7.7.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 212/11
A Törvényszék (harmadik tanács) T-221/12. sz., The Sunrider Corporation kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2014. január 23-án hozott ítélete ellen a The Sunrider Corporation által 2014. március 24-én benyújtott fellebbezés
(C-142/14. P. sz. ügy)
2014/C 212/12
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: The Sunrider Corporation (képviselők: N. Dontas, K. Markakis, Δικηγόροι)
A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
—
nyilvánítsa a jelen fellebbezést elfogadhatónak;
—
helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének (harmadik tanács) T-221/12. sz. ügyben 2014. január 23-án hozott ítéletét abban a részében, amelyben az elutasította a fellebbező 2012. május 25-én benyújtott keresetének második jogalapját (a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet (1) 75. cikke második mondatának és 76. cikke (1) bekezdése második mondatának megsértése) és harmadik jogalapját (a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése);
—
utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé újbóli vizsgálat céljából a fellebbező 2012. május 25-én benyújtott keresetének második és harmadik jogalapját illetően, valamint a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának felülvizsgált alkalmazása céljából;
—
az OHIM-ot kötelezze a fellebbezőnek az Európai Unió Bírósága előtti jelen fellebbezési eljárás során felmerült költségeinek viselésére;
—
az OHIM-ot kötelezze a fellebbezőnek a Törvényszék előtti elsőfokú eljárás során felmerült költségeinek viselésére;
—
az OHIM-ot kötelezze a fellebbezőnek az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa előtti közigazgatási eljárás során (R 2401/2010-4. sz. ügy) szükségszerűen felmerült költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
ELSŐ JOGALAP: A Törvényszék megsértette a 2001/83/EK irányelv (2) 1. cikkének (2) bekezdését és a 726/2004/EK rendelet (3) 2. cikkének (1) bekezdését, az „orvosi” szó fogalmának meghatározását és hatályát illetően. A Törvényszék túllépte a hatáskörét azáltal, hogy új jogi fogalom-meghatározásokat alkotott, nevezetesen a „széles értelemben vett orvosi célra szolgáló” termékek fogalmának megalkotásával, és figyelmen kívül hagyta az EU jogszabályok által már bevezetett releváns jogi fogalom-meghatározásokat.
MÁSODIK JOGALAP: A Törvényszék megsértette a fellebbező meghallgatáshoz való jogát azáltal, hogy indokolatlan módon egy „közismert tényre” támaszkodott, amely tény döntő jelentőségűnek bizonyult a jogvita eldöntése szempontjából. A Törvényszék megsértette a fellebbező meghallgatáshoz való jogát azzal, hogy a megtámadott ítélet 77. pontjában azt állapította meg, hogy bizonyos tények a „közismert tények” fogalmába tartoznak, anélkül, hogy e megállapítását az ügyiratok között fellelhető bármiféle bizonyítékra való hivatkozással alátámasztotta volna, illetve anélkül, hogy indokolta volna, hogy az említett tény miért minősül jogi értelemben „közismertnek”.
HARMADIK JOGALAP: A Törvényszék megsértette a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját, mivel: a) csak korlátozott vizsgálatot és értékelést végzett a növényi eredetű táplálék-kiegészítőknek a 32. osztály fejezetcímében szó szerint említett árukhoz való hasonlóságát illetően, és nem vizsgálta in concreto azt, hogy van-e hasonlóság a növényi eredetű táplálék-kiegészítők és a 32. osztályba tartozó többi áru között, b) elferdítette a megtámadott határozat tartalmát, és saját megállapításaival váltotta fel a fellebbezési tanács megállapításait és érvelését az „érintett közönséget” illetően, c) tévesen alkalmazta a jogot a szóban forgó áruk hasonlóságának egyedi tényezőinek/szempontjainak vizsgálatát és értékelését illetően, különösen: i. az „orvosi” – mint a növényi eredetű táplálék-kiegészítők fő felhasználási területét jelölő – szó értelmezését és alkalmazását illetően, ii. azon jogi követelményt illetően, hogy a kérdéses áruk gyártóinak „nagy része” ugyanaz kell legyen, iii. az áruk összehasonlításánál alkalmazott jogi szempontot/szabályt illetően, iv. a kereset második jogalapjának mint hatástalannak az elutasítását illetően, v. az összehasonlított áruk jellege vizsgálatának elmulasztását illetően.
(1) A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78, 1. o.)
(2) Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 311., 67. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 69. o.)
(3) Az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló, 2004. március 31-i 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 136., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 34. kötet, 229. o.)
Full & Egal Universal Law Academy