19.5.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 151/9
A Törvényszék (első tanács) T-492/12. sz., Sven A. von Storch és társai kontra Európai Központi Bank ügyben 2013. december 10-én hozott végzése ellen Sven A. von Storch és társai által 2014. február 7-én benyújtott fellebbezés
(C-64/14. P. sz. ügy)
2014/C 151/11
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbezők: Sven A. von Storch és társai (képviselők: K. Kerber és B. von Storch ügyvédek)
A másik fél az eljárásban: Európai Központi Bank
A fellebbezők kérelmei
—
Az Európai Unió Bírósága helyezze hatályon kívül a Törvényszék első tanácsának a T-492/12. sz. ügyben 2013. december 10-én hozott végzését;
—
az Európai Unió Bírósága adjon helyt a fellebbezők 2012. november 11-i keresetében foglalt kereseti kérelmeknek;
—
az Európai Unió Bírósága az eljárási szabályzata 122. cikkének első bekezdése alapján az Európai Központi Bankot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbezők álláspontja szerint az Európai Unió Törvényszéke első tanácsának a T-492/12. sz. ügyben 2013. december 10-én hozott végzése az alábbi okok miatt jogsértő:
1.
Mivel az eurórendszer államkötvényeinek másodlagos piacán végzett monetáris műveletek egyes technikai jellemzőiről szóló, 2012. szeptember 6-i EKB határozat és a fedezetek üzleti partnerek számára – az eurórendszer likviditásbővítő műveleteihez való hozzáférésük fenntartása céljából – való rendelkezésre állásának biztosítására vonatkozó kiegészítő intézkedésekről szóló, 2012. szeptember 6-i EKB határozat,
—
valamint másodlagosan az eurórendszer refinanszírozási műveleteivel és a fedezetek elfogadhatóságával kapcsolatos további átmeneti intézkedésekről szóló EKB/2012/18 iránymutatás módosításáról szóló, 2012. október 10-i 2012/641/EU EKB iránymutatás (EKB/2012/23) (1) szövege joghatásokat eredményez, e határozatok jogszerűen képezhetik kereseti kérelem tárgyát. Úgy vélik, hogy az EUSZ 19. cikken alapuló állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely aktus jogi kötőerejét az aktus célja alapján kell megítélni.
2.
A fellebbezők úgy vélik, hogy a megtámadott határozatok szövege őket közvetlenül és személyükben érinti még abban az esetben is, ha e határozatoknak ők közvetlenül nem címzettjei.
3.
A fellebbezők úgy vélik, hogy a 2013. december 10-i végzés jogsértő, mivel a Törvényszék átveszi az EKB azon érvelését, amely szerint a határozatok nincsenek hatással a polgárok jogállására. Ezzel egyidejűleg a Törvényszék nem veszi figyelembe azt, hogy a határozatoknak valójában messzemenő következményei vannak az értékpapírpiacokra, és különösen az államkötvények kibocsátására, illetve azt, hogy éppen ezt akarta elérni az EKB.
4.
A fellebbezők úgy vélik, hogy a 2013. december 10-i végzés jogsértő, mivel a Törvényszék a fellebbezők kereshetőségi jogát az EKB tényleges beavatkozásától, illetve későbbi, konkrétabb ügyletektől teszi függővé, amely beavatkozásról a fellebbezőknek nincs tudomása, eltekintve az értékpapír-vételi ügyletek esetleges megszüntetésének tényleges lehetetlenségétől.
5.
A fellebbezők úgy vélik, hogy a 2013. december 10-i végzés jogsértő, mivel a Törvényszék megsértette a fellebbezők hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláírt egyezmény 6. cikke biztosít. Különösen úgy vélik, hogy az EUSZ 277. cikken alapuló közbenső normakontroll lehetősége, amelyre a Törvényszék hivatkozott, joghatását tekintve semmiképpen nem egyezik meg az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti keresettel.
(1) HL L 284., 14. o.
Full & Egal Universal Law Academy