26.5.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 159/16
2014. március 21-én benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Németországi Szövetségi Köztársaság
(C-137/14. sz. ügy)
2014/C 159/23
Az eljárás nyelve: német
Felek
Felperes: Európai Bizottság (képviselők: C. Hermes és G. Wilms meghatalmazottak)
Alperes: Németországi Szövetségi Köztársaság
Kereseti kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság megszegte az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2011. december 13-i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) (a továbbiakban: környezetei hatásvizsgálati irányelv) 11. cikkéből, és az ipari kibocsátásokról szóló (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése), 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) (a továbbiakban: ipari kibocsátási irányelv) 25. cikkéből eredő kötelezettségeit, mivel
—
a környezeti hatásvizsgálati irányelv rendelkezéseit alapvetően nem tekinti alanyi jogokat keletkeztető rendelkezéseknek, így messzemenően kizárja azok magánszemélyek által történő bírósági előtti érvényesítését (a Verwaltungsgerichtsordnung [közigazgatási bírósági rendtartás] 113. cikkének (1) bekezdése);
—
a határozatok eljárási hiba miatti megsemmisítését a kötelező környezeti hatásvizsgálat teljes mértékű elmulasztására vagy a kötelező előzetes vizsgálat (az Umwelt-Rechtsbehelfsgesetz [környezetvédelmi jogorvoslatokról szóló törvény; a továbbiakban: UmwRG] 4. cikkének (1) bekezdése) elmulasztására, és olyan esetekre korlátozza, amelyekben a felperes bizonyítja, hogy az eljárási hiba okozati összefüggésben áll a határozat eredményével (a Verwaltungsverfahrensgesetz [a közigazgatási eljárásról szóló törvény; a továbbiakban: VwVfG] 46. cikke), és hogy a felperes kellő mértékben érdekelt;
—
a kereshetőségi jogot és a bírósági felülvizsgálat terjedelmét olyan kifogásokra korlátozza, amelyekre már a határozat meghozatalához vezető közigazgatási eljárásban a kifogás emelésére nyitva álló időszak alatt hivatkoztak (az UmwRG 2. cikkének (3) bekezdése és a VwVfG 73. cikkének (6) bekezdése), és
—
a 2005. június 25-e előtt indított és 2011. május 12-e előtt lezárt eljárásokban a környezetvédelmi szervezetek kereshetőségi jogát a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogi rendelkezésekre korlátozza (az UmwRG 5. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben annak 2. cikke (1) bekezdése);
—
a 2005. június 25-e előtt indított és 2011. május 12-e előtt lezárt eljárásokban a környezetvédelmi szervezetek jogorvoslataira vonatkozó bírósági felülvizsgálat terjedelmét a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogi rendelkezésekre korlátozza (az UmwRG 2. cikke (1) bekezdésének korábbi változata az UmwRG 5. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben);
—
a 2005. június 25-e előtt indított közigazgatási eljárásokat általános jelleggel kiveszi az UmwRG hatálya alól (az UmwRG 5. cikkének (1) bekezdése).
Jogalapok és fontosabb érvek
A felperes lényegében a következő jogalapokra hivatkozik:
Az alperes mind időbeli, mind tartalmi szempontból megszegte a jóhiszemű együttműködés kötelezettségét. Így több mint 18 hónapba telt, hogy megkísérelje a Bíróság C-115/09. sz. ügyben 2011. május 12-én hozott ítéletéből (3) levonni a következtetéseket. Tartalmi szempontból az alperes által elfogadott jogszabályok elégtelenek, és ellentmondanak mind a fent említett ítélkezési gyakorlatnak, mind pedig a Bíróság Altrip-ügyben hozott ítéletének. (4)
A Németországi Szövetségi Köztársaság a magánszemélyek jogvédelme tekintetében a bírósági felülvizsgálatot továbbra is az olyan rendelkezések betartására korlátozza, amelyek az úgynevezett Schutznormtheorie (védő norma elmélet) értelmében vett alanyi jogokat keletkeztetnek. További korlátozások vonatkoznak a magánszemélyek, valamint a szervezetek jogvédelmére. Így az UmwRG az engedélyeket megadó határozatok megsemmisítését csakis a környezetvédelmi hatásvizsgálat elmulasztása esetén teszi lehetővé, akkor azonban nem, ha ezt hiányosan végezték el.
Németország továbbá a magánszemélyek által emelt kifogás alapján csak akkor teszi lehetővé az eljárásjogi szempontból jogszerűtlen környezeti hatásvizsgálati határozat megsemmisítését, ha a felperes ténylegesen bizonyítja, hogy eljárási szabálytalanság nélkül eltérő határozat született volna, és ha az eljárási szabálytalanság a felperest megillető anyagi jogi jogállást érinti.
A szervezetek sem emelhetnek kifogást a bíróság előtti eljárásban, kivéve ha arra már a közigazgatási eljárásban hivatkoztak. Végül az UmwRG újabb változata és az erre vonatkozó német ítélkezési gyakorlat a lényeges pontokat tekintve elmarad a környezeti hatásvizsgálati irányelv követelményeitől, amint azt a Bíróság a Trianel-ügyben és az Altrip-ügyben hozott ítéleteiben megállapította.
Ezenkívül az UmwRG az időbeli hatálya alól kizár olyan eljárásokat, amelyeket az irányelv hatálybalépése előtt indítottak.
E jelentős korlátozások összességében ellentétben állnak a környezeti hatásvizsgálati irányelv azon céljával, hogy az Århusi Egyezmény 9. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban széles jogvédelmet biztosítson.
(1) HL 2012. L 26., 1. o.
(2) HL L 334., 17. o.
(3) BUND-ítélet, C-115/09., EU:C:2011:289.
(4) Altrip-ítélet, C-72/12, EU:C:2013:712.
Full & Egal Universal Law Academy