának meghatározása érdekében, e fogalmat az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a szóban forgó rendelkezés megszövegezését, valamint annak összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célkitűzését. ( 25 )
46.
Mivel a Bíróság kimondta, hogy „az […] irányelv 17. cikkének értelmezése csak akkor elfogadható, ha kizárt, hogy ez az értelmezés a kereskedelmi ügynököt hátrányosan érintse” ( 26 ), nem szabad e rendelkezés szövegét túl szűken értelmezni.
47.
Az irányelv általánosságban véve egy ügyletalapú, és nem pedig személyalapú megközelítést alkalmaz. Ezért az irányelv 3. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében „[a] kereskedelmi ügynök köteles […] megfelelő erőfeszítéseket tenni a tárgyalások folytatására, és […] megkötni az ügyletet, ( 27 ) amellyel megbízták”.
48.
Az „új vevők” fogalmát ennek megfelelően kell értelmezni, és nem szabad az egyes, potenciális természetes vagy jogi személy vevőre korlátozni. Ehelyett úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a vevő és a megbízó közötti üzlet megkötésének egyes elemeit. ( 28 )
49.
Ezenfelül a német kormány írásbeli észrevételeiben hangsúlyozta, hogy az értelmezendő fogalom két részből áll, méghozzá az „új” és a „vevő” szavakból. A „vevő” fogalmát a konkrét üzleti kapcsolat (Geschäftsbeziehung) összefüggésében kell értelmezni, következésképpen valamely konkrét termék vásárlásával a vásárló nem szükségszerűen válik általában a megbízó vevőjévé.
50.
A kereskedelmi ügynök tevékenységi körét a kereskedelmi ügynök és a megbízó közötti szerződéses megállapodás határozza meg. Ezt a konkrét tevékenységi kört figyelembe kell venni annak eldöntése során, hogy a vevők „új vevőknek” tekintendők‑e. Ez a szerződéses megállapodás és ezért a tevékenységi kör a megbízó által tudatosan megválasztott értékesítési szerkezettől függ, amelyet a mérlegelés során szintén figyelembe kell venni.
51.
A Marchon Germany tudatosan hozta azt a döntést, hogy Y. Karaszkiewiczet teljes termékköréből csak két termékkollekció, vagyis a C. K. és F. szemüvegkeretek értékesítésével bízza meg. A megbízó tehát Y. Karaszkiewicz értékesítési lehetőségeit a saját maga által felállított szempontok szerint korlátozta. Karaszkiewiczet tudatosan kizárták az egyéb versengő termékek értékesítéséből.
52.
Ha a megbízó így teljes termékkörét valamely márka szerint differenciálja, azt az üzenetet küldi a kereskedelmi ügynökei felé, hogy az egyes márkákra külön kell üzletet kötni. Ezzel a magatartásával a megbízó továbbá arra is utal, hogy a konkrét értékesítési tevékenységnek arra kell irányulnia, hogy meggyőzze a vevőt, hogy azt a konkrét márkát vásárolja, amelynek értékesítésével a kereskedelmi ügynököt megbízták. A megbízó igénybe veszi a kereskedelmi ügynök szolgálatait annak érdekében, hogy hasznosítsa az ügynök azon stratégiáját, megközelítését és képességeit, amellyel a vevőket a megbízó termékeinek megvásárlására rábírja. Amennyiben a megbízó úgy döntött, hogy az üzleti csatornáit felosztja, akkor ezeket a csatornákat külön‑külön kell vizsgálni.
53.
Más szavakkal: a Marchon Germany értékesítési stratégiájából az következik, hogy „új vevőnek” minősül bármely olyan vevő, aki a Marchon Germany valamely konkrét márkájából vásárol, és abból a konkrét márkából korábban még nem vásárolt. ( 29 )
54.
Ezért én az „új vevő” meghatározása céljából funkcionális megközelítést támogatok: a lényeg az, hogy a kereskedelmi ügynök valamely termékkategóriát első alkalommal adott‑e el. Ezért az „új vevő” fogalmát az „új termékkategória” fogalmával együtt kell értelmezni: a vevő új, ha valamely új termékkategóriából első alkalommal vásárol.
55.
Egy záró szempont: A jelenleg tárgyalt ügy nehézsége szerintem abból a tényből fakad, hogy a Marchon Germany által gyártott és értékesített termékek – szemüvegkeretek – összehasonlítható termékek. Egy A márkájú szemüvegkeret összehasonlítható egy B márkájú szemüvegkerettel. Ha például valamely cég autókat és cipőket árul, nem hiszem, hogy bárkinek is kétségi lennének afelől, hogy az olyan vevő, aki korábban csak autókat vásárolt, most pedig cipőt vesz, „új vevőnek” minősül. Ilyen helyzetben valamely vevő „új vevővé” válik azon objektív ténynél fogva, hogy a szóban forgó termékek nem összehasonlíthatóak. Ugyanakkor a jutalmazás tárgya a kereskedelmi ügynök azon stratégiája, megközelítése és képességei, amellyel az új termékkategóriát illetően létrehozta a megbízó goodwilljét.
56.
Nem látom indokoltnak, hogy az olyan ügyet, mint a szóban forgó, másként ítéljük meg. Végtére is a kereskedelmi ügynök az, aki – a megbízó döntése alapján csupán két márka értékesítésével megbízottan – stratégiájának, megközelítésének és képességeinek köszönhetően olyan vevőnek tudott eladni termékeket, aki korábban azokból a termékekből nem vásárolt.
57.
Következésképpen, ha a kereskedelmi ügynök első alkalommal ad el ilyen konkrét, a megbízó által a piac felosztása érdekében létrehozott kategóriába (jelen esetben „márkába”) tartozó termékeket, a kereskedelmi ügynök az irányelv 17. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében „új vevőket” szerez a megbízónak, függetlenül attól, hogy a megbízó korábban üzleti kapcsolatban állt‑e az ilyen termékek vásárlójával.
V – Végkövetkeztetések
58.
A fenti megállapításokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a német Bundesgerichtshof által előterjesztett kérdésre a következő választ adja:
A tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1986. december 18‑i 86/653 tanácsi irányelv 17. cikke (2) bekezdése a) pontjának első francia bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés alkalmazása, amelynek értelmében „új vevők” lehetnek a kereskedelmi ügynök által szerzett olyan vevők is, akik ugyan a megbízó által értékesített termékválasztékban szereplő termékekre tekintettel korábban üzleti kapcsolatban álltak a megbízóval, azonban olyan termékekre tekintettel nem, amelyek kizárólagos közvetítésével a megbízó a kereskedelmi ügynököt megbízta.
( 1 ) Eredeti nyelv: angol.
( 2 ) HL 1986. L 382., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás: 6. fejezet, 1. kötet, 177. o.
( 3 ) Lásd: Honyvem Informazioni Commerciali ítélet (C‑465/04, EU:C:2006:199, 17. pont), valamint Semen‑ítélet (C‑348/07, EU:C:2009:195, 13. pont). Lásd még: Thume, K.‑H.: Grenzüberschreitende Vertriebsverträge, in Internationales Handelsrecht 2009., 141–153. o., 142. o.
( 4 ) Lásd: Bellone‑ítélet (C‑215/97, EU:C:1998:189, 10. pont); Centrosteel‑ítélet (C‑456/98, EU:C:2000:402, 13. pont); Honyvem Informazioni Commerciali ítélet (C‑465/04, EU:C:2006:199, 18. pont); Semen‑ítélet (C‑348/07, EU:C:2009:195, 14. pont); valamint Unamar‑ítélet (C‑184/12, EU:C:2013:663, 36. pont). Lásd még például: Fock, T.: Die europäische Handelsvertreter‑Richtlinie, Nomos Verlagsgesellschaft, Baden‑Baden, 2001., 25. o.
( 5 ) Lásd: Centrosteel‑ítélet (C‑456/98, EU:C:2000:402, 13. pont). Az irányelv hatálybalépése előtt a kiválasztott tagállamok különböző jogi hátterére vonatkozó további információért lásd például a Fock, T.: Die europäische Handelsvertreter‑Richtlinie, Nomos Verlagsgesellschaft, Baden‑Baden, 2001., 43. és azt követő oldalain szereplő történeti áttekintést.
( 6 ) Lásd: Bellone‑ítélet (C‑215/97, EU:C:1998:189, 17. pont); Ingmar‑ítélet (C‑381/98, EU:C:2000:605, 23. pont); Honyvem Informazioni Commerciali ítélet (C‑465/04, EU:C:2006:199, 19. pont); valamint Unamar‑ítélet (C‑184/12, EU:C:2013:663, 37. pont).
( 7 ) Lásd: Bellone‑ítélet (C‑215/97, EU:C:1998:189, 13. pont); Ingmar‑ítélet (C‑381/98, EU:C:2000:605, 20. és 21. pont); Honyvem Informazioni Commerciali ítélet (C‑465/04, EU:C:2006:199, 19. és 22. pont); Chevassus‑Marche ítélet (C‑19/07, EU:C:2008:23, 22. pont); valamint Semen‑ítélet (C‑348/07, EU:C:2009:195, 14. pont). Lásd még: Macgregor, L.: Case Comment Compensation for commercial agents: an end to plucking figures from the air?, in: Edinburgh Law Review 2008., 86–93. o., a 87. oldalon.
( 8 ) Lásd: Ingmar‑ítélet (C‑381/98, EU:C:2000:605, 21 és 22. pont); Honyvem Informazioni Commerciali ítélet (C‑465/04, EU:C:2006:199, 22. és 34. pont); valamint Unamar‑ítélet (C‑184/12, EU:C:2013:663, 40. pont).
( 9 ) Lásd: Unamar‑ítélet (C‑184/12, EU:C:2013:663, 52. pont). Lásd még: Rott‑Pietrzyk, E., Agent Handlowy – Regulacje Polskie i Europejskie, C. H. Beck, Warsaw, 2006., 68. o.
( 10 ) Lásd: Ingmar‑ítélet (C‑381/98, EU:C:2000:605, 24. pont).
( 11 ) E két választási lehetőséggel kapcsolatos magyarázatot lásd például: Rott‑Pietrzyk, E.: Komentarz do Dyrektywy Rady nr 86/653 z 18 grudnia 1986 roku w sprawie harmonizacju praw państw członkowskich dotyczących niezależnych agentów handlowych, in M. Pazdan (szerk.), Problemy Prawne Handlu Zagranicznego, 19/20. kötet, Katowice, 2000., 235–294. o., a 275. oldalon; McGee, A.: Termination of a commercial agency – the agent’s rights, in: Journal of Business Law 2011., 782–799. o., a 786. oldalon; Carr, B.: Legislative Comment – The UK Commercial Agents Regulation 1993 (Council Directive 86/653/EC), in: International Business Law Journal 1995., 51–62. o. az 59. oldalon; Gardiner, C.: The EC (Commercial Agents) Directive: twenty years after its introduction, divergent approaches still emerge from Irish and UK courts, in:Journal of Business Law 2007., 412–441, a 426. oldalon.
( 12 ) Lásd: Semen‑ítélet (C‑348/07, EU:C:2009:195, 16. pont). Lásd még: Stellhorst, U.: Der Ausschluß des Ausgleichs gemäß §89b Abs 3 HGB, in I. Saenger and R. Schulze (szerk.), Der Ausgleichsanspruch des Handelsvertreters, Nomos Verlagsgesellschaft, Baden‑Baden 2000., 17. o.
( 13 ) Lásd például: Guski, R.: Der Ausgleichsanspruch des Handelsvertreters und seine Verwirkung: zur prinzipienorientierten Teleologie des Gemeinschaftsprivatrechts, in: Zeitschrift für Gemeinschaftsprivatrecht 2009., 286–296, a 288. oldalon. Lásd: Ball, W., Rechtsnatur und Funktion des Ausgleichsanspruchs nach §89b HGB unter besonderer Berücksichtigung der Rechtsprechung des Bundesgerichtshofs, in: I. Saenger and R. Schulze (szerk.), Der Ausgleichsanspruch des Handelsvertreters, Nomos Verlagsgesellschaft, Baden‑Baden 2000., 17. o.
( 14 ) Az Európai Bizottságnak a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló (86/653/EGK) tanácsi irányelv 17. cikkének végrehajtásáról szóló 1996. július 23‑i jelentése, Brüsszel, COM(96) 364 végleges, 1. o.
( 15 ) Ugyanott.
( 16 ) Lásd: Honyvem Informazioni Commerciali ítélet (C‑465/04, EU:C:2006:199, 33–35. pont), valamint Semen‑ítélet (C‑348/07, EU:C:2009:195, 18. pont).
( 17 ) Az irányelv 17. cikkének (2) bekezdésében meghatározott rendszerre vonatkozó fenti elemzés két új szakaszt ad a Semen‑ítéletben (C‑348/07, EU:C:2009:195., 19. pont) szereplő elemzéshez, mivel ez utóbbi csak az előnyre, a méltányosságra, valamint a felső határra utalt, amelyek az én 3., 4. és 5. szakaszomnak felelnek meg.
( 18 ) Lásd: Volvo Car Germany ítélet (C‑203/09, EU:C:2010:647, 42. pont).
( 19 ) Lásd az irányelv 7. cikkét.
( 20 )
( 21 ) „ou développé sensiblement les opérations avec les clients existants”.
( 22 ) „significantly increased the volume of business with existing customers”.
( 23 ) Mellesleg a fent említett Bizottsági jelentés sem határozza meg azt.
( 24 ) A‑ítélet (C‑184/14, EU:C:2015:479, 31. és 32. pont), valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 25 ) Tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy az irányelv kártalanítási rendszere eredetileg a HGB rendelkezéseinek mintájára jött létre (annak ellenére, hogy a HGB 89b §‑át később a Bíróság ítéletét követően módosították, lásd Semen‑ítélet (C‑348/07, EU:C:2009:195). Lásd például: Genzow, C.: §89 HGB: Die Falschberechnung des Ausgleichsanspruchs, in: Internationales Handelsrecht 2014., 133–136. o.; Balke, M., Groot, S.: Der Handelsvertreterausgleich nach §89b HGB im Umbruch, in: Neue Juristische Online‑Zeitschrift 2010., 1551–1556. o.; Christoph, M.: Muss der Handelsvertreterausgleich neu berechnet werden?, in: Neue Juristische Wochenschrift 2010., 647–651. o.; Steinhauer, M.,: Auswirkungen der Neufassung des §89bI HGB, in: Europäische Zeitschrift für Wirtschaftsrecht 2009., 887–889. o.; Emde, R.: Das Handelsvertreterausgleichsrecht muss neu geschrieben werden – Folgen des EuGH‑Urteils vom 26.3.2009, C‑348/07’, in: Deutsches Steuerrecht, 2009., 1478–1486. o. Nyilvánvaló, hogy ha az irányelvet alkalmazni kell, a Bíróság ítélkezési gyakorlata köti a nemzeti bíróságot, nem pedig fordítva.
( 26 ) Lásd: Semen‑ítélet (C‑348/07, EU:C:2009:195, 21. pont).
( 27 ) Kiemelés tőlem.
( 28 ) A szakirodalomban számos szerző támogatja ezt a megközelítést. Lásd például: Busche, J., in H. Oetker (szerk.), Handelsgesetzbuch, C. H. Beck, 4. kiadás, München, 2015., §89b HGB, 12. pont; Roth, W.‑H., in I. Koller, P. Kindler, W.‑H. Roth és W. Morck (szerk.), HGB, C. H. Beck, 8. kiadás, München 2015., §89b HGB, 5a. pont; Löwisch, G., in C. Ebenroth, K. Boujong, D. Joost és L. Strohn (szerk.), Handelsgesetzbuch, C. H. Beck, 3. kiadás, München, 2014., §89b HGB, 82. pont; Hoyningen‑Huene, G., in K. Schmidt, (szerk.), Münchener Kommentar zum HGB, C. H. Beck, 3. kiadás, München, 2010., §89b HGB, 59. pont.
( 29 ) Hasonló megközelítéshez lásd például: Hopt, K., in A. Baumbach/K. Hopt (szerk.), Handelsgesetzbuch, C. H. Beck, 36. kiadás, München, 2014., §89b HGB, 12 pont.
Full & Egal Universal Law Academy